Volt már olyan, hogy elhagyott helyen jártunk. Mondhatni beszöktünk.

Most sem volt ez másként. Kezdem a szokásos szöveggel: Bár nincs kapu és bezárt ajtó sem, azért valószínű, hogy ez valakinek a magánterülete, ezért nem javaslom, hogy az én -vagy más leírása alapján- bemenjetek. Veszélyes sötét aknák, szabadon lógó vezetékek, víz alatt lévő pince.

Szóval Érd, Termál Hotel Liget.

Kis csapatunk a szálloda tekepályája tükrében az alagsorban.

Urbexes csoportokban ugye nam nagyon szoktak infókat kiadni a helyekről, de ez a terület kicsit más: Ha beírod a Waze-be, hogy “Termál Érd” egyből odanavigál.

Budapesttől délre, Érden van egy szinte érintetlen hotel. A szóbeszédek szerint a termálvíz apadt el, ám olyat is mondanak, hogy a hotel vezetősége szándékosan csődöltette be, tette tönkre a sokáig virágzó fürdőszállót.
Jelenleg talán az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség tulajdonában van, ám, ugyancsak szóbeszédek szerint, az érdi önkormányzat megpróbálja megszerezni, és újranyitni.

Mindezt egy korábbi dolgozótól tudtuk meg akkor, amikor belestünk a bezárt ajtón. Gondnokként dolgozott ő pár éve a szállodában, már csak a folyópart közelsége miatt jár erre.
Elmondta, hogy a parkolóból nézve baloldalon lévő fakapu a mostani bejárat, a területen pedig nincsenek bezárva az ajtók – pont a rongálások elkerülése végett.
Igaza is van, ki törne be, ha be is lehet sétálni?

A szálloda meglepően jó állapotban van annak ellenére, hogy látszik, sokan járnak erre. Az ajtók mind nyitva, de például az összes gépészet leszerelve.
Az épület itt-ott beázik, mi padlástól pincéig végigjártuk. A tető lyukas, a pincében áll a víz.
Értékek nincsenek, ezért is merem megírni ezt a bejegyzést: fosztogatók el se induljanak.