Hónap: 2020 december

Főzőcske

december 19, 2020
csak úgy
0 Comment

A magyaros pizza valami olyasmi csacskaság, mint a mexikói gulyásleves, vagy a sertés gyros lenne. Aztán mégis annyit rendelnek belőle, mint az állat.

Készíthetnénk mondjuk bajoros édes-savanyú csirkét is. Lehet, az is pörögne, mert hülyeség. Nemzetek konyhája.

Más.

Ha már kaja, a napokban szóba került egy dolog: a menzás tejbegríz. Az a folyós típus, jó csomósan. A napközik íze. Ótentikusan’.
Most úgy sem üzemel a sulimenza -illetve üzemel, de a középiskolások ebből nem sokat tapasztalnak.

Hozzávalók:

  • 1 liter tej. Valami olcsó UHT másfélszázalékos.
  • 2 dl víz. Csapvíz, nyilván. Nem ám flancos kiristályvíz!
  • 8-10 evőkanál búzadara
  • 3 evőkanál cukor. Kistálycukor. Nyírfacukor, barnacukor nem passzol ide.
  • 1 evőkanál margarin
  • 1 csipet só

Elkészítés:
Vegyél elő egy nagy fazekat.  A konyhásnéni is nagy kondérban készítette – jó is volt.
Minél többet készítesz, annál „menzább” lesz. Nyilván arányosan növeld a hozzávalókat.
Öntsük a tejet meg a vizet a fazékba. Alacsony lángon, lassan, sokáig főzzük, a tej ne égjen le. Adjuk hozzá a sót, a cukrot és a darát.
Ez lényeges rész, itt lehet elhibázni! A darát kanalazzuk bele, de egyből ne keverjük. Ebből lesznek a csomók! Az igazi menzás tejbepapi csomós! 😀
Ne főzzük túl sűrűre. Ha mégis nagyon besűrűsödik, hígítsuk további vízzel, hogy az állaga inkább folyós legyen. Mikor kész, keverjük hozzá a margarint.

Ha kész vagyunk tálaljuk, kakaóval szórjuk. Az élmény akkor lesz teljes, ha nem instant, nem nyuszis, hanem keserű „holland” kakaóport használunk porcukorral kikeverve.
A kakaóporból 1/3, a porcukorból 2/3 részt keverünk össze, ez megy majd a tejbegríz tetejére.

Jó étvágyat, repetázni ér!

A következő epizódban majd a menzás paradicsomleves készítését fejtem ki. Szigorúan betűtésztával, hogy lehessen gorombaságokat kirakni a tányér szélére.
“Bazmeg’ ebben nincsen Á csak A. Adj már egy ékezetet!”

Ha nem tetszik, szerelj le!

december 18, 2020
csak úgy
4 hozzászólás

Egy környékbeli rendőrkapitányságon dolgozó ismerősöm szeretne leszerelni. Mást szeretne dolgozni. A rendkívüli jogrend viszont erre nem ad lehetőséget neki. Ez az Ő sztorija.

Nagyon kevés az egyenruhás. Azt mondja, hogy nagyjából a megye összes kapitányságán több a járőrautó, mint a járőr: A feladatok viszont nemhogy nem kevesebbek: sokkal többet kell dolgozni. Nem bírja.
Aprópénzért dolgozik, össze-vissza vezénylik, folyamatosan túlóráznia kell. Azért is vezényelték a honvédeket a rendőrök mellé, hogy ne egyedül kelljen ülniük a járőrautóban. (Régi álláspont az, hogy egy rendőr nem rendőr: egyedül nagyon nehéz intézkedni, szabályos jelentést pedig szinte lehetetlen írni, ha az egyenruhás egyedül van.)

Barátom inkább elmenne egy ács mellé dolgozni: sokkal több pénzt kapna és a felelőssége is minimális lenne. Na meg nem „köpnék le”.
Nem jellemző, hogy valaki utálja az ácsokat. Bezzeg a rendőröket…

Az 570-es kormányrendelet a vészhelyzet ideje alatt igazából „megtiltja” a leszerelést, de például a napi szolgálatteljesítési időt 12 helyett 24 órában maximalizálja.
Közben még az sem biztos, hogy több pénzt kapnak: A rendelet azt mondja, hogy a túlszolgálatot vagy szabadidőben vagy egyéb díjazásban ellentételezik: a parancsnok dönt.

Parancsnoka az egész állománynak tudtára adta: Különleges jogrend van érvényben, nincs leszerelés. Dolgozni kell, mint a gép, lesz majd érte szabadság. Egyszer.

Ilyesmi -mármint a leszerelés tiltása- amúgy eddig is volt. Persze nem volt sehol leírva, de a nagyon kevés egyenruhás miatt egyszerűen nem engedtek el.

A rendőrségtől elválni nem egyszerű feladat.

Három szabályos útja lenne a leszerelésnek „békeidőben”:

  1. A közös megegyezés
    Ebbe a fentebb írt okok miatt nem mennek bele.
  2. Lemondás
    Ameddig csak lehet visszatartanak, ráadásul utána, ahol csak lehet kibasznak veled.
    A megyében történt meg, hogy egy felmondás alatt álló egyenruhás a szolgálati szgk-val nekitolatott a kapitányság kapujának. Minimális kár keletkezett, három sérülés, amelyek egymás alatt kb. 1- 3 cm kiterjedésűek voltak. Természetesen jelentette az elöljáróinak, le is helyszínelték, fegyelmit indítottak ellene és pár hét múlva 180.000 Forinos kártérítésre kötelezték.
  3. A megbízhatósági visszavonása
    Van egy dokumentum, amit minden egyenruhásnak el kell fogadnia, alá kell írnia. Leegyszerűsítve ebben engedélyezik, hogy megfigyeljék őket, titkos információgyűjtés címén lehallgathatják a telefonjaikat, számítógépjüket, egyebeket. Értelme nyilván a „rossz zsaruk” lebuktatása, hogy nem vagy-e bűnöző, nem vagy terrorista. Nem csak az egyenruhást, de a családját is megfigyelik.
    Ha nem írod alá, nem dolgozhatsz.
    Ha visszavonod, azonnal felmondanak.

De nem a veszélyhelyzet során.
A mostani helyzetben a „megbízhatósági” visszavonása nem eredményezi a szolgálati viszony törvény erejénél fogva történő megszűnését.

Mondhatjuk, hogy ma, legálisan nem szerelhetsz le.

Ha nem látod el a feladatod, nem „mész be dolgozni”, Katonai Ügyészségre mész, ha letöltendőt nem is, de felfüggesztettet simán kapsz. Állítólag a főkapitány álláspontja az, hogy aki lemondással, illetve a megbízhatósági ellenőrzés visszavonásával szerelt le, azokat nem veszi vissza.

Patthelyzet.

Teljesen megértem, hogy a jelenlegi megélhetési problémák mellett hivatás iránti elkötelezettség háttérbe szorul mert a család fenntartása ezt természetesen felülírja. Felvetődött bennem, hogy ha ekkora a baj, akkor adott esetben például egy tömegoszlatás mennyire összeegyeztethető egy ilyen helyzetben lévő ember számára, aki esetleg mélyen egyetért a tüntetőkkel?

Mi lehet hát a megoldás, ha mégis ott akarod hagyni a testületet?
A kérdésre a választ a Zsaruellátó nevű facebook csoportban adták meg:

„Azzá kell válnod, amit addig üldöztél. Bűnözővé.”
Jó, hát ez elég amerikaifilmes szöveg, de a lényegen nem változtat:

Nem lehet rendőr az, aki törvényt sértett.
Szaros tolvajjá kell válnod. Lopj el egy túrórudit a boltból, jó látványosan. Vagy tankolj egy ezresér’ és ne fizess. Állj félre és várd, mi lesz.
Rendőrt hívnak, feljelentenek, és azonnal leszerelnek.

Lehet még próbálkozni az ittas vezetéssel is, de csak óvatosan: a jogsi is bánhatja, az meg civilként legalább olyan fontos, mint a csíkosban.

Tömeges leszerelés jöhet rendőrségnél a járvány után?
Elképzelhető, hogy a veszélyhelyzet megszüntetése után megint tömeges lesz a kilépés a rendőrség kötelékéből.

Aztán házibulizni szabad-e?

december 17, 2020
csak úgy
4 hozzászólás
Társasjátékozó emberek
Mindegy, hogy társasjáték-est, vagy ocsortány bebaszás: nyolcra otthon kell lenni.

A koronavírushoz kapcsolódva biztosan felírhatjuk, hogy a divatból lassacskán kivonult szokás ismét reneszánszát éli idén ősszel. Az emberek otthon buliznak.

Társas lények volnánk, igényeljük azt, hogy szabadidőnket közösségben tölthessük. Korosztályunkat és még inkább a Z-generációt a vírus okozta testi megbetegedés lényegesen kevésbé viseli meg, mint a mentális hatás: A kortársakkal közösen töltött kötetlen szabadidő teljes megszűnése. A bezártság-érzés, az önrendelkezés súlyos restrikciója két-három hónap alatt is okozhat mentális problémákat.

Pszichológusként praktizáló volt kollégám beszámolója szerint decemberben a szokásosnál többen keresték fel depresszív tünetekkel. Nyilván a „téli depresszió” a rövid, szürke nappalok és hideg éjszakák miatt amúgy is negatívan hat az elmére, de ő valami mást is tapasztal.

Épp úgy viselkednek a betegei, mint azok, akik először kerülnek börtönbe, vesztik el a szabadságukat. Ez szerinte a súlyos korlátozásokra vezethető vissza.
És ez nem csak a bulik hiánya miatt jelentkezik. Koktélbárok, discók, és kocsmák nélkül lehet teljes életet élni, de az életkorra jellemző tevékenységek ilyen fokú korlátozása szó szerint beteggé tesz.

Gimnazista korú fiataloknál a kommunikációs készségre, de például a szexualitás fejlődésére bizonyosan nagyon rossz hatással van a mostani helyzet.

Úgy gondolom, hogy egy fiatal jellemfejlődéséhez igenis hozzá tartozik az, amikor a gimi WC-jében elbújva cigizik. Amikor suli után csavarog a barátaival. Amikor péntek este egy parkban vagy buszállomáson egy palack szar bor társaságában találja magát a barátaival.
Az idő, amikor úgy lehet -akár csak tényleg, minden káros szenvedélytől mentesen is- beszélgetni a másikkal, hogy nem kell egyáltalán visszafognod magad. Mert nem figyel a tanárod, vagy édesanyád a szobaajtóból, hogy miről beszélsz, mit csinálsz.

Most, hogy az ilyen csoportos beszélgetések helyszínei bezártak, az online térben pedig valahogy nem ugyanaz a dolog, -ráadásul nyolc után nem is lehet kint lenni- más megoldás után kell nézni.

Így jutunk el hosszú bevezetés után a bejegyzés címét is adó témához, a házibulikhoz.

Polemizálhatnánk arról sokat, hogy mennyire veszélyes a társadalomra, mármint egészségügyi szempontból. Tételezzük fel, hogy csak olyan emberek vannak a „bulidban”, akik már mind, frissen átestek a víruson, így nem kaphatják el és nem is fertőzhetnek.

Szóval ha a való életben, valódi interakciókat várunk, házibuliba megyünk.

Ez pillanatnyilag egy szürke zóna, inkább fekete. Hivatalosan csak 10 főig engedélyezettek a családi összejövetelek és magánrendezvények, és csak napközben, a kijárási tilalom előtt.

Nyolcra mindenkinek a lakóhelyére, a tartózkodási helyére, illetve a szálláshelyére kellene érni. Onnan pedig igazából csak munkavégzés okán lehet hajnal öt előtt eljönni.

Tehát például este kilenckor, ha a lakcímkártyád szerint nem ott laksz és bejön, kérdőre von a rendőr, akkor bizony te megszegted a kijárási tilalmat akkor is, ha amúgy nem vagytok tízen sem és kurva jó barátok is vagytok.

Persze tudjuk, hogy nekünk (és most nem a közvetlen társaságunkra, hanem en bloc a hontársainkra gondolok) van egy sajátos jogértelmezésünk:
Ha MÉGIS házibulit (magánrendezvényt) tartunk, akkor -ha maximum 10 fő van jelen- annak nyolc előtt kell kezdődnie és reggelig kell tartania. Így nem lehet gond, mert senki nem megy ki az utcára a tiltott időszakban.

Ahogy fent már részleteztem, ez egy hibás jogértelmezés: A tilalom nem arról szól, hogy nem lehetsz az utcán, hanem arról, hogy -leegyszerűsítve- csak otthon lehetsz. Mindegy, hogy nyolc után hárman, vagy marmincan vagytok – nem is lehetnétek ott.
A félreértés forrása grammatikai: A kijárás alatt itt nem a kint járkálást kell érteni.

Más kérdés, hogy a rendőr bejön-e egyáltalán egy házibuliba, magánlakásba.
Mondhatjuk, hogy „csak úgy” valószínűleg nem.
Viszont, ha valamelyik szomszéd bejelentést tesz, vagy látványosan, háromméteres lángokkal „sütögettek” a kertben, esetleg bömböl a zene, akkor simán.
Ha alapos a gyanú, vagy folyamatban van a cselekmény, még bűncselekmény sem kell hozzá, szabálysértési ügyben is simán bejöhet, sőt, akár házkutatást is tarthat parancs (határozat) nélkül a rendőr!

Szóval ennek tudtában egy öttől ötszázezer forintig terjedő (fejenként, természetesen!) szabálysértési bírsággal lehet számolni, ha mondjuk ma este sörözgetsz a haverokkal.

Ennek ellenére mégis pörögnek a házibulik.

Pizzásfiú-kalandjaim során az utóbbi másfél hónapban azt tapasztalom, hogy -pláne hétvégente- tízből hét rendelés bizonyosan nyaralókba, „magánrendezvényekre” megy.
NYILVÁN nem tudhatom biztosra, de az este tízkor rendelt két üveg vodka és hat pizza azért elgondolkodtat.

A nyaralók megteltek élettel, a szezonon kívül jobbára lakatlan utcák kerítése mellett pedig mindenféle autók parkolnak.

Biztosan ideköltöztek, na. Vagy épp dolgoznak. Esetleg válogatott sportolók és épp edzenek. Más kiskapu nincs.

Minden esetre érdemes figyelni a médiákat és a Közlönyt. Valószínű, hogy rendőreink -például a Szilveszteri mulatság miatt- szigorúbban fogják vizsgálni, hogy ki miért van ott, ahol. Könnyedén előfordulhat, hogy egy balatoni nyaraló árát fizethetjük büntetésnek egy nagyobb létszámú, „szerintünk” szabályosan tartott buliért.

Tűzijáték

december 15, 2020
csak úgy
1 Comment

Komoly hagyománya van itthon is a tűzijátéknak, Magyarországon először I. Mátyás király és Beatrix királyné esküvőjén tartottak ilyet 1476-ban.
Augusztus 20.-án, a Szent István-napi tűzijátékot Budapesten 1927 óta minden évben megrendezik.

Napjainkban is jellemző, hogy „magántűzijáték” kísér bizonyos családi eseményeket pirotechnikus segítségével – vagy nélküle.

A tűzijáték ágazat a pirotechnika legközismertebb, leglátványosabb „végeredményű” ágazata.
Mi jellemzően csak a Szilveszter előtti időszakban találkozunk tűzijátékboltokkal, általában áruházláncok parkolóiban.

Az ezzel foglalkozó szaküzletekben viszont egész évben be lehet szerezni a robbanó-füstölő-villanó játékszereket.
Engem nagyon szórakoztat a tűzijáték: kisgyerekként is szívesen jártam ilyen helyekre és most, felnőttként is nagy érdeklődést tanúsítok iránta.
Ez lehet kis pirománia, de lehet, hogy csak a félelem és az adrenalin hajszolására szolgál nálam. Az biztos, hogy minden évben elköltök pár ezer forintot, amit aztán szó szerint elégetek.
Mondhatjuk hobbinak is. Más meg legót vesz, vagy ültetőszettet az autó alá. Én robbanószert.

Koronavírus, korlátozások, szóval idén nem lesz tűzijáték.

Mondja a híradó. Sokan örülnek neki, én valószínűleg abba a kisebbségbe tartozom, aki meg nem. Egyelőre ma, december 15.-én, még nincs ezzel kapcsolatban semmilyen hivatalos rendelet.

Amikor engem érdekel valami, annak mélységében utánajárok, autodidakta módon fejlesztem magam bizonyos témákban.
Ennek ellenére, amit most leírok nem szubjektív vélemény.
Ha ma kiállok Almádi főterére -este nyolcig, nyilván- legálisan tűzijátékozhatok. Pedig nincs december 31. este hat. Hát hogy is van ez?

A lakosság nagyrésze a tűzijáték témával eléggé egységsugarú: Csak felnőttek, csak dec 31. este hat és jan1 reggel hat között. Egyébként tilos, jelencsükfel’ (!).

Szerencsére a tévéhíradó nem jogforrás. Ellenben a 173/2011. (VIII. 24.) Korm. rendelet az.

Eszerint lehet szabadon tűzijátékozni az év minden napján, szinte bárkinek. Mivel az év minden napjában a mai nap is benne van, ezért ma is.

A tűzijáték termékeket négy osztályba (kategóriába) kell besorolni. Az osztályba sorolást kötelező feltüntetni a terméken. A nemzetközi jelölés lehet CATEGORY1 (röviden CAT1), CATEGORY2 (röviden CAT2), CATEGORY3 (röviden Cat3), stb. A termék CE tanúsítás regisztrációs száma (pl. 1008-F2-6945628) is tartalmazza az osztályba sorolást: F1, F2 ill. F3 (az F betű az angol fireworks=tűzijáték szó kezdőbetűje).

1. osztály (kategória), Cat1/F1: 14 éves kortól egész évben megvásárolható és használható. Elsősorban apró, földi effekteket tartalmazó tűzijátékok: nagyon alacsony kockázattal járó pirotechnikai termékek, általában elhanyagolható zajszinttel, behatárolt területre, akár beltérre is.

2. osztály (kategória), Cat2/F2: 16 éves kortól egész évben megvásárolható és használható. Rakéták, telepek (500grammig), rómaigyertyák, azaz majdnem a teljes amatőr paletta: alacsony kockázattal járó pirotechnikai termékek, csak szabadban történő használatra, behatárolt (viszonylag kis) területre.

3. osztály (kategória), Cat3/F3: 18 éves kortól kizárólag szilveszterkor használható. “Belépő szint” a profi kategóriába, nagyobb kaliberű és méretű, akár kisbombákat tartalmazó telepek (1000grammig): közepes kockázattal járó termékek, szabadban, nagy nyílt területre. Pirotechnikus hatósági bejelentés v. engedély mellett egész évben felhasználhatja.

4. osztály (kategória), Cat4/F4: professzionális tűzijáték termékek: nagy kockázattal járó termékek, kizárólag pirotechnikus szakképesítéssel történő használatra, hatósági engedély birtokában.

Ha megnézed a csomagolást, láthatod, hogy 90%-ban egyes és kettes kategóriás tűzijátékaid vannak otthon. A hármas esetleg a legnagyobb telepeken szerepel. Négyes meg ugye nem is lehet.

Szóval ha majd idén Szilveszterre be is korlátozzák mondjuk a hármas kategóriát, a másik kettőt nyugodtan használhatjuk.
Szerintem, ha meg is tiltják, maximum közterületen. Magánterületen meg majd lehet.

Kurva jó lesz, ha majd a “pusztító vulkán”, “rettenetes földrengés” és “globális pusztulás” fantázianevű csodákat átlövik egymásnak a panelban.


Ha Szilveszterre en bloc mindent megtiltanak, akkor meg majd márciusban. 😀

De egyelőre, kormányrendeleti szinten semmilyen korlátozás nincs, ha elmész mondjuk az Ekopirohoz ma délután, egy platónyi cuccal jöhetsz haza.
Mondom, legálisan.

Pokémon Go

december 14, 2020
csak úgy
0 Comment

A Pokémon Go egy félig a valóságban, félig a virtuális világban játszott szerepjáték. Helyszínalapú MMORPG alkalmazás.


2017-ben kezdtem el játszani a játékkal, jó egy évvel az első hullám őrülete után.
Gáz vagyok, ugye?
Talán Nary vett rá, hogy letöltsem és nekiálljak pokémonokat fogdosni. Azóta komolyabb, több hónapos kihagyásokkal játszottam, tavaly pedig elértem a 40-es szintet, ami a játék maximuma volt.

Innentől kezdve már nem szórakoztatott annyira a monoton játékmenet, ugyan távolról sem lehet azt mondani, hogy „kiakasztottam” a játékot. De a lendületes karakterfejlődés elmaradt, így a sikerélmény is.
Inkább Lime-oztam, az is hasonló, (keress dolgokat a térképen és csinálj velük valamit) de pénzt fizetnek érteMeg amúgy is #maradjotthon, ugye.

A mobiljáték nem csak játékos délutánokat és őrületes szörnyvadászatokat adott: egy csomó új embert ismertem meg általa.
És nem csak pattanásosarcú 12 éveseket, hanem komoly felnőtt embereket is megmozgatott. Akadémiai kutatóval, helyi rendőrökkel, IT szakemberekkel és ismert politikussal is játszottam itthon a Balaton-parton és Budapesten is.
Sárváron, Pécsen vagy épp Keszthelyen jártunkban is a helyi pokémonosokhoz csapódtunk.

Aztán meguntam és nem játszottam tovább, az appot is töröltem.

Idén ősszel viszont egy nagy frissítés érkezett, számos új funkció kíséretében bevezettek még 10 szintet, a régi játékosokat pedig már-már spam-jellegű email áradattal igyekeztek visszacsábítani. Hát, engem sikerült, második hete napi szinten elindítom a játékot

Az általános iskolák kiskölykök meg eltűntek, a magyarországi Pokémon Go közösség pedig szárnyal. A huszonötezer fős magyar Facebook csoport ma is több ezer -ha nem tízezer- aktív tagot számlál.

Úgy tűnik, nem csak mi, hanem az egész világ ismét rápörgött a játékra:
Ebben az évben több bevételt hozott a Nianticnak, mint eddig bármelyikben.
Több, mint egymilliárd dollárt.

Karantén ide vagy oda, a Pokémon Go jobban megy, mint eddig bármikor.
Felnőtt férfiak és nők sétálnak a telefonjukat lesve munka előtt és után.

A napokban megint láttam egy rendőrautót kettes alapjáraton gurulni Almádi főutcáján:
amikor megelőztem -megesküdnék rá-, hogy az anyóson ülő egyenruhás is ezt tolta.
Ilyet nem láttam már három éve. lol

Zenei emlékek

december 13, 2020
csak úgy
0 Comment

Délután vezettem, a rádióban az Groovehouse Hajnala szólt. “Ártatlan szemmel néz most rám a hajnal. Madarak ébrednek a reggeli zajjal. Megszűnt a csend a város felett, eltűnt egy gyönyörű álom. Monoton gépek hangja remeg ezen a csodavilágon…”

A dallam még itthon is a fejemben szólt. Lekapcsoltam a villanyt és ismét középsulis voltam, ott táncoltunk néhányan félhülyék. Ennyi év elteltével is még kívülről fújom a szövegeket, de most már talán más a szövegek mögötti tartalom. (Micsoda komoly mondanivaló.)
Majd egy másik kép ugrott be. Már egyetem, azok a bizonyos koleszos bulik, amikor hajnal kettőkor kezdődött az IGAZI buli és amikor csukott szemmel csak a zenére figyeltem a liftben ugrálva.

Kurvára hiányzik.

Na nem a Groovehouse, hanem a hangulat.
Rémesen távolinak tűnik, pedig még idén februárban is kimásztunk a Vezér koli tetejére. Farsangra hívtak, vagy mi volt ott.

Hiányoznak a közösen töltött esték, a napkeltéig tartó beszélgetések egy parkban, vagy -december lévén- egy kiskocsmában.

Na, semmi melankólia, nincs itt a vég, meg talán nem is tart örökké.

Viszont egy csomó arccal beszélgettem ennek apropóján -jobb híján- Facebookon meg Skypeon. Elbaszott sztorikat „éltünk át” ismét. Felidéztük a nem is olyan régi történeteket, többek között azt, hogy hogyan hackelj meg egy toronyházat.

A kollégiumban, ahol laktunk volt egy második lépcsőház, amolyan menekülőút vészhelyzet esetére. Mondhatni vészkijárat. Ez a lépcsőház egy füstmentes lépcsőház az épület első homlokzatán, amit hivatalosan csak a tűzriadó-próbákon használtunk.
Riasztás esetén az emeleteken lévő vészkijárati ajtók nyithatóvá váltak és ezen a lépcsőházon (is) lehetett menekülni az utcára.
A tűzriadók egyébként mindennaposak voltak a házban, sok kolléga igyekezett kiélni gasztronómiai hajlamait több-kevesebb sikerrel. Ha elégetted a vacsorád jó sansz volt rá, hogy hamarosan bekapcsolt a csengő és felvillantak a vészkijáratokat jelző tablók.
Természetesen a huszadik ilyen eset után már nem foglalkoztunk a jelzéssel, vártuk, hogy a portás kikapcsolja a szirénát.

Ez rendre így is történt, viszont legalább kiismertük a rendszert.

A vészkijárati ajtók nem hagyományos mágneszárral, hanem úgynevezett síktapadó mágnessel voltak bezárva. Ennek az az értelme, hogy az épületet érintő áramszünet esetén a menekülőút nem marad zárva, az ajtók tápelvételre kinyílnak.
Noha minden ilyen ajtón van nyitásérzékelő is, azok nem indítják el a riasztási folyamatot, csak a portásfülkében villan fel az adott emelethez kapcsolódó sárga visszajelző. Hangot nem, csak fényjelzést ad: azt is csak addig, amíg az ajtó nyitva van. A visszajelző pedig a gondos tervezésnek köszönhetően a porta hátsó falára került, azt a személyzet nem látta. Ha látta is, pár másodperccel később -az ajtó zárása után- elaludt, így nem foglalkozott vele.

De hogyan nyitsz ki egy mágnessel zárt ajtót?
A költséghatékonyság miatt az egyetem a legolcsóbb mágneseket szerezte be, 12 voltos, az adattábla szerint 136 kg-os tartóerővel.
Egyszerű fizika, hogy ami 136 kilót képes megtartani az százharminchetet már nem.
Az is egyszerű fizika, hogy a rendszer, amit 12 voltra terveztek az csak ezen a feszültségértéken nyújtja az előírt tartóerőt.
A földszinten betáplált 12 volt a felsőbb szinteken már csak (nagyjából) 9-10 lehet, a feszültségesésről -pláne egyenáramú rendszernél- nyilván te is tanultál fizikaórán.

A rendszer telepítője meg nyilván nem. Vagy csak leszarta.

Szóval lifttel a tizedikre mentünk, ott pedig gyermeki könnyedséggel (jó, hát meg kellett lökni, na) kinyitottuk a vészkijáratot.
A lépcsőn pedig nem le, (gondoltad volna?) hanem felfelé ballagva egy kis kibúvónyíláson átmászva máris a tetőn voltál.
Antennák, gépészeti kivezetések, ősszel-tavasszal pedig a napsugarak által felmelegített lapostető várta a sörözni és cigizni vágyó egyetemistákat.
Páratlan kilátás Zuglótól az Északbudai Fűtőműig, remek fotótéma az év minden napján.
A kutya nem jár erre, komoly chilles spot.

Ha pedig meguntad, ismét lementél a tizedikre, az ajtókilincset megrántva már vissza is értél a „legális térbe”.

Számtalanszor néztük végig innen kezünkben kávésbögrénkkel a napfelkeltét.
Mindig Ártatlan szemmel nézett ránk a hajnal.

Hejesen (!)

december 12, 2020
csak úgy
0 Comment

Vannak emberek, akik valahogy úgy jöttek a világra, hogy tudnak helyesen írni. Én nem úgy jöttem. Általános iskolában még rám erőltette Ildi néni, hogy menjek nyelvtan versenyre, viszont hamar belátta ő is, hogy ez egy hibás döntés volt részéről, ugyanis képes voltam leírni azt, hogy bicigli.
Nem díjazták. Höhö.     

Hogy mást ne mondjak: Lukács Judit magyarázta el 2010-ben nekem először, hogy az “és” elé mikor kell vesszőt tenni. Addig úgy éltem az életemet, hogy “és” elé soha nem teszünk vesszőt.

Az, hogy az és kötőszó elé kell-e vessző vagy nem, a mondat szerkezetétől függ.
1. Ha az és azonos szerepű mondatrészek között van (közkeletű kifejezéssel élve felsorolásban), akkor az és elé nem kell vessző (A magyar helyesírás szabályai 11. kiadás 247. pont). Pl: Hozd magaddal a kirándulásra a sátrat és az elemlámpát!
2. Ha az és kötőszó tagmondatok határán áll, akkor kitesszük a vesszőt az és elé (243. pont). Pl.: Hozd magaddal az elemlámpát, és ne felejtsd otthon a sátrat sem!

Sajnos nem vagyok jó helyesíró. Nem tanultam meg az iskolában, nincs hozzá jó érzékem, nem tudom a szabályokat, talán nem vagyok elég jó magyar. Irigyen nézem azokat, akik viszont tényleg szépen írnak. Mint azokat is, akik szépen beszélnek külföldiül. De ez másik téma.

Nem is állítottam soha, hogy jól tudok írni. Ennek az ellenkezőjét állítom: nem tudok jól írni. Pedig szeretek. Szeretnék.
Az üzletkötőkkel, partnerekkel folytatott email és levélváltások, rendőrségi és bírósági beadványok, tanúvallomások, szerződések sokat segítettek abban, hogy fejlődjön az íráskészségem. A postokat újra és újra átolvasom, és szerkesztem, ha találok valamit, kijavítom. Húgom mániája a Facebook szerkeztési előzményeimen lovagolni.
Egyszerűen felbasz az, ha egy “ocsmányul gépelt” szöveget kell olvasnom, nem akarok ilyet kiadni a kezemből én sem.

Ezért hát elkezdtem emailben, a Facebookon és még a Messengeren is konzekvensen korrekt módon szerkeszteni, pont úgy, mint itt a blogon.
Fasz tudja miért. Talán a sok üzleti email rászoktatott: ha meg kell írnom egy ismeretlen embereknek egy leveleket, annak muszáj szépnek és könnyen olvashatónak lennie, mert az lesz az első benyomása rólam, hogy nem egy vidéki paraszt vagyok, hanem valaki, aki -ha nem is feltétlenül helyesen, de- szépen ír.

Amit viszont nagyon kedvelek az a bekezdések használata, elkülönítése. Valahogy tagolni lehet az összefüggő blokkokat, illusztrálni a mondanivalót.
Hányok egy többoldalas, tagolatlan szövegtől.

Így működök én: ránézek egy megfogalmazott emailre, és megállapítom, hogy milyen ember az illető. Megbízható, vagy inkább kerüljem el. Persze, korrektül szerkesztett is volt már kókler és viszont. Inkább átfogalmaznék: kedvelem azokat, akik odafigyeléssel, törődéssel szerkesztik az üzeneteiket. Foglalkoznak vele.

A bejegyzés alapja Plastik blogjáról származik. Amikor olvastam, úgy éreztem, hogy ez bizony ide is befér. Köszi.

Matek megy?

december 11, 2020
csak úgy
1 Comment

Gyors gondolat így december derekán. Vagy térdén. Vagy nyakán. Honnan nézzük.

Azt mondja a hőmérőm, hogy MINUSZ NULLA FOK VAN.
Hát hogyan lehet ezt feldolgozni?

Matekból mondjuk mindig jó voltam, de ha a nulla lehet negatív, akkor az is lehet, végig nem értettem semmit.

Mik derülhetnek még ki?

Becsületes, Dögös, Francia…

december 10, 2020
csak úgy
0 Comment

Ez a poszt az autómról fog szólni, kis bemutató, amolyan használtteszt.
Alanya egy 2011-es Citroën C4 Grand Picasso, Excluseive felszereltséggel, ami azt jelenti, hogy az akkor elérhető (szinte) összes extrát belepakolták a teljes panorámatető, a Bose hangrendszer és az ülésfűtés kivételével.

Az autót napra pontosan fél éve vásároltam és kis érdekesség, hogy pont ma lépte át a tízezer kilométert. Mármint amit én vezettem vele. Majdnem én.

Read More

Indigógyermek

december 9, 2020
kocsmasztorik
1 Comment

Szeretem olvasni azokat a facebook oldalakat, ahol konteókat generálnak, világvégét vízionálnak. Tudod, azokat, amik a covid miatt most Neked is állandóan fel-fel bukkannak a hírfolyamodban. Remélem, te sem veszed komolyan ezeket. Különben lelöklek a Lapos-Föld széléről.

“Érdekes” cikket láttam egy ilyen oldalon az indigógyermekekről.
Biztosan hallottál már az ezoterikus körökben igen népszerű különleges pszichikai és spirituális képességekkel rendelkező gyerekekről.
Az ezoterikus szerzők szerint ezek a gyerekek egy mély spirituális megújulás előhírnökei, ami egy új, hibrid, sőt, földönkívüli életformát készít elő.
Persze ebben én nem hiszek, de eszembe jutott róla egy sokéves történet.

Bubuval együtt dolgoztunk a Picuriban és sokan testvéreknek, ikertesvéreknek néztek minket.
Noha van köztünk hét év korkülönbség és hasonlóságunk kimerült a testalkatunkban meg a hosszú hajunkban, egy idő után már direkt rájátszottunk a vélt iker-dologra.
Ha valaki megkérdezte, hogy ikrek vagyunk-e, a válasz természetesen “igen” volt, de kiegészítettük azzal, hogy van köztünk hét év és mások a szüleink.
Tízből átlagosan csak három ember volt, aki erre felhúzta a szemöldökét és azt mondta, hogy azt úgy nem is lehet. A többiek…

Elmondtuk, hogy gyakran ugyanazt álmodjuk, ha neki rossz kedve van, akkor nekem is, ha egyikünk tüsszent, akkor a másikunk is – sokszor akkor is, ha egymástól több(száz) kilométerre vagyunk. Ilyenkor csak küldünk egy SMS-t, hogy egészségedre.

Külön mondókáink is voltak, amivel “igazoltuk” iker-elménk összekapcsolódását:
-Néha befejezzük…
-Egymás…
-Mondatait!

Nyilván közrejátszott a vendégsereg torkán leborított alkoholmennyiség is, de nem csak a sörüket, a szavainkat is itták. Egyre meredekebb sztorikkal álltunk elő.

Például, hogy lehetünk egymástól bármilyen messze, álmunkban szinte mindig tudunk beszélgetni.
Vagy, hogy előfordult, hogy rácsapott az ujjára kalapáccsal otthon én meg az üzletnél elejtettem a bögrém.
Ha elesett biciklivel, nekem is eltört a lábam.
A kedvenc történetünk pedig az volt, hogy amikor együtt van a barátnőjével az nekem nagyon kellemetlen helyzeteket okozni: volt egy állásinterjúm, ami emiatt ért csúfos véget.
Az ilyen történetek után mindig bocsánatot is kértünk egymástól a “történtekért”, “hallgatóságunk” pedig tátott szájjal figyelte.

Számát nem tudom, hogy vajon hány emberben ültethettük el tényként, hogy a földöntúli, természetfeletti képességek igen is itt vannak a mindennapjainkban, ez egy létező dolog.
Mi voltunk Almádi indigógyermekei.

Ahogy elnézem az ilyen Facebook-oldalak tagszámát: túl sokszor.