Hónap: 2020 december

A raszta srác kutyával

december 31, 2020
kocsmasztorik
0 Comment

Beszélgettünk a Szilveszteri buliról, volt téma rendesen.
Eszembe jutott erről még az egyetemi évekből egy alkoholmámoros este:

Álltunk egy Körúti szórakozóhely előtt, beszélgettünk az élet nagy dolgairól és megjelent egy raszta srác kutyát sétáltatva, (sztereotípia, óje!) kezében egy méretes jointtal.

Annak rendje s módja szerint elpöfékelte, bekapcsolódott a beszélgetésünkbe.

A korábban elszívott cigire terelődött a szó, a depedencia és az addikció vonatkozásában.

Kedvesen nyilatkozott emberünk:

“Srácok, erre nem lehet rászokni. Én három éve minden nap reggel és este elszívok egy spanglit, semmi bajom vele, nem vagyok függő.”

Aztán elgondolkodott, a kezében lévő csikkre nézett.

“Basszameg…”

Nagy Évösszegző

december 30, 2020
Uncategorized
0 Comment

Ha nem is jó, de mindenképpen emlékezetes év volt ez a 2020-as. Nem bánom, hogy vége, és csak bízom benne, hogy a 21’ jó lesz.
Azért összeszedem, hogy mi minden történt velem idén:

Januárban még ki sem józanodtunk igazán a tavalyi Szilveszteri mulatság után, vonatra szálltunk és elutaztunk Prágába. Fantasztikus élmény volt a Cseh fővárosba látogatni, Prága januárban is ezreket vonz. Nagyokat kajáltunk, sokat „turistáskodtunk” a cseh nemzeti eledelből -a sörből- jelentős mennyiséget fogyasztottunk. Félrészegen, karaoke-helyet keresve belecsöppentünk egy melegbár hétköznapinak nem mondható forgatagába, nagy élmény volt. Ahogy az is, amikor étterembe mentünk, de a leves után nem főételt, hanem Jagermeistert meg vodkát ebédeltünk.

Februárban hallottunk valami koronavírusról, de az valahol Kínában volt, marha messze tőlünk. Így nem foglalkoztunk vele. A Picurinál Valentin mulatságot tartottunk, utána Veszprémben Paddy And The Rats koncertre mentünk. Voltunk színházban is, hosszú várakozás után sikerült bejutni a Pál utcai fiúkra a Pannon Várszínház előadásában.

Márciusban, az évben először szerettek volna beszervezni az OVB-be, de ezt a remek ajánlatot visszautasítottam. Helyette felújításokba kezdtünk, hiszen bezárt a kocsma. Bezárt az egyetem, meg a sulik is. Távoktatás mellett távkocsmát tartottunk, szabadidőnkben pánikvásároltunk.

Áprilisban maszkban mentünk bankba meg dohányboltba és senki nem rémült meg. Ez akkor furcsa volt, de nagyon. Közben nekiálltunk ételeket kiszállítani, kipróbáltuk magunkat ezen a piacon is.

Májusban, az évben másodszor szerettek volna beszervezni az OVB-be, de ezt a remek ajánlatot ismételten visszautasítottam. Helyette kinyitottuk a Picurit, a Social Distancing pedig beépült a tudatunkba.

Júniusban több ízben bejártuk a Badacsonyt, túráztunk, és mindenféle vendéglátóipari egységek kínálatát kóstoltuk végig. Urbexelni kezdtünk, számos elhagyott épületet, gyárat, szállodát látogattunk meg. A Picuriban ismét nekiálltunk karszalagot osztani a felnőtteknek, a szezon pedig kőkeményen beindult.

Júliusban óriáskerekeztünk Almádiban, aztán a városban először töltőpontot létesítettünk kisteljesítményű elektromos járműveknek a Tulipánudvarban. A haveri társaság bátorítására elhatároztam, hogy a következő választásokkor indulni fogok egy képviselőtestületi székért.

Augusztusban tízéves lett a kedvenc kocsmám, többszáz fős eseménnyel és retro partyval köszöntöttük a Picurit. Megtartottuk a „nyárnyitó” RIDE-ot, koncertek és tánc kíséretében dübörgött a Balatoni nyár. Megérkezett a Balcsira a LIME, komoly részt vállaltunk az üzemeltetési feladatokban.

Szeptemberben, a nyári őrület után elutaztunk Pécsre. Tévétorony, lakatfal, Kiskorsó, Nappali, Csinos. Hazaérve és feltöltődve korlátozásokba botlottunk: a hónapban csak 11-ig voltunk nyitva. Ebben a hónapban történt meg, hogy az autókozmetikába adott autómmal a szimpatikus fiatalember elutazott Budapestre és valami útépítésen áthajtva pöppet’ összetörte.

Októberben Halloween bulit tartottunk, rekordszámú beöltözővel. Ez volt talán a legsikeresebb beöltözős buli a tíz év alatt.

November elején koronagyanúval karanténba kerültem, ezt pozitív teszt követte. Közben bezárt a kocsma is, bedurvult a vírus. Az elkülönítésem lejártával elutaztunk a Dunakanyarba, egy elhagyott pszichiátrián is jártunk. A hónap második felében ismét kiszállításra adtuk a fejünket, új ételekkel és partyservice szolgáltatással.

Decemberben nagyon vártuk az enyhítéseket, amik sajnos elmaradtak így maradtam pizzafutár. Jókat röhögtünk az aktuálpolitikai helyzeten, lemásztunk az ereszről. Egyik éjszaka bűnözővé váltam: jól megbüntettek a kijárási tilalom megszegéséért. Karácsonyoztunk egyet szűk családi körben, rendeltem egy hadseregre elég tűzijátékot. Csúszkáltunk az ónos esőben és rengett alattunk a föld is.

Ez volt az én 2020-am, köszönöm, ha a része voltál.
Találkozunk jövőre!

Fogadd el

december 29, 2020
kocsmablog
0 Comment

A bankkártya-elfogadás egyszerű.
2021. január 1-től pedig minden online kassza mellett kötelezően lesz elektronikus fizetés.

Amúgy is kiborított az, ha egy körúti gyrosozóban nem tudtam kártyával fizetni. Mi ez, bazmeg, egy vidéki resti? Kiborít az, ha egy komoly, jól pörgő helyen nem fizethetek a telefon odaérintésével. Utálom a készpénzt, még jobban az aprót. Húzza a zsebem, hangos. A koldusok meg valami elképesztő kifinomultsággal hallják meg az apró csörgését.
Nincs nálam készpénz ez a dolog is ki van pipálva. Meg amúgy sem adok.

Jó, egyszer adtam a Keleti mellett két punknak, de ők megmondták, hogy nem valami hülyeségre (oktatás, vagy új ruha) kell, hanem kannás borra. Értékelem az őszinteséget.

Szóval bankkártya. Az utóbbi négy-öt évben a felhasználók fizetési szokásai jelentősen átalakultak. Menő lett telefont érinteni, vagy karórával fizetni. Eddig a kisboltokban, kiskocsmákban, de egész nagy éttermekben is félve kellett megkérdezni, hogy UGYE elfogadják a kártyát? Sokszor nemleges választ adtak: nincs termináljuk.
Fel sem fogom, tényleg. Most is van, aki azt mondja, hogy kigazdálkodhatatlan többletköltség a készpénzmentes fizetések elfogadása.

E?

Én a SumUp terminálját használom, a számlavezető bankunktól kapott terminálokon kívül.
Ez nem reklám, ez most a legolcsóbb megoldás, ha nem akarsz elköteleződni.

Kigazdálkodhatatlan? Hétezer forintért adnak terminált. Nem hetven. Nem húsz. Hét. Csak egyszer fizetsz a kártyaolvasóért, utána nincs fix költség, rögzített szerződés vagy havi díj. Csak tranzakciónként kell fizetni. Ha hat hónapig hozzá sem nyúlsz a kütyühöz, nem baszogat a cég, hogy mi van, egyszerűen kikapcsolod. Ha kell, akkor bekapcsolod, okostelefonon csatlakozol rá és már megy is az biznisz. 1,95% tranzakciós díjért cserébe. Egy töltéssel pedig hónapokig (tényleg, majdnem az egész nyarat!) működik.

Amúgy nem is értem, hogy ezt miért nem az „Állam” állja: még ha minden forgalmad az 5%-os ÁFA körből keletkezik, akkor is száznegyvenezres forgalom után „megtermelted” a cucc árát. Az meg, hogy a terminál használata visszaszorítja a feketegazdaságot egészen egyértelmű: Kártyával nincs zsebbe fizetés.

Jehova Pisti

december 28, 2020
kocsmasztorikolvasói kontent
0 Comment

Olvasói tartalom érkezett, egy házibuliból.
Még Balázs küldte, fogadjátok szeretettel:

Rezsőéknél volt házibuli, vagy mi a faszom, vagy legalábbis annak indult, csak az oda hívott 4 jehova tanúját, azzal a kikötéssel, hogy akkor ne nagyon káromkodjak már, szépen viselkedjek meg a többiek is.

A LÓNAK A FASZÁT mondom, hát üljenek bele Allah faszába vagy ki van nekik, telibe szarom, ráknak hívsz ide ilyen díszbuzikat, főleg, hogy az egyik még sánta is…
10perc múlva meg is érkeztek, iszunk mint a kazah kanok meglepően azok is, dik mondom mivan itt kifli a pohárba parizer a lámpabúrába meg a kurva az anyjukba.
Rámjött a kulázás, indulok el, majd az a sánta kurvageci utánam indul, VÁRJÁ MÁ VÁRJÁ MÁ.
–Mivan?
–Hallod, ha szarni mész és ha végeztel ne húzd már le légyszíves.
Nézek rá, mé’ mit akarsz megszentelni vagy insta story vagy mi?
Hát lehet fura kérés lesz, de ráverhetem a szarodra?
Hát en itt majdnem kettéhánytam a falat, nézek rá az full komoly arccal… He, figyelj már, te dagadt geci vagy, sánta, jehova buzija oszt meg ilyeneket kérsz tőlem?

Na de tudod mit, lásd kivel van dolgod, nekem azzal kevesebb nem lesz, ez csak nem megalázás hogy rágeciznek a szarodra, legyen, majd szólok ha jöhetsz.
Ja meg a papírt lentre dobd mar tudod a vízbe.
Jólvan csak dugulj már el.
Na hát en kinyomtam, teljesítettem a kívánságát, majd beengedtem, de mondom én kimegyek a többiekhez, te meg cigizel vagy fasz tudja mit mondok…
Eltelt már vagy 15 perc, a többiek meg csak megkérdezték hogy merre van az Pisti.
Szépen csendbe vissza megyek a WC-re, benyitok, az mgh bazdmeg ott öklözi a WC  lefolyóját, a szarom már tiszta geci volt.

MI A GECIT CSINÁLSZ, KIELEGITED A WC-T EMBER?

Az hirtelen kihúzza a könyékig szaros kezét jaj bocs bocs, túlzásokba estem.
NA BAZDMEG ERROl NEM VOLT SZÓ. Megengedtem, hogy rágenyózz, de nem hogy belebaszol ököllel meg a wc-t szekálod! Jó, hogy nem beletaposol bazdmeg, vagy nézel vele filmet te agyrákos zeller jehova isten baszása. A többieknek mi a gecit mondasz?
Ja hát semmi extrát, igazából tudják, már mindenkivel eljátszottam ezt, tudnak róla, ez ilyen cumonshitmania.
Aztakurva. Mint egy utolsó kurva úgy érzem magam, én inkább most hazamegyek.
Az egész házba gecis szar szag terjengett, én szó nélkül eljöttem a többiek nem is kérdeztek gondolom ők is igy voltak, azóta nem találkoztam Rezsővel, Karcsa is kérdezte. mi van
MONDOM MAJD MEGTUDOD.

Azóta nem merek szarni.

Van zsákomban

december 27, 2020
csak úgy
0 Comment

18-an meghaltak a belga idősotthonban, ahová a Mikulás vihette be a covidot.

Szar ember lehetek, de a cikket elolvasva mégis mosolyra húzódott a szám. Nem a halál a vicces -nyilván-, hanem a helyzet komikus.

Ha futna még a heti hetes, erről negyed órán keresztül beszélnének.
Képzeld el, hogy fél éven keresztül úgy vigyáznak a gondjukra bízott idősekre, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, semmi kontakt, semmi látogatás. Mindenki szomorkodik kicsit, aztán jön a nagy ötlet: kérjük már meg a Józsibácsit, hogy vegyen fel egy szar jelmezt meg egy szakállat és adjon mindenkinek két szaloncukrot. Mert az milyen kis kedves.

Mostanra 121 idős lakó és 36 dolgozó kapta el a koronát. Ennél is súlyosabb, hogy a vírus eddig 18 ember életét követelte. Az elmúlt három napban öten haltak meg az idősotthon lakói közül a vírus miatt.

Hát. Most inkább örülök a kapott virgácsnak, vagy mittudomén’.

Hundub-Humbug

december 27, 2020
csak úgy
0 Comment

Vagyis HUNDUB. Jobbos -inkább szélsőjobbos- Facebook utánzat.

1.) Végy egy közösségimédia-motort.
Mondjuk a WoWonder-t. 400$

2.) Vásárolj hozzá egy csinos designt.
A Vikinger jó lesz. 60$

3.) Dobd fel valami tárhelyre.
Legyen a TMD Hosting. 9$/hó

150.000 Ft kezdő befektetéssel van egy saját játszótered.

Futótűzként terjed a jobboldali fórumokon, hogy végre van egy cenzúramentes pótfacebook.

Láttunk már ilyet, pont így működik a VKontakte, amit Oroszországban hívtak életre. Magáénak tudhat párszázmillió felhasználót, ami amúgy nem gyenge, aztán megszavazták, az oroszországi hozzáférés letiltását olyan külföldi közösségi médiaplatformokhoz, amelyek “cenzúrázzák” az orosz tömegtájékoztatási eszközök anyagait.

Tehát szinte csak a kormánybarát platformot használhatja az országban mindenki.

Közelítünk a koreai mélységekhez.

Ha nem a Vadhajtások, vagy a Magyar Nemzet reklámozná az új közösségi platformot és nem csak Fideszes politikusokkal meg jobbos tartalmakkal lenne tele, még azt is gondolhatnánk, hogy ez egy egyetemista csapat próbálkozása valami minimális önálló gondolattal és némi programozási készséggel.
Jól mutatná ezt az elképzelést, hogy csak böngészőből és Android appon lehet használni.
Az AppStore-ba csak komoly ellenőrzés és az Apple Developer programban való részvétel után lehet tartalmakat feltölteni. Ez komoly szakmai tudást és súlyos költségeket kívánna. Gondolom, ez nincs meg.

Ennek ellenére a Fideszes lapok úgy reklámozzák, ahogy a nyelvük bírja.

Ezért is érdekelt, hogy honnan is jön a hundub.

A hundub.com Adatvédelem oldalán láthatjuk, hogy az oldalt a Hundub Kft. üzemelteti. A nyilvános cégjegyzék szerint két debreceni srác, Kollár Szabolcs és Pál Csaba a tulajdonos, utóbbi az ügyvezető is. Ez idáig semmi extra: két, harmincas éveiben járó ember bérel egy tárhelyet, vesz egy domaint és egy WordPress alapokon nyugvó weboldalt indít.
A csavar ez után látszik a cégjegyzékben:
Van egy harmadik tulajdonos. Egy külföldi cég, bizonyos belizei MURMURATI LIMITED.
Belize kis ország Közép-Amerika keleti partján, a Karib-tenger mellett. Északon Mexikóval, nyugaton és délen Guatemalával határos. Ez egy adóparadicsomban bejegyzett offshore vállalat.

Szóval a Szittya Facebook Közép-Amerikai tulajdonossal üzemel, a jövőben -nyilván- ide befolyó reklámbevételek is huss, eltűnnek majd az országból. Hogy jelenlegi állás szerint ki fog itt hirdetni? Bő egy év múlva választások. Gondolom a Fidesz épít magának szavazóbázist, közösséget. Aztán majd, ha lesz fent pár százezer aktív tag, akkor gyors kormányrendelettel a cenzúrára hivatkozva először korlátozza, aztán teljesen betiltja a gonosz Facebookot.

Csodálatos világ jöhet.

Karácsony

december 26, 2020
én
1 Comment

Ez is ki van pipálva, a furcsa évnek furcsa karácsonya véget ért. Szokatlan volt, mert senki nem kiabált, sírt, vagy sértődött meg – pedig ez nálunk már lassan hagyomány.

Valahogy a karácsony mindig olyan nálunk, mint egy olyan buli, amit előtte hosszú-hosszú ideig tervezgettél. Eltervezed, szinte percre pontosan, hogy mi lesz, ki lesz ott, mit fogtok csinálni és mennyire kurva jól fogjátok érezni magatokat.
Mint mondjuk egy olyan Szilveszteri mulatság, amit már szeptemberben elkezdtek szervezni, tudjátok, hogy hová mentek, ki lesz ott, mit fogtok enni, mit fogtok inni, mit fogtok hallgatni. Úgy érzed, hogy a forgatókönyv teljes, aztán valahogy mégsem sikerül olyan jól.

Szerintem a karácsonnyal kapcsolatban is azért lesznek ilyen irreálisan magasak az elvárásaink, mert túl sokat szervezkedünk miatta, túlzottan „várjuk”. Nyilván ebbe besegít az is, hogy a hiperekben az első őszi falevelek megjelenése után már halljuk a kiscsengős dalokat, a médiákból is az az érzés tör ránk, hogy az ünnep a „nyakunkban van”, nagyjából már le is maradtunk valami fontosról.
Ezért aztán akarva-akaratlanul megveszünk valamit szeretnénk. Vagy csak gondolunk rá, hogy majd megvesszük. Ezzel pedig már el is kezdődött a „készülődés”.

Mi az oka annak, hogy ilyen magasak a karácsonnyal kapcsolatos elvárásaink?

Szerintem az, hogy már gyermekként is jó tapasztalatokat szereztünk a karácsonnyal kapcsolatban. Eleve örültünk az ajándékoknak, a nagy kajálásnak, annak, hogy nincs suli. Irodalmi művek, regények, költemények, valamint a filmek is jellemzően pozitív élményeket és a karácsony idealizálását mutatják. A filmekben a karácsony tökéletes.

Mi is ismerjük ezt a saját sztorijainkból: nagyon ritkán, -akkor is csak nagyon bizalmas baráti körben- hallunk arról, ha a karácsony szarul sikerült. Szerintem így keletkezik az a benyomás, hogy mindenki másnak mindig szép karácsonya van. Nem lehet tehát különösképpen csodálkozni, hogy a karácsonnyal kapcsolatos elvárások igen magasak.

Én a magam részéről idén is 24.-én délelőtt vettem meg az ajándékok nagy részét. Nem szeretem túldimenzionálni az ajándékozást sem. Nem agyalok azon, hogy „mi lesz, ha”.

Úgy tűnik ezt a gondolatsort sikerült idén a családra is ráakasztani, a nagy közös kajálások és társasjátékok olyanok voltak, mint az év bármely napján. Örültünk egymásnak, este meg hazamentünk. Egy hangos szó, egy megsértődés nélül.

A karácsonytól elvonatkoztatva és visszakanyarodva a hosszasan tervezett házibulikhoz:
Sokkal jobban kedvelem a spontán szerveződő eseményeket és bulikat. Ha például írsz nekem, hogy holnapután elutaznál mondjuk Prágába, vagy meghívsz Sopronba délutánra, az jobban vonz, mint a már most megbeszélt augusztus végi fesztiválozás.

Valószínűleg jobb is lesz.

A sportos

december 23, 2020
én
0 Comment

Ha már blog, legyen neki valami napló-hangulata.

Kocogj, és halj meg egészségesen! – mondják. Én mondjuk egészségesen meghalni nem szeretnék, pláne nem futás közben. Meg eleve nem szeretnék meghalni és ha meg is kell majd egyszer -egészégesen, vagy nem-, remélem jó sokára.

Ezért ma nem kocogtam. És tegnap sem voltam futni. És nagy sansz van rá, hogy holnap sem fogok.

Viszont előszedtem Paripámat, a rég letámasztott bringámat. Lesöpörtem róla a port, megolajoztam a láncot és felpumpáltam a kerekét. Aztán letekertem a Balaton-partra készíteni valami fasza képet, amit talán Instára is kirakok. Nyilván itthonhagytam a telefont, így elmarad a #fitlife hashtag.

Ha már Balaton-part, meg decemberi napsütés leültem egy padra, a természet lágy ölibe’ bele és rágyújtottam. Nincs is jobb annál*, amikor a friss levegőn elszívja az ember az első slukkot. A napsugarak fáradtan ragyogtak át a fák ágai között, előttem pedig kacsa-család napfürdőzött. Énekesmadarak gyűjtötték maguknak az uzsonnájukat, póráz nélküli kutya ugrált az avarban.

Én meg csak ráérősen fújtam a füstöt, boldog vagyok, az élet szép. Zúg a Balaton, zöld a fű és kék az ég.

Hazatekertem, egy gőzölgő kávé társaságában pedig megírtam ezt a bejegyzést.
Ahogy kávéillat tölti be a szobát, azon gondolkozom, hogy maholnap Karácsony, a bringa pedig lepókhálózva várja, hogy ismét a nyeregbe pattanjak.

Talán, – ha elmúlik az izomláz, amit ezen két kilométeren sikerült magaménak tudni – meg is teszem.

De az sem baj, ha nem. Majd jövőre.

_____
* de, van.

Gyilkosság Karácsony előtt?

december 21, 2020
kocsmasztorik
0 Comment

Mjöiáájéééé!

Záráskor arra lettem figyelmes, hogy a Picuri előtti apartmanházban valakit épp megölnek.
(Kedves kis történet, ismét erősen clickbait címmel.)

Városközponti kis társasházunknak remek akusztikája van: a lakások ablakai a belső udvarra nyílnak, innen szoktak néha ordítani, hogy csendesebben. Képzavar, asszem’.
Amióta nem csak itt dolgozunk, de itt is lakunk megismertem a lakóközösségünket, már tudom, ki mikor megy munkába, mikor jár haza, honnan rendel kaját, ki elmebeteg, vagy, hogy melyik paraszt pakolja állandóan a szemetét közvetlenül az üres kuka mellé.

MÁÁÁÍÍÍÍE!

A második emeleten bukóra nyitott ablakból jövő női halálhörgés ezzel hirtelen elült, pont mire végig gondoltam, hogy kell-e menni segíteni.
Tudtam, hogy valami verekedés lehet; a kollégiumban és közvetlen szomszédságában már hallottam ezt-azt.
Nem tűnt olyan veszélyesnek, nem volt durva csapkodás, üvegtörés. Meg egyébként is, a lépcsőházba, ahonnan a hang jött, nincs kulcsom, nem tudok bemenni, így aztán nem éreztem, hogy pont nekem kéne odamennem. Kicsit azért őrölt a lelkiismeret-furdalás, ahogy kezemben a slusszkulccsal álltam az autó mellett.

Áeöeeeeá! Áeöeeee!

A második ordítás szinte visszhangzott a karácsonyi dekorokkal díszített falak között, úgyhogy kint maradtam egy heetsre. A hidegben szitált a köd, fejemben mindenféle gondolatok keringtek a ledolgozott nap után. Épp megnyugodtam, hogy vége a dolognak, amikor újabb sikoly hasított a csendbe.

Íííeeeáá!!

A tetőn üldögélő (alvó?) varjak mind felröppentek. Biztos volt az, hogy valakinek ezek az utolsó pillanatai. Ekkor újabb sikoly érkezett; félig kérlelő, félig ösztönszerű:

Ne hagyd abba!

Aztán csend lett. A kezemben lévő IQOS rövid rezgéssel jelezte, hogy itt a vége, ideje aludni menni.

Lehet, hogy nem minden az, aminek látszik. Vagy hallatszik.
Lehet, hogy halálrabaszták.
Mittudomén’.

Mehetek a börtönbe

december 19, 2020
kocsmasztorik
1 Comment

Jó, ez egy elég clickbaitre sikeredett. Igazából nem muszáj, csak ha szeretnék.

Bő két hete volt egy eset, amikor éjfél előtt pár perccel rendőrök intézkedtek velünk. Vagy ellenünk. Volt ennek előzménye, nem írom le még egyszer. Be voltunk baszva, kurva jól éreztük magunkat és nem törődve semmivel ezt az utcán csináltuk. Viszont az sajnos tagadhatatlan, hogy éjfél bizony nyolc után van, így megszegtem a kijárási tilalmat.

A kiérkező egyenruhások annak rendje s módja szerint feljelentettek, hazaküldtek.

Ma megérkezett a Határozat, kegyelmesúr pedig az öttől ötszázezer forintig terjedő bírságot „csak” tizenötezer forintban állapította meg.
Innen is köszi, tanultam belőle.

Na, de mi is ez a börtön-sztori?

Ha volt már valaha csak egy gyorshajtás-bírságod nyilván a te határozatodban is szerepelt az, hogy le is közmunkázhatod, vagy le is ülheted a büntit. Itt három napot kellene a rácsok mögött töltenem.

Nyilván nem szeretnék börtönbe menni, még akkor sem, ha ez nem „olyan” börtön lenne.
A gondolattal azért eljátszottunk a haverokkal. (Minek ellenség, ugye.)

Mint egy filmben:
Nagytotál a börtön kapujában, kezemben sporttáska. Hajnali fények.
Szekond plán: Utolsó pacsik, utolsó csók. Kisírt szem.
Svenk: Ökölbe szorított kézzel séta a bejáratig, onnan egy visszapillantás a kintmaradottak.
Közeli kép ismét: Egy utolsó intés, aztán lesütött szemmel belépek.
Az ajtó becsapódik, kivarió (vissza zoom), ismét nagytotál a börtön elől. Az autó, ami hozott elhajt.

Vágóképek: gyorsan forgó óra, a naptár fordul, timelapse a börtönről, drónfelvétel.

Snitt:
Sötét képből szuper plán aztán premier plán az arcomról. A kép alján felirat:
THREE DAYS LATER
Napnyugta. Borosta, elnyűtt arc.
Szekond plánra váltunk, fárt indul hátra.
Kezemben még mindig ugyan az a sporttáska, de koszos, kopott.
A börtön előtt barátnőm vár. Ölelés. Beszállunk az autóba.
Kistotál, nagytotál, elhajtunk.

Amikor kijövök, szét vagyok gyúrva, agyon vagyok tetoválva. Ujjaimon ÜSS! és VALI felirat.
Vali egyébként Vili, de a bent töltött idő… Megváltoztatott.
De kihasználom az időt szakmát tanultam és lediplomáztam.
Elolvastam rengeteg könyvet és megtanultam a lovári nyelvet.

Szabadulós bulit tartanánk, kurvák, kokain, a rég nem látott barátokkal.

De az élet nem fenékig tejfel: Nem adhatnak a kezembe fogkefét, mert egyből kihegyezem.
Ugyan ez a helyzet a borotvával is.
Enni sem tudok rendesen, befordulok és azonnal belapátolom.
Mindegy, hogy otthon, vagy étteremben…

Nna. Ezt így meg is veszi a Netflix, rögtön aláírunk két évadot, milliomos leszek.

…vagy inkább szépen befizetem.
És a jövőben tartózkodom szabálysértés elkövetésétől.