A mi szakmánkban (vendéglátás, szociális munka, rendezvényszervezés) talán a legfontosabb dolog a jó kommunikációs képesség. Hiszen hozzá kell szólnom mindenhez, amit csak hallok, nem ülhetek csöndben.
De idegenekkel beszélgetni, vagy mondjuk egy egész osztály, esetleg egy ezerfős előadó előtt megszólalni nem egyszerű dolog. Nem egyszerű, mert senki nem tanított meg rá. Ez vagy rád ragadt az éveid során, vagy nagy szenvedés árán fogod megtanulni.
Miért nem tudsz, miért nem szeretsz emberek előtt beszélni?
Azért, mert az otthoni oktatási rendszerben általános iskola első osztályától kezdve a gimnázium végéig kizárólag akkor kellett mondjuk felállnod és az osztályoddal szemben, amikor számonkérés (felelés, bemutató) volt. Ez eleve stresszel, mert ha tudod, hogy mit kell mondanod, akkor te leszel a “stréber”, ha pedig fogalmad sincs a válaszról akkor meg mindenki röhög rajtad. Idegesít a csend a teremben, idegesít, hogy mindenki téged néz. Lámpalázas érzések kapnak el, zavar, hogy néznek. Egyáltalán, mit néznek ezek? Van rajtam valami? Hülyeséget beszélek?
Ha soha nem beszélsz emberek előtt, akkor nemhogy segítőként, de “egyszerű civilként” is bajban leszel az életben. Lehet neked bármilyen kiváló CV-d, ha nem tudsz egy értelmes mondatot összerakni, mert egy idegen ember előtt képtelen vagy beszélni. Én nem veszlek fel.
Van egy érdekes tanítási módszer, ami segíthet ezen gátlások oldásában és leküzdésében.
Nyilván nem itthon.
Viszont az amerikai filmeken gyakran láthattad már Te is a “Show and tell”módszert. Ez az a “mutasd és mondd” előadás, amikor a nebuló beviszi az iskolába a macskáját, a nyaraláson készült fotókat vagy csak az anyukája esernyőjét és beszél róla.
Nincs rossz válasz. Nincs rajtad nyomás. Főleg, ha ez a cselekvés már ötéves korodtól rendszeres. Elsajátítod azokat a kompetenciákat, hogy hogyan lehet egy egész osztály figyelmét lekötni -még ha csak pár percre is.
Ezzel a módszerrel lehet kommunikációra nevelni, nem egy vers megtanításával és felmondatásával.
Az már csak hab a tortán, ha Te sokat olvasol, szépen beszélsz és a szókincsed is jelentős. Nyilván a nagy lexikális tudás is önbizalom növelő. De semmit nem érsz vele, ha képtelen vagy megszólalni, ha nem tudsz elkezdeni egy beszélgetést vagy előadást.
Személyes példám, amikor rendszergazdának tanultam. A kolléga felkészült egy félórás prezentációval valamiféle hálózati eszközökből. A téma nem lényeges igazából. Az előadása előtt a szünetben elővette a laptopját és végig elmutogatta a diáit, elmondta azt, hogy mit fog elmondani nem egész 15 perc múlva. Nem konkrétan nekem, hanem az informatika labor előtt ülő többi társunknak is.
Hogy mit láttunk? Érdekes előadás, felkészült előadó. Elkönyveltük neki az ötöst. Aztán amikor ki kellett állni a táblához és szembe kellett fordulni velünk történt valami.
Megváltozott a helyzet, szemben voltunk a kollégával, nem mellette. Csöndben meredtünk rá, és vártuk, hogy kezdje el.
Meg sem tudott szólalni.
Teljesen leblokkolt egy 23 (!) éves férfi, mert megváltozott a helyzet. Kollégából “előadó” lett és ezt ő nem tanulta meg senkitől. A szakmai tudása jelentős volt, de előadást tartani egyszerűen nem tudott. Mert senki nem tanította meg erre.
Biztos vagyok abban, hogy ezt a fajta tanulást nem húszéves kor felett kell elkezdeni. Az emberek előtt való szereplés és beszéd tanulható és tanítható. Sőt, tanítandó. Lenne.
Én szerencsésnek érzem magam.
Amikor elkezdtem a vendéglátással foglalkozni, akkor az olyan volt nekem, mint amikor életemben először álltam színpadon. Szinte remegett a lábam az első két vendég megérkezésekor. A mai napig emlékszem erre a momentumra. Idegenek léptek oda hozzám. Hozzám, pultoshoz. Szemben álltak velem, néztek engem. Hozzám szóltak, kértek két sört. Adtam nekik. Pénzt kértem és kaptam. Aztán…
Aztán ott maradtak beszélgetni. Csaknem levert a víz. Kik ezek? Mit akarnak? Hagyjanak már békén!
De nem volt mit tenni. A beszélgetés fonalát én is felvettem -hiszen muszáj volt- és amikor bejött a következő csapat, akkor már valamivel fesztelenebb voltam.
Pár hét után egyáltalán nem zavart az, ha addig sosem látott idegenekkel kell két szót váltanom időjárásról, sportról, politikáról.
Én ekkor álltam érettségi előtt, és valami fantasztikus magabiztosságot kaptam azáltal, hogy ott is, a bizottság előtt képes voltam úgy “beszélgetni”, mint bármelyik péntek estén az üzletnél.
Szóval, zárásként annyit mondanék, hogy amíg nálunk nem honosodik a “Mutasd és mondd” oktatás, addig mindenki jelentkezzen vendéglátásba vagy egyszerű bolti eladónak/pénztárosnak, akár csak egy szezonra is. Hasznos lesz.
