-mert ez már szokássá vált-
Micsoda év volt!
Utazás, vitorlázás, egyetem, választás, kecske, bulik, népszámlálás és lélekdonor…
Januárban
A cseh fővárosba látogattunk, ahol hogy-hogy nem ismerősökkel futottunk össze. Jókat ettünk, jártunk múzeumban, láttunk egy bácsit kecskét pórázon sétáltatni, és mit szépítsük: egyik hajnalunkon egy valódi drogbarlangba csöppentünk.
A kecskének ehhez nincs köze.
Februárban
Árstoppoltunk és pánikvásároltunk. A háborúra készültünk, amiből szerencsére kimaradtunk. Tankoltunk volna, de nem volt mit és közbeszéd tárgya lett, hogy besoroznak minket is katonának. Nem így lett.
Márciusban
Elmentünk a Békemenetre, ünnepeltünk születésnapot, a hónapot pedig egy nápolyi AirBNB-ben zártuk. Ettünk remek olasz pizzákat, és megnéztük az ókori római romvárost, Pompeit. Pár napot töltöttünk csak ott és haza is repültünk a választásokra.
Áprilisban
Szavazatot számoltam Paloznakon az Országgyűlési választáson. Édesapám születésnapjára a bolgár tengerpartra utaztunk, ahol megnéztük Nessebart és a napfényes Burgast. Amikor hazajöttünk, cimboráim javaslatára elhatároztam:
Elindulok a helyi időközi önkormányzati választáson, a megüresedett polgármesteri székért, függetlenként. Miért is ne?
Májusban
Elindult a kampányvonat, ajánlásokat gyűjtöttünk városszerte, amik -még ha nem is egyik napról a másikra- de határidőre meglettek.
A városi Majálisra -a Pannónia felkérésére- kitelepültünk a Ligetbe, ahol egy igazi retró hangulatú “Sör+Virsli Majálist” prezentáltunk. Ez volt az első május elseje, amiben úgy működtünk közre, hogy azt nem a Picurinál tartottunk.
Júniusban
A csipet-csapattal Mallorcára utaztunk, ahol szintén egy csomó ismerőssel futottunk össze. Kicsi a világ, de elmondhatjuk, hogy életünk egyik legjobb bulija kerekedett ebből a nyaralásból.
A pünkösdi hosszú hétvégén Almádiban hivatalosan is megnyitottuk a nyári szezont a The RIDE rendezvényével.
Az igyekezet ellenére nem lettem polgármester, de -csak mert így jobban hangzik- dobogós helyet értem el a választáson.
Júliusban
Vitorláztunk a Balatonon, pálinkáztunk a Csallónál és igazi, minőségi (!) karaoke-programot hallgathattunk az Almádi Nyár színpadán. (Nem.) Azóta, ha meghallom Caramel “Lélekdonor”-ját, muszáj nevetnem.
A nyár nagyon beindult, keveset aludtunk és sokat dolgoztunk. De ez már csak a szokásos.
Augusztusban
Tizenkét éves lett a Picuri, hajnalig tartó bulival köszöntöttük kedvenc kocsmánkat.
Szintén ebben a hónapban a városba látogatott Carson Coma, ami -a mostoha időjárás ellenére- talán soha nem látott tömeget mozdított meg kisvárosunkban.
Óriási kontraszt volt a júliusi után.
Szeptemberben
Beiratkoztam az Óbudai Egyetemre, ahol fantasztikus emberekkel és remek oktatókkal találkoztam.
Ebben a hónapban körvonalazódni kezdett a Szóljon Almádi! egyesület, melynek célja a város kulturális életének felpezsdítése, a könnyűzene eszközével, fiatalok bevonásával.
Októberben
A Tökfesztiválon bemutatkozott az Egyesület. Az első rendezvény nem volt zökkenőmentes, de a visszajelzések messzemenően pozitívak voltak.
Később elutaztunk Svájcba egy családi rendezvényre. Láttunk havas hegytetőket és páratlan szépségű városokat.
A hónap végén halloween bulit tartottunk a Picuriban, aztán elrepültünk Barcelonába.
Novemberben
A Camp Nou, a La Rambla, a Sagrada Familia és az őszi tengeri fürdőzés után hazajöttünk.
Remek eredményeket értem el az egyetemen, jártunk a Bakony Expón és részt vettünk a népszámlálásban is.
Decemberben
Hagyományteremtő szándékkal Luca-napot szerveztünk a Tulipán Udvarba. Eltűnt a macskánk, aztán kalandos úton visszakerült hozzánk…
Szilvitől pedig az eddigi legkülönlegesebb ajándékot kaptam a karácsonyfa alá:
1+1=3
Utazásunkat az Élet Tengerén 2023-ban hárman folytatjuk!
Áldott Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánok!
…és találkozzunk ma este is a szokásos Szentestére, a Tulipánudvarban.