Hónap: 2022 december

Nagy Évösszegző

-mert ez már szokássá vált-

Micsoda év volt!
Utazás, vitorlázás, egyetem, választás, kecske, bulik, népszámlálás és lélekdonor…

Januárban
A cseh fővárosba látogattunk, ahol hogy-hogy nem ismerősökkel futottunk össze. Jókat ettünk, jártunk múzeumban, láttunk egy bácsit kecskét pórázon sétáltatni, és mit szépítsük: egyik hajnalunkon egy valódi drogbarlangba csöppentünk.
A kecskének ehhez nincs köze.

Februárban
Árstoppoltunk és pánikvásároltunk. A háborúra készültünk, amiből szerencsére kimaradtunk. Tankoltunk volna, de nem volt mit és közbeszéd tárgya lett, hogy besoroznak minket is katonának. Nem így lett.

Márciusban
Elmentünk a Békemenetre, ünnepeltünk születésnapot, a hónapot pedig egy nápolyi AirBNB-ben zártuk. Ettünk remek olasz pizzákat, és megnéztük az ókori római romvárost, Pompeit. Pár napot töltöttünk csak ott és haza is repültünk a választásokra.

Áprilisban
Szavazatot számoltam Paloznakon az Országgyűlési választáson. Édesapám születésnapjára a bolgár tengerpartra utaztunk, ahol megnéztük Nessebart és a napfényes Burgast. Amikor hazajöttünk, cimboráim javaslatára elhatároztam:
Elindulok a helyi időközi önkormányzati választáson, a megüresedett polgármesteri székért, függetlenként. Miért is ne?

Májusban
Elindult a kampányvonat, ajánlásokat gyűjtöttünk városszerte, amik -még ha nem is egyik napról a másikra- de határidőre meglettek.
A városi Majálisra -a Pannónia felkérésére- kitelepültünk a Ligetbe, ahol egy igazi retró hangulatú “Sör+Virsli Majálist” prezentáltunk. Ez volt az első május elseje, amiben úgy működtünk közre, hogy azt nem a Picurinál tartottunk.

Júniusban
A csipet-csapattal Mallorcára utaztunk, ahol szintén egy csomó ismerőssel futottunk össze. Kicsi a világ, de elmondhatjuk, hogy életünk egyik legjobb bulija kerekedett ebből a nyaralásból.
A pünkösdi hosszú hétvégén Almádiban hivatalosan is megnyitottuk a nyári szezont a The RIDE rendezvényével.
Az igyekezet ellenére nem lettem polgármester, de -csak mert így jobban hangzik- dobogós helyet értem el a választáson.

Júliusban
Vitorláztunk a Balatonon, pálinkáztunk a Csallónál és igazi, minőségi (!) karaoke-programot hallgathattunk az Almádi Nyár színpadán. (Nem.) Azóta, ha meghallom Caramel “Lélekdonor”-ját, muszáj nevetnem.
A nyár nagyon beindult, keveset aludtunk és sokat dolgoztunk. De ez már csak a szokásos.

Augusztusban
Tizenkét éves lett a Picuri, hajnalig tartó bulival köszöntöttük kedvenc kocsmánkat.
Szintén ebben a hónapban a városba látogatott Carson Coma, ami -a mostoha időjárás ellenére- talán soha nem látott tömeget mozdított meg kisvárosunkban.
Óriási kontraszt volt a júliusi után.

Szeptemberben
Beiratkoztam az Óbudai Egyetemre, ahol fantasztikus emberekkel és remek oktatókkal találkoztam.
Ebben a hónapban körvonalazódni kezdett a Szóljon Almádi! egyesület, melynek célja a város kulturális életének felpezsdítése, a könnyűzene eszközével, fiatalok bevonásával.

Októberben
A Tökfesztiválon bemutatkozott az Egyesület. Az első rendezvény nem volt zökkenőmentes, de a visszajelzések messzemenően pozitívak voltak.
Később elutaztunk Svájcba egy családi rendezvényre. Láttunk havas hegytetőket és páratlan szépségű városokat.
A hónap végén halloween bulit tartottunk a Picuriban, aztán elrepültünk Barcelonába.

Novemberben
A Camp Nou, a La Rambla, a Sagrada Familia és az őszi tengeri fürdőzés után hazajöttünk.
Remek eredményeket értem el az egyetemen, jártunk a Bakony Expón és részt vettünk a népszámlálásban is.

Decemberben
Hagyományteremtő szándékkal Luca-napot szerveztünk a Tulipán Udvarba. Eltűnt a macskánk, aztán kalandos úton visszakerült hozzánk…

Szilvitől pedig az eddigi legkülönlegesebb ajándékot kaptam a karácsonyfa alá:
1+1=3
Utazásunkat az Élet Tengerén 2023-ban hárman folytatjuk!

Áldott Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánok!
…és találkozzunk ma este is a szokásos Szentestére, a Tulipánudvarban.


Macskaműtét?

Dr. _ István, a veszprémi _ Rendelő állatorvosa azt mondta, hogy hogyha ezt a történetet leírom és nyilvánosságra hozom, fel fog jelenteni üzletrontásért, rágalmazásért és becsületsértésért.

De azért csak leírom… “Állok elébe.”

Elöljáróban annyit mondanék magamról, hogy nagyon szeretem az állatokat, kutyák és macskák között nőttem fel. Balatonfüreden, kertes házas környezetben most is több macskám van. Ezek a macskák kijárnak az udvarra, a bejárati ajtókon csapóajtók vannak, amiken a cicák ki-be járhatnak. Ezért például nincs a házban alom, a dolgukat is kint végzik a kertben.

Környezetünkben sokan tartanak macskákat, néha a szomszédok kis kedvencei is nálunk napoznak, időnként a mieink is máshol süttetik a hasukat.
Mindegyik macskánk ivartalanított, csippelt és oltott, kézhez szokott és emberbarát.
Elő szokott fordulni itt a környéken, hogy pár napig mi “látunk vendégül” cicákat a szomszédból, máskor a mieink tűnnek el “üdülni” napokra.

Ez már sok vicces Facebook-posztot szült.
Sajnos EZ a poszt nem AZ a poszt.

Rozi cicánk (Ő az, akit vemhesen fogadtam be még a nyáron) múlt hét szerdán nem jött haza vacsorázni.
Nem tulajdonítottunk ennek különösebb jelentőséget, volt már így.
Ma reggel viszont szokatlan telefonhívást kaptam a veszprémi _ Rendelőből:
Zaklatott női hang szinte sírva, elnézést kérve közölte, hogy nagyon nagy hibát követtek el.
Náluk van Rozi, de nincs jól. Felnyitották, megoperálták.

Mi történt szerencsétlennel, miért van ott?

Elmondták, hogy tegnap este egy budapesti (?) székhelyű alapítvány önkéntese vitte be hozzájuk Rozit. Nagy hasa miatt az Alapítvány “sürgősségi ivartalanítást” rendelt meg a macskámra. (Ez egy “abortusszal” egybekötött beavatkozás, a felesleges szaporulat elkerülése végett. Kóbor állatoknál szokásos.)
Ma reggel Dr. _ István elkábította Rozit, felvágta a hasát és…

…és MEGLEPVE tapasztalta, hogy nincs mit eltávolítani a macskámból:
Hiszen Rozi két hónapja ivartalanítva lett, ovariectomiát hajtottak végre rajta, ami a petefészek eltávolítását jelenti állatorvosul.

Ez után jutott eszébe csak, hogy ESETLEG le kellene olvasni a mikrochippet az állat nyakában.
Szóval ma reggel, a felvágott hasú, Veszprémbe cipelt macskám mellől hívtak fel, hogy “nálunk van a cicád, nincs jól, megoperáltuk”.

Nonszensz. Képtelenség.

-Egy macskát befog egy szervezet, NEM OLVAS CHIPPET, nem írnak róla posztot, nem keresik a gazdit.
A szervezet megrendel egy ivartalanítást egy állatorvostól.
-Az állatorvos NEM OLVAS CHIPPET, NEM CSINÁL EGY ULTRAHANGOT sem.
-Egyszerűen, bemondásra elaltatja, és felvágja a kedvencedet.
A saját állatorvosunkkal beszéltem, ő azt mondja, hogy gyakran két év után is látszik a korábbi műtéti beavatkozás helye, nemhogy két hónap után – mint a mi esetünkben.
Azt mondja, hogyha ilyen láthatatlanul varr, elmegy varrónőnek!
Egy veszélyes műtétnek vetnek alá egy állatot, anélkül, hogy egyáltalán megpróbálnák kideríteni, hogy ki a gazdája.

Ma, amikor egy benzinkúton is van már ingyenes chip-leolvasó.

Nevetséges. De ez amolyan keserű nevetés, inkább csak kínomban.

Én az “idézőjeles” szakemberrel szemben állatkínzás bűncselekménye miatt ugyan feljelentést tennék, de nem tudom, hogy ez az eset kimeríti-e a törvényi tényállást.

Ennek ellenére rendőri intézkedés történt, ilyen esetekben ez “szokásos”.

Nem kaptam meg az orvosi dokumentációt sem a beavatkozásról, sőt az orvos fenyegetett meg azért, hogy feljelent amiért a macska ki tud menni a kertünkből.
Véleményem szerint az elvárható/szükséges körültekintés és az állatorvos alaposságának hiánya miatt az állat szükségtelen, fájdalmat okozó beavatkozása történt Rozi esetében.

Az “állatvédő” eljárása, aki szervezett körülmények között, “hivatásos” állatvédőként ilyen hibát vét, az is elfogadhatatlan.

Rozi közben már itthon van, a tévé előtt üldögélve igyekszik kiheverni a teljesen felesleges műtét okozta fáradalmakat.

Nagyon remélem, hogy teljesen helyrejön, és azt, hogy ez mással soha nem történik meg.