Hát, nem egyszerű a helyzet.
Háború van, de nem egy másik kontinensen, vagy többezer kilométerre tőlünk, hanem a szomszéd országban.

Olyan távolságra tőlünk, ahová el tudnánk menni és haza tudnánk jönni egyetlen tank üzemanyaggal.

Nem tudom, hogy ez miért pont most történik, hogy látható volt-e ez már előre. Nem vagyok az a tipikus külpolitikai szakértő.

Amit hallottunk az az, hogy az óriási Oroszország hetvenéves diktátora a kontinens legerősebb hadseregét a szomszéd országra küldte.
Ugyan ez a hetvenéves diktátor azt mondta, hogy aki ebbe beleszól, vagy segíti az Ukránokat (támadja az Oroszokat) az soha nem látott retorziókkal szembesül majd.

Persze azt értem, hogy nem lehet egy nemzetet magára hagyni, nekünk sem tetszett ez ’56-ban. De azzal, hogy Németország, vagy az EU fegyvereket és katonákat küld Ukrajnába az Oroszok ellen, ezzel beállhatunk a sorba azok közé, akik “Oroszország ellenségei”.

Azt gondolni, hogy mi ebből 100%, hogy kimaradunk az hülyeség.
Úgy értem, hogy hülye, aki nem aggódik a kialakult helyzet miatt.

Mert háború van. Szerencsére még nem nálunk, de már itt, a Kárpátmedencében.

Öngondoskodás

Azt hiszem, felesleges azt várni, hogy a dolgot majd valaki megoldja helyettünk.
Nem pánikkeltés, nem pánikvásárlás kell.
De fel kell készülni arra, hogy nagyon hamar, nagyon rossz irányba változnak a dolgok.

Nem egész egy hete az Ukránok is kávéztak délután a helyi kávézóban, vagy karaokeztak a helyi kocsmában. Egyetemre jártak, témazáró dolgozatot írták töriből.

Egy hét eltelt, most Ruszkik használják a kávéfőzőt a kávézóban, felrobbantották a karaokebárt és lelőtték a töritanárt, aki így ki sem javította a dolgozatokat.

A fiatal férfiak, fiúk nem is mehetnek el onnan, arra készülnek, hogy mennek a háborúba.

Szóval öngondoskodni kell, mert mi megtehetjük. Mert minek nem meglepetésként ér a dolog.

Fel kell készülni. Legyen otthon annyi kaja, ami két hétre elég. Legyen egy hátizsák négynapi ruhával. Legyen megtankolva az autó. Legyen otthon -csak egy szar PMR- rádió, elemekkel, töltővel.

Ezek apróságok. Fejenként nincs húszezer forint az 1500 kalória/napos konzerv adag 14 napra. Legyen úgy, hogy soha nem kell majd hozzányúlni. Akkor majd megkapja Karácsony előtt valami segélyszervezet.
De ha kell, ha nem lesz bolt vagy menekülni kell, akkor az a húszezer forint maga lesz az Élet.

És hogy minket besoroznak-e?

Egy cimborám szerint egész biztosan “golyófogók leszünk” a háborúban, merthogy oda fognak vinni minket.

Lehet sok volt a CS, vagy valami másik számítógépes játék, de az nem úgy van ám, hogy csak azért, mert elmúltál 18 éves és faszi vagy elvisznek lövöldözni.

Ma 37 éves az, akinek először nem volt kötelező sorkatonaság. Szóval mindenki, aki 37 év alatti, nem fog háborúba menni.

Mert testileg és tanult tudás alapján is alkalmatlanok vagyunk. Nem tudunk mit kezdeni egy lőfegyverrel. Nem tudjuk szétszedni és összerakni, nem tudjuk mit is kellene egyáltalán kitakarítani rajta.

Nem tudunk célozni, nem tudunk csapaterőben mozogni. Nem tudunk még egy egyenruhát sem rendesen hordani.

Egészen biztos, hogy mi nem leszünk besorozva, mert a legalapabb kiképzés is több hónap lenne. Arról már ne is beszéljünk, hogy képesek lennénk-e mondjuk egy húszkilós táskával csak negyed órát (2 km) futni.

Nem, nem lennénk.

Kell félni?

Kell, persze. Háború van. De attól nem félek egyáltalán, hogy majd elvisznek katonának, pláne nem valami idegen országba, idegenek ellen.

De az, hogy nem lesz áram, nem lesz bank, nem lesz központi fűtés, vagy nem lesz bolt az reális vész.

Készülj fel, két heti élelem meg víz az lófasz. Ha van otthon éles lőfegyver az kurva jó, legyen hozzá muníció is. Ha nincs, akkor vegyél legalább gázriasztó fegyvert, íjat, és tanuld meg használni azt.

Nem katonáktól, hanem az adott esetben meginduló fosztogatóktól kell tartani. Akik szintén félnek majd, és ezért el akarják venni azt, ami a tiéd.

Nem bunkert kell építeni, de fel kell készülni.

Meg kell beszélni, hogy adott szitukra mi lesz a következő lépés.
A család szétszakadása esetén például hol fogtok találkozni és mikor.
Hogyan fogtok fűteni, ha nem lesz gáz/áram?
Hogyan fogtok kommunikálni, ha nem lesz mobilhálózat?

Ezen kell elgondolkodni, de nem jövő héten, hanem most azonnal.