Sokan mondják, hogy nekem nincs szerencsém a mesterekkel. Legyen az burkoló, ács, vizes, gázos, asztalos vagy csak egy kábeltévé szerelő. Ennek ellenére azért én még mindig reménykedem. De minek…

Adott egy családi ház Felsőörsön, amit megvettem és nagy reményekkel vágtam neki. A ház öreg, lenne vele munka bőven. A tetőt lecseréltük, a nyílászárók is újak már. Osztottam-szoroztam és arra jutottam, hogy inkább mégis eladom és abból a pénzből, amit kapok érte veszek egy másikat. Egy kisebb ház, kisebb telken, talán nem is olyan jó helyen, de nem olyan foglalkozósat. Tudniillik sok szabadidőm nincs betont törni vagy épp betonozni.

Sokat agyaltam rajta, végül meghirdettem.

Aztán jött a korona, senki nem akar házat venni.
Bár még fut a hirdetés, arra gondoltam elkezdjük a felújítást bent is.
Pizzakiszállítás közben ismerős névhez szállítottam, Otlecz.
Sokszor láttam már ezt a nevet felújítós fórumokon, hát rákérdeztem, hogy van-e bármi köze az Almádi Otleczhez, az OTL gipszkartonhoz.

Azt mondta, hogy igen, testvére viszi a céget, de ő is szokott velük dolgozni, ráadásul nem csak kartonozik, mással is foglalkozik.

Na, tök király, nekem pont ez a “más” kell.
Betontörés, visszabetonozás, kb 100 négyzetméter. Fel kell mérni, de két réteg beton vasalva helyben keverve 2×1.500 / négyzetméter, a bontás kb. ezeröt. Nagyjából félmillió forint, nettó MUNKADÍJ, természetesen zsebbe. Nem baj, beszélünk még.

Másnap regel telefonhívás, hát igen, kell a pénz, nézzük meg a munkát és lehet is kezdeni.
Jó, nézzük meg, négykor tali a címen, utána jövök dolgozni.

Nem tudnék-e érte menni, mert nincs jogsija még?
Hát persze, sima ügy, komolytalan vállalkozónak tűnik, de van iyen. Ráadásul dolgozni AKAR, gondoltam én. Kb. 10 nap, esetleg két hét és tényleg kifizetném azt a félmilliót, legalább meglenne.

Háromnegyed négyre menjek el hozzá Almádiba, vigyem ki, hogy pontosan felmérhesse, miről is van szó. K.

Jó szokásom szerint már a megbeszélt időpont előtt ott voltam. Aztán húsz percen keresztül, ötpercenként felhívtam, hogy hol van már?

Végigcsörgött, nem vette fel.
A huszonötödik percben már ki sem csengett.

Hát, Otlecz Úr, azt hiszem nem Te fogsz nekem építkezni.

frissítés: ez az Otlecz nem a gipszkartonos vállalkozó Otlecz, hanem annak a testvére. Nem célom nekem lejáratni a gipszkartonost, sőt.
A bejegyzés megírásának oka egyrészt, hogy később is emlékezzek rá, másrészt, hogy a Kedves Olvasó ne fusson bele ebbe a “szakemberbe”.

Valahogy ez kimaradt az előzőből, de betudom annak, hogy a szombati műszak után egy szemhunyást sem aludtunk és elmentünk Veszprémbe piacozni. Mert már az is van.

“Kötelező” a maszk, de ez igazából betarthatatlan. Vagy egyszerűen nem is akarják betartatni. A lényeg, hogy elvétve volt az embereken és az árusokon is maszk.

Ugye azt leírni nem szabad, hogy nincs is vírus és az egész csak egy felfújt dolog, nem is íok ilyesmit. De az biztos, hogy a mai piacon kint volt legalább háromezer ember, jó, ha ezren viseltek maszkot. A védőtávolság sehol nem volt megtartva. Szóval, ha két hét múlva vasárnap (ugye két hét a maximális lappangási idő) nem lesz a megyében több ezer új fertőzött, akkor én már biztosan nem fogok félni a koronától.

Vagy majd kiderül, hogy kurva mázlisták vagyunk.
Vagy az derül ki, hogy veszedelmes hülyeség volt kimenni a piacra ma délelőtt és megdöglünk a picsába.

Hát, most ez van.

-Halihó, Picuri Kocsma, hallgatom a rendelést.
-Két sonkás pizzát és hat üveg Sopronit kérnénk.
-Hova vihetjük?
-Hát, horgászunk a parton.
-Kicsit konkrétabban?

-…fehér pulcsi van rajtam.