Kategória: Uncategorized

Fosposta

Örülök, hogy már Füreden és Almádiban is van végre Foxpost automata, nagyon megkönnyíti az életet. Nem kell otthon lenni senkinek, nem otthon nyomja a csengőt a postás. Majd beugrasz az automatához, amikor ráérsz.
Nagyon sokat használom.

Van egy okos kis fejlesztés, hogy ne kelljen beírnom a kódot: Elég a visszaigazoló emailben kapott QR kódot leolvasnom az automatánál és nyílik is az ajtó.

És természetesen ma is érkezett egy termék, ma is megkaptam a QR kódot.
Csakhogy!
Fehér alapon pirossal! Ami azért jó, mert a leolvasó lézer is piros, azaz a fehérről pontosan ugyanúgy verődik vissza, mint a pirosról. Tehát a piros lézeres leolvasó semmit, de egyáltalán semmit nem lát abból a vonalkódból.

Gyengébbek kedvéért:
A piros szín azért piros, mert csak a piros fénysugarakat veri vissza, a spektrum többi részét elnyeli.
A fehér azért fehér, mert a teljes spektrumot visszaveri, így többek között a pirosat is.
Ha a tárgyat eleve piros fénnyel világítjuk meg, akkor a tárgyon lévő piros részek visszaverik, mert piros, a fehér részek is visszaverik, mert azok minden látható fényt visszavernek. Foxpost.


Március 15.

Még ajánlásgyűjtés közben megismerkedtem egy csomó emberrel a Kutyapárt berkein belülről. Sokuk közül egy veszprémi lánnyal – nevezzük mondjuk Fanninak – tartom azóta is a kapcsolatot.
Fanni amúgy debil vendéglátós, nem lehetetlen, hogy nyáron együtt dolgozunk majd.

Hirtelen ötlettől vezérelve együtt vágtunk neki a március 15. -i fővárosi rendezvényeknek.

Felvonulásokra és tüntetésekre nem csak azért izgalmas járni, mert mondjuk egyetértesz a szószólókkal.
Nekem hatalmas élmény mondjuk a 4-es6-os vonalán a Nyugatitól a Dunáig a sínen sétálni, a lezárt utcán korzózni.

Jártunk mindenhol IS.

A Fidesz féle rendezvényen kezdtünk a Margit-híd pesti oldalán.
Eszméletlen sokan voltak, világlátott és fesztiválokon is gyakran megforduló emberként azt kell mondjam, én még soha nem láttam ennyi embert egy helyen. A Parlament előtt is elképesztő volt a tömeg. Komoly hangtechnika, komoly szeku. Mindenki tudta mi a dolga, színtől és meggyőződéstől függetlenül le a kalappal, szép munka volt.

A közös ellenzéki megmozduláson a kormánypártihoz képest tizedannyian voltak a műegyetem rakparton. A rendezvénytechnika itt is világbajnok volt, a színpad mögé pedig csak az nem jutott be, aki nem akart. Az elrendezés viszont nem tetszett, a színpad elől jó húsz perc volt kiverekedni magam a helyszínről. Olyan volt, mint egy cső. Félelmetes helyzet alakulhatott volna egy tömegpánik után. A párhuzamos utcákon végül ki lehetett jutni.

A Mi Hazánk a múzeumkertben szerintem maximum kétezer embert tudott megmozgatni, díszmagyarba öltözött oltástagadó chemtrailhívő laposföldesekkel volt tele a placc, na meg ugye volt Lord koncert. Vicces volt. Mármint tényleg, nevetséges. Ez a párt miért létezhet egyáltalán?

A Kutyapárt rendezvénye a nyugatinál semmi sem volt, de ugye ők nem is ide égetnek el százmilliókat a kampánypénzből.
Az biztos, hogy például egy RIDE több embert vonz és színvonalasabb is.


Háború van

Hát, nem egyszerű a helyzet.
Háború van, de nem egy másik kontinensen, vagy többezer kilométerre tőlünk, hanem a szomszéd országban.

Olyan távolságra tőlünk, ahová el tudnánk menni és haza tudnánk jönni egyetlen tank üzemanyaggal.

Nem tudom, hogy ez miért pont most történik, hogy látható volt-e ez már előre. Nem vagyok az a tipikus külpolitikai szakértő.

Amit hallottunk az az, hogy az óriási Oroszország hetvenéves diktátora a kontinens legerősebb hadseregét a szomszéd országra küldte.
Ugyan ez a hetvenéves diktátor azt mondta, hogy aki ebbe beleszól, vagy segíti az Ukránokat (támadja az Oroszokat) az soha nem látott retorziókkal szembesül majd.

Persze azt értem, hogy nem lehet egy nemzetet magára hagyni, nekünk sem tetszett ez ’56-ban. De azzal, hogy Németország, vagy az EU fegyvereket és katonákat küld Ukrajnába az Oroszok ellen, ezzel beállhatunk a sorba azok közé, akik “Oroszország ellenségei”.

Azt gondolni, hogy mi ebből 100%, hogy kimaradunk az hülyeség.
Úgy értem, hogy hülye, aki nem aggódik a kialakult helyzet miatt.

Mert háború van. Szerencsére még nem nálunk, de már itt, a Kárpátmedencében.

Öngondoskodás

Azt hiszem, felesleges azt várni, hogy a dolgot majd valaki megoldja helyettünk.
Nem pánikkeltés, nem pánikvásárlás kell.
De fel kell készülni arra, hogy nagyon hamar, nagyon rossz irányba változnak a dolgok.

Nem egész egy hete az Ukránok is kávéztak délután a helyi kávézóban, vagy karaokeztak a helyi kocsmában. Egyetemre jártak, témazáró dolgozatot írták töriből.

Egy hét eltelt, most Ruszkik használják a kávéfőzőt a kávézóban, felrobbantották a karaokebárt és lelőtték a töritanárt, aki így ki sem javította a dolgozatokat.

A fiatal férfiak, fiúk nem is mehetnek el onnan, arra készülnek, hogy mennek a háborúba.

Szóval öngondoskodni kell, mert mi megtehetjük. Mert minek nem meglepetésként ér a dolog.

Fel kell készülni. Legyen otthon annyi kaja, ami két hétre elég. Legyen egy hátizsák négynapi ruhával. Legyen megtankolva az autó. Legyen otthon -csak egy szar PMR- rádió, elemekkel, töltővel.

Ezek apróságok. Fejenként nincs húszezer forint az 1500 kalória/napos konzerv adag 14 napra. Legyen úgy, hogy soha nem kell majd hozzányúlni. Akkor majd megkapja Karácsony előtt valami segélyszervezet.
De ha kell, ha nem lesz bolt vagy menekülni kell, akkor az a húszezer forint maga lesz az Élet.

És hogy minket besoroznak-e?

Egy cimborám szerint egész biztosan “golyófogók leszünk” a háborúban, merthogy oda fognak vinni minket.

Lehet sok volt a CS, vagy valami másik számítógépes játék, de az nem úgy van ám, hogy csak azért, mert elmúltál 18 éves és faszi vagy elvisznek lövöldözni.

Ma 37 éves az, akinek először nem volt kötelező sorkatonaság. Szóval mindenki, aki 37 év alatti, nem fog háborúba menni.

Mert testileg és tanult tudás alapján is alkalmatlanok vagyunk. Nem tudunk mit kezdeni egy lőfegyverrel. Nem tudjuk szétszedni és összerakni, nem tudjuk mit is kellene egyáltalán kitakarítani rajta.

Nem tudunk célozni, nem tudunk csapaterőben mozogni. Nem tudunk még egy egyenruhát sem rendesen hordani.

Egészen biztos, hogy mi nem leszünk besorozva, mert a legalapabb kiképzés is több hónap lenne. Arról már ne is beszéljünk, hogy képesek lennénk-e mondjuk egy húszkilós táskával csak negyed órát (2 km) futni.

Nem, nem lennénk.

Kell félni?

Kell, persze. Háború van. De attól nem félek egyáltalán, hogy majd elvisznek katonának, pláne nem valami idegen országba, idegenek ellen.

De az, hogy nem lesz áram, nem lesz bank, nem lesz központi fűtés, vagy nem lesz bolt az reális vész.

Készülj fel, két heti élelem meg víz az lófasz. Ha van otthon éles lőfegyver az kurva jó, legyen hozzá muníció is. Ha nincs, akkor vegyél legalább gázriasztó fegyvert, íjat, és tanuld meg használni azt.

Nem katonáktól, hanem az adott esetben meginduló fosztogatóktól kell tartani. Akik szintén félnek majd, és ezért el akarják venni azt, ami a tiéd.

Nem bunkert kell építeni, de fel kell készülni.

Meg kell beszélni, hogy adott szitukra mi lesz a következő lépés.
A család szétszakadása esetén például hol fogtok találkozni és mikor.
Hogyan fogtok fűteni, ha nem lesz gáz/áram?
Hogyan fogtok kommunikálni, ha nem lesz mobilhálózat?

Ezen kell elgondolkodni, de nem jövő héten, hanem most azonnal.


Mikulásbuli

Van nekem egy furcsa szokásom:
Szeretek Budapestre járni. Amúgy ott is születtem, de igazából a Balaton-parton nőttem fel. Vidéki srácként elvarázsolnak az öreg bérházak, a modern épületek, vagy épp az emlékek, amiket a golyószórt falak őriznek.

Szóval nem csak bulizni szeretek itt, már az is vidám, ha csak egy fél délutánt sétálhatok a Magdolnanegyedben vagy épp a Móriczon.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az éjszakai élet nem vonz. Többmilliós nagyváros, többezer szórakozóhellyel. Ha valahol, hát itt aztán lehet tanulni a vendéglátós kollégáktól.
Ezt komolyan gondolom. Nyitnál valamit, vagy a saját helyed fejlesztenéd?
Tölts el pár éjszakát Budapesten. Indulj el a körúton, ülj be mindenféle színű, szagú, hangulatú helyre. Jegyezd meg, hogy mi tetszett és azt is, hogy mi nem.
Nem kell ismét feltalálni a spanyolviaszt: ami máshol működik, ami máshol bejön, azt kell adni. Ami pedig nem tetszik, azt kell elkerülni.

De tegnap nem tanulmányi kirándulásra jöttem, hanem a volt ELTE-s csapattal futottam össze.

Pár napja Viki írt, hogy csütörtökön szabadnapos.

Na, nekem több sem kellett, foglaltam egy Airbnb-t az Akácfa utcában szerda estére, hogy legyen hol aludni, aztán a terv az annyi volt, hogy rendes, hagyománytisztelő magyarként járóéptelenre isszuk magunkat.

Szerencsére “hülyének hülye a barátja”, ezért elég csinos kis csapat jött össze ezen az álmos szerda estén.

Fancy helyen kezdtünk koktélozni, sorba jártunk ivóról ivóra, rémlik egy dohos pince felesekkel, aztán még valami karaoke partyra is emlékszem. Szép lassan elkopott mellőlünk a csapat, hajnalban már csak ketten támolyogtunk a Körúton.

Hajnal három körül érkeztünk a “Heló” nevű vendéglátóipari egységhez. Ez egy stripbár, ahol kurvák táncoslányok dolgoznak.

Egy-egy sört szerettünk volna inni hazaindulás előtt, de ez sajnos nem jött össze.
Amikor beléptünk, azt mondta a magasan kvalifikált szekus, hogy fejenként 50 rongy a beugró, cserébe korlátlanul ihatunk. Mondtuk, hogy ne már, csak egy sört szeretnénk inni, aztán megyünk is.
Emberünk felhívott valakit és új ajánlattal állt elő:
Legyen fejenként 25k, de akkor csak két órán keresztül ihatunk.

Akárhogy is számolom, ötvenezer forintért (ja, csak készpénz!) két sör az nem nagy biznisz. Szóval otthagytuk a seggrázós lányokat és egy dohányboltban vettünk két doboz sört.

Mert mi aztán tudjuk, hogy kell mulatni!


Blackout! Mi történik, ha nincs több áram?

Ha áramszünet van, akkor nem csak a lámpák alszanak ki.

A „blackout” szó jelenleg (majdnem) mindenki ajkán ott van. De mit is jelent ez valójában? Nézzük, mi történik, ha nincs áram!

Egyre gyakoribb beszédtémává válik az úgynevezett blackout. A tévében, a közösségi médiában, de még itt a blogon is írtam már hasonlóról.

De mi is ez valójában, és mi történik benne? Nos, a blackout “hosszan tartó, nagy területet érintő áramszünet”. Ez több országot érinthet egyszerre, és több napig is eltarthat – a hatások messzemenőek lehetnek.

Életünk az elektromosságtól függ

Szóval csak ülünk a sötétben?

Hát igen, de nem csak ennyi: Blackout esetén egyik pillanatról a másikra leáll minden elektromosan működtetett rendszer – és jobban függünk az áramtól, mint azt sokan hinnék.

Nem csak a lámpa alszik ki, áram kell a hűtőnek, a villanytűzhelynek, az utcai kábeltévé és internethálózatnak, az otthoni televíziónak, a melegvíznek és még a központi fűtés keringető szivattyújának is.

A villamosenergiát még a szennyvízátemelő és szennyvíztisztító telepeken is felhasználják. Ha a csatornában a szivattyúk leálnak, a szennyvíz más utat keres, és ez itt már csak a gravitációra támaszkodhatunk: Ha megtellnek a csatornák, a pincékben, “jobb esetben” a település alsóbb pontjain az utcákon jelenik meg a cucc.

Nincs tömegközlekedés, nincs szupermarket, nincs benzin

De ez még nem minden. Ha nincs több áram, leáll a lift, nem nyílnak ki az ajtók a boltban, nem működnek a pénztárgépek és a hűtők is leállnak. A tömegközlekedés – az buszok kivételével – megáll, a metróvonalak megtöltődnek talajvízzel, a lámpák kialszanak, a benzinkutak sötétek maradnak, a benzinszivattyúk pedig egy csepp benzint vagy gázolajat sem adnak.

Ha elég gyors vagy, telefonon még gyorsan elérhetsz valakit, de itt is sem sokkal jobb a helyzet: A mobiltelefon-hálózatok nagyon hamar túlterhelődnek, a tornyoknál lévő akksik egy-két nap alatt lemerülnek. Onnantól nincs mobil sem. Ha nincs mobilszolgáltatás, a mai rendőrségi, tűzoltósági, vagy mentős rádiók sem működnek.

Napelem van a tetődön?

Most az sem segít: a visszatáplálós napelemek áramszünetben teljesen lekapcsolják magukat, ezzel védve a hálózaton dolgozó technikust.
A rendszereket -jelentős anyagi ráfordítással- át lehet egyébként alakítani úgynevezett “szigetüzemű napelemmé”. Sajnos a mostani berendezések közül csak nagyon kevés tudja ezt.

Ne ess pánikba, csak gondolkodj el

A lehetséges blackout, akárcsak a világjárvány, a társadalom egészét érintő probléma. Mindenkinek fel kell készülnie, és rendelkeznie kell otthon az alapvető dolgokkal.

Hogy mi legyen otthon?
Ez a holnapi bejegyzés támája lesz!


Geocaching

Szeptember közepén csörgött a telefonom. Na, ez eddig nem túl izgalmas, de a figura, aki hívott azért keresett engem, mert nem találta a geoládámban a jelszót. Vagy nem találta a geoládám.

Hogy mi? Hát még van, aki játszik?

Ha azt sem tudod, miről van szó gyorsan összefoglalom:
Egy ember elrejt egy dobozt -na, ez a geoláda- valahol a természetben, ír bele egy jelszót, a GPS koordinátáit pedig feltölti az internetre.
Egy másik ember pedig megkeresi a koordináta-pár alapján a ládát, a benne lévő jelszóval pedig “igazolja” a megtalálást.

2006-ban, -amikor az egész kezdődött- nagyjából azt sem tudtam, hogy mi az a GPS, illetve azt tudtam róla, hogy ez valami úri huncutság valami műholdakkal és méregdrága kütyükkel. Judit apukájának viszont volt ilyen cucca, gyakorlatilag ő volt, aki elültette a bogarat a fülünkbe. Hát dobozokat kezdtünk keresni az erdőben, a hegytetőn, a búzatáblákban…
Később az Ica-néni féle Tekergő klubbal csavarogtunk sokat a Balaton-felvidéken. Ott is volt már GPS, valami Garmin kütyü, talán egy Dakota 20-as. Ez óriási dolog volt, színes (!) érintőkijelző (!!) a nyomógombos Nokiák korában!

Amikor regisztráltam a geocaching.hu oldalra alig 3.000 felhasználóval bírt a játék.
Azért sem volt ez olyan népszerű, mert akkoriban még nem volt az embereknek kétezer ismerőse a Facebookon akik látták volna storyban, hogy milyen izgalmas hobbit űz, na meg a készülékárak tényleg veszedelmesek voltak. A fent említett Dakotát például 120.000 Forintért lehetett megvenni akkor, amikor a minimálbér 62.000 Ft volt. És ez csak navigált, nem fotózott, nem zenélt, nem tudtál róla telefonálni. Céleszköz.

Középiskolában még az iskolaújságba is írtam egy cikket a játékról Kumin Ferenccel, a Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület akkori elnökével. Aztán valahogy egyre kevesebbet játszottam, végül is évekig be sem léptem.

-Mi az a geocaching?

(Az interjú valamikor 2007-ben íródott, mára már nyilván nem feltétlenül aktuális.)

-Nyilván minden játékosnak más. Akinek sok gyereke van, annak egy nagyon jó családi program, aminek része, hogy a természetben együtt friss levegőt szívnak, a gyerekek pedig nagyon élvezik a kincskeresés izgalmát. Aki szereti az autóját, annak lehetőség, hogy a hétvégén nagyobb távokat tegyen meg, ismeretlen utakon bóklásszon, és az erdő szélén leparkolva járjon is egy jót. Aki szereti járni az erdőt, de a hagyományos, nagy túrákhoz nincs elég ideje, annak pedig egy jó ok, hogy kisebb távokat bejárjon, akár csak 1-2 órára is, de kiszabaduljon a természetbe – én leginkább ebbe a csoportba tartozom.

-Mi az a GPS?
-Számomra egy olyan csodálatos eszköz, amiben túlzás nélkül benne van szinte minden, ami a 21. század műszaki civilizációját jellemzi: közlekedés, telekommunikáció, nagyon gyors számítógép egy kis dobozban, atomóra a műholdakban, gyönyörű színes LCD kijelzők, nagy kapacitású memóriakártyák, stb..
Mindezek mögött pedig egy olyan elméleti tudás átültetése a gyakorlatba, amelynek kiindulópontja talán a görög hajósok navigációs tudása lehet, benne van az évszázadok alatt egyre tökéletesedő térképrajzolás, de kell hozzá még Einstein relativitáselmélete is.
Mindebből persze egy egyszerű, ma már természetesnek tűnő dolog látszik a végén:
bárhol járva látom a pozíciómat a kézben tartott kis kütyü képernyőjén megjelenő térképen tíz méteres pontossággal.
Ezzel elsősorban eltévedés nélkül eljutok ismeretlen célpontokra, de ha eljön a játék ideje, akkor az ismert koordinátán elrejtett célponthoz, rejtekhelyhez is oda tud vezetni a készülék. Így jutunk el a geocachinghez.

-Játszható GPS nélkül?
-Elvileg igen, de ennek a játéknak mégis csak a GPS áll a középpontjában.
Korábban ez akár sokak kedvét is elvehette. Mára szerencsére sokkal lejjebb ment ezeknek a szerkentyűknek az ára, és feléledt a használt készülékek piaca is. A geocaching játszására alkalmas GPS-t egy jobb étteremben eltöltött családi ebéd árából lehet venni.

-Mi a játék lényege?
-A játék lényege, hogy a játékos megmozduljon, töltse le a koordinátákat, szedje össze az adatokat, töltse fel ezeket a GPS-ébe, és – itt jön a lényeg – lépjen ki, kapcsolja ki a gépét, húzza a túracipőt, és hagyja maga mögött a hétköznapi világot, az iskolát, a tantermet, gép-termet, az otthoni szobát.
Mivel pedig egyedül az erdőben mászkálni általában nem népszerű elfoglaltság, a játék összehozza a barátokat is, és rögtön jó apropója van egy közös kirándulásnak is.

-Ki csatlakozhat?
-Bárki, aki elfogadja a Geocaching Szabályzatot és regisztrálja magát a geocaching.hu-n.

A mai napon pedig közelíti a 40.000-et a regisztráltak száma.
Hiszen csak egy pármegás telepítő az alkalmazásboltból és gyakorlatilag bármelyik okostelefon alkalmassá válik a geoláda-keresésre.

Szóval ismét elővettem a régi hobbit, és már két hete, szinte minden nap elmegyünk túrázni és kincseket keresni.


Áram

Csütörtökön ismét megdőlt a nyári áramfogyasztási rekord:
a rendszerterhelés csúcsértéke 6940 megawatt (MW) volt, 30,2 Celsius-fokos napi átlaghőmérséklet mellett – közölte a Mavir Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (Mavir) az MTI-vel pénteken. 
Ez 126 MW, azaz 4,6 százalékos növekedés a szerdán mért, szintén rekordértékhez képest, és mindössze 179 MW-tal marad el a 7119 megawattos téli rendszerterhelési csúcstól. (MTI)

Ez a bejegyzés nem apokalipszist jósol, sőt, semmit sem jósol. Egyszerűen elgondolkodtat, hogy mennyit bír még a hálózat, mielőtt a túlterhelés miatt már nem fog működni.
Nem olyan kimagasló ez a tegnapi országos rendszerterhelés, de azt látni kell, hogy évről-évre több áramot használunk. A Mavir 2007 óta logolja és publikálja az adatokat: akkoriban körülbelül 5500-6000 MW volt a csúcs.

Azt láthatjuk, hogy 14 év alatt nagyjából 30%-kal nőtt a villamosenergia-használat az országban. Ha a tendencia nem változott jelentősen, elmondhatom, hogy gyerekkorom óta 150%-kal több energiát használunk.

A másfélszer nagyobb rendszerterhelés elsőre talán nem olyan vészes, van tartalék a hálózatban. Viszont a növekvő tendencia vitathatatlan.

Bár a hálózatot (elosztóhálózat, közép- és kisfeszültség) folyamatosan fejlesztik, tudom, hogy például itt, a mi utcánban (és fél Füreden, vagy épp Almádiban) a szabadvezetékes hálózat az 1980 körül létesült. Azt olvasom ki a rendszerterhelés adataiból, hogy ma közel “dupla annyi” folyik át az utcai vezetéken, mint amikor létesült. Ugyan azon a vezetéken.

Most ez vagy azt jelenti, hogy akkortájt durván túlméreteztek mindent, vagy azt, hogy a hálózat a határon mozog, esetleg a ’80-as években meghatározott határértékeket átlépve üzemel.

Azt pedig tudjuk, hogy semmilyen berendezés nem viseli jól a folyamatos, határérték feletti használatot.

Érdemes még megemlíteni az elektromos autó töltést (egy otthoni autótöltő annyi áramot használ, mint 4 (négy!) hagyományos családi ház energiaigénye.
Vagy az is érdekes, hogy manapság olyan olcsó az áram, hogy az újépítésű házakba már be sem kötik a gázt: árammal fűtenek.

Úgy gondolom, hogy előbb-utóbb nem fog ez már működni. Ha az utcában mondjuk minden húszadik autót elektromosra cserélnek, és ezeknek -nyilvánvalóan- lesznek otthoni töltői, akkor el fogjuk érni ezt a “határt” és egyszerűen tök sötétben fogunk ülni ithon.

Ha nem lesz áram, majd gyertyafénynél nézzük a tévét.


A tegnapi nap margójára

Ennek most van egy ilyen “magyarázom a bizonyítványom” hangulata, de visszanéztem a kameraképeket, mert probléma adódott zárás idején.

21.20 Kikapcsoltuk a zenét.
21.28 Lehúztuk a redőnyt és bezártuk az ajtót.
21.33 Lekapcsoltuk a tér- és dekorvilágítást.
21.34 Az utolsó ember is elment tőlünk a teraszról.
22.01 Visszakapcsoltuk a fényeket, hogy takarítani tudjunk az udvarban.
22.45 A **SZOMSZÉD KOCSMA**ből ki-be mászkáltak az emberek, szólt a zene, volt kiszolgálás bent, a pultnál.
23.06 Még mindig vendégek jönnek ki a **SZOMSZÉD KOCSMA**ből.
23.24 Mi végeztünk a takarítással. Mindent összeszedtünk, másfél órán keresztül takarítottunk, hatan.
A Baross utcától a 71-es útig az utolsó szívószálat is összeszedtük az udvar közös területeiről is.
23.44 **SZOMSZÉD KOCSMA** takarítani kezd.
23.57 Végez.

A 13 perces takarítása többek között abból állt, hogy az asztalain maradt sörösüvegeket kidobálja az útra, széttöri az udvar bejáratánál lévő pad előtti betonon. Kisebb szemeteket, szilánkokat pedig kirúgdos a “piros vonalon kívülre”.

Erre reggel kilenckor a szomszéd üzlettulajdonosok azzal hívnak fel, hogy a “vendégeink ordenáré retket hagytak maguk után”.

És ehhez most tényleg nem volt közünk. Szabályszerűen nyitottunk és zártunk, folyamatosan szedtük a szemetet üzem közben is, zárás után pedig patika állapotot hagytunk. Túlzás nélkül mondom, simán mentem volna egy kört az udvaron mezítláb.

Az, hogy **SZOMSZÉD KOCSMA** még bő másfél órán át a tilosban nyitva volt, hogy a vendégei 11 után indultak egyáltalán haza, és hogy egy ilyen nap utáni “takarításra” negyed órát sem szánt, arról tényleg nem tehetek.

Nagyon nagy meló volt az újranyitás, a tárgyi és személyi feltételek összehozása. Hat fős személyzettel nyáron szoktunk dolgozni, nem ilyenkor. Jó, amúgy indokolt volt a létszám, rengeteg ember volt, de így abszolút kezelhető.

Megszokhattam már, hogy “mindig én vagyok a hibás”, de ezt most tényleg rosszul esik.

Hat ember munkáját teszi tönkre egy, a szabályokra fittyethányó figura.

Hát de csak nem hívok rendőrt a szomszédra…


Végre becsipezve!

A tegnapi napon megkaptam -végre- az Astra első dózisát.

Næm ĕrzəķ şęmmiť.

Na jó, azért valamit csak érzek:
Pont úgy ébredtem, mintha átvedeltem volna egy éjszakát, de úgy erősen.

Mintha halál másnapos lennék. Ver a víz, fáj a fejem és vizen kívül mást nem vesz be a testem.

Dehát a brit tudósok már annyi jó dolgot megállapítottak és kikutattak:
Bízom az oltóanyagukban is.


Oltakozni kéne

Szívesen buliznék már Veletek a Tulipánudvarban…
Nem kell ezért sokat tenni, csak beoltatni magad.
Jelentkezz oltakozni, hozd az igazolásod, és vendégem vagy egy pizzára.

Tényleg.

Ha ezt elég sokan megtesszük, nyárra már csak egy rossz emlék lesz ez az egész.

📌 Összesen 100 pizzáról van szó, a jelenlegi helyzet nekünk sem egyszerű, valahol húzni kell egy vonalat.
📌 A “bónuszpizzát” személyesen lehet átvenni nyitva tartási időnkben (pénteken és szombaton 17 órától.)
📌 Hozd magaddal az oltakozáskor kapott dokumentumot.
📌 Nem “kötelező”, de nagyra értékeljük, ha előtte telefonon jelzed, hogy jössz. Így nem kell sokat várnod. ☎️06703322000 vagy ☎️06309922334
📌 Február 13.-ig él az akció, de utána sem fog “elveszni” a pizzakvóta:A százból megmaradt tételeket február 14-én megsütjük és a Veszprémi Cholnoky kórház SBO-jára, valamint a Veszprémi Mentőállomásra szállítjuk. 🚑🏥

Az oltóanyagra nem kell “igényt tartani”.

Arra kell igényt tartani, hogy lehetőleg már idén el lehessen menni fesztiválozni, vagy egy szállodába a családdal, vagy csak lemenni a “vacak vidéki kocsmába” meginni egy korsó sört, esetleg egy szimpatikus cukrászdában megenni egy szelet tortát.

Ehhez pillanatnyilag egyetlen egy út van: a lakosságnak nagy arányban oltottá kell válni.

Én sem rajongok a tűért, én sem szeretek orvoshoz járni.

Én is átestem már a Covid-on, én is voltam pozitív….és én sem tudom, “mi van a vakcinában”.

Viszont hiszek az elmúlt 120 év oltási tapasztalatában, hiszek a kutatóinkban, hiszem, hogy az oltás segít és nem lesznek hosszútávú mellékhatásaim.

Ha mégis, akkor egyéni “tragédia” lesz, 1 a millióból.

Hiszen így működik minden oltás és gyógyszer, mindig van mellékhatása mindennek, csak nyúljunk bele a gyógyszeres szekrénybe, olvasgassunk.

A felajánlásom sem Soros György, sem Orbán Viktor nem támogatta. Sőt, senki sem:
Abból a pénzből “dobtam fel” ezt az apróságot, amit simán magamra is költhettem volna.

Lehetett volna egy komoly görbe estém, vagy elutazhattam volna mondjuk Prágába szórakozni.

Ehelyett azt mondom, oltakozzunk. Ne egy pizzáért, hanem azért, hogy “minden olyan lehessen, mint régen”.

Szeretném kinyitni az üzletem, szeretnék hajnalig tivornyázni, szeretném egy nyári hajnalon a napfelkeltét nézni a mólóról.

Ezért, és semmi másért tettem ezt a tényleg jelképes felajánlást.

Frissítés:
Közben a VEOL is rátalált a felajánlásomra, és érdemesnek tartották rá, hogy cikk legyen belőle. Köszi.