Kategória: kocsmablog

Petíció

Azért lobbizom, hogy Almádi éjszakáinak ikonikus helyei ne juthassanak a Gombák, az Aranyhíd, vagy a Panoráma sorsára.

Nem évi 365 nap dübörgő bulit szeretnék, hanem azt, hogy csupán csak a nyári hónapokban, mindössze pénteken és szombaton lehessen legalább hajnal egyig zenélni az udvaron, az eddig engedélyezett este tíz helyett.

Ez évente 25 éjszaka.

Úgy gondolom, ennyi jár. Ha egyetértesz velem, gyere le a Picuriba és írd alá a petíciót!

Ha nem tudsz eljönni, de segítenél, nyomtass aláírásgyűjtő ívet, gyűjts aláírást, hozd be, vagy küldd el nekünk ajánlott levélként!

Címünk:
Tulipánudvar Kft.
8220 Balatonalmádi Baross Gábor út 2/C

Sok infó, letöltési link, miegymás: https://picurikocsma.hu/peticio/

Almádi nem egy alvó város!


Aztán csak csendben

Miért nem szól a zene az udvaron, ahol ma éjjel is több százan gyűltünk össze?

Miért jöttek ma az egyenruhások?

Van Almádinak egy rendelete, egész pontosan a 32/2011. (XII.20.) önkormányzati rendelete a környezetvédelem helyi szabályairól.
Annak pedig van egy 24. § (9) pontja, ami megtiltja, hogy este 10 után erősítő, vagy hangszóró üzemeljen az udvaron.

Emiatt hívtuk életre közel tíz éve az Almádi Szórakozni Vágyók csoportot, mert egyszerűen életszerűtlennek hatott az, hogy egy turizmusból (is) élő város legközpontabb központjában nem szabad egyáltalán zenét kapcsolni az udvaron. Ez a törekvés -mármint, hogy legalább a szezonban, legalább valamilyen korlátozás mellett mégis csak lehessen zenét hallgatni egy vendéglátóhelyen- “nem ment át”, ezért is van az, hogy az összes rendezvényünk, koncertünk vagy DJ-s bulink tízkor végetér.

Ezért kapcsoljuk ki a zenét este tízkor, amikor igazából megtelik a placc. Kellemetlen, de megtanultunk együtt élni a szabályokkal.

A Picuriban és a Fröccsteraszon is vannak bent hangszórók, ezek pedig szólnak is, hiszen erre van engedélyünk. Egészen hajnal négyig. Nyilván nem szól olyan hangosan, hogy az “zavaró” legyen, hiszen akkor egyszerűen nem tudnánk a pultokban dolgozni. A tavalyi évben a régi tulipán szállóból apartmanház lett, ott huszonkét lakást alakítottak ki, nem foglalkozva azzal, hogy amúgy a közvetlen közelében legalább 12, többségében hajnalig nyitva tartó szórakozóhely üzemel. Az új “lakókat” az ingatlanok eladója “valószínűleg” megvezette, azt a hamis képet vetítve, hogy “érdemes itt lakást venni, mert az éjszakai vendéglátás itt meg fog szűnni.
Most még zajos, de hónapok kérdése és végleg bezárnak.”

Erről szó sincs.

Szabályosan, a helyi és országos rendeleteknek maximálisan megfelelve dolgozunk, pont holnap tizenegy éve. Nem tervezünk változtatni a kialakult nyitva tartáson, nem szeretnénk “bezárni”. Viszont hajlandóak vagyunk kompromisszumokra, jó kapcsolatot ápolunk a város vezetésével, a helyi egyenruhásokkal. Az új “lakók” viszont egyáltalán nem szeretnének közös megoldást, számukra csak az üzletek teljes bezárása jelenthet megoldást.

Ezért minden követ megmozgatnak, van, aki aláírásokat gyűjt, van, aki szemtől szemben megfenyeget, van, aki szemetet szór a bezárt üzlet elé, hogy aztán lefényképezze és azzal “kampányoljon” a “koszos, rendezetlen üzlet bezárárásáért”, van, aki éjről-éjre, a legkülönbözőbb jogsértésekre hivatkozva rendőröket küld az udvarba.

Örömmel jelentem, hogy ezen bejelentések hozadékaként még egyetlen alkalommal sem marasztaltak el, jelentettek fel, vagy büntettek meg.
Mint mondtam, szabályosan üzemelünk.Ezek a bejelentések inkább csak bosszantóak, mert egyrészt az egyenruhásokra ró plusz feladatokat (ide kell jönni, jelentést kell írni a “semmiről”), másrészt nekem okoz plusz feladatokat, mert iratokat és rendeleteket kell mutogatnom, nyomtatnom, fénymásolnom vagy elküldenem.

Szóval most úgy áll a dolog, hogy pár, tavaly beköltözött ember lázad a több, mint tíz éve szabályosan üzemelő üzlet ellen.

Az üzlet ellen, ami már Almádi éjszakáinak ikonikus kocsmája lett.

Hát, Boldog Szülinapot, Picuri Kocsma!

Azért én azt mondom, hogy “mutassuk meg a Mi oldalunkat” is. Hétfőtől mi is “aláírást gyűjtünk” a tizenegy éves Picuri mellett, azért, hogy sor kerüljön végre a helyi rendelet módosítására. Hogy ne kelljen felesleges köröket futnom a rendőrökkel, vagy épp az önkormányzattal.

Mert Mi bizony Szórakozni Vágyunk!


Érdekes fordulat

Nem gondoltam volna, de van olyan helyzet, amikor a kocsmáros szó szerint “magára hívja a rendőröket”.
Hát, pedig de, és én lennék Az a kocsmáros, mert az utóbbi időben valami eléggé aggasztó dolog történik az udarban.

Nem is magyarázom a dolgokat, olvassátok el inkább a város vezetésének írt levelem. Tanulságos lehet.

Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Jegyző Úr, Tisztelt Alezredes Úr, Tisztelt Balatonalmádi Polgárőr Egyesület!

Tisztelt Címzettek, a segítségüket szeretném kérni.

Csontos Dávid vagyok, a Tulipánudvar Kft. ügyvezetője. Azé a gazdasági társaságé, ami többek között a Picuri Kocsmát, az Almádium Fröccsteraszt és a Dédapám Pálinkázóját üzemelteti Balatonalmádi városközpontjában.

Az április végi, koronavírus járvány utáni újra nyitás óta olyan helyzettel találom magam szemben hétről hétre, amit nem tudok a jogszabályi keretek között magam szabályozni, megoldani.

A lazítás utáni első hetekben még az „újdonság örömének” és a „kiszabadulás érzésének” tudtam be a dolgot, elnéző voltam, azonban ez a hétvége vízválasztó volt:
Olyan helyzettel találkoztam, amivel eddig még soha, ezért is írom ezt a levelet.

Almádi Tulipánudvarjában már tizenkettedik éve vezetem a családi vállalkozásban működő vendéglátó üzleteimet. Roppant szerencsésnek érzem magam, mert egész évben nyitva tudok lenni, rengeteg ember jár hozzánk, több ezer tartalmas és élményekben gazdag éjszakát tudtam nyújtani a hozzánk látogatóknak.

A kezdetek óta egy fiatalos, a fiataloknak szóló vonalon dolgozom, egy egyszerű kocsma-hangulattal, de soha nem a minőség rovására. Színvonalas italokat, remek ételeket készítünk az Almádiban élőknek és a városba látogatóknak.

A Tulipánudvarban mindig sok volt a fiatal, gimnazisták, egyetemisták és fiatal felnőttek kedvelt helyévé vált.

Nagyon nagy figyelmet fordítok arra, hogy a szabályoknak megfelelően üzemeljünk, évek óta „karszalagos rendszert” használunk arra, hogy megkülönböztessük egymástól a felnőtteket és a 18 éven aluliakat. Legjobb tudomásom szerint erre nemhogy településünkön, de talán a megyében sincs példa.

Megkérdőjelezhetetlen, hogy padjainknál gyakran találkozhatnak 16-17 évesekkel is, de az is kétségbevonhatatlan, hogy őket az italpultoknál soha nem szolgáljuk ki. Jókora baráti társaságok, családok, tizen- és huszonévesek vegyesen töltik meg napról napra és éjszakáról éjszakára az udvart. Ezzel a rendszerrel sem az ide látogatóknak, sem a kollégáimnak, sem nekem, de még a hatóságoknak sem volt soha problémája.
„A Tulipánudvar egy fiatalos hely, rengeteg pelyhes állú kamasszal, de rendezetten, biztonságban, normális keretek között.”

Az elmúlt hetekben viszont borús a hangulatom, komoly változásról számolhatok be.

Az üzleteimhez jelentős számú, talán még csak általános iskolás korú, de biztosan 16 év alatti fiatal kezdett járni.

Olyan fiatalok, akik telepakolt hátizsákokkal, üveges szeszekkel és dobozos sörökkel telepszenek le a padjainkon. Jellemzően hatan-nyolcan vesznek például egy pizzát vagy pár palack üdítőt, aztán mint a „batyus bálban” italozni kezdenek, de zabolátlanul, kontroll nélkül. Ezekben a társaságokban nem szokott egyetlen nagykorú sem lenni. Talán azért is „hozzák az italt”, mert tudják, nálam nem vehetnek.

Ha felhívom a figyelmüket, hogy ez az asztal az itt fogyasztó vendégeknek van fenntartva, akkor arrogáns, okoskodó stílusban oktatnak ki, hogy ők „itt is vásároltak”.

Nyilvánvalóan nem vehetem el tőlük a nem nálunk vásárolt termékeket, de amikor távozásra -illetve a helyes viselkedésre- szólítom fel őket, még nekik áll feljebb, rendőrrel és feljelentéssel fenyegetnek.

Az újra nyitás óta gyakorlatilag minden éjjel találkozom az üzletnél egyenruhásokkal, ezt az „új problémát” már többízben jeleztem feléjük is. Sajnos úgy érzem, hogy ők is tanácstalanok a helyzettel kapcsolatban: annak ellenére, hogy egy igazoltatás során egyértelművé válik, hogy kisgyerekekről van szó, nekik sincs igazából több eszköz a kezükben, mint nekem.
Fölényesen mutogatják az előttük lévő hasábburgonyát, vagy az üdítőről kapott nyugtát: Azt mondják, ők itt fogyasztó vendégek, az italt -amit otthonról hoztak- pedig megihatják mellé, mert nem közterület.

Ha mégis használ a jó szó és elmennek az asztaloktól, abban sincs köszönet: Vagy a Tulipánudvar zárva lévő üzletei elé telepszenek le, esetleg közterületi padokon, a parkban, vagy a strandon folytatják a rajcsúrt és hagynak maguk után mocskot, szemetet és hányást.

Ezek azok a gyerekek, akik aztán este hatkor-hétkor már járni sem bírnak a Baross utcán, vagy a parkokban. Ők azok, akikre aztán azt mondják, „a Picuritól jöttek!”, pedig igazából „a Picuritól lettek elzavarva.”

Tanácstalan vagyok. Nem tudom, mit kezdhetek a szituációval. Mit kezdjek a csapatokba verődött gyerekekkel, ahol bluetooth hangszóróról üvölt a mulatós, ahol az otthonról hozott pálinka folyik le a torkukon, ahol még fent a nap, de már masszívan részegek.

Itt nem „egy visszatérő társaságról” van szó, hanem sok „ilyen” társaságról. Egyetlen felnőtt nélküli, ignoráns, kulturálatlan csapatokról, akik az elmúlt hónapban megkeserítik az éjszakáimat, akik miatt -leginkább pénteken és szombaton- a „normális” vendégeim, de már a saját baráti társaságom sem jön szívesen az üzleteimhez.

Kérem Önöket, mint a város vezetőit, rendfenntartóit, a helyi közbiztonság védőit, hogy segítsenek nekem.

Tudom, hogy „nem lehet minden sarokra rendőrt állítani” -és ez nem is célom. Viszont úgy gondolom, hogy az én eszközeim rendkívül korlátozottak, azokat gyakorlatilag már ki is merítettem. A probléma komplex kezelésére egyikünknek sincs, sem egy önkormányzatnak, sem a rendőrségnek, pláne nem egy egyszerű vendéglátósnak teljeskörű eszköze.

Ugyanakkor azt hiszem, hogy a mindannyiunk eszközeit együttesen, céltudatosan felhasználva hatékonyabban tudnánk fellépni a zavaró, káros és veszélyes helyzet kezelésére.

Én szükség esetén minden eszközömet -biztonságikamera felvételek, a nálunk alkalmazott karszalagos rendszer ismertetése, árukínálatunk, választékunk bemutatása, a Tulipánudvar térképei, stb. -rendelkezésre bocsátom és természetesen egy közös megbeszélésen (akár a város többi vendéglátójával) is készséggel részt vennék így, a 2021-es nyári szezon hajnalán.

Tisztelettel és köszönettel:
Csontos Dávid
Tulipánudvar Kft.


Ismét egy újranyitó buli

Már lassan úgy érzem magam, mintha megelevenedne a Bob Burgerfalodája rajzfilm az életemben. Legalábbis a “grand rerereopening” tekintetében.
Ennyiszer még nem nyitott újra semmi, mint most, a kovid alatt.

“Bárhol is fekszem majd holnap este nyolckor, ne alázzatok meg egy fényképpel, lépjetek át rajtam. Ne készítsetek szelfiket, ne hívjatok mentőt. Direkt fogok ÚGY kinézni.”

Szóval a hír igaz: valóban nyithat a terasz.
Igaz, csak fél tízig, de akkor is. NYITHAT A TERASZ!


Fogadd el

A bankkártya-elfogadás egyszerű.
2021. január 1-től pedig minden online kassza mellett kötelezően lesz elektronikus fizetés.

Amúgy is kiborított az, ha egy körúti gyrosozóban nem tudtam kártyával fizetni. Mi ez, bazmeg, egy vidéki resti? Kiborít az, ha egy komoly, jól pörgő helyen nem fizethetek a telefon odaérintésével. Utálom a készpénzt, még jobban az aprót. Húzza a zsebem, hangos. A koldusok meg valami elképesztő kifinomultsággal hallják meg az apró csörgését.
Nincs nálam készpénz ez a dolog is ki van pipálva. Meg amúgy sem adok.

Jó, egyszer adtam a Keleti mellett két punknak, de ők megmondták, hogy nem valami hülyeségre (oktatás, vagy új ruha) kell, hanem kannás borra. Értékelem az őszinteséget.

Szóval bankkártya. Az utóbbi négy-öt évben a felhasználók fizetési szokásai jelentősen átalakultak. Menő lett telefont érinteni, vagy karórával fizetni. Eddig a kisboltokban, kiskocsmákban, de egész nagy éttermekben is félve kellett megkérdezni, hogy UGYE elfogadják a kártyát? Sokszor nemleges választ adtak: nincs termináljuk.
Fel sem fogom, tényleg. Most is van, aki azt mondja, hogy kigazdálkodhatatlan többletköltség a készpénzmentes fizetések elfogadása.

E?

Én a SumUp terminálját használom, a számlavezető bankunktól kapott terminálokon kívül.
Ez nem reklám, ez most a legolcsóbb megoldás, ha nem akarsz elköteleződni.

Kigazdálkodhatatlan? Hétezer forintért adnak terminált. Nem hetven. Nem húsz. Hét. Csak egyszer fizetsz a kártyaolvasóért, utána nincs fix költség, rögzített szerződés vagy havi díj. Csak tranzakciónként kell fizetni. Ha hat hónapig hozzá sem nyúlsz a kütyühöz, nem baszogat a cég, hogy mi van, egyszerűen kikapcsolod. Ha kell, akkor bekapcsolod, okostelefonon csatlakozol rá és már megy is az biznisz. 1,95% tranzakciós díjért cserébe. Egy töltéssel pedig hónapokig (tényleg, majdnem az egész nyarat!) működik.

Amúgy nem is értem, hogy ezt miért nem az „Állam” állja: még ha minden forgalmad az 5%-os ÁFA körből keletkezik, akkor is száznegyvenezres forgalom után „megtermelted” a cucc árát. Az meg, hogy a terminál használata visszaszorítja a feketegazdaságot egészen egyértelmű: Kártyával nincs zsebbe fizetés.


Hogyan tovább?

A tegnap éjszakai posztot nem azért írtam, hogy sajnáljatok, egyszerűen képernyőre vetettem, hogy mi a helyzet ma abban az ágazatban, amivel lassan egy hónapja nem találkozhattatok.

A koronavírus egyik legnagyobb áldozata a turizmus: szállodák, éttermek, fesztiválok, rendezvényszervezők, technikusok, nagykereskedők, beszállítók, mosodák vesztették el a teljes bevételüket.

Az ágazatnak a tavaszi zárást, a félgőzön (sem) működő nyarat és a mostani kényszerszünetet kellene átvészelnie, de nem érdemes felhőtlen boldogsággal gondolni az újra nyitásra, hiszen a bizalmatlanság miatt elveszett utazási kedv és a kiürült pénztárcák után aligha fognak a vendégek egyik pillanatról a másikra a régi számban érkezni.

Hát, nem lennék most vendéglátós!

Itt most nincs jó példa, nem nagyon lehet senkire sem hallgatni. Nincsenek minták és trendek a múltból: ilyen még soha nem volt.
Nyugodtan dobd ki a tankönyvet, tedd a szekrény tetejére a turizmus-vendéglátás diplomád. Lehetsz te igazán komoly egyetemi oktatója a témának, lehetsz doktora vagy professzora a választott szakterületnek most még te sem tudod, hogy mi lenne a jó lépés, mit hoz mondjuk a következő szezon.

Százezrek maradtak és maradhatnak munka nélkül a következő időszakban.
És ez az időszak nem heteket, vagy hónapokat, hanem éveket jelent.
Csak nézzük azt, hogy a Wizz 2026-ra számít a tavalyi forgalom visszatérésére, tehát még hat évig csak csordogálhatnak a külföldi turisták Magyarországra.

Mi továbbra is próbálkozunk. Egyes vélemények szerint már most többet tettünk a vállalkozásért és a munkatársakért, mint elvárható lenne, én úgy gondolom, hogy ez még belefér.
2020-ból még van vissza három hét. Három, kihívásokkal teli hét.
Hogy januárban hogyan folytatódik majd a történet, az ettől a három héttől függ.

Bizakodó vagyok.
Olyan nincs, hogy sehogy sincs!


A vendéglátás fekete éve

Tavasszal már sejthető volt, hogy nem a vendéglátóipar lesz a járvány nyertese.

A mai bejelentés szerint idén már nem lesz jobb, az elmúlt hónap történéseit és forgalmait látva tényleg kérdéses, hogy hogyan tovább.

A házhoz szállítás sem életképes és huzamosabb ideig tartható megoldás nekünk, akik korábban nem foglalkoztunk vele. Hiszen ez is beruházást igényelt, és ha nem hozza az elvárt számokat, akkor csak a veszteséget gyarapítja. Az üzlet rezsiköltsége -pláne, hogy most fűteni is kell- igazán jelentős, naponta 100-120 kWh elektromos energiát “égetünk el” a kemencékben, roston és természetesen a már említett fűtésen. Ezt az üzletet első sorban a nyári szezonokra “terveztük”, ennek megfelelően az energetikaia megfontolás sokadrangú volt.
A “normális üzem szerinti”, heti két napos nyitvatartásba ez a téli időszakban is belefér, ha van forgalom van miből energiadíjat fizetni.

A forgalmunk 80%-a “békeidőben” -mint egy normális kocsmánál- az italokból áll, csak az ételekből esetleg nyáron tudnánk rentábilisan üzemelni.

A jelenlegi helyzetben, amikor az emberek feje felett a munkahelyük megszűnésének réme lebeg és nem lehet tudni, meddig tartanak a korlátozások, elég alacsony a költési hajlandóság is. Óvatos becsléssel azt látom, hogy az év ezen szakában szokásos forgalmunknak pusztán 5%-át bonyolítjuk.
Nyilván ebbe az is besegít, hogy ha már úgy is otthon kell lenni nyolcra és “valamivel el kell ütni az időt”, akkor szívesen főznek azok is, akik amúgy nem szoktak.

Az ilyen mértékig lecsökkent forgalom ellenére nyilván az áram és víz ugyanannyiba kerül, ahogy a kollégák fizetése, a fizetendő járulék sem csökkent.

Apropó járulékok, hát ez is egy érdekes kanyar, hiszen itt van nekünk az 50 százalékos ágazati bértámogatás!
Egy bürokratikus szarság, amit a NAV rendszeréből pár kattintással lekérhetett volna a kormányhivatal, ehelyett tőlünk várja, hogy szedjük össze azokat a dokumentumokat, amik “már náluk vannak”. A munkaszerződéseket is el kell küldeni, és dolgozónként négyoldalas adatvédelmi nyilatkozatot kell kitöltetni.
Nálunk (sajnos?) csak a nyári időszakban vannak folyamatosra bejelentve a munkatársaim, a szezonon kívüli időben -heti két napot dolgoznak jellemzően- egyszerűsített munkaviszonyban, alkalmi munkában látják el feladatukat. Ez az iparágban amúgy jellemző foglalkoztatási forma, de erre nincs semmilyen támogatás. Tavasszal legalább az erre kivetett közterhet nem kellett fizetni.

Az Magyar Vendéglátók Ipartestületének elnöke szerint a vendéglátásban mintegy 150 ezer ember dolgozott a pandémia előtt, ebből nagyjából 30 ezren veszítették el a munkájukat tavasszal, és ugyanennyien eddig a másodikban hullámban. Ebben persze nincsenek benne azok, akik nem jelentkeztek be a munkanélküli hivatalhoz (például akik a párezer forintos támogatásért nem akarnak egy napot a hivatalban tölteni, vagy ők maguk a vállalkozók). Azok akik még hivatalosan be vannak jelentve, tulajdonképpen azok nagy része is valódi munka nélkül van most.
És mondom, ez a szám nem tartalmazza a hozzánk hasonlóan, egyszerűsített módon bejelentett munkavállalókat, akik saját tapasztalatom alapján legalább ennyien -ha nem többen- vannak.

Vendéglátós ismeretségi körömben 90 százalék teljesen bezárt, nincs rá tárgyi vagy anyagi lehetőségük, hogy az ételkiszállítás jelenleg durván túltelített piacára belépjenek. Nagyobbik felük úgy zárt be, hogy talán ki sem fog többé nyitni.
Mert a kiszállítás sajnos nem tud nyereséges lenni akkor, amikor mindenki azzal szakad rá a piacra. Nagyon kevés a haszon rajta, mindenki, aki megmaradt ezt csinálja most. A közvetítők (Netpincér, Wolt) jelentős százalékát elviszik a forgalomnak -ami addig, amíg jó forgalom van nem gond-, enélkül viszont meglátásom szerint már nem lehet éttermet üzemeltetni 2020-ban.

Mostantól a kiszállítási területünket megnöveltük, Akarattyától Balatonfüredig várjuk a rendeléseket. Hátha.

Vendég híján most abban reménykedünk, hogy a kormány segít az ágazaton, rajtunk. Hogy meghosszabbítja tavasz végéig a munkahelymegtartó támogatást és a tavaszi kötelező záráshoz hasonlóan mentesít a járulékfizetés alól.

Ez mindenkire igaz. A vendéglátóipari beszállítók, nagykereskedések is mennek a kukába, borul itt minden. Százszor annyian pusztulnak bele az intézkedésekbe, mint magába a vírusba…


Jattolni szexi

Ez a felirat áll a pultunkon már évek óta. Nálunk a kollégák minden nap végén meg is kapják a borravalót: nem vonunk belőle, nem “tesszük el egy részét”.

Várom a koronavírus-tesztem eredményét, “száműzve” lettem a saját szobámba. (Kabaré amúgy, öt napja vettek mintát, hát hol lehet már?) Hosszú ideje ez az első hétvége, amit nem a Picuriban töltök. Nem én pakolok ki, nem állok be a pultba, de még az árut sem én szereztem be a hétvégére.
Páratlan csapatom van, akik ezeket a dolgokat nélkülem is megoldják.

Ez a csapat is, ti is és én is belelátunk a vendéglátás katasztrofális helyzetébe. Az elmúlt 11 szezon leggyengébb hónapjain vagyunk túl, a vírushelyzet egyre fojtogatóbb. Az ilyenkor szokásos forgalomnak nagyjából a negyedét tudjuk produkálni, idő előtt zárni kell és sokan inkább le sem jönnek az üzletbe. Őket is megértem.
Munkatársaim ennek ellenére természetesen megkapják a teljes fizujukat, és az egyéb juttatásokat. Nem “szarrágóskodunk”, de sajnos benne van a pakliban az, hogy lassan teljesen be kell zárnunk. Vírushelyzet…

De térjünk vissza a bejegyzés eredeti témájához, a borravalóhoz.

Rendeltünk vacsorát még a múlt héten, plusz egy ezrest adtunk a futárnak, jattban. A “kolléga” jól meg is lepődött, köszönte szépen. 
Látjuk, tudjuk azt, hogy korántsem rózsás az ételfutárok helyzete sem.
Kevés cím, frusztrált vevők. 

Adj Te is tisztességes jattot a pultosnak, a futárnak, a szobalánynak, a recepciósnak! Tartsd a lelket a vendéglátás és a turizmus résztvevőiben!
Segítsd ezzel az vendéglátóst, aki ilyen év után az utolsó utáni tartalékait éli fel épp!

És hogy akkor miért csináljuk?
Mert szívügyünk az üzletünk, életünk munkája és bízunk a tavaszban…

A tulajdonost ezzel miért segítetted?
Mert könnyebben tartja meg a pultosát, futárjait. 

Most a futár olyan szájízzel tért vissza az étterembe, ahol dolgozik, hogy “nem is olyan rossz itt” és az esetlegesen csökkentett alapbérén felül jól esett neki a jatt…

Félreértés ne essék, nem mondom -de még csak nem is igyekzem azt sugallni-, hogy borravalót adni kötelező. Hiszen például a kőművesnek -vagy méginkább a kőműves segédmunkásának- sem adsz plusz pénzt. Azt mondod, hogy fizesse meg a főnöke. Igazad is van.

A pultos és a felszolgáló is “meg van fizetve”. Adj neki pluszt, ha úgy érzed, ő is adott neked valamit.
Meg ahogy mondtam: egyszerűen jól esik.


Boldog Tizedik Születésnapot, Picuri Kocsma!

Tíz év nagyon hosszú idő egy vidéki vendéglátóüzlet történetében, pláne a mostani gazdasági helyzetben.

Nagyon örülök, hogy ez a nap is eljött, hogy ezt a bejegyzést megírhatom.

Hála és köszönet mindenkinek, aki hozzá tett a sikerhez, a sikeremhez.

Első sorban Édesanyámnak és Édesapámnak, akik igazából létrehozták a Picurit.
Apunak, aki a kezdetekkor is jött és a mai napon is jön ha kell, technikai segítséget nyújt, tanácsokat ad, beáll a pultba és a háttérből mozgatja a szálakat.
Anyunak, aki a “Picuri jogi osztálya”, aki fejből mondja szabályokat és rendeleteket, aki mindig tudja kit kell felhívni, kihez kell fordulni.

Köszönöm páromnak, Szilvinek, hogy tíz éve mellettem áll, ahogy szokták mondani jóban és rosszban és még mindig ugyanúgy szeret, mint a kezdetekkor.

Köszönöm testvéreimnek, Boginak és Bálintnak, nem csak a tényleges munkát amit a Picuriba fektettek, hanem azt is, hogy ők azok, akikre mindig számíthattam és számíthatok ha kell.

Óriási tisztelet a kollégáknak, mindenkinek, aki csak egy hetet is dolgozott a pultban, a konyhán, az előtérben, a háttérben, a kertben, a tetőn, bárhol. Ez nélkületek sem sikerülhetett volna.

Pacsi az összes üzletkötőnek, területi képviselőnek, raktárosnak, sofőrnek, irodistának, könyvelőknek, technikusnak, szerelőnek, ellenőrnek, rendőrnek. Mind részei vagytok annak, amit ma Picuri Kocsmának hívhatunk.

És köszönöm Nektek, akik tíz éve minket választatok. Köszönöm a több száz éjszakát, ezer és ezer barátságot, a mosolyokat, a nevetést, a számtalan emléket amit adtatok nekem. Ti vagytok a siker kulcsa.

Köszönöm!


Nyitva

Ez az év az “első napok” éve lesz. Első nap, amikor nem lehet kinyitni, első nap, amikor lehet ételt rendelni, első nap, amikor lehet a teraszon kocintani. És ma, az első nap, amikor ismét be lehet menni a vendéglátó üzletekbe.

Szia, Picuri!

Szóval mostantól ténylegesen az eddig megszokott rend szerint, igazából mindenféle korlátozás nélkül tudunk dolgozni.
Ti meg tudtok Picurizni. Végül is ebből élünk, szóval gyertek!

Bízom benne, hogy legalább a szezon végéig, augusztus végéig nem lesz további korlátozás és tisztességgel végig tudjuk csinálni ezt a nyarat is.

Hát, rajtunk nem fog múlni!