Kategória: én

A kéthónapos kontroll

Minden szülő életében megvan az a bizonyos nap, amikor izgalommal társult aggodalom önti el: a gyerek első igazi orvosi kontrollja.
Nálunk a mai nap volt az a jelentős állomás, amikor a kis Dorkával elmentünk a kéthónapos kontrollra. Még valami talán rémlett is 25-30 évvel ezelőttről, amikor az én szüleim vittek a gyermekorvoshoz. Külön izgalmas dolog, hogy a kislányom orvosa ugyanaz az ember, aki az én gyermekorvosom is volt. Szalad az idő.
Rengeteg izgalmas érzés, gondolat és kérdés cikázott a fejemben:
Vajon minden rendben lesz-e vele? Megnőtt-e eléggé? Milyen lesz az oltás?
Vidáman számolhatok be róla, hogy minden a legnagyobb rendben ment!

A számok

A számok nem hazudnak, Dorka szépen gyarapszik. A tömege már 4750 gramm és 55 cm magas. Vagy hosszú. Érted, ilyenkor még fekve mérik nyilván. Ezek az adatok teljesen normálisak, átlagosnak mondhatók, és ez megnyugtat. Nyilván, mint minden szülő, így mi is azt szeretnénk, hogy a gyermekünk egészséges és boldog legyen, ezek a számok pedig ezt mutatják.
Hallás, látás, reflexek és az ilyenkor elvárható mozgásformák is hibátlanul fejlődnek, profi az én Hercegnőm.

Az oltások

A mai nap egy másik fontos állomása a kötelező oltások megszerzése volt. Mint tudható, én amúgy is egy “oltáspárti” figura vagyok, és ezek az oltások nem véletlenül kötelezőek: megszerzésük kulcsfontosságú a kölök hosszú távú egészsége szempontjából.
Ma két fontos oltást ikapott a kicsi: egyik az egyik a diftéria, a tetanusz, a szamárköhögés ellen, a másik pedig a Pneumococcus ellen.
Természetesen aggódtam a reakció miatt -itt csak magamból indulhatok ki, én valami eszetlen cirkuszt csináltam minden oltásnál-, de szerencsére minden rendben ment. Dorka bátran viselte az oltásokat, talán fél percig sírt, aztán mintha mi sem történt volna. Az orvos is megdicsérte és megnyugtatott: nem várhatóak komolyabb mellékhatások.

A következő lépés

Egy ilyen sikeres orvosi vizit után a jövőt is derűsen látjuk. Természetesen az anyaság és az apaság kihívásai nem érnek véget egy pozitív kontrollal, de a mai nap mégis egyfajta mérföldkövet jelentett számunkra. Megerősítettek minket abban, hogy jó úton haladunk, és hogy Dorkával is minden a legnagyobb rendben van.

Szóval a kéthónapos kontroll nem csupán egy egyszerű orvosi vizit, hanem egy állomás a kicsi életében, és természetesen a mi életünkben is. Egy lehetőség arra, hogy megünnepeljük azokat a kis és nagy lépéseket, amiket együtt tettünk az elmúlt hetekben. Ma szerencsére ünnepelni tudunk. A gyermekünk egészséges, boldog, és ez most a legfontosabb.

Ne feledjétek: az egészség a legfontosabb kincs!


1+1=3

2023. 06. 23. 15:12

Tudjátok, nem csak egy Kislány jött ma a világra; igazából hárman is megszülettek ám:

Csontos Dorka Zoé, 2.490 grammal és 51 centivel. Szervusz, Hercegnőm!

De megszületett még egy Édesanya is, Szilvi személyében, aki – csak úgy, mint a kicsi – teljesen jól van.

És megszületett egy Édesapa is, aki mától én vagyok… Nem semmi!

Szóval a hír igaz:

Utazásunkat az Élet Tengerén ezen a nyáron tényleg hárman folytatjuk!

Az Almádi koccintás nem marad el, de arra még várunk egy pár napot, egyrészt, hogy Szilviék is hazaérjenek, másrészt mert rengeteg dolgunk van még a Fesztivállal IS.

Legyen mondjuk épp egy hét múlva pénteken.


Új Fejezet: A Szóljon Almádi! Kulturális Egyesület

Az elmúlt időszak izgalmas volt számomra, és nem csak a szokásos projektjeim miatt. Egy teljesen új kihívás elé nézek, amit szeretnék veletek is megosztani. Talán már hallottatok róla, vagy talán még nem, de én vagyok a Szóljon Almádi! Kulturális Egyesület elnöke. Igen, mostantól ez is része az életemnek, és izgatott vagyok, hogy lássam, hova vezet ez az út.

A születés pillanata

Az egész a Picuri törzsközönségének egy spontán ötleteként indult. Zsófival és Emesével beszélgettünk erről, hogy mégis mi az a téma, amivel meg lehet fogni a fiatalokat, ami nem ingyen sör és ingyen pizza. A beszélgetések során hamar világossá vált, hogy van egy üres tér a város kulturális életében, amit mi magunk is megtölthetnénk. Ahhoz viszont, hogy ezek az ötletek ne csak a kocsmában maradjanak, egy hivatalos keretet kellett adnunk nekik. Agyaltunk rajta sokat, és még az alakulás előtt is többször módosítottunk a dolgokon, de végül létrejött az egyesület, amit már hivatalosan is bejegyeztek.

Mit célzunk meg?

Az egyesület fő célja, hogy közösségi platformot teremtsünk a városban. Nem csak a ‘high culture’ eseményekről van szó. Főzőversenyek, városi rendezvények, versolvasások és zenei események – mind olyan dolgok, amiket tervezünk és támogatni szeretnénk. Az egyesület nem korlátozódik egyetlen művészeti ágra sem, a könnyűzenétől a komolyzenéig, a street arttól a színházig, minden területen aktívak szeretnénk lenni.

Miért írok erről a blogomban?

Bár a Szóljon Almádi! már egy önálló dolog, mégis, szorosan kapcsolódik ahhoz, amit én egyébként is csinálok és képviselek. Ezen a platformon is szeretném bemutatni, hogy az embernek lehetnek többféle szenvedélyei és érdeklődési körei, és ezek akár össze is kapcsolódhatnak valami nagyobb és komolyabb dologban. Kulturális rendezvényszervező és technikusi végzettséggel rendelkezem, több, mint tíz éve szervezek kisebb-nagyobb rendezvényeket. Vagy épp segítem a lebonyolításukat. Szóval van valami fogalmam róla.

Jövőkép

Az előttünk álló út izgalmas, tele lehetőségekkel és kihívásokkal. Célunk egy erős, összetartó közösség építése, ami nem csak a szórakozást, hanem az értelmes időtöltést és a kultúra sokszínűségét is képes elősegíteni.

A Szóljon Almádi! Kulturális Egyesület nem csak egy újabb projekt számomra, hanem egy lehetőség arra, hogy aktívan hozzájáruljak valamihez, amit fontosnak tartok. Remélem, az elkövetkező hónapokban és években sok érdekes és inspiráló tartalommal jelentkezhetek majd ezen a fronton is.


XXX.

Köszönöm a köszöntéseket, igazán vidám napom volt!

Az ünneplést jó szokásunk szerint március 14-re toljuk, mert másnap úgysincs sem suli, sem munka;

Így nyugodtan lehet agonizálni, ha VÉLETLENÜL úgy alakulna az éjszaka.

Helyszín valahol Budapesten, Erzsébet és Teréz körút környéke.

Ha már a Fővárosban leszünk az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc Évfordulója alkalmából, március 15.-én délelőtt szóba jöhet a Szent Korona látogatása az Országházban; Díszünnepség a Múzeumkertben; aztán a Szépművészeti Múzeum felkeresése; végül pedig ünnepi fényfestés a Magyar Nemzeti Múzeum homlokzatán…

Szóval köszi mindenkinek, kedden tali, szerdán pedig csak csiniben’:

koszorúzzunk együtt a Múzeumkertben!


Nagy Évösszegző

-mert ez már szokássá vált-

Micsoda év volt!
Utazás, vitorlázás, egyetem, választás, kecske, bulik, népszámlálás és lélekdonor…

Januárban
A cseh fővárosba látogattunk, ahol hogy-hogy nem ismerősökkel futottunk össze. Jókat ettünk, jártunk múzeumban, láttunk egy bácsit kecskét pórázon sétáltatni, és mit szépítsük: egyik hajnalunkon egy valódi drogbarlangba csöppentünk.
A kecskének ehhez nincs köze.

Februárban
Árstoppoltunk és pánikvásároltunk. A háborúra készültünk, amiből szerencsére kimaradtunk. Tankoltunk volna, de nem volt mit és közbeszéd tárgya lett, hogy besoroznak minket is katonának. Nem így lett.

Márciusban
Elmentünk a Békemenetre, ünnepeltünk születésnapot, a hónapot pedig egy nápolyi AirBNB-ben zártuk. Ettünk remek olasz pizzákat, és megnéztük az ókori római romvárost, Pompeit. Pár napot töltöttünk csak ott és haza is repültünk a választásokra.

Áprilisban
Szavazatot számoltam Paloznakon az Országgyűlési választáson. Édesapám születésnapjára a bolgár tengerpartra utaztunk, ahol megnéztük Nessebart és a napfényes Burgast. Amikor hazajöttünk, cimboráim javaslatára elhatároztam:
Elindulok a helyi időközi önkormányzati választáson, a megüresedett polgármesteri székért, függetlenként. Miért is ne?

Májusban
Elindult a kampányvonat, ajánlásokat gyűjtöttünk városszerte, amik -még ha nem is egyik napról a másikra- de határidőre meglettek.
A városi Majálisra -a Pannónia felkérésére- kitelepültünk a Ligetbe, ahol egy igazi retró hangulatú “Sör+Virsli Majálist” prezentáltunk. Ez volt az első május elseje, amiben úgy működtünk közre, hogy azt nem a Picurinál tartottunk.

Júniusban
A csipet-csapattal Mallorcára utaztunk, ahol szintén egy csomó ismerőssel futottunk össze. Kicsi a világ, de elmondhatjuk, hogy életünk egyik legjobb bulija kerekedett ebből a nyaralásból.
A pünkösdi hosszú hétvégén Almádiban hivatalosan is megnyitottuk a nyári szezont a The RIDE rendezvényével.
Az igyekezet ellenére nem lettem polgármester, de -csak mert így jobban hangzik- dobogós helyet értem el a választáson.

Júliusban
Vitorláztunk a Balatonon, pálinkáztunk a Csallónál és igazi, minőségi (!) karaoke-programot hallgathattunk az Almádi Nyár színpadán. (Nem.) Azóta, ha meghallom Caramel “Lélekdonor”-ját, muszáj nevetnem.
A nyár nagyon beindult, keveset aludtunk és sokat dolgoztunk. De ez már csak a szokásos.

Augusztusban
Tizenkét éves lett a Picuri, hajnalig tartó bulival köszöntöttük kedvenc kocsmánkat.
Szintén ebben a hónapban a városba látogatott Carson Coma, ami -a mostoha időjárás ellenére- talán soha nem látott tömeget mozdított meg kisvárosunkban.
Óriási kontraszt volt a júliusi után.

Szeptemberben
Beiratkoztam az Óbudai Egyetemre, ahol fantasztikus emberekkel és remek oktatókkal találkoztam.
Ebben a hónapban körvonalazódni kezdett a Szóljon Almádi! egyesület, melynek célja a város kulturális életének felpezsdítése, a könnyűzene eszközével, fiatalok bevonásával.

Októberben
A Tökfesztiválon bemutatkozott az Egyesület. Az első rendezvény nem volt zökkenőmentes, de a visszajelzések messzemenően pozitívak voltak.
Később elutaztunk Svájcba egy családi rendezvényre. Láttunk havas hegytetőket és páratlan szépségű városokat.
A hónap végén halloween bulit tartottunk a Picuriban, aztán elrepültünk Barcelonába.

Novemberben
A Camp Nou, a La Rambla, a Sagrada Familia és az őszi tengeri fürdőzés után hazajöttünk.
Remek eredményeket értem el az egyetemen, jártunk a Bakony Expón és részt vettünk a népszámlálásban is.

Decemberben
Hagyományteremtő szándékkal Luca-napot szerveztünk a Tulipán Udvarba. Eltűnt a macskánk, aztán kalandos úton visszakerült hozzánk…

Szilvitől pedig az eddigi legkülönlegesebb ajándékot kaptam a karácsonyfa alá:
1+1=3
Utazásunkat az Élet Tengerén 2023-ban hárman folytatjuk!

Áldott Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánok!
…és találkozzunk ma este is a szokásos Szentestére, a Tulipánudvarban.


100/100

Szóval eltelt száz nap az “idénből”.

Rohan az idő.

Rengeteg dolog ért az elmúlt időszakban, a száz nap csak az edzés, az “életmódváltás” miatt érdekes: a Health applikáció a tizennegyedik tökéletes héthez gratulált ma. És ezzel együtt a századik naphoz.

Szerencsés figura vagyok én, így a szezonon kívül csak heti két napot kell hagyományos értelemben vett munkával töltenem, a maradék öt nap az “mind az enyém”. Ki is használtam. Az elmúlt három hónapban főállású gyalogos lettem, az 1400 kilométer sétáért pedig megkaptam a fizetésem: ma 17 kilóval mutat kevesebbet a mérleg, mint január elsején, a Szilveszteri buli után.

Az össz leadott súlyfelesleg maholnap 40 kg, de ezen már viszonylag hosszabb ideje dolgozom. Végre még valami, amit lehet a koronavírusra fogni. Hát a bezártság miatt lettem kövér! (Nem, nem azért, mert korábban három embernek elég kalóriát vittem be naponta zéró mozgás mellett.)

De hogy hogyan lett a nagydarab kocsmáros az a faszi, akit napjában többen kérdeznek, hogy “mi a titka”?

Mozogj!

Egy ötezer forintos okospánt lett az útitársam, ami számolta a napi lépésem.

Futni nem akartam 130+ kilós testtömeggel, (mondjuk most sem szeretnék száz alatt) maradt hát az edzésszerű gyaloglás, túrázás.

Nagyon tetszett az applikáció, a trendek követése, a saját magam állított kihívások és rekordok újra megdöntése. Mindenkit más motivál: engem az applikáció és a színes diagramok.

A gyárilag ajánlott napi 8.000 lépést a kezdetekkor tízezerre emeltem, és ez a sorozat azóta sem szakadt meg. Ezt szintén az “applikációnak köszönhetem” hiszen azt nem tudom utólag befolyásolni: Ha megszakad a streak, kezdhetem elölről.

Erre nem került sor, sőt, több napom is volt napi 40.000+ lépéssel.

Kajálj!

De nagyon nem mindegy, hogy mennyit és mit.

Mázli, hogy itt is rengeteg alkalmazás van ami segít: egy hozzám hasonló technológiafüggő még ezt is élvezi.

Kalóriákat számolok és tápanyagokat matekozok. A cukrot és a lisztes péktermékeket teljesen elhagytam, a napi bevitelt 2.000 kcal alá szorítottam.

Konyhai mérleggel ellenőrzöm az adagok súlyát, amikor csak tehetjük otthon főzünk. Olyan ételeket készítünk, amik kiadósak, ízesek és lehetőleg 100g/100kcal környékén vannak.

Ez nem csak a csirkemell-rizs kombó. Babbal, káposztával, zöldborsóval, brokkolival vagy épp kukoricával dolgozunk.

Összefoglalva tehát nincs itt semmi csoda:

Ha az ember nekiáll egy kicsit mozogni, közben pedig kevesebb energiát visz be, mint amire szüksége van, akkor a szervezete a tartalékokból fog használni.

Minden más szöveg csak kifogás.


#nemigen

Az Országgyűlési választáson Paloznak faluban voltam az Összellenzék delegált szavazatszámlálója.

Tudtad, hogy a szavazatszámlálás közben az SZSZB elnökénél és tagjainál sem lehet toll, csak a jegyzőkönyvvezetőnél?

Ennek az az oka, hogy senki se tudjon szavazatot megváltoztatni.

Az érvénytelen szavazatok hátuljára a jegyzőkönyvvezetőnek egyértelműen rá kell írnia az érvénytelenség okát.
Aztán az összes bizottsági tagnak alá kell írnia, de ugyanazzal az egy tollal, a csalás elkerülése érdekében.
Én nem tudtam. 😃

“Az este hétkor bezárt szavazókör legendája”


Leadtam

Ma délelőtt leadtam a petíciós íveket Polgármester Úrnak. Ő személyesen egyetért a céljaimmal, de nyilván nem ő fog dönteni.
Innentől a képviselő testületen múlik a dolog, bár jó tudni, hogy személyesen is és a korábbi posztok alatt is már több képviselő a támogatásáról biztosított.

A -közel négyszáz- aláírás mellé csatolt, a testületnek küldött levelemet változtatás nélkül közlöm:

Tisztelt Képviselő Testület, Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Jegyző Úr!

Csontos Dávid vagyok, a Tulipánudvar Kft. ügyvezetője. Azé a gazdasági társaságé, ami többek között a Picuri Kocsmát, az Almádium Fröccsteraszt és a Dédapám Pálinkázóját üzemelteti Balatonalmádi városközpontjában, a Tulipánudvarban.

Üzleteimet tizenkettedik éve vezetem családi vállalkozásban. Eleinte édesapámmal közösen az ő „szárnyai alatt” indultunk, 2013 óta pedig a saját vállalkozásomat irányítom. Munkatársaimmal sokat dolgozunk, a vállalkozást folyamatosan fejlesztem. Számtalan élményekben teli éjszakát adtunk a városunkban élőknek és az idelátogatóknak.

Mint azt nyilván Önök is tudják, pár évvel ez előtt a városközpontban álló torzót, a néhai dohányipari „Tulipán” szállót megvásárolta egy befektető, aki apartmanokat alakított ki a társasházban, ahol mi is dolgozunk. Az ingatlanfejlesztés éveken keresztül megnehezítette a dolgunkat, az építési forgalom tönkretette az udvar díszkőburkolatát, megtépázta a zöldterületeket, életveszélyes állapotba került a térvilágítás, emiatt az végleg lekapcsolásra került.

Nem döngettem falakat és csapkodtam asztalokat ezzel kapcsolatban: egy építkezés, egy ilyen komoly fejlesztés okoz kellemetlenégeket. Elfogadtam, hiszen ígéretet kaptunk a kivitelezőtől a helyreállításra.

Erre sajnos a mai napig nem került sor, de ez a „kisebbik gond”:           
Tavaly az „apartmanházat” lakóingatlanná nyilvánították, az újdonsült lakosok pedig „nem szeretnének” kocsmák mellett lakni.           
A „minek költöztek akkor egy ilyen üzletsor mellé?” kérdés igazából költői.       

Több új tulajdonos is a tudomásomra hozta, hogy az apartmanokat értékesítő ingatlaniroda tulajdonosa azzal a „PR szöveggel” vezette meg őket, hogy a területen rövid időn belül abszolút meg fog szűnni a vendéglátás, érdemes itt -akár lakás céljára is- ingatlanokat vásárolni.      
Ez az az ingatlaniroda, ami szintén a Tulipánudvarban üzemel, évtizedes múlttal.

Ugyan ez az ingatlanos most aláírásokat gyűjt az új tulajdonosok körében a környéken lévő vendéglátó egységek ellen. Ellenünk.

Olyan hazug állításokat hangoztat, minthogy nálunk „gyerekeket itatunk alkohollal”, „propagáljuk a kábítószer-fogyasztást”, „nincs az üzleteinkben mosdó”, vagy, hogy például „nincs hulladékszállítási szerződésünk”.      
Az ingatlaniroda vezetője több alkalommal szemetet és háztartási hulladékot hordott az üzleteink elé, ezzel „bizonyítva” azon állítását, hogy ez egy „rendetlen, mocskos bolt”. Fényképeket is készített a szeméthalomról, talán pont azzal az aljas szándékkal, hogy besározzon. Még jó, hogy vannak kamerák a területen, amik rögzítették álságos cselekedetét.

Idén májusban többek között ezért is kértem segítséget közrendvédelmi ügyben:        
Gyakorlatilag „magunkra hívtuk a hatóságokat”, hogy fény derüljön rá:
Valóban a jogszabályokra fittyet hányva üzemelünk-e?          
Az egyenruhások pedig jöttek, sokszor, sokan. Hetente többször is, tíz-tizenöt fős „razziák” és ellenőrzések egész nyáron – és most, szeptemberben is. Volt, hogy Rendőrkapitány Úr is személyesen részt vett ezeken az ellenőrzéseken. Hiányosságot, jogsértést nem tapasztaltak.

Üzleteinkben olyan karszalagos rendszert használunk, mint a fesztiválokon: a fiatalkorúak kiszűrésére. A rendszer jól működik, ezt az egyenruhások is elismerik.           
Az összes online és offline felületünkön, (reklámokban, eseményeknél, storykban és posztokban) felhívjuk a figyelmet a fiatalkorúak alkoholfogyasztásának tilalmára, a kulturált és mértékletes alkoholfogyasztásra.

Teraszainkon többnyelvű táblák hívják fel a figyelmet arra, hogy a mosdók nyitvatartási időben bárkinek, térítés vagy kötelező fogyasztás nélkül használhatóak. Bárkinek, bármikor, ingyen.
Van még egy ilyen hely a városunkban?

Éves szinten jelentős összeget költünk hulladékszállításra, hetente több köbméter hulladékot szállít el tőlünk a BalKom.

Rendezvényeinken és komolyabb hangvételű eseményeinken személy-, és vagyonőr is jelen van.

Zárás után az egész területet -nem csak az üzlet közvetlen környezetét, de még a Baross és József Attila úti homlokzatot is- kitakarítjuk.          
Az évek során, a hajnali napfényben talán Önök is látták a furcsa figurát, aki a főtéren lévő szökőkút mellől is szemetet szed.   
Ez a figura lennék én.

Úgy gondolom, hogy üzleteimet a jogszabályoknak és morális kötelezettségeknek maximálisan eleget téve vezetem és ez a célom a jövőben is. Ha lehet, még jobban, eredményesebben.

Éppen ezért idén augusztusban aláírásgyűjtésbe kezdtünk, egyrészt a jogtalannak érzett, lehetséges nyitva tartás-korlátozás ellen, másrészt a 32/2011. (XII.20.) önkormányzati rendeletet módosítása érdekében.

Több száz ember írta alá a petíciót, köztük jogászdoktor, mentőápoló, médiaszemélyiség, vállalkozó, egyetemi tanár, politikus, gimnazista, egyetemista. Érdekesség, hogy voltak az újdonsült „lakók” és régi tulajdonostársak között is olyanok, akik aláírásukkal kifejezték támogatásokat.

A kezdeményezésünket a petíció aláírásával támogathatta mindenki, aki egyetértett azzal, hogy a Balatonalmádi, Baross Gábor út 2. szám alatti „Tulipánudvar” vendéglátó üzletei a több, mint 10 éve megszokott rend szerint, továbbra is hajnali 04 óráig tarthassanak nyitva, valamint Balatonalmádi Város Képviselő Testülete módosítsa a 32/2011. (XII.20.) önkormányzati rendeletet úgy, hogy a csendrendelet június 1-től augusztus 31-ig terjedő időszakban pénteki és szombati napokon, valamint augusztus 20-án tegye lehetővé a szabadtéri zeneszolgáltatást 01 óráig.

Nem „házaltam” a petícióval, nem vonultam ki a főtérre vagy a piac mellé, nem „erőltettem rá” senkire: gyakorlatilag csak az üzletbe látogatók írták alá, helyben.

Kérem a Tisztelt Képviselő Testületet, hogy a petíció kérdéseit vitassák meg, a következő képviselő testületi ülésen pedig határozzanak ennek létjogosultságáról, tűzzék napirendre és szavazzanak róla.

Köszönettel és tisztelettel:
Csontos Dávid  
Tulipánudvar Kft.         

Nos, itt tartunk most. Talán a szeptember végi testületi ülésre már nem kerül be a dolog, hiszen az jövő hét közepén lesz, de majd az októberire…

Köszönöm mindenkinek az aláírást, a támogató szavakat!

Tényleg. Köszi!


Pápát láttad?

Az őrült készültségben, az ország szinte összes mozdítható rendőre, a többszáz fős vagyonőr csapat, a TEK, vagy a vatikáni csendőrség jelenléte ellenére egy csapat balatoni fiatal mindenféle ellenőrzés nélkül besétált a legelső nyilvános szektorba.

Ezek voltunk mi.

“Játszós” ruhában, hátizsákokkal sétáltunk el a testszkennerek és a fémkereső kapuk mellett.

A kutya nem kérdezte, hogy hova megyünk, mi van a táskában, van-e védettségink, vagy, hogy regisztráltunk-e.

Amúgy nyilván nem regisztráltunk, a szombat esti mulatság után hirtelen ötlettől vezérelve ballagtunk el az egyházfő miséjére. Az Oktogonnál nem engedtek be, mondván, “nem úgy van az”, ezért az Andrássyval párhuzamos Aradi utcán indultunk a Hősök tere felé. A Kodály köröndnél -ez kb. félúton van- már mindegyik bekötőúton volt beléptetés, meg fémdetektoros személyátvizsgálás.

Tovább sétáltunk hát a Lendvay utcán, végül pedig a Rippl-Rónai utca ellenőrző pontja mellett egyszerűen bekorzóztunk az egyik “leginkább védett” területre.

Hát, nálam elégtelenre vizsgázott a biztosítás, a “kiemelt ellenőrzés”.


Ikertornyok

Roppant érdekes belegondolni abba, hogy vannak dolgok, amikre én emlékszem, a környezetemben élő emberek számára pedig csak egy újabb fejezet a történelemkönyv lapjairól.

Hát öregszem én?

2007-ben lettem gimnazista, a kilencedikes történelemkönyvben -valahol a vége felé- szó volt a World Trade Center elleni terrortámadásról.

Ifjú titánként nevetségesnek tartottam azt, hogy egy ilyen “friss élmény” a törikönyvbe került. Hát jó, hogy nem a tegnapi vacsorámról is születik egy fejezet!

Ugyanezt érezhette nagyapám, amikor én a világháborúkról tanultam, vagy édesapám, amikor a Szovjet kivonulásról, a taxisblokádról vagy a rendszerváltásról írtam házidolgozatot.

Nekem az tényleg “történelem” volt.

Belegondoltál már abba, hogy azok az emberek, akik például idén kezdték meg az egyetemi tanulmányaikat, már “csak tanultak” az 1999-es napfogyatkozásról, a 2001-es terrortámadásokról, vagy akár 2006-os őszi eseményekről?

Hogy akikkel tegnap csocsóztál egy kocsmában, csak a házi feladatból tudják mi is történt akkor?

És, hogy pár év múlva a Covid-19 is csak egy pár bekezdésből álló lecke lesz a mi gyerekeink törikönyvében?

Milyen szellemes lenne, ha a történelemkönyveket eleve úgy nyomtatnák, hogy az “utolsó” oldalak után lenne még pár üres, hófehér oldal. Ennek jelentőségét is csak húsz év távlatából fognánk fel…Mert a könyvet nem “elrontották”.

Ez a könyv soha nem lesz kész.