Hónap: 2020 november

Kérem kacsojaki’

Jóisten áldásával, és magamra erőltetett tisztelettel kérem a ködlámpa-fetisisztákat: lapozzák már fel a KRESZ vonatkozó fejezetét…
Köszönöm!


Államférfi

Egyetemi szobatársam írása, aki közben töritanár lett.

Történelmi nap a mai, ugyanis Orbán Viktor megdönti Tisza Kálmán 1875-1890 között felállított rekordját, így ő lesz a leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnök, amit el kell ismerni, a magyar parlamentáris demokráciánk rövid történetét tekintve komoly teljesítmény.
A magyar jobboldal érthetetlen módon mellőzi az idősebb Tiszát az emlékezetpolitikájából, pedig a lehúzott évek számán túl is sok a közös vonás.
Tisza regnálására esett egy nemzetközi gazdasági konjunktúra, aminek köszönhetően a magyar gazdaság stabilan növekedett. Ez egy szűk, “nemzeti burzsoázia” elképesztő meggazdagodásához vezetett, és bőven tellett gigaberuházásokra is, a korrupciós költséggel együtt.
Eközben Tisza pártjából igazi szavazógépet csinált, amit mindenféle választási machinációk segítségével szinte leválthatatlanná tett. Ezeket mind ismerjük 2010 után is.
De a legsúlyosabb öröksége végigvonul a magyar történelmen. Tisza óta valamiért az összes, hatalomban éveket eltöltő nagy formátumú politikus fontosnak érzi, hogy vele szemben ne jöhessen létre életképes ellenzék,aminek az eredménye az, ha megbuknak – mert előbb-utóbb mindig megbuknak – az ország egy politikai és alkotmányos válságba kerül. Jó esély van rá, hogy ezt “élvezhessük” majd 2022-től is, amiben ha közvetetten ugyan, de mindkét államférfinak komoly szerepe lesz.


Valami bűzlik Dániában

Az történt, hogy Dániában 17 millió nyércet öltek meg, mert koronavírusosak lettek, a betegségük mutálódott, az emberre is átterjedt és ezen felül egyes tudósok attól tartanak, hogy a készülő oltóanyag sem lesz ellene hatásos. Mármint a mutálódott vírus ellen.

Szóval emiatt leölték ezt a kevésnek egyáltalán nem mondható fertőzött állatot, de mivel nincs kapacitás mindet elégetni így egyszerűen nyérc-tömegsírokat ástak és szórtak rájuk kis meszet, aztán csókolom.

Egy méter mélyre kerültek szerencsétlenek, de az oszlás közepette fejlődő gázok miatt felpuffadt állatok héliumos lufikként a földfelszínre lebegtek fel, és most a sírjukból feljött nyércekként fekszenek szabadon.

Vagyis feküdtek, mert az egész nyérchalmot kitermelték, aztán két és fél méterre temették őket.

Most meg az eltemetett dögök egy tavat meg egy ivóvízbázist kezdték mérgezni. ¯\_(ツ)_/¯

Kabaré.
Kurvára nem lennék most nyérc Dániában.


Koronatesztelik a pedagógusokat

És ez így van rendjén, nem is szenteltem volna ennek én bejegyzést, de van egy helyi Facebook-csoport, ahová ma délelőtt felkerült egy post, ahol ekézik, alkalmatlannak mondják és renitens hazaáruló gyilkosoknak tartják azokat a tanárokat, akik “megtagadták az önkéntes tesztet”.

“Nem pályára való!” – mondja az egyik hozzászóló.

Gondoljunk bele:
Pozitív teszt esetén karantén, táppénz, legalább 10 napig, szóval “csak fél fizetés”, de nem csak neki, hanem -ha egy háztartásban élnek- a férjének, anyjának, apjának, nagy gyerekeinek is.

Ha ezek között van vállalkozó, akkor legalább 10 napra semmi bevétel.
A saját ismerősi körömben is van olyan, aki több, mint három hete karanténban van. Három hete nem dolgozhat.

Felelőtlenség nem tesztelni, persze. De itthon nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy az egész család hetekig ne dolgozzon.
Belemehetnék a nagypolitikába, hogy miért nem segítenek az ilyen helyzetbe került családoknak, de inkább nem teszem.

Az biztos, hogy sokkal egyszerűbb nem tesztelni, nem kitenni a családot a “csődnek”.

60% pontosságú teszttel sodorhatná egész családját a mindennapi megélhetésük, mindennapi életük peremére.

A járvány okozta megpróbáltatások így is családokat sodortak veszélybe. Lehet, hogy önző dolog, de abszolút megértem a nem-tesztelő oldalt:
Mondom, egyszerűen nincs más alternatíva, nincs anyagi segítség.

Csak játssz el a gondolattal, hogy mi lenne, ha alapjövedelem-szerű juttatást kapna mindenki az elkülönítése alatt:

Mindenki tesztelne, hetente kétszer is. 


Diliházban jártunk

Dobogókői urbexes helyszínről tartottunk haza és nem volt nagy kitérő ez a helyszín sem, hát meglátogattuk.

Preisich Szanatórium – az elhagyott pszichiátria

Annyit tudtunk róla, hogy egy elhagyott elmegyógyintézet van a budai hegyekben, nem volt kunszt megtalálni. A WAZE-ba azt írd, hogy “Tündérhegyi Pszichiátria”, közvetlenül oda visz. Szűk budai utca, de az intézettől északra, kb. 200 méterre van egy szelektív hulladékgyűjtő sziget, mellette lehet biztonságosan parkolni. Őrzés nincs, ahogy kamerák sem, a bejutáshoz nem kell kerítést mászni, semmi illegális.
Nagyon felkapott helyszín ez is: velünk együtt három csapat volt, közel húsz ember. Mint egy osztálykirándulás.

Preisich Kornél (1869-1955) korának neves gyermekorvosa, 1904-től a Szent László Kórház főorvosa, a Tanácsköztársaság alatt igazgatója, ami miatt a későbbiekben állást nem kapott, viszont kiterjedt magánproxist folytatott. A Zugligetben, a Tündérhegy oldalában 1906-1908 között épített villát megvásárolva, itt kezdte meg szanatóriumának működtetését tüdőbeteg gyermekek számára. Ezt vezette több évtizeden keresztül. A szanatórium államosítását követően az épület 1958-ig belügyi tulajdonba került, majd ismét egészségügyi funkciót kapott: tbc-s és elmebetegeket kezeltek itt. 1978-ban bezárták, 1979-ben pszichoterápiás járóbeteg ambulanciával, majd-a közbeni felújítását követően-1984-ben fekvőbeteg osztályként nyitották újra. Előbb az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézethez (OORI) tartozott, majd 1994-től az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézethez (OPNI). Ettől kezdve kiemelkedő szakmai munkát végeztek itt, mint a “Lipótmező” “Tündérhegyi részlege”. Az OPNI 2007-es megszüntetését követően még működött, de 2009-től már ismét az OORI részeként, más épületben. A hajdani Preisich Szanatórium épülete azóta üresen áll.

Nem vagyunk bolondok!

Ránézésre úgy tűnik, hogy a korábbi funkciót állították vissza, csak engedély és személyzet nélkül: indulatkezelési zavarokkal küzdő betegeket kezelnek, melynek lényege, hogy kontroll nélkül kiélhessék destruktív hajlamaikat a még épségben ott maradt berendezési tárgyakon és épületgépészeti elemeken.


A Nimród Hotelben jártunk

De ne egy csilli-villi wellness szállodát képzelj el, ismét urbexeltünk, ezúttal Dobogókőn. Sajnos benne van a pakliban, hogy a koronavírus miatt további szigorításokat vezetnek majd be a jövő héten, aztán akkor nem lesz mászkálás, kirándulgatás…

Igen, felküldöm a szobapincért!

Szóval ma nekünk is sikerült eljutnunk a sokak által ismert, szinte már klasszikusnak nevezhető urbexes célpontba. Az állapotok annál is rosszabbak voltak, mint amire számítottunk. Igazából már mindent szétvertek itt. Egyébként annyian voltak ma az épületben, mintha újra megnyitották volna… Kisebbfajta “dugó” volt odabent még a tetőn is rengetegen szelfizgettek. Fiatalok, idősek, családok kisgyerekkel.
Úgy tűnik, hogy mindenkiben van egy kis urbexes.

Kis érdekesség: 1971-ben épült, a Pilis-hegység legmagasabb pontján, a dobogókői kilátó közvetlen szomszédságában. Panorámás szobákkal, étteremmel, uszodával és szaunával várta a kirándulni és pihenni vágyókat, egészen 2009-es bezárásáig. A bezárást követően az épületbe több alkalommal betörtek. A hotelt később idősek otthonává akarták alakítani, de 2017-ben tűz ütött ki, az épület felső szintje és a tetőszerkezet szinte teljesen leégett. Amit nem a tűz pusztított el, azt megtette az oltáshoz használt víz, napjainkra pedig a vandálok igazából az épület vázáig szétverték az egészet.

Felmondott a medencésfiú…

Bejutás, ha téged is érdekel:
Nagy parkoló van. WAZE-be elég beírni azt, hogy “Dobogókői Kilátó”. A dobogókői kilátótól jobbra induljatok; ne a Rezső kilátó felé menjetek. Nagyon közel van a parkolóhoz . A bejutással semmi gond, csak besétáltok az ajtón. Őrzés, kamera, kerítés nincs.

Hazafelé kis kerülővel egy elhagyott pszichiátrián is jártunk, de az majd egy következő bejegyzés lesz.


A pizzásfiú kalandjai vol.2

Hallhattuk számos esetben, hogy nem egyszerű ebben az évben a vendéglátósok helyzete.

Korlátozások, zárva tartások, sok helyen pedig teljes csőd lóg a levegőben, vagy akár már le is csapott.
A mi helyzetünk azért nem ilyen borús, de mégiscsak egy elsősorban éjszakai hely vagyunk, ha úgy tetszik, szórakozóhely. A nyári szezont követően aztán csak korlátozva lehettünk nyitva, a héten pedig fokozódott a szigor, így most vagy bezárunk, vagy nekiállunk annak, amit még lehet: házhoz visszük a Picuri ízeit.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lenne különleges és egyben hátborzongató az a pre-apokaliptikus húzás, ahogy például teljesen kiürítjük az üzletet és mondjuk leengedjük a vizet az épületről, elkerülve a fagykárt.

De ezt a “különlegességet” most inkább mégsem éljük át: egyrészt, mert jó lenne nem-felélni a nyáron szerzett tartalékokat, másrészt elég combos kibaszás lenne ez a kollégáinkkal is.
Végül is adott minden engedély, technika, humán erő ami ahhoz kell, hogy holnaptól egy nem túl megszokott, de nem is példa nélküli módon: kiszállítva működjünk.
Feltöltöm a netpincéres terminált, és holnap délutánra élesítjük a rendszert.

Rendelj egy falat Picurit és mi elvisszük az ajtódig. És kalandozhatunk nyolc után is. Juhú! 😀

Reklám(?):
Étlep, rendelés, aktuális ajánlatok
www.picurikocsma.hu
+36-30/99-22-33-4


Szökésben

Tóth Gábor a veszprémi rendőrségről hívott telefonon az imént, mert “elmulasztottam a bejelentkezést a Házi Karantén Rendszerben”.

Ez ugye az az app, amit a karanténban lévők használhatnak, ha nem akarják, hogy rendőrök ellenőrizzék őket szúrópróbaszerűen. (Így az alkalmazás ellnőriz, szintén random időpontokban. Kamera meg GPS adatok alapján.)

Mondtam neki, hogy ne izguljon annyira, engem már igazából három napja gyógyultnak nyilvánítottak és a határozatom is itt van a kezemben a járványügyi elkülönítését feloldásáról.
“Az nem úgy megy” meg “arról azért mi is tudnánk” szöveget volt képes morcosan elmondani nekem, meg azt, hogy ha engem most igazoltatna egy rendőr, akkor ő is azt látná a rendszerben, hogy épp megszegem a karantén szabályait és “szököttként” kezelnének, sőt, kapnék egy kétszázezres büntit is.
Küldjem el azonnal (A Z O N N A L !) a megadott címre a dokumentumot, különben lesz nemulass!

Így megy ez.
Vársz több, mint egy hetet a teszteredményedre, a határozatodra, kéred a feloldásod, megkapod a feloldásod és ezek után még csak a jóisten tudja, hogy mikor kerülsz ki a rendőrség rendszeréből.
Hát milyen elképesztő sztori lett volna, ha mondjuk igazoltatnak például tegnap éjjel, aztán a “Csontos Úr, szálljon ki a járműből” kezdetű monológgal kezdhettem volna egy kellemes diskurzust.


Pozitív srác vagyok

Már legalábbis olyan korona-pozitív.
Épp most kaptam egy határozatot, ami szerint hatósági házi karantén alá helyeznek. Juj.

A tesztelés óta elmúlt egy hét, nem mondom, hogy elkapkodták a dolgot.
Érdekes, de az EESZT rendszerében még semmi nincs erről.
A határozat kitér arra is, hogy hogyan lehet feloldani a karantént: 3 napja láztalan, légúti tünetei megszűntek és a tünetek kezdete után legalább 10 nap eltelt.
Szóval most, hogy hivatalosan is “bezártak”, hívom is a háziorvost, aztán, ha úgy gondolja ő is, szabadulok is: minden feltétel teljesül.
…és akkor, immár gyógyultként ismét mehetek közösségbe, a ma esti záróbulin pedig elfogyaszthatok pár korsó sört.
Hiszen itt a vége, ma lehetünk utoljára nyitva. Éjféltől kijárási tilalom, meg bezárt kocsma.

update: Az elektronikus egészségügyi rendszerben is megjelent a pozitív dokumentumom, és ezzel nagyjából egyidőben a háziorvos engedélyezte a “szabadulásom”, szóval ma koccinthatunk egyet. Egy ideig utoljára.


Gyorsteszt

120 órája várom az eredményt.
Kedden, dél előtt pár perccel mentem el személyesen az OMSZ Veszprémi telephelyére, hogy Covid-19 tesztet végezzenek rajtam.
Erre azért volt szükség, mert a háziorvosom szerint potenciálisan fertőzött voltam: elvesztettem az ízlelésem és a szaglásom. Már hétfő délutánra ígérték a házhoz jövő tesztet, aztán kedden mégis azt mondták, hogy kapacitás hiányában inkább menjek be a mentőállomásra.
Azért ez némiképp furcsa helyzet, “nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb”. A háziorvos szerint nem mehetek sehova, senki nem jöhet hozzám, a világtól elzárva várnom kell a tesztet és a teszteredményt. Az OMSZ meg azt mondja, hogy “gyere ide, mindenkit ide hívunk hiszen”.

De ezen én tényleg túlteszem magam, nem kellett tömegközlekednem, igazából a szaglásvesztésen kívül semmi bajom nem volt. Bevezettem, leteszteltek. Mondták, hogy én vagyok a 162. a mai napon. Még dél sem volt. Maga a teszt amúgy 5 perc sem volt, kicsit kellemetlen, de ki lehet bírni. A tesztet végző mentős nem is mondott “határidőt”, sok a teszt, napi szinten több, mint tízezer. Majd jön az eredmény az EESZT rendszerében.

Nem értek a mikrobiológiához. Nem tudom, hogy mi az “átlag”.
De egy gyorstesztre öt napot várni nem frankó.
Ma reggel már éreztem illatokat, ízeket. Mondhatjuk, hogy pillanatnyilag tünetmentes vagyok.
Negatív eredmény esetén már ma “szabad lennék”. Pozitív eredmény esetén pedig épp most lennék félidőben.

Persze fel lehet ezt fogni egy remek nyugis nyaralásnak, bár barátok nélkül. Ki lehet bírni. Van mit csinálni itthon, na meg ugye lehet sorozatozni, a számítógép előtt dögleni.

Viszont van egy –szerintem– igazán komoly probléma ezzel:
Minimum hatnapos csúszásban van a statisztika a valósághoz képest. Az aktuális fertőzöttségi számokat mindig az előző nap alapján teszik közzé, reggel.
Szóval a ma reggel kilenckor közzétett ~5.000 új fertőzöttet “tegnap dobta ki a labor”, és a saját tapasztalatom szerint ezeket az embereket valószínűleg múlt hétfőn tesztelték le.
Ez azt jelenti olvasatomban, hogy nem “most rugaszkodott el” a járvány, hanem már a múlt héten 4-5.000 új fertőzött volt. Naponta.
Az pedig, hogy ma mennyi a fertőzöttek száma, csak jövő pénteken-szombaton derül ki.
Ha igazam van, akkor sokkal súlyosabb a helyzet, mint amit az operatív törzs nap mint nap közöl.