Hónap: 2021 november

Ha eljön a “világvége”

Korábban írtam a mostanában igazán felkapott Blackout-témáról és megígértem, hogy arról is írok majd, hogy én mit készítenék össze.

A kitalált világvégénk egy legalább két hétig tartó áramszünet, résztvevője 5 felnőtt ember.
Feltételezzük, hogy ez idő alatt a rendőrség és a katonaság kézben tartja a dolgot annyira, hogy nem kell fegyvert szerezni, vagy lőállást építeni.
A leírás az otthon tartandó cuccokról szól.

A leírás alapjául a fegyveres szervek riadócsomagja áll, amit például minden rendőr vagy tűzoltó használ, ha kell. Kétnapi hidegélelem van benne.

Mi legyen otthon?

Ivóvíz: Az emberi szükségletek egyénenként változnak, a National Academies of Sciences a nők számára körülbelül 2,7 liter mennyiségű vizet javasol naponta, amelyet az elfogyasztott ételekből és italokból kell összeadni, férfiak számára pedig 3,7 litert. Ez azonban csak egy általános iránymutatás, amely nem támaszkodik egyértelmű tudományos tanulmányokra.
Ötfős csapatunk naponta 20 liter, két hét alatt 24 zsugor vízzel vidáman kihúzná.

Tartós élelmiszerek: A helyzetből adódik, hogy a hűtők és fagyasztók leállnak, az első két-három napban azok tartalmát érdemes felélni. Utána jöhetnek a tartós élelmiszerek, a konzervek.
Ha van rá módod, szerezz be honvédségi Komplettírozott Élelmiszer Csomagokat. Egy ilyen csomagban napi 3 étkezés „van benne”, tartalma minimum 3000-3200 kalória, vagyis egy felnőtt ember napi szükséglete. Konvervekkel, „kenyérrel”, levesporokkal, melegíthető főételekkel, és még cukorkával is. Ebből (vagy másmilyen MRE csomagból) 70 darabra lenne szükségünk.
Ha nem tudsz ilyet szerezni a hetvenes szám akkor is fontos lesz: Szerezz hetven darab készétel konzervet, levesport. Számolj 70 „reggelivel” és 70 „vacsorával”.
Bízva abban, hogy a helyzet hamarosan véget ér, nem kell feltétlenül változatosnak lenni.
Mondjuk a 140 májkrém és 70 sóletkonzervnél lehet kicsit ötletesebb.

Hordozható WC: Ez ilyen keping-cucc, arra az esetre, ha a csatornahálózaton, vagy az ivóvízhálózaton probléma lenne. A hordozható WC otthon tartása segíthet a kényelmes és higiénikus körülmények biztosításában.  

Higiéniai termékek: Tarts készleten WC-papírt, tisztálkodó felszerelést (törölköző, szappan, fogkefe, fogkrém, WC papír, fésű, borotválkozó felszerelés/intim csomag)

Elsősegélynyújtó készlet: Legalább annyi „autós” készletet tarts otthon, ahányan „részt vesztek a buliban”. Ezen kívül jöhet még pár vény nélkül kapható gyógyszer, fájdalomcsillapítók, görcsoldó, széntabletta, jód oldat. Ne feledkezzünk meg a rendszeresen szedett gyógyszerekről, vagy valami multivitaminról. Ne most legyünk betegek.

Kis kényelem

Rádió: Választhatsz kurblis, vagy elemes rádiót. A rádió célja, hogy katasztrófa esetén naprakészek legyünk a helyi hírekről.

Hordozható töltő: Akár napelemes töltő is szóba jöhet, vagy kurblis. Előfordulhat, hogy olyan szerencsés helyzetben leszünk, hogy a mobilszolgáltatónk pont hozzánk közel helyez üzembe aggregátort, ezzel pedig tudunk kapcsolatot létesíteni másokkal.
PMR sávon működő „Walkie Talkie” is praktikus lehet, 3-4 kilométert át tudunk hidalni vele.

Pelenkák és bébiételek (ha szükséges): Ha gyermeked van, kulcsfontosságú, hogy tarts babatermékeket, például pelenkákat, bébiételeket, törlőkendőket, hintőport, játékokat stb. Így a baba boldog és nyugodt marad.

Állateledel és víz (ha szükséges): Egy ilyen katasztrófahelyzet során valószínűleg a szőrös barátaid is veled maradnak. Ügyelj arra, hogy a kisállat cuccaiból (tápok, gyógyszerek) legyen otthon elég. Egy nagytestű kutyára is számolj napi 4 liter vizet.

Zseblámpa: Az utolsó dolog, amit szeretnél, az az, hogy sötétben üldögélj. Győződj meg róla, hogy sok zseblámpa vagy más típusú elemes világítás van a közelben.

Ragasztószalag: A ragasztószalag számos helyzetben jól jöhet, ezért érdemes otthon tartani!  

Thermo takaró és párnák: Győződj meg arról, hogy te és csapatod melegen és otthonosan érezheti magát. Célszerű olyan menedékhelyet keresni, ahol legalább egy helyiségben lehet fával fűteni, és ebben a helyisében mindnyájan elfértek. Minden esetre hozz magaddal kétszer annyi takarót és párnát, mint amennyire szükség van.

Könyvek, újságok, toll és papír: A vészhelyzet elmúlására való várakozás napokig is eltarthat. Tarts könyveket, folyóiratokat, egyéb olvasnivalót és kellékeket, amelyekkel írhatsz vagy rajzolhatsz, hogy elfoglald magad, amíg vársz.  

Tűzoltó készülék: Mindig jó, ha van egy tűzoltó készülék, bármilyen lehetséges tűzveszély esetén.

Elemek: Tarts otthon különféle elemeket, hogy mindig legyen áram a zseblámpákhoz, rádiókhoz és minden egyéb elemmel működő cucchoz. 

További egyedi igények: Győződj meg arról, hogy minden olyan egyedi tárgy kéznél van, amelyre neked vagy csapatodnak szüksége lenne, például egy EpiPen-re vagy más típusú szükséges gyógyszerekre.


Blackout! Mi történik, ha nincs több áram?

Ha áramszünet van, akkor nem csak a lámpák alszanak ki.

A „blackout” szó jelenleg (majdnem) mindenki ajkán ott van. De mit is jelent ez valójában? Nézzük, mi történik, ha nincs áram!

Egyre gyakoribb beszédtémává válik az úgynevezett blackout. A tévében, a közösségi médiában, de még itt a blogon is írtam már hasonlóról.

De mi is ez valójában, és mi történik benne? Nos, a blackout “hosszan tartó, nagy területet érintő áramszünet”. Ez több országot érinthet egyszerre, és több napig is eltarthat – a hatások messzemenőek lehetnek.

Életünk az elektromosságtól függ

Szóval csak ülünk a sötétben?

Hát igen, de nem csak ennyi: Blackout esetén egyik pillanatról a másikra leáll minden elektromosan működtetett rendszer – és jobban függünk az áramtól, mint azt sokan hinnék.

Nem csak a lámpa alszik ki, áram kell a hűtőnek, a villanytűzhelynek, az utcai kábeltévé és internethálózatnak, az otthoni televíziónak, a melegvíznek és még a központi fűtés keringető szivattyújának is.

A villamosenergiát még a szennyvízátemelő és szennyvíztisztító telepeken is felhasználják. Ha a csatornában a szivattyúk leálnak, a szennyvíz más utat keres, és ez itt már csak a gravitációra támaszkodhatunk: Ha megtellnek a csatornák, a pincékben, “jobb esetben” a település alsóbb pontjain az utcákon jelenik meg a cucc.

Nincs tömegközlekedés, nincs szupermarket, nincs benzin

De ez még nem minden. Ha nincs több áram, leáll a lift, nem nyílnak ki az ajtók a boltban, nem működnek a pénztárgépek és a hűtők is leállnak. A tömegközlekedés – az buszok kivételével – megáll, a metróvonalak megtöltődnek talajvízzel, a lámpák kialszanak, a benzinkutak sötétek maradnak, a benzinszivattyúk pedig egy csepp benzint vagy gázolajat sem adnak.

Ha elég gyors vagy, telefonon még gyorsan elérhetsz valakit, de itt is sem sokkal jobb a helyzet: A mobiltelefon-hálózatok nagyon hamar túlterhelődnek, a tornyoknál lévő akksik egy-két nap alatt lemerülnek. Onnantól nincs mobil sem. Ha nincs mobilszolgáltatás, a mai rendőrségi, tűzoltósági, vagy mentős rádiók sem működnek.

Napelem van a tetődön?

Most az sem segít: a visszatáplálós napelemek áramszünetben teljesen lekapcsolják magukat, ezzel védve a hálózaton dolgozó technikust.
A rendszereket -jelentős anyagi ráfordítással- át lehet egyébként alakítani úgynevezett “szigetüzemű napelemmé”. Sajnos a mostani berendezések közül csak nagyon kevés tudja ezt.

Ne ess pánikba, csak gondolkodj el

A lehetséges blackout, akárcsak a világjárvány, a társadalom egészét érintő probléma. Mindenkinek fel kell készülnie, és rendelkeznie kell otthon az alapvető dolgokkal.

Hogy mi legyen otthon?
Ez a holnapi bejegyzés támája lesz!


Tankkal a kocsmába

Valamelyik nap zárás körül kocsmai szóváltásokról, “balhékról” beszélgettünk a kollégákkal.

Személyes tapasztalatainkból merítve is voltak meredek sztorik, de egy amolyan városi legenda hangulatú történet igazán megfogott.

“Valamikor a szovjet csapatok kivonása környékén volt egy veszprémi -talán gyulafirátóti- kocsma, amibe orosz katonák tankkal mentek be balhézni. Egy ember is meghalt, ezt az embert tartják a szovjet megszállás utolsó áldozatának.”

A történet olvasható néhány régi cikkben, valószínűleg nagyrészt igaz. Viszont még az áldozat neve “sem stimmel”. Van, aki teljesen szétlőtt kocsmáról, aztán van, aki két-három, vagy épp tucatnyi katonáról cikkezik.

Hogy mi az igazság?
A legjobb lesz, ha odamegyünk és megkérdezzük!
Így is tettünk ma délután: Felkerekedtünk és a gyulafirátóti kocsmába mentünk, hátha lesz ott valaki, aki látta az esetet és elmeséli nekünk.

Kértünk egy-egy italt a rátóti Felső kocsmában és rákérdeztünk a pultosnál, hogy van-e itt valaki, aki tud nekünk segíteni?
Sokáig nem kellett keresgélni, szó szerint az első ember, aki a pultot támasztotta ott volt az incidenskor is.
A nevét ugyan nem mondta el, de elmesélte annak a nyári napnak a történetét.

A Varsói Szerződés 1986. június 11-i budapesti tanácskozása utáni héten történt a dolog, június 16-án a gyulafirátóti kocsmában. Akkoriban tele volt a környék szovjetekkel, Jutaspusztán és Hajmáskéren is állomásoztak.

A jutaspusztai laktanyából gyakran jártak Rátótra az Alsó kocsmába a katonák. Ilyenkor jellemzően nagyon berúgtak és aztán ment az erőfitoktatás, a hőbörgés. A “felszabadítóink” ilyenek voltak.

Ez a nap sem volt más: A forró nyári délutánon három tiszt italozott a kocsmában. Berúgtak, mert az így szokás, és a vendégeket meg a kocsmárost inzultálták. Volt kis csetepaté is a szóváltás mellett, ezért a kocsmáros már nem adott nekik inni, elküldte őket.

Azok pedig el is mentek.

Épp ez után, délután öt óra körül érkezett a kocsmába Radics József, a 36 éves kőműves. Kért egy sört és a kocsma előtti kis híd korlátjára ült. Sokan ültek ott ezen a hétfőn, mert a nyári délutánon nagyon meleg volt, ott pedig kellemes árnyékban lehetett italozni és beszélgetni.

Ekkor Jutaspuszta felől egy T-55 -ös harckocsi érkezett és állt meg a vendéglátóipari egység előtt az úton.
Kilencven fokos fordulatot tett a kocsma irányába, és megállt.

Két ruszki ugrott le róla, igazán megtermett, izmos legények.
Ütni-vágni kezdtek mindenkit, akit értek. A harmadik a tankon maradt és várt. Nem sokat, nagyjából fél percet időzött, aztán felpörgött a hatszáz lóerős motor, és a kocsma ajtaja felé indult a kis hídon.

Ez egy gyaloghíd volt, a negyventonnás gép alatt pedig nem bírta, leszakadt. Így nem tudott “bemenni” a kocsmába: a harkocsi orra megakadt a vizesárok oldalában, csak a lövegcső érte el az ajtót és taszította be az áthidalót a vendégtérbe.

Az óriási motor lefulladt és a részeg szovjet katona nem tudta ismét beindítani. Kirángatták a vezetőállásból és jól elverték.

A tragédiára akkor derült fény, amikor később kitolattak az árokból. Csak akkor vették észre, hogy Radics József a lánctalpak alatt lelte halálát.

Az épület oldalán 2011 óta márványtábla őrzi Radics emlékét.
Valóban ő volt a szovjet katonai megszállás utolsó magyarországi áldozata.

A kocsma 2016-ban végleg bezárt.


Boldog halottak napját!

Végre valami olyan cím, amire az Egyszerű Olvasó kicsit felvonja a szemöldökét.

Hát itt van a Nemzeti Tetemnap, amikor mindenki kötelezően szomorú.

A Halloweent, ami magyarul “mindenszentek előestéjét” jelenti október 31. napján ünnepeljük. A Mindenszentek (latinul: festum omnium sanctorum) hagyományköre mintegy 1600 éves múltra tekint vissza, és a keresztény hagyományokra épül. A katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestantizmus az elhunytakról emlékezik meg ilyenkor, november 1-jén. Az ezt követő Halottak napja, november 2-án, fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való általános megemlékezés napjává.

A halottak napját igazából csak holnap kellene tartani.

De a hosszú hétvége nem vár, lassan vége. Felvesszük hát a szebbik ruhánkat, magunkra erőltetjük a „balta arcot” és bedobjuk a kocsiba a mécseseket, amiket az Aldiban vettünk akciósan. Aztán irány a megszentelt telek az utca végén, amit hívhatunk akár temetőnek is.

Nyilván van egy kötelező érzelmi töltet ebben, ráadásul egy különös élmény is a piros mécsesek közt bóklászni a hideg novemberi estén.

Azt nem értem csak, hogy ennek az érzelmi töltésnek miért pont ma kell kitörnie.

Mondjuk húsvétkor is be kell baszni, karácsonykor meg herdálni a pénzt ajándékokra és kötelezően szeretni egymást. Ilyenek ezek az egyházi ünnepek. Kötelező hangulat.

Asszony diktálja a végrendeletét:
– Hamvasszanak el és poraimat szórják szét a McDonald’s parkolójában.
– De miért?! – kérdezi a közjegyzô.
– Biztos akarok lenni benne, hogy a gyerekeim minden vasárnap meglátogatnak.

Személy szerint képmutatásnak tartom azt, hogy egy csomó ember pont ma és csak ma megy a temetőbe. Sokat beszélgettünk erről a dologról a barátokkal az elmúlt hetekben, és még a közeli ismerősi körömet is megosztotta a dolog.
Van, aki évente többször is kijár, például az elhunyt születésnapján, a halál évfordulójakor, vagy csak úgy, egy szép tavaszi napon. Ápolják a sírt, virágokat ültetnek. Emlékeznek.

És nem ezt tartom képmutatásnak, ha ez jó a leküknek, megnyugvást hoz, menjenek.

Szerintem az a képmutatás, hogy ilyenkor azok is kimennek a sírkertbe, akik csak azért mennek, hogy megmutassák: ők aztán gondoskodnak.
A legnagyobb, legdrágább koszorúkat veszik és az egész sírt gyertyákba borítják. Ők azok, akik ma szedték le a tavalyi száraz virágot és a tavalyi faleveleket a sírról. És most ők a legbüszkébbek. Magukra. Büszkék, mert azt látják, hogy az általuk kidíszített sír szebb, mint másoké. Pedig lehet, hogy a mellettük lévő feszületen lévő egyetlen gyertya több érzelmet képvisel, mint az egész hacacáré, amit ők csináltak.

Amúgy bármikor elmehetnének meglátogatni az elhunytakat.

Valószínűleg nem lesz új infó:
A temető egész évben nyitva van. És egész évben nem kell kerülgetni senkit.
Bármikor emlékezhetünk.

Szerintem a gyász egy önálló és bensőséges pillanat. Talán az egyik legintimebb. Ez nem működik úgy, ha mások közben a lábadra lépnek, a sírok között százak nyüzsögnek.

De olyankor tényleg csak magunkért tehetjük, más talán nem is fogja tudni, hogy ott jártunk. Így aztán elmaradnak az elismerő pillantások, az irigy tekintetek.

Bármikor emlékezhetünk.
Ha menni szeretnénk, magunkért, vagy az elhunytunkért tegyük ezt, ne másért.

Én nem szeretek kötelezően temetőbe menni és szerintem nem is kell. A halottainkról megemlékezni épp olyan szép dolog otthon, egy szál gyertya mellett, mint mondjuk egy borozóban, pár barát társaságában. Emlékeket cserélni, sztorizni. Hidd el, itt is meglesz az a hangulat és nem leszel rosszabb ember annál, mint aki a halottak tiszteletére hivatkozva krizantémokat vásárol és sírkövekre cipeli azokat.