Még ajánlásgyűjtés közben megismerkedtem egy csomó emberrel a Kutyapárt berkein belülről. Sokuk közül egy veszprémi lánnyal – nevezzük mondjuk Fanninak – tartom azóta is a kapcsolatot.
Fanni amúgy debil vendéglátós, nem lehetetlen, hogy nyáron együtt dolgozunk majd.

Hirtelen ötlettől vezérelve együtt vágtunk neki a március 15. -i fővárosi rendezvényeknek.

Felvonulásokra és tüntetésekre nem csak azért izgalmas járni, mert mondjuk egyetértesz a szószólókkal.
Nekem hatalmas élmény mondjuk a 4-es6-os vonalán a Nyugatitól a Dunáig a sínen sétálni, a lezárt utcán korzózni.

Jártunk mindenhol IS.

A Fidesz féle rendezvényen kezdtünk a Margit-híd pesti oldalán.
Eszméletlen sokan voltak, világlátott és fesztiválokon is gyakran megforduló emberként azt kell mondjam, én még soha nem láttam ennyi embert egy helyen. A Parlament előtt is elképesztő volt a tömeg. Komoly hangtechnika, komoly szeku. Mindenki tudta mi a dolga, színtől és meggyőződéstől függetlenül le a kalappal, szép munka volt.

A közös ellenzéki megmozduláson a kormánypártihoz képest tizedannyian voltak a műegyetem rakparton. A rendezvénytechnika itt is világbajnok volt, a színpad mögé pedig csak az nem jutott be, aki nem akart. Az elrendezés viszont nem tetszett, a színpad elől jó húsz perc volt kiverekedni magam a helyszínről. Olyan volt, mint egy cső. Félelmetes helyzet alakulhatott volna egy tömegpánik után. A párhuzamos utcákon végül ki lehetett jutni.

A Mi Hazánk a múzeumkertben szerintem maximum kétezer embert tudott megmozgatni, díszmagyarba öltözött oltástagadó chemtrailhívő laposföldesekkel volt tele a placc, na meg ugye volt Lord koncert. Vicces volt. Mármint tényleg, nevetséges. Ez a párt miért létezhet egyáltalán?

A Kutyapárt rendezvénye a nyugatinál semmi sem volt, de ugye ők nem is ide égetnek el százmilliókat a kampánypénzből.
Az biztos, hogy például egy RIDE több embert vonz és színvonalasabb is.