Kategória: #napipicuri

Hányásfolt a pékség előtt

Ez a szombat hajnal elég kényelmesre sikerült:

Viszonylag időben bezártunk és három óra után haza is indultunk.

Réta ült mellettem az autóban és még meg is jegyezte, hogy micsoda mázlink van:

A nyáron -talán először- hamarabb hazaérünk, mint ahogy az első halvány napsugarak megjelennének.

Egészen a pékségig jutottunk, ahol egy, a járdán fekvő fickót pillantottunk meg, aki (in)stabil oldalfekvésben feküdt az emelkedőn úgy, hogy a feje volt lefelé. Kényelmetlennek tűnt.

Lehúztam az ablakot és megszólítottam, hogy “Mi újság Barátom, tán sok volt a Maligán?”

De válasz nem érkezett, ezért kiszálltam hozzá.

Barátunk egy jó százhúsz kilós, a húszas éveiben járó figura volt. Szemei fennakadva, térben és időben dezorientált. Szapora légzés, gyors szívverés. Jobb karján zöld karszalag, a balon pedig egy Apple Watch, amin épp „Petya” hívta.

Na, segíts nekem, Petya! – gondoltam, és felvettem a telefont.

-Hol vagy már, te barom? – kérdezte Petya kedvesen.

-Dávid vagyok, és a cimborátok mellett vagyok a Baross és a Bajcsy kereszteződésében, Almádiban. Van itt egy pékség. Nincs képben a Kolléga, érte tudtok jönni?

-Hamarosan ott leszünk! – válaszolta Petya.

Igazából amint letettük a telefont, mint egy szökőkút…

…nem is szökőkút, sokkal inkább mint vulkán tört ki a nagydarabból az okádás, és terített be mindent maga körül.

Sajnos ebben a „mindenben” én is benne voltam, (meg az ingem, a nadrágom, a cipőm…) és testhelyzetéből adódóan épp a Másvilág felé kezdte venni az irányt: fulladozni kezdett.

Bár a biológia talán nem volt az erősségem, de az azért rémlik, hogy a levegő bizony elég fontos az élethez, ezért -már úgy is mindegy- kitisztítottam a Legény száját, amit ő egy “k.rva anyád” szókapcsolattal nyugtázott.

De legalább magánál van, ugye.

Jó húsz percet vártunk Petyáékra, de csak nem értek ide, ezért visszaszálltam az autóba, hogy a Helyi Erők közreműködését kérjem ebben a kellemetlen szituációban.

Telefonhívásunk nem volt egy perc, bemutatkoztam, elmondtam, hogy a Baross-Bajcsy kereszteződésben összehányt részeg fekszik, majd – jött a váratlan fordulat – ezt hallgatta az egyenruhás:

„Szerintem feküdj vissza a földre! … Hé, hagyd a kocsit!! … Szállj ki, K.RVA GYORSAN SZÁLLJ KI!!!”

Bizony, a nagydarab bevetődött az autómba, aminek már csak azért SEM örültem, mert a hátsó üléssor le volt döntve – korábban árut szállítottam vele.

A csíkos autó nagyjából három perc alatt a helyszínen volt – lévén a kapitányság két sarok innen. Velük együtt pedig megérkeztek Petyáék is.

Nyolcan (Réta és én; a két egyenruhás; és Petyáék) néztük a megmagyarázhatatlannak tűnő helyzetet ezen a szép nyári hajnalon.

Végül még agresszívnek sem kellett lenni:

Marci (mert kiderült, hogy ez a nagydarab neve) látva az egyenruhát, inkább kimászott a csomagtartóból, hogy aztán egy szabálytalan tigrisbukfenc után visszavetődjön a járdára a kerítés mellé.

Volt még kis fejvakarás a rendőrök részéről, hogy mit is csináljanak:

Aztán úgy vélték Marci jó kezekben lesz Petyáék társaságában, ezért búcsút intettek a díszes kompániának a pékség előtt, mi meg hazajöttünk.

Szóval MA SEM úsztuk meg, hogy napfelkelte előtt nyugovóra térjünk; és egyben ez lenne a története a pékség előtti hányásfoltnak.

Van tanulság? Van hát!

Vigyázzatok magatokra, figyeljünk egymásra, és soha ne hagyjátok magára a földön fekvőt!


Rendőrök a Picuriban. De ez a sztori más lesz!

A történet szereplői -ahogy az egész történet is- NYILVÁN kitaláltak, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve.

Szóval Főhősünk legyen mondjuk Zoli – mert ez a neve…

Zoli hajnal négy körül jött a Picuriba, két egyenruhás társaságában. Mondhatjuk, hogy nem volt szomjas, de mérges annál inkább:

Tegnap éjjel, (vagy ma hajnalban) ellopták az autóját! Profi tolvajok lehettek, mert az indítókártya Zolinál volt végig és még reggel is azt szorongatta.

Zoli magánszférában dolgozó, kiberbiztonságért felelős szakember, felső vezető. Tegnap este nyolc körül láttuk őt először a sörpadjainknál. Két cimborájával érkezett és a Baross út végén lévő parkolóban tették le a verdát, ami egy másfél éves, négykarikás sportautó. Ittak, mintha nem lenne holnap:

Zoli és barátai tálca számra rendelték a színes shot-okat.

Hajnalban pedig ezt az autót már nem találták; este valaki elkötötte.

Azért érkeztek hát ebben a hajnali órában a rendőrök, hogy tudunk-e valamiről, hallottunk-e valamit, na meg, hogy esetleg van-e kamerafelvételünk, amin látszik a parkoló?

Az ember pedig ott segít ahol tud, volt kamerafelvétel!

Az ilyen esetekben fontos a gyors munka, ezért negyed órán belül (!) érkezett Veszprémből (!!) két (!!!) nyomozó, akikkel többször megnéztük a felvételeket és le is foglalták azokat.

A felvételen három férfi látszott éjfél körül, akik tök részegen (?) dülöngéltek az Audi mellett, kicsit matattak, majd beszálltak és elindultak.

A kép elég homályos volt, de a nyomozók -lévén ez a munkájuk- kiszúrtak pár részletet és feltették a Nap Kérdését, ami talán meg is oldotta a dolgot:

“-Kedves Zoltán! Ez nem maga? Ezek nem a maga cimborái?

-De. De igen…”

Szóval…

Szóval Zoli úgy berúgott, hogy “ellopta a saját autóját”, majd rendőrt hívott. Igazából pedig odébb állt vele, mert:

“ERREFELÉ SOK A KAMERA, nem akartam, hogy az látsszon, hogy buli után részegen ülök a volán mögé.”

És erre -négy órával később- sem ő, sem a barátai nem emlékeztek.

A sokat megélt rendőrökkel jót derültünk a helyzeten, nevetgéltünk a dolgon, és talán még Zoli édesanyjáról is szó esett:

Megváltozott a hangulat hajnal fél ötre, sőt, Zoli csuklójára még csinos karperec is került, amikor betuszkolták a csíkos autóba.

Srácok, tudom lerágott csont, és MINDENKINEK van egy OLYAN története, de TÉNYLEG ne vezessetek részegen.

Pláne akkor, ha amúgy is veszélyesen hülyék vagytok.


Most megkaptam

“Hé, te kopasz b.zigyerek, amiért nem kaptam sültkrumplit, most nagyon besz.ptad ám!

Egy igazi kis f.szszopó vagy te. Hát miért nem adsz krumplit, mi az, hogy “nincs beárazva és az CSAK a hamburgerek mellé jár AJÁNDÉKBA?”

Majd meglátjuk mit szólsz, ha lepontozunk (!) a Google-n!

Nekem NAV-os ismerőseim is vannak, sőt, a NAV-nál dolgozom, elintézem, hogy véget is érjen a szezonod!

Készülj fel, hogy itt a vége a sz.r kis boltodnak, apukám!”

Funfact:Később kiderült, hogy EZ a figura AZ a figura volt, aki pár éve gasztrobloggerként mutatkozott be és akkor is bEzÁrAtOtT. Minden esetre én gratulálok neki, hogy már nem kell gasztrobloggerkednie és ilyen szép karrierívet futott be az Adóhivatalnál.

…azt meg NAGYON sajnálom, hogy még mindig nem a Picuriban találja meg a számításait.


Nyár van, na

-Hát te nem hazamentél?
-De, de inkább visszajöttem még egy sörre.
-Dehát felszállál a buszra is!
-Tudom. Leszálltam.


Elrettentő

Ha az alkoholra kéne tenni olyan elrettentő képet, mint a cigire, a ti képetek lenne rajta, bazmeg’.