Tegnap éjjel szabadnapot kaptam a főnöktől. Jha, szóval szabadnapot adtam magamnak.
Volt szó sörözésről és kikapcsolódásról, ez részben összejött:
Egy barátom átvitt a saját autójával a szomszéd városba némi étel kíséretében: engem is házhoz szállított, nem csak a pizzát.

A következő lehetőséggel pedig visszatértem volna az üzlethez, B verziónak pedig kitaláltam, hogy ha nincs más, aki hazavigyen, akkor majd a munkatársaim összeszednek, ha felém lesz fuvarjuk.
Ezt kellett volna választanom.

A srác viszont, aki hozott engem azt mondta, hogy hamarosan megy is, reggel korán dolga van. Én sem voltam már túl éber, vele tartottam.

A település vége jelző táblát sem értük el, egy jobbra ívelő kanyarban az autó megcsúszott, túlkormányzottá vált és egy szabályosan parkoló autónak csapódtunk, aztán egy fa állított meg.
Nagy zaj, füst. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ugyanis a füst csak az autó pirotechnikájából jött: természetesen kinyíltak a légzsákok, elsültek az övfeszítők.

Nagyon félelmetes helyzet volt, rohadt hangos. Szemüveg nélkül szart sem látok, az meg elrepült az utastérben, ahogy a telefon is, amit addig nyomkodtam.
Ez a szemüveg nélkül nem találom meg a szemüvegem dolog amúgy eléggé a huszonkettes csapdája akkor is, ha otthon keresem, nem még egy sötét utcán egy összetört autóban félrészegen.

Aztán csak meglett, valahol a vezetőülés alatt. Miután lootoltam egy szemüveget így már egszerűbb volt a telefont is megtalálni, segítséget hívni.

Rendőröktől és mentősöktől lett hangos a kisváros álmos utcája.

“Olcsón” megúsztuk, azt kell mondanom – már ami az egészségünket illeti:
Elég nagyot ütköztünk, de saját lábon szálltunk ki az autóból. Szerintem mindkét autó totálkáros lett, csak a roncs elszállítása nyolcvan rongyba fájt, az okozott kár jelentős, a sofőrt elvitték kórházba is, mert bibis lett a homloka és TERMÉSZETESEN feljelentettek minket a kijárási tilalom megszegéséért is. Őt még azért is, mert nem volt bekötve.

Ezt a kijárási tilalmas feljelentést a nálam lévő munkáltatói igazolás sem tudta kivédeni, én meg nem voltam abban az állapotban, hogy késő este a hidegben meggyőzzem a helyszínen lévő egyenruhást a (vélt) igazamról.
Meg hát a hülye is látta, hogy nem dolgozom, hanem iszom, mint egy kocsmáros a szabadnapján.

Laza péntek esték a Balaton-parton.

Frissítve:
Rengeteg telefont, meg e-mailt kaptam, jelzem, igen, jól vagyok, köszönöm.