Az inotai hőerőmű történelmi múltja és óriási, ipari épületei mindig is vonzottak minket.
Pár évvel ezelőtt még illegálisan “urbexeltünk” itt, hogy felfedezzük a terület rejtett szegleteit és a múlt szellemét. Akkoriban elképzelhetetlennek tűnt, hogy ez a hatalmas, elhagyott komplexum egyszer kulturális és zenei központtá válhat.
Szombat este volt, “szabadnapot kaptunk magunktól” , és már alig vártuk, hogy végre legálisan is belépjünk az INOTA Festival 2023 területére.
Sokakhoz hasonlóan csak ezen az egy estén voltunk ott, de már hallottuk, hogy a nappali programok kiválóak voltak.
Amikor átvettük a jegyeket és átléptük a kaput, szinte azonnal megértettük, miért beszélnek az emberek ilyen elragadtatással a fesztiválról. A hangtechnika magas színvonalú volt, és a színpadvizuál annyira megkapó, hogy szinte elvesztünk benne.
Az egész hely tele volt energiával.
Voltak kiállítóterek, fényfestés és kreatív installációk is, amelyek valódi látványosságot nyújtottak. Kivilágított szovjet szobrok, lézerrel kontúrozott régi festmények a falakon, babzsákok a régi kazántérben…
Az atmoszféra szinte megfogható volt.
Bár a nappali programokon nem voltunk ott, de a napnyugtában a sok fényfestés, színes lámpák és egyéb vizuális művészeti installációk miatt úgy éreztük, mintha egy mozgó művészeti galériába csöppentünk volna.
Minden a helyén volt, de mégis, este 11 körül valami megváltozott. Néhány ember, köztük mi is, elkezdtük elhagyni a fesztiválterületet. Az a benyomás alakult ki bennünk, hogy a fesztivál nem igazán tudta eldönteni, hogy mi is akar lenni. Egy technofesztivál, ahol a zene dominál? Vagy inkább egy művészeti kiállítás egy ipari környezetben? Talán ez volt az a pont, ahol a lufi kicsit elengedte a levegőt.
A vizuális-jellegű programok előtt másfél-kétórás sorok alakultak ki, ennek pedig az lehetett az oka, hogy nem csak nekünk, de másoknak sem adott annyit a zenei program, mint amit a többség elvárt volna.
Ennek ellenére az egész élmény még mindig pozitív volt. Kollégánk ajándék jegyei miatt nem éreztük, hogy bármit is veszítenénk, és az a kis csalódottság, amit éreztünk, csak egy apróság volt a sok pozitív élmény között.
Biztos vagyok benne, hogy ha jövőre is lesz Inota Fesztivál, mi ismét ott leszünk, hátha a szervezők addigra eldöntik, melyik arcukat szeretnék a közönségnek megmutatni. És azt is biztosan tudom, hogy bármi lesz, az élmény ismét felejthetetlen lesz.
