Kategória: én

Leadtam

Ma délelőtt leadtam a petíciós íveket Polgármester Úrnak. Ő személyesen egyetért a céljaimmal, de nyilván nem ő fog dönteni.
Innentől a képviselő testületen múlik a dolog, bár jó tudni, hogy személyesen is és a korábbi posztok alatt is már több képviselő a támogatásáról biztosított.

A -közel négyszáz- aláírás mellé csatolt, a testületnek küldött levelemet változtatás nélkül közlöm:

Tisztelt Képviselő Testület, Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Jegyző Úr!

Csontos Dávid vagyok, a Tulipánudvar Kft. ügyvezetője. Azé a gazdasági társaságé, ami többek között a Picuri Kocsmát, az Almádium Fröccsteraszt és a Dédapám Pálinkázóját üzemelteti Balatonalmádi városközpontjában, a Tulipánudvarban.

Üzleteimet tizenkettedik éve vezetem családi vállalkozásban. Eleinte édesapámmal közösen az ő „szárnyai alatt” indultunk, 2013 óta pedig a saját vállalkozásomat irányítom. Munkatársaimmal sokat dolgozunk, a vállalkozást folyamatosan fejlesztem. Számtalan élményekben teli éjszakát adtunk a városunkban élőknek és az idelátogatóknak.

Mint azt nyilván Önök is tudják, pár évvel ez előtt a városközpontban álló torzót, a néhai dohányipari „Tulipán” szállót megvásárolta egy befektető, aki apartmanokat alakított ki a társasházban, ahol mi is dolgozunk. Az ingatlanfejlesztés éveken keresztül megnehezítette a dolgunkat, az építési forgalom tönkretette az udvar díszkőburkolatát, megtépázta a zöldterületeket, életveszélyes állapotba került a térvilágítás, emiatt az végleg lekapcsolásra került.

Nem döngettem falakat és csapkodtam asztalokat ezzel kapcsolatban: egy építkezés, egy ilyen komoly fejlesztés okoz kellemetlenégeket. Elfogadtam, hiszen ígéretet kaptunk a kivitelezőtől a helyreállításra.

Erre sajnos a mai napig nem került sor, de ez a „kisebbik gond”:           
Tavaly az „apartmanházat” lakóingatlanná nyilvánították, az újdonsült lakosok pedig „nem szeretnének” kocsmák mellett lakni.           
A „minek költöztek akkor egy ilyen üzletsor mellé?” kérdés igazából költői.       

Több új tulajdonos is a tudomásomra hozta, hogy az apartmanokat értékesítő ingatlaniroda tulajdonosa azzal a „PR szöveggel” vezette meg őket, hogy a területen rövid időn belül abszolút meg fog szűnni a vendéglátás, érdemes itt -akár lakás céljára is- ingatlanokat vásárolni.      
Ez az az ingatlaniroda, ami szintén a Tulipánudvarban üzemel, évtizedes múlttal.

Ugyan ez az ingatlanos most aláírásokat gyűjt az új tulajdonosok körében a környéken lévő vendéglátó egységek ellen. Ellenünk.

Olyan hazug állításokat hangoztat, minthogy nálunk „gyerekeket itatunk alkohollal”, „propagáljuk a kábítószer-fogyasztást”, „nincs az üzleteinkben mosdó”, vagy, hogy például „nincs hulladékszállítási szerződésünk”.      
Az ingatlaniroda vezetője több alkalommal szemetet és háztartási hulladékot hordott az üzleteink elé, ezzel „bizonyítva” azon állítását, hogy ez egy „rendetlen, mocskos bolt”. Fényképeket is készített a szeméthalomról, talán pont azzal az aljas szándékkal, hogy besározzon. Még jó, hogy vannak kamerák a területen, amik rögzítették álságos cselekedetét.

Idén májusban többek között ezért is kértem segítséget közrendvédelmi ügyben:        
Gyakorlatilag „magunkra hívtuk a hatóságokat”, hogy fény derüljön rá:
Valóban a jogszabályokra fittyet hányva üzemelünk-e?          
Az egyenruhások pedig jöttek, sokszor, sokan. Hetente többször is, tíz-tizenöt fős „razziák” és ellenőrzések egész nyáron – és most, szeptemberben is. Volt, hogy Rendőrkapitány Úr is személyesen részt vett ezeken az ellenőrzéseken. Hiányosságot, jogsértést nem tapasztaltak.

Üzleteinkben olyan karszalagos rendszert használunk, mint a fesztiválokon: a fiatalkorúak kiszűrésére. A rendszer jól működik, ezt az egyenruhások is elismerik.           
Az összes online és offline felületünkön, (reklámokban, eseményeknél, storykban és posztokban) felhívjuk a figyelmet a fiatalkorúak alkoholfogyasztásának tilalmára, a kulturált és mértékletes alkoholfogyasztásra.

Teraszainkon többnyelvű táblák hívják fel a figyelmet arra, hogy a mosdók nyitvatartási időben bárkinek, térítés vagy kötelező fogyasztás nélkül használhatóak. Bárkinek, bármikor, ingyen.
Van még egy ilyen hely a városunkban?

Éves szinten jelentős összeget költünk hulladékszállításra, hetente több köbméter hulladékot szállít el tőlünk a BalKom.

Rendezvényeinken és komolyabb hangvételű eseményeinken személy-, és vagyonőr is jelen van.

Zárás után az egész területet -nem csak az üzlet közvetlen környezetét, de még a Baross és József Attila úti homlokzatot is- kitakarítjuk.          
Az évek során, a hajnali napfényben talán Önök is látták a furcsa figurát, aki a főtéren lévő szökőkút mellől is szemetet szed.   
Ez a figura lennék én.

Úgy gondolom, hogy üzleteimet a jogszabályoknak és morális kötelezettségeknek maximálisan eleget téve vezetem és ez a célom a jövőben is. Ha lehet, még jobban, eredményesebben.

Éppen ezért idén augusztusban aláírásgyűjtésbe kezdtünk, egyrészt a jogtalannak érzett, lehetséges nyitva tartás-korlátozás ellen, másrészt a 32/2011. (XII.20.) önkormányzati rendeletet módosítása érdekében.

Több száz ember írta alá a petíciót, köztük jogászdoktor, mentőápoló, médiaszemélyiség, vállalkozó, egyetemi tanár, politikus, gimnazista, egyetemista. Érdekesség, hogy voltak az újdonsült „lakók” és régi tulajdonostársak között is olyanok, akik aláírásukkal kifejezték támogatásokat.

A kezdeményezésünket a petíció aláírásával támogathatta mindenki, aki egyetértett azzal, hogy a Balatonalmádi, Baross Gábor út 2. szám alatti „Tulipánudvar” vendéglátó üzletei a több, mint 10 éve megszokott rend szerint, továbbra is hajnali 04 óráig tarthassanak nyitva, valamint Balatonalmádi Város Képviselő Testülete módosítsa a 32/2011. (XII.20.) önkormányzati rendeletet úgy, hogy a csendrendelet június 1-től augusztus 31-ig terjedő időszakban pénteki és szombati napokon, valamint augusztus 20-án tegye lehetővé a szabadtéri zeneszolgáltatást 01 óráig.

Nem „házaltam” a petícióval, nem vonultam ki a főtérre vagy a piac mellé, nem „erőltettem rá” senkire: gyakorlatilag csak az üzletbe látogatók írták alá, helyben.

Kérem a Tisztelt Képviselő Testületet, hogy a petíció kérdéseit vitassák meg, a következő képviselő testületi ülésen pedig határozzanak ennek létjogosultságáról, tűzzék napirendre és szavazzanak róla.

Köszönettel és tisztelettel:
Csontos Dávid  
Tulipánudvar Kft.         

Nos, itt tartunk most. Talán a szeptember végi testületi ülésre már nem kerül be a dolog, hiszen az jövő hét közepén lesz, de majd az októberire…

Köszönöm mindenkinek az aláírást, a támogató szavakat!

Tényleg. Köszi!


Pápát láttad?

Az őrült készültségben, az ország szinte összes mozdítható rendőre, a többszáz fős vagyonőr csapat, a TEK, vagy a vatikáni csendőrség jelenléte ellenére egy csapat balatoni fiatal mindenféle ellenőrzés nélkül besétált a legelső nyilvános szektorba.

Ezek voltunk mi.

“Játszós” ruhában, hátizsákokkal sétáltunk el a testszkennerek és a fémkereső kapuk mellett.

A kutya nem kérdezte, hogy hova megyünk, mi van a táskában, van-e védettségink, vagy, hogy regisztráltunk-e.

Amúgy nyilván nem regisztráltunk, a szombat esti mulatság után hirtelen ötlettől vezérelve ballagtunk el az egyházfő miséjére. Az Oktogonnál nem engedtek be, mondván, “nem úgy van az”, ezért az Andrássyval párhuzamos Aradi utcán indultunk a Hősök tere felé. A Kodály köröndnél -ez kb. félúton van- már mindegyik bekötőúton volt beléptetés, meg fémdetektoros személyátvizsgálás.

Tovább sétáltunk hát a Lendvay utcán, végül pedig a Rippl-Rónai utca ellenőrző pontja mellett egyszerűen bekorzóztunk az egyik “leginkább védett” területre.

Hát, nálam elégtelenre vizsgázott a biztosítás, a “kiemelt ellenőrzés”.


Ikertornyok

Roppant érdekes belegondolni abba, hogy vannak dolgok, amikre én emlékszem, a környezetemben élő emberek számára pedig csak egy újabb fejezet a történelemkönyv lapjairól.

Hát öregszem én?

2007-ben lettem gimnazista, a kilencedikes történelemkönyvben -valahol a vége felé- szó volt a World Trade Center elleni terrortámadásról.

Ifjú titánként nevetségesnek tartottam azt, hogy egy ilyen “friss élmény” a törikönyvbe került. Hát jó, hogy nem a tegnapi vacsorámról is születik egy fejezet!

Ugyanezt érezhette nagyapám, amikor én a világháborúkról tanultam, vagy édesapám, amikor a Szovjet kivonulásról, a taxisblokádról vagy a rendszerváltásról írtam házidolgozatot.

Nekem az tényleg “történelem” volt.

Belegondoltál már abba, hogy azok az emberek, akik például idén kezdték meg az egyetemi tanulmányaikat, már “csak tanultak” az 1999-es napfogyatkozásról, a 2001-es terrortámadásokról, vagy akár 2006-os őszi eseményekről?

Hogy akikkel tegnap csocsóztál egy kocsmában, csak a házi feladatból tudják mi is történt akkor?

És, hogy pár év múlva a Covid-19 is csak egy pár bekezdésből álló lecke lesz a mi gyerekeink törikönyvében?

Milyen szellemes lenne, ha a történelemkönyveket eleve úgy nyomtatnák, hogy az “utolsó” oldalak után lenne még pár üres, hófehér oldal. Ennek jelentőségét is csak húsz év távlatából fognánk fel…Mert a könyvet nem “elrontották”.

Ez a könyv soha nem lesz kész.


Petíció

Azért lobbizom, hogy Almádi éjszakáinak ikonikus helyei ne juthassanak a Gombák, az Aranyhíd, vagy a Panoráma sorsára.

Nem évi 365 nap dübörgő bulit szeretnék, hanem azt, hogy csupán csak a nyári hónapokban, mindössze pénteken és szombaton lehessen legalább hajnal egyig zenélni az udvaron, az eddig engedélyezett este tíz helyett.

Ez évente 25 éjszaka.

Úgy gondolom, ennyi jár. Ha egyetértesz velem, gyere le a Picuriba és írd alá a petíciót!

Ha nem tudsz eljönni, de segítenél, nyomtass aláírásgyűjtő ívet, gyűjts aláírást, hozd be, vagy küldd el nekünk ajánlott levélként!

Címünk:
Tulipánudvar Kft.
8220 Balatonalmádi Baross Gábor út 2/C

Sok infó, letöltési link, miegymás: https://picurikocsma.hu/peticio/

Almádi nem egy alvó város!


Aztán csak csendben

Miért nem szól a zene az udvaron, ahol ma éjjel is több százan gyűltünk össze?

Miért jöttek ma az egyenruhások?

Van Almádinak egy rendelete, egész pontosan a 32/2011. (XII.20.) önkormányzati rendelete a környezetvédelem helyi szabályairól.
Annak pedig van egy 24. § (9) pontja, ami megtiltja, hogy este 10 után erősítő, vagy hangszóró üzemeljen az udvaron.

Emiatt hívtuk életre közel tíz éve az Almádi Szórakozni Vágyók csoportot, mert egyszerűen életszerűtlennek hatott az, hogy egy turizmusból (is) élő város legközpontabb központjában nem szabad egyáltalán zenét kapcsolni az udvaron. Ez a törekvés -mármint, hogy legalább a szezonban, legalább valamilyen korlátozás mellett mégis csak lehessen zenét hallgatni egy vendéglátóhelyen- “nem ment át”, ezért is van az, hogy az összes rendezvényünk, koncertünk vagy DJ-s bulink tízkor végetér.

Ezért kapcsoljuk ki a zenét este tízkor, amikor igazából megtelik a placc. Kellemetlen, de megtanultunk együtt élni a szabályokkal.

A Picuriban és a Fröccsteraszon is vannak bent hangszórók, ezek pedig szólnak is, hiszen erre van engedélyünk. Egészen hajnal négyig. Nyilván nem szól olyan hangosan, hogy az “zavaró” legyen, hiszen akkor egyszerűen nem tudnánk a pultokban dolgozni. A tavalyi évben a régi tulipán szállóból apartmanház lett, ott huszonkét lakást alakítottak ki, nem foglalkozva azzal, hogy amúgy a közvetlen közelében legalább 12, többségében hajnalig nyitva tartó szórakozóhely üzemel. Az új “lakókat” az ingatlanok eladója “valószínűleg” megvezette, azt a hamis képet vetítve, hogy “érdemes itt lakást venni, mert az éjszakai vendéglátás itt meg fog szűnni.
Most még zajos, de hónapok kérdése és végleg bezárnak.”

Erről szó sincs.

Szabályosan, a helyi és országos rendeleteknek maximálisan megfelelve dolgozunk, pont holnap tizenegy éve. Nem tervezünk változtatni a kialakult nyitva tartáson, nem szeretnénk “bezárni”. Viszont hajlandóak vagyunk kompromisszumokra, jó kapcsolatot ápolunk a város vezetésével, a helyi egyenruhásokkal. Az új “lakók” viszont egyáltalán nem szeretnének közös megoldást, számukra csak az üzletek teljes bezárása jelenthet megoldást.

Ezért minden követ megmozgatnak, van, aki aláírásokat gyűjt, van, aki szemtől szemben megfenyeget, van, aki szemetet szór a bezárt üzlet elé, hogy aztán lefényképezze és azzal “kampányoljon” a “koszos, rendezetlen üzlet bezárárásáért”, van, aki éjről-éjre, a legkülönbözőbb jogsértésekre hivatkozva rendőröket küld az udvarba.

Örömmel jelentem, hogy ezen bejelentések hozadékaként még egyetlen alkalommal sem marasztaltak el, jelentettek fel, vagy büntettek meg.
Mint mondtam, szabályosan üzemelünk.Ezek a bejelentések inkább csak bosszantóak, mert egyrészt az egyenruhásokra ró plusz feladatokat (ide kell jönni, jelentést kell írni a “semmiről”), másrészt nekem okoz plusz feladatokat, mert iratokat és rendeleteket kell mutogatnom, nyomtatnom, fénymásolnom vagy elküldenem.

Szóval most úgy áll a dolog, hogy pár, tavaly beköltözött ember lázad a több, mint tíz éve szabályosan üzemelő üzlet ellen.

Az üzlet ellen, ami már Almádi éjszakáinak ikonikus kocsmája lett.

Hát, Boldog Szülinapot, Picuri Kocsma!

Azért én azt mondom, hogy “mutassuk meg a Mi oldalunkat” is. Hétfőtől mi is “aláírást gyűjtünk” a tizenegy éves Picuri mellett, azért, hogy sor kerüljön végre a helyi rendelet módosítására. Hogy ne kelljen felesleges köröket futnom a rendőrökkel, vagy épp az önkormányzattal.

Mert Mi bizony Szórakozni Vágyunk!


Érdekes fordulat

Nem gondoltam volna, de van olyan helyzet, amikor a kocsmáros szó szerint “magára hívja a rendőröket”.
Hát, pedig de, és én lennék Az a kocsmáros, mert az utóbbi időben valami eléggé aggasztó dolog történik az udarban.

Nem is magyarázom a dolgokat, olvassátok el inkább a város vezetésének írt levelem. Tanulságos lehet.

Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Jegyző Úr, Tisztelt Alezredes Úr, Tisztelt Balatonalmádi Polgárőr Egyesület!

Tisztelt Címzettek, a segítségüket szeretném kérni.

Csontos Dávid vagyok, a Tulipánudvar Kft. ügyvezetője. Azé a gazdasági társaságé, ami többek között a Picuri Kocsmát, az Almádium Fröccsteraszt és a Dédapám Pálinkázóját üzemelteti Balatonalmádi városközpontjában.

Az április végi, koronavírus járvány utáni újra nyitás óta olyan helyzettel találom magam szemben hétről hétre, amit nem tudok a jogszabályi keretek között magam szabályozni, megoldani.

A lazítás utáni első hetekben még az „újdonság örömének” és a „kiszabadulás érzésének” tudtam be a dolgot, elnéző voltam, azonban ez a hétvége vízválasztó volt:
Olyan helyzettel találkoztam, amivel eddig még soha, ezért is írom ezt a levelet.

Almádi Tulipánudvarjában már tizenkettedik éve vezetem a családi vállalkozásban működő vendéglátó üzleteimet. Roppant szerencsésnek érzem magam, mert egész évben nyitva tudok lenni, rengeteg ember jár hozzánk, több ezer tartalmas és élményekben gazdag éjszakát tudtam nyújtani a hozzánk látogatóknak.

A kezdetek óta egy fiatalos, a fiataloknak szóló vonalon dolgozom, egy egyszerű kocsma-hangulattal, de soha nem a minőség rovására. Színvonalas italokat, remek ételeket készítünk az Almádiban élőknek és a városba látogatóknak.

A Tulipánudvarban mindig sok volt a fiatal, gimnazisták, egyetemisták és fiatal felnőttek kedvelt helyévé vált.

Nagyon nagy figyelmet fordítok arra, hogy a szabályoknak megfelelően üzemeljünk, évek óta „karszalagos rendszert” használunk arra, hogy megkülönböztessük egymástól a felnőtteket és a 18 éven aluliakat. Legjobb tudomásom szerint erre nemhogy településünkön, de talán a megyében sincs példa.

Megkérdőjelezhetetlen, hogy padjainknál gyakran találkozhatnak 16-17 évesekkel is, de az is kétségbevonhatatlan, hogy őket az italpultoknál soha nem szolgáljuk ki. Jókora baráti társaságok, családok, tizen- és huszonévesek vegyesen töltik meg napról napra és éjszakáról éjszakára az udvart. Ezzel a rendszerrel sem az ide látogatóknak, sem a kollégáimnak, sem nekem, de még a hatóságoknak sem volt soha problémája.
„A Tulipánudvar egy fiatalos hely, rengeteg pelyhes állú kamasszal, de rendezetten, biztonságban, normális keretek között.”

Az elmúlt hetekben viszont borús a hangulatom, komoly változásról számolhatok be.

Az üzleteimhez jelentős számú, talán még csak általános iskolás korú, de biztosan 16 év alatti fiatal kezdett járni.

Olyan fiatalok, akik telepakolt hátizsákokkal, üveges szeszekkel és dobozos sörökkel telepszenek le a padjainkon. Jellemzően hatan-nyolcan vesznek például egy pizzát vagy pár palack üdítőt, aztán mint a „batyus bálban” italozni kezdenek, de zabolátlanul, kontroll nélkül. Ezekben a társaságokban nem szokott egyetlen nagykorú sem lenni. Talán azért is „hozzák az italt”, mert tudják, nálam nem vehetnek.

Ha felhívom a figyelmüket, hogy ez az asztal az itt fogyasztó vendégeknek van fenntartva, akkor arrogáns, okoskodó stílusban oktatnak ki, hogy ők „itt is vásároltak”.

Nyilvánvalóan nem vehetem el tőlük a nem nálunk vásárolt termékeket, de amikor távozásra -illetve a helyes viselkedésre- szólítom fel őket, még nekik áll feljebb, rendőrrel és feljelentéssel fenyegetnek.

Az újra nyitás óta gyakorlatilag minden éjjel találkozom az üzletnél egyenruhásokkal, ezt az „új problémát” már többízben jeleztem feléjük is. Sajnos úgy érzem, hogy ők is tanácstalanok a helyzettel kapcsolatban: annak ellenére, hogy egy igazoltatás során egyértelművé válik, hogy kisgyerekekről van szó, nekik sincs igazából több eszköz a kezükben, mint nekem.
Fölényesen mutogatják az előttük lévő hasábburgonyát, vagy az üdítőről kapott nyugtát: Azt mondják, ők itt fogyasztó vendégek, az italt -amit otthonról hoztak- pedig megihatják mellé, mert nem közterület.

Ha mégis használ a jó szó és elmennek az asztaloktól, abban sincs köszönet: Vagy a Tulipánudvar zárva lévő üzletei elé telepszenek le, esetleg közterületi padokon, a parkban, vagy a strandon folytatják a rajcsúrt és hagynak maguk után mocskot, szemetet és hányást.

Ezek azok a gyerekek, akik aztán este hatkor-hétkor már járni sem bírnak a Baross utcán, vagy a parkokban. Ők azok, akikre aztán azt mondják, „a Picuritól jöttek!”, pedig igazából „a Picuritól lettek elzavarva.”

Tanácstalan vagyok. Nem tudom, mit kezdhetek a szituációval. Mit kezdjek a csapatokba verődött gyerekekkel, ahol bluetooth hangszóróról üvölt a mulatós, ahol az otthonról hozott pálinka folyik le a torkukon, ahol még fent a nap, de már masszívan részegek.

Itt nem „egy visszatérő társaságról” van szó, hanem sok „ilyen” társaságról. Egyetlen felnőtt nélküli, ignoráns, kulturálatlan csapatokról, akik az elmúlt hónapban megkeserítik az éjszakáimat, akik miatt -leginkább pénteken és szombaton- a „normális” vendégeim, de már a saját baráti társaságom sem jön szívesen az üzleteimhez.

Kérem Önöket, mint a város vezetőit, rendfenntartóit, a helyi közbiztonság védőit, hogy segítsenek nekem.

Tudom, hogy „nem lehet minden sarokra rendőrt állítani” -és ez nem is célom. Viszont úgy gondolom, hogy az én eszközeim rendkívül korlátozottak, azokat gyakorlatilag már ki is merítettem. A probléma komplex kezelésére egyikünknek sincs, sem egy önkormányzatnak, sem a rendőrségnek, pláne nem egy egyszerű vendéglátósnak teljeskörű eszköze.

Ugyanakkor azt hiszem, hogy a mindannyiunk eszközeit együttesen, céltudatosan felhasználva hatékonyabban tudnánk fellépni a zavaró, káros és veszélyes helyzet kezelésére.

Én szükség esetén minden eszközömet -biztonságikamera felvételek, a nálunk alkalmazott karszalagos rendszer ismertetése, árukínálatunk, választékunk bemutatása, a Tulipánudvar térképei, stb. -rendelkezésre bocsátom és természetesen egy közös megbeszélésen (akár a város többi vendéglátójával) is készséggel részt vennék így, a 2021-es nyári szezon hajnalán.

Tisztelettel és köszönettel:
Csontos Dávid
Tulipánudvar Kft.


Karácsony

Ez is ki van pipálva, a furcsa évnek furcsa karácsonya véget ért. Szokatlan volt, mert senki nem kiabált, sírt, vagy sértődött meg – pedig ez nálunk már lassan hagyomány.

Valahogy a karácsony mindig olyan nálunk, mint egy olyan buli, amit előtte hosszú-hosszú ideig tervezgettél. Eltervezed, szinte percre pontosan, hogy mi lesz, ki lesz ott, mit fogtok csinálni és mennyire kurva jól fogjátok érezni magatokat.
Mint mondjuk egy olyan Szilveszteri mulatság, amit már szeptemberben elkezdtek szervezni, tudjátok, hogy hová mentek, ki lesz ott, mit fogtok enni, mit fogtok inni, mit fogtok hallgatni. Úgy érzed, hogy a forgatókönyv teljes, aztán valahogy mégsem sikerül olyan jól.

Szerintem a karácsonnyal kapcsolatban is azért lesznek ilyen irreálisan magasak az elvárásaink, mert túl sokat szervezkedünk miatta, túlzottan „várjuk”. Nyilván ebbe besegít az is, hogy a hiperekben az első őszi falevelek megjelenése után már halljuk a kiscsengős dalokat, a médiákból is az az érzés tör ránk, hogy az ünnep a „nyakunkban van”, nagyjából már le is maradtunk valami fontosról.
Ezért aztán akarva-akaratlanul megveszünk valamit szeretnénk. Vagy csak gondolunk rá, hogy majd megvesszük. Ezzel pedig már el is kezdődött a „készülődés”.

Mi az oka annak, hogy ilyen magasak a karácsonnyal kapcsolatos elvárásaink?

Szerintem az, hogy már gyermekként is jó tapasztalatokat szereztünk a karácsonnyal kapcsolatban. Eleve örültünk az ajándékoknak, a nagy kajálásnak, annak, hogy nincs suli. Irodalmi művek, regények, költemények, valamint a filmek is jellemzően pozitív élményeket és a karácsony idealizálását mutatják. A filmekben a karácsony tökéletes.

Mi is ismerjük ezt a saját sztorijainkból: nagyon ritkán, -akkor is csak nagyon bizalmas baráti körben- hallunk arról, ha a karácsony szarul sikerült. Szerintem így keletkezik az a benyomás, hogy mindenki másnak mindig szép karácsonya van. Nem lehet tehát különösképpen csodálkozni, hogy a karácsonnyal kapcsolatos elvárások igen magasak.

Én a magam részéről idén is 24.-én délelőtt vettem meg az ajándékok nagy részét. Nem szeretem túldimenzionálni az ajándékozást sem. Nem agyalok azon, hogy „mi lesz, ha”.

Úgy tűnik ezt a gondolatsort sikerült idén a családra is ráakasztani, a nagy közös kajálások és társasjátékok olyanok voltak, mint az év bármely napján. Örültünk egymásnak, este meg hazamentünk. Egy hangos szó, egy megsértődés nélül.

A karácsonytól elvonatkoztatva és visszakanyarodva a hosszasan tervezett házibulikhoz:
Sokkal jobban kedvelem a spontán szerveződő eseményeket és bulikat. Ha például írsz nekem, hogy holnapután elutaznál mondjuk Prágába, vagy meghívsz Sopronba délutánra, az jobban vonz, mint a már most megbeszélt augusztus végi fesztiválozás.

Valószínűleg jobb is lesz.


A sportos

Ha már blog, legyen neki valami napló-hangulata.

Kocogj, és halj meg egészségesen! – mondják. Én mondjuk egészségesen meghalni nem szeretnék, pláne nem futás közben. Meg eleve nem szeretnék meghalni és ha meg is kell majd egyszer -egészégesen, vagy nem-, remélem jó sokára.

Ezért ma nem kocogtam. És tegnap sem voltam futni. És nagy sansz van rá, hogy holnap sem fogok.

Viszont előszedtem Paripámat, a rég letámasztott bringámat. Lesöpörtem róla a port, megolajoztam a láncot és felpumpáltam a kerekét. Aztán letekertem a Balaton-partra készíteni valami fasza képet, amit talán Instára is kirakok. Nyilván itthonhagytam a telefont, így elmarad a #fitlife hashtag.

Ha már Balaton-part, meg decemberi napsütés leültem egy padra, a természet lágy ölibe’ bele és rágyújtottam. Nincs is jobb annál*, amikor a friss levegőn elszívja az ember az első slukkot. A napsugarak fáradtan ragyogtak át a fák ágai között, előttem pedig kacsa-család napfürdőzött. Énekesmadarak gyűjtötték maguknak az uzsonnájukat, póráz nélküli kutya ugrált az avarban.

Én meg csak ráérősen fújtam a füstöt, boldog vagyok, az élet szép. Zúg a Balaton, zöld a fű és kék az ég.

Hazatekertem, egy gőzölgő kávé társaságában pedig megírtam ezt a bejegyzést.
Ahogy kávéillat tölti be a szobát, azon gondolkozom, hogy maholnap Karácsony, a bringa pedig lepókhálózva várja, hogy ismét a nyeregbe pattanjak.

Talán, – ha elmúlik az izomláz, amit ezen két kilométeren sikerült magaménak tudni – meg is teszem.

De az sem baj, ha nem. Majd jövőre.

_____
* de, van.


Baleset

Tegnap éjjel szabadnapot kaptam a főnöktől. Jha, szóval szabadnapot adtam magamnak.
Volt szó sörözésről és kikapcsolódásról, ez részben összejött:
Egy barátom átvitt a saját autójával a szomszéd városba némi étel kíséretében: engem is házhoz szállított, nem csak a pizzát.

A következő lehetőséggel pedig visszatértem volna az üzlethez, B verziónak pedig kitaláltam, hogy ha nincs más, aki hazavigyen, akkor majd a munkatársaim összeszednek, ha felém lesz fuvarjuk.
Ezt kellett volna választanom.

A srác viszont, aki hozott engem azt mondta, hogy hamarosan megy is, reggel korán dolga van. Én sem voltam már túl éber, vele tartottam.

A település vége jelző táblát sem értük el, egy jobbra ívelő kanyarban az autó megcsúszott, túlkormányzottá vált és egy szabályosan parkoló autónak csapódtunk, aztán egy fa állított meg.
Nagy zaj, füst. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ugyanis a füst csak az autó pirotechnikájából jött: természetesen kinyíltak a légzsákok, elsültek az övfeszítők.

Nagyon félelmetes helyzet volt, rohadt hangos. Szemüveg nélkül szart sem látok, az meg elrepült az utastérben, ahogy a telefon is, amit addig nyomkodtam.
Ez a szemüveg nélkül nem találom meg a szemüvegem dolog amúgy eléggé a huszonkettes csapdája akkor is, ha otthon keresem, nem még egy sötét utcán egy összetört autóban félrészegen.

Aztán csak meglett, valahol a vezetőülés alatt. Miután lootoltam egy szemüveget így már egszerűbb volt a telefont is megtalálni, segítséget hívni.

Rendőröktől és mentősöktől lett hangos a kisváros álmos utcája.

“Olcsón” megúsztuk, azt kell mondanom – már ami az egészségünket illeti:
Elég nagyot ütköztünk, de saját lábon szálltunk ki az autóból. Szerintem mindkét autó totálkáros lett, csak a roncs elszállítása nyolcvan rongyba fájt, az okozott kár jelentős, a sofőrt elvitték kórházba is, mert bibis lett a homloka és TERMÉSZETESEN feljelentettek minket a kijárási tilalom megszegéséért is. Őt még azért is, mert nem volt bekötve.

Ezt a kijárási tilalmas feljelentést a nálam lévő munkáltatói igazolás sem tudta kivédeni, én meg nem voltam abban az állapotban, hogy késő este a hidegben meggyőzzem a helyszínen lévő egyenruhást a (vélt) igazamról.
Meg hát a hülye is látta, hogy nem dolgozom, hanem iszom, mint egy kocsmáros a szabadnapján.

Laza péntek esték a Balaton-parton.

Frissítve:
Rengeteg telefont, meg e-mailt kaptam, jelzem, igen, jól vagyok, köszönöm.


Eredményre várva

Hát itt semmi változás.
Nem érzek továbbra sem semmit -mármint ízeket és szagokat-, kicsit nyomott vagyok, de épp csak annyira, hogy szerintem, ha innék két kávét már jó is lenne.

De amióta önkéntes száműzetésben vagyok, nem kávézom. Minek?

Tegnap fájt a fejem, de ma már az sem. Simán lehet, hogy csak a takony idő, meg a front miatt volt.
Nagyon várom a teszteredményt, de nem tudom mikorra lesz meg. Ők sem tudák megmondani kedden.
Azért elég érdekes így nézve a korona “napi adat”. Mert ha például én már ma megkapnám az eredményem -legyen az pozitív vagy negatív- az a KEDDI statisztika lenne, de csak ma lenne nyilvános. És épp emiatt a “tegnapi” 4219 új fertőzött valószínűleg már múlt hét pénteki, például. Hiszen nyilván a teszt levételének pillanatában már fertőzött volt az a négyezer ember, de csak tegnap lett meg az eredményük.
A leterhelt laborokat és mentőket nem számolta bele senki. Csúszik a statisztika.

Érdekes ez.