Kategória: kocsmablog

FONTOS FIGYELMEZTETÉS

FIGYELEM PICURIBA (és igazából bárhova máshova) JÁRÓK!

Tisztelt Vendégeink, Kedves Barátaim!

Szeretnék megosztani veletek egy rendkívül fontos információt, ami nem csak a saját, de mások életét is megmentheti!

Az elmúlt napokban sajnos egy olyan kellemetlen incidens történt a Tulipán Udvarban, amire muszáj felhívni mindenki figyelmét.

Mint páran tudjátok, volt a hétvégén egy eset, ahol többen, egymás után rövid idő alatt rosszul lettek, még mentőautó is érkezett az üzlethez.

Furcsa volt az egész szitu, talán nem is értettük…

Azt hittük, ilyesmi „csak a nagyvárosokban” van, de sajnos ki kell mondani:

A hétvégén több randidrogos támadás volt nálunk, és bár szerencsére nem történt komolyabb katasztrófa, könnyen lehetett volna tragédia is.

Hatalmas mázli, hogy „hamar összeállt a kép”, így az ügynek megvan a feltételezett elkövetője, aki a kamerafelvételek és a vallomások alapján már a hatóság látóterébe került.

Maximális tisztelet az egyenruhásoknak, akik átérezve a helyzet súlyát azonnal a helyszínen voltak és megtették az ilyenkor szükséges lépéseket.

A szezon hátralévő részében emiatt (is) találkozhattok majd velük gyakrabban az Udvarban:

Talán az egyenruha látványa elriasztja a kétes alakokat; és megnyugtatja azokat, akiknek nincs mit rejtegetniük.

Azonban nem szabad csak a szerencsére bíznunk magunkat!

Mindannyiunk felelőssége az egymásra való odafigyelés és a biztonságunk megőrzése.

A Picuri Kocsma személyzete mostantól minden felügyelet nélkül hagyott italt kiborít, hogy elkerüljük a hasonló eseteket.

Kérünk titeket, ne hagyjátok az asztalokon az italokat ha a társaságotokból mindenki elmegy onnan, és legyetek megértőek ezzel az intézkedéssel kapcsolatban, mert ezt a lépést kizárólag mindannyiunk biztonsága érdekében tesszük meg.

Arra is kérünk mindenkit, hogy figyeljetek egymásra! Ha olyan helyzetet láttok, ami gyanús vagy veszélyesnek tűnik, ha valaki túl „nyomulós”, vagy nem érzitek magatokat biztonságban, azonnal jelezzétek a pultokban, vagy csak nekem egy telefonhívással (06-70/33-22-000).

Tudom, lerágott csont, de

NE FOGADJ EL IDEGENEKTŐL ITALT!

Közös odafigyeléssel és összefogással megelőzhetünk hasonló eseteket és ismét biztonságossá tehetjük szórakozásunkat.

Vigyázzatok magatokra és egymásra!

A ti biztonságotok a legfontosabb számunkra, számomra.

Köszönjük, hogy együttműködtök és felelősségteljesen viselkedtek, mert csak így maradhat meg a Picuri hangulata, Almádi biztonsága és maradhatunk felszabadultak!

Jó reggelt!


Picuri ’12

❤️ 12 év
🍺 280.000 korsó sör
🍷 72.000 pohár bor
🍕 36.000 db pizza
🍔 30.000 db hamburger
🍞 4.500 kg kenyér
🥩 4.100 kg velő
🧂 200 db ellopott sószóró…
Köszi, ha Te is részese voltál, ma este erre is koccintunk!
⏰ Nyitás 17 órakor.
🎼 Akusztikus koncert a Lilin zenekarral 20 órától.
⏯ Dj a 2010-es évek házibuli-slágereivel 22 órától hajnal négyig.
(Igen, erre a napra kértünk (ÉS KAPTUNK IS!) felmentést az éjszakai csendrendelet alól, szóval ma tényleg reggelig táncolhatunk a Tulipánudvarban!)
Boldog 12. születésnapot, Picuri Kocsma!


Hőségriadó

Kedves Vendégeink!

Hétfőtől itt a hőségriasztás, a hét második felében 40 fok közeli meleg lesz.

Ahogy már a korábbi években megszokhattátok, a forróság miatt, elsősorban munkatársaink és a Ti egészségetek érdekében bizonyos változások várhatóak. A nyitást a hőségriasztás napjain 19 órára toljuk.

Az ilyen időjárás még a teraszon üldögélve is megterhelő, nem még a konyhán, ahol háromszáz fokos kemencék, grillek és frituk között dolgoznak munkatársaink, hogy mindig jót vacsorázhass.

Nekik is jár a biztonságos és egészséges munkakörnyezet, ezért nekik is vannak plusz szüneteik.

Kérünk, számolj az esetenként megnövekedett várakozási idővel!

Különös figyelmet fordítunk arra, hogy a tartós hőség az egészséges szervezetnek is extrém igénybevételt jelent, ezért a szezon végéig bármikor vendégünk vagy egy korsó hideg szódára.

Ehhez nem is kell vásárolnod, csak ugorj be és kérj egy szódát. Vagy akár még egyet.

Mi álljuk.


Tankkal a kocsmába

Valamelyik nap zárás körül kocsmai szóváltásokról, “balhékról” beszélgettünk a kollégákkal.

Személyes tapasztalatainkból merítve is voltak meredek sztorik, de egy amolyan városi legenda hangulatú történet igazán megfogott.

“Valamikor a szovjet csapatok kivonása környékén volt egy veszprémi -talán gyulafirátóti- kocsma, amibe orosz katonák tankkal mentek be balhézni. Egy ember is meghalt, ezt az embert tartják a szovjet megszállás utolsó áldozatának.”

A történet olvasható néhány régi cikkben, valószínűleg nagyrészt igaz. Viszont még az áldozat neve “sem stimmel”. Van, aki teljesen szétlőtt kocsmáról, aztán van, aki két-három, vagy épp tucatnyi katonáról cikkezik.

Hogy mi az igazság?
A legjobb lesz, ha odamegyünk és megkérdezzük!
Így is tettünk ma délután: Felkerekedtünk és a gyulafirátóti kocsmába mentünk, hátha lesz ott valaki, aki látta az esetet és elmeséli nekünk.

Kértünk egy-egy italt a rátóti Felső kocsmában és rákérdeztünk a pultosnál, hogy van-e itt valaki, aki tud nekünk segíteni?
Sokáig nem kellett keresgélni, szó szerint az első ember, aki a pultot támasztotta ott volt az incidenskor is.
A nevét ugyan nem mondta el, de elmesélte annak a nyári napnak a történetét.

A Varsói Szerződés 1986. június 11-i budapesti tanácskozása utáni héten történt a dolog, június 16-án a gyulafirátóti kocsmában. Akkoriban tele volt a környék szovjetekkel, Jutaspusztán és Hajmáskéren is állomásoztak.

A jutaspusztai laktanyából gyakran jártak Rátótra az Alsó kocsmába a katonák. Ilyenkor jellemzően nagyon berúgtak és aztán ment az erőfitoktatás, a hőbörgés. A “felszabadítóink” ilyenek voltak.

Ez a nap sem volt más: A forró nyári délutánon három tiszt italozott a kocsmában. Berúgtak, mert az így szokás, és a vendégeket meg a kocsmárost inzultálták. Volt kis csetepaté is a szóváltás mellett, ezért a kocsmáros már nem adott nekik inni, elküldte őket.

Azok pedig el is mentek.

Épp ez után, délután öt óra körül érkezett a kocsmába Radics József, a 36 éves kőműves. Kért egy sört és a kocsma előtti kis híd korlátjára ült. Sokan ültek ott ezen a hétfőn, mert a nyári délutánon nagyon meleg volt, ott pedig kellemes árnyékban lehetett italozni és beszélgetni.

Ekkor Jutaspuszta felől egy T-55 -ös harckocsi érkezett és állt meg a vendéglátóipari egység előtt az úton.
Kilencven fokos fordulatot tett a kocsma irányába, és megállt.

Két ruszki ugrott le róla, igazán megtermett, izmos legények.
Ütni-vágni kezdtek mindenkit, akit értek. A harmadik a tankon maradt és várt. Nem sokat, nagyjából fél percet időzött, aztán felpörgött a hatszáz lóerős motor, és a kocsma ajtaja felé indult a kis hídon.

Ez egy gyaloghíd volt, a negyventonnás gép alatt pedig nem bírta, leszakadt. Így nem tudott “bemenni” a kocsmába: a harkocsi orra megakadt a vizesárok oldalában, csak a lövegcső érte el az ajtót és taszította be az áthidalót a vendégtérbe.

Az óriási motor lefulladt és a részeg szovjet katona nem tudta ismét beindítani. Kirángatták a vezetőállásból és jól elverték.

A tragédiára akkor derült fény, amikor később kitolattak az árokból. Csak akkor vették észre, hogy Radics József a lánctalpak alatt lelte halálát.

Az épület oldalán 2011 óta márványtábla őrzi Radics emlékét.
Valóban ő volt a szovjet katonai megszállás utolsó magyarországi áldozata.

A kocsma 2016-ban végleg bezárt.


Petíció

Azért lobbizom, hogy Almádi éjszakáinak ikonikus helyei ne juthassanak a Gombák, az Aranyhíd, vagy a Panoráma sorsára.

Nem évi 365 nap dübörgő bulit szeretnék, hanem azt, hogy csupán csak a nyári hónapokban, mindössze pénteken és szombaton lehessen legalább hajnal egyig zenélni az udvaron, az eddig engedélyezett este tíz helyett.

Ez évente 25 éjszaka.

Úgy gondolom, ennyi jár. Ha egyetértesz velem, gyere le a Picuriba és írd alá a petíciót!

Ha nem tudsz eljönni, de segítenél, nyomtass aláírásgyűjtő ívet, gyűjts aláírást, hozd be, vagy küldd el nekünk ajánlott levélként!

Címünk:
Tulipánudvar Kft.
8220 Balatonalmádi Baross Gábor út 2/C

Sok infó, letöltési link, miegymás: https://picurikocsma.hu/peticio/

Almádi nem egy alvó város!


Aztán csak csendben

Miért nem szól a zene az udvaron, ahol ma éjjel is több százan gyűltünk össze?

Miért jöttek ma az egyenruhások?

Van Almádinak egy rendelete, egész pontosan a 32/2011. (XII.20.) önkormányzati rendelete a környezetvédelem helyi szabályairól.
Annak pedig van egy 24. § (9) pontja, ami megtiltja, hogy este 10 után erősítő, vagy hangszóró üzemeljen az udvaron.

Emiatt hívtuk életre közel tíz éve az Almádi Szórakozni Vágyók csoportot, mert egyszerűen életszerűtlennek hatott az, hogy egy turizmusból (is) élő város legközpontabb központjában nem szabad egyáltalán zenét kapcsolni az udvaron. Ez a törekvés -mármint, hogy legalább a szezonban, legalább valamilyen korlátozás mellett mégis csak lehessen zenét hallgatni egy vendéglátóhelyen- “nem ment át”, ezért is van az, hogy az összes rendezvényünk, koncertünk vagy DJ-s bulink tízkor végetér.

Ezért kapcsoljuk ki a zenét este tízkor, amikor igazából megtelik a placc. Kellemetlen, de megtanultunk együtt élni a szabályokkal.

A Picuriban és a Fröccsteraszon is vannak bent hangszórók, ezek pedig szólnak is, hiszen erre van engedélyünk. Egészen hajnal négyig. Nyilván nem szól olyan hangosan, hogy az “zavaró” legyen, hiszen akkor egyszerűen nem tudnánk a pultokban dolgozni. A tavalyi évben a régi tulipán szállóból apartmanház lett, ott huszonkét lakást alakítottak ki, nem foglalkozva azzal, hogy amúgy a közvetlen közelében legalább 12, többségében hajnalig nyitva tartó szórakozóhely üzemel. Az új “lakókat” az ingatlanok eladója “valószínűleg” megvezette, azt a hamis képet vetítve, hogy “érdemes itt lakást venni, mert az éjszakai vendéglátás itt meg fog szűnni.
Most még zajos, de hónapok kérdése és végleg bezárnak.”

Erről szó sincs.

Szabályosan, a helyi és országos rendeleteknek maximálisan megfelelve dolgozunk, pont holnap tizenegy éve. Nem tervezünk változtatni a kialakult nyitva tartáson, nem szeretnénk “bezárni”. Viszont hajlandóak vagyunk kompromisszumokra, jó kapcsolatot ápolunk a város vezetésével, a helyi egyenruhásokkal. Az új “lakók” viszont egyáltalán nem szeretnének közös megoldást, számukra csak az üzletek teljes bezárása jelenthet megoldást.

Ezért minden követ megmozgatnak, van, aki aláírásokat gyűjt, van, aki szemtől szemben megfenyeget, van, aki szemetet szór a bezárt üzlet elé, hogy aztán lefényképezze és azzal “kampányoljon” a “koszos, rendezetlen üzlet bezárárásáért”, van, aki éjről-éjre, a legkülönbözőbb jogsértésekre hivatkozva rendőröket küld az udvarba.

Örömmel jelentem, hogy ezen bejelentések hozadékaként még egyetlen alkalommal sem marasztaltak el, jelentettek fel, vagy büntettek meg.
Mint mondtam, szabályosan üzemelünk.Ezek a bejelentések inkább csak bosszantóak, mert egyrészt az egyenruhásokra ró plusz feladatokat (ide kell jönni, jelentést kell írni a “semmiről”), másrészt nekem okoz plusz feladatokat, mert iratokat és rendeleteket kell mutogatnom, nyomtatnom, fénymásolnom vagy elküldenem.

Szóval most úgy áll a dolog, hogy pár, tavaly beköltözött ember lázad a több, mint tíz éve szabályosan üzemelő üzlet ellen.

Az üzlet ellen, ami már Almádi éjszakáinak ikonikus kocsmája lett.

Hát, Boldog Szülinapot, Picuri Kocsma!

Azért én azt mondom, hogy “mutassuk meg a Mi oldalunkat” is. Hétfőtől mi is “aláírást gyűjtünk” a tizenegy éves Picuri mellett, azért, hogy sor kerüljön végre a helyi rendelet módosítására. Hogy ne kelljen felesleges köröket futnom a rendőrökkel, vagy épp az önkormányzattal.

Mert Mi bizony Szórakozni Vágyunk!


Érdekes fordulat

Nem gondoltam volna, de van olyan helyzet, amikor a kocsmáros szó szerint “magára hívja a rendőröket”.
Hát, pedig de, és én lennék Az a kocsmáros, mert az utóbbi időben valami eléggé aggasztó dolog történik az udarban.

Nem is magyarázom a dolgokat, olvassátok el inkább a város vezetésének írt levelem. Tanulságos lehet.

Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Jegyző Úr, Tisztelt Alezredes Úr, Tisztelt Balatonalmádi Polgárőr Egyesület!

Tisztelt Címzettek, a segítségüket szeretném kérni.

Csontos Dávid vagyok, a Tulipánudvar Kft. ügyvezetője. Azé a gazdasági társaságé, ami többek között a Picuri Kocsmát, az Almádium Fröccsteraszt és a Dédapám Pálinkázóját üzemelteti Balatonalmádi városközpontjában.

Az április végi, koronavírus járvány utáni újra nyitás óta olyan helyzettel találom magam szemben hétről hétre, amit nem tudok a jogszabályi keretek között magam szabályozni, megoldani.

A lazítás utáni első hetekben még az „újdonság örömének” és a „kiszabadulás érzésének” tudtam be a dolgot, elnéző voltam, azonban ez a hétvége vízválasztó volt:
Olyan helyzettel találkoztam, amivel eddig még soha, ezért is írom ezt a levelet.

Almádi Tulipánudvarjában már tizenkettedik éve vezetem a családi vállalkozásban működő vendéglátó üzleteimet. Roppant szerencsésnek érzem magam, mert egész évben nyitva tudok lenni, rengeteg ember jár hozzánk, több ezer tartalmas és élményekben gazdag éjszakát tudtam nyújtani a hozzánk látogatóknak.

A kezdetek óta egy fiatalos, a fiataloknak szóló vonalon dolgozom, egy egyszerű kocsma-hangulattal, de soha nem a minőség rovására. Színvonalas italokat, remek ételeket készítünk az Almádiban élőknek és a városba látogatóknak.

A Tulipánudvarban mindig sok volt a fiatal, gimnazisták, egyetemisták és fiatal felnőttek kedvelt helyévé vált.

Nagyon nagy figyelmet fordítok arra, hogy a szabályoknak megfelelően üzemeljünk, évek óta „karszalagos rendszert” használunk arra, hogy megkülönböztessük egymástól a felnőtteket és a 18 éven aluliakat. Legjobb tudomásom szerint erre nemhogy településünkön, de talán a megyében sincs példa.

Megkérdőjelezhetetlen, hogy padjainknál gyakran találkozhatnak 16-17 évesekkel is, de az is kétségbevonhatatlan, hogy őket az italpultoknál soha nem szolgáljuk ki. Jókora baráti társaságok, családok, tizen- és huszonévesek vegyesen töltik meg napról napra és éjszakáról éjszakára az udvart. Ezzel a rendszerrel sem az ide látogatóknak, sem a kollégáimnak, sem nekem, de még a hatóságoknak sem volt soha problémája.
„A Tulipánudvar egy fiatalos hely, rengeteg pelyhes állú kamasszal, de rendezetten, biztonságban, normális keretek között.”

Az elmúlt hetekben viszont borús a hangulatom, komoly változásról számolhatok be.

Az üzleteimhez jelentős számú, talán még csak általános iskolás korú, de biztosan 16 év alatti fiatal kezdett járni.

Olyan fiatalok, akik telepakolt hátizsákokkal, üveges szeszekkel és dobozos sörökkel telepszenek le a padjainkon. Jellemzően hatan-nyolcan vesznek például egy pizzát vagy pár palack üdítőt, aztán mint a „batyus bálban” italozni kezdenek, de zabolátlanul, kontroll nélkül. Ezekben a társaságokban nem szokott egyetlen nagykorú sem lenni. Talán azért is „hozzák az italt”, mert tudják, nálam nem vehetnek.

Ha felhívom a figyelmüket, hogy ez az asztal az itt fogyasztó vendégeknek van fenntartva, akkor arrogáns, okoskodó stílusban oktatnak ki, hogy ők „itt is vásároltak”.

Nyilvánvalóan nem vehetem el tőlük a nem nálunk vásárolt termékeket, de amikor távozásra -illetve a helyes viselkedésre- szólítom fel őket, még nekik áll feljebb, rendőrrel és feljelentéssel fenyegetnek.

Az újra nyitás óta gyakorlatilag minden éjjel találkozom az üzletnél egyenruhásokkal, ezt az „új problémát” már többízben jeleztem feléjük is. Sajnos úgy érzem, hogy ők is tanácstalanok a helyzettel kapcsolatban: annak ellenére, hogy egy igazoltatás során egyértelművé válik, hogy kisgyerekekről van szó, nekik sincs igazából több eszköz a kezükben, mint nekem.
Fölényesen mutogatják az előttük lévő hasábburgonyát, vagy az üdítőről kapott nyugtát: Azt mondják, ők itt fogyasztó vendégek, az italt -amit otthonról hoztak- pedig megihatják mellé, mert nem közterület.

Ha mégis használ a jó szó és elmennek az asztaloktól, abban sincs köszönet: Vagy a Tulipánudvar zárva lévő üzletei elé telepszenek le, esetleg közterületi padokon, a parkban, vagy a strandon folytatják a rajcsúrt és hagynak maguk után mocskot, szemetet és hányást.

Ezek azok a gyerekek, akik aztán este hatkor-hétkor már járni sem bírnak a Baross utcán, vagy a parkokban. Ők azok, akikre aztán azt mondják, „a Picuritól jöttek!”, pedig igazából „a Picuritól lettek elzavarva.”

Tanácstalan vagyok. Nem tudom, mit kezdhetek a szituációval. Mit kezdjek a csapatokba verődött gyerekekkel, ahol bluetooth hangszóróról üvölt a mulatós, ahol az otthonról hozott pálinka folyik le a torkukon, ahol még fent a nap, de már masszívan részegek.

Itt nem „egy visszatérő társaságról” van szó, hanem sok „ilyen” társaságról. Egyetlen felnőtt nélküli, ignoráns, kulturálatlan csapatokról, akik az elmúlt hónapban megkeserítik az éjszakáimat, akik miatt -leginkább pénteken és szombaton- a „normális” vendégeim, de már a saját baráti társaságom sem jön szívesen az üzleteimhez.

Kérem Önöket, mint a város vezetőit, rendfenntartóit, a helyi közbiztonság védőit, hogy segítsenek nekem.

Tudom, hogy „nem lehet minden sarokra rendőrt állítani” -és ez nem is célom. Viszont úgy gondolom, hogy az én eszközeim rendkívül korlátozottak, azokat gyakorlatilag már ki is merítettem. A probléma komplex kezelésére egyikünknek sincs, sem egy önkormányzatnak, sem a rendőrségnek, pláne nem egy egyszerű vendéglátósnak teljeskörű eszköze.

Ugyanakkor azt hiszem, hogy a mindannyiunk eszközeit együttesen, céltudatosan felhasználva hatékonyabban tudnánk fellépni a zavaró, káros és veszélyes helyzet kezelésére.

Én szükség esetén minden eszközömet -biztonságikamera felvételek, a nálunk alkalmazott karszalagos rendszer ismertetése, árukínálatunk, választékunk bemutatása, a Tulipánudvar térképei, stb. -rendelkezésre bocsátom és természetesen egy közös megbeszélésen (akár a város többi vendéglátójával) is készséggel részt vennék így, a 2021-es nyári szezon hajnalán.

Tisztelettel és köszönettel:
Csontos Dávid
Tulipánudvar Kft.


Ismét egy újranyitó buli

Már lassan úgy érzem magam, mintha megelevenedne a Bob Burgerfalodája rajzfilm az életemben. Legalábbis a “grand rerereopening” tekintetében.
Ennyiszer még nem nyitott újra semmi, mint most, a kovid alatt.

“Bárhol is fekszem majd holnap este nyolckor, ne alázzatok meg egy fényképpel, lépjetek át rajtam. Ne készítsetek szelfiket, ne hívjatok mentőt. Direkt fogok ÚGY kinézni.”

Szóval a hír igaz: valóban nyithat a terasz.
Igaz, csak fél tízig, de akkor is. NYITHAT A TERASZ!


Fogadd el

A bankkártya-elfogadás egyszerű.
2021. január 1-től pedig minden online kassza mellett kötelezően lesz elektronikus fizetés.

Amúgy is kiborított az, ha egy körúti gyrosozóban nem tudtam kártyával fizetni. Mi ez, bazmeg, egy vidéki resti? Kiborít az, ha egy komoly, jól pörgő helyen nem fizethetek a telefon odaérintésével. Utálom a készpénzt, még jobban az aprót. Húzza a zsebem, hangos. A koldusok meg valami elképesztő kifinomultsággal hallják meg az apró csörgését.
Nincs nálam készpénz ez a dolog is ki van pipálva. Meg amúgy sem adok.

Jó, egyszer adtam a Keleti mellett két punknak, de ők megmondták, hogy nem valami hülyeségre (oktatás, vagy új ruha) kell, hanem kannás borra. Értékelem az őszinteséget.

Szóval bankkártya. Az utóbbi négy-öt évben a felhasználók fizetési szokásai jelentősen átalakultak. Menő lett telefont érinteni, vagy karórával fizetni. Eddig a kisboltokban, kiskocsmákban, de egész nagy éttermekben is félve kellett megkérdezni, hogy UGYE elfogadják a kártyát? Sokszor nemleges választ adtak: nincs termináljuk.
Fel sem fogom, tényleg. Most is van, aki azt mondja, hogy kigazdálkodhatatlan többletköltség a készpénzmentes fizetések elfogadása.

E?

Én a SumUp terminálját használom, a számlavezető bankunktól kapott terminálokon kívül.
Ez nem reklám, ez most a legolcsóbb megoldás, ha nem akarsz elköteleződni.

Kigazdálkodhatatlan? Hétezer forintért adnak terminált. Nem hetven. Nem húsz. Hét. Csak egyszer fizetsz a kártyaolvasóért, utána nincs fix költség, rögzített szerződés vagy havi díj. Csak tranzakciónként kell fizetni. Ha hat hónapig hozzá sem nyúlsz a kütyühöz, nem baszogat a cég, hogy mi van, egyszerűen kikapcsolod. Ha kell, akkor bekapcsolod, okostelefonon csatlakozol rá és már megy is az biznisz. 1,95% tranzakciós díjért cserébe. Egy töltéssel pedig hónapokig (tényleg, majdnem az egész nyarat!) működik.

Amúgy nem is értem, hogy ezt miért nem az „Állam” állja: még ha minden forgalmad az 5%-os ÁFA körből keletkezik, akkor is száznegyvenezres forgalom után „megtermelted” a cucc árát. Az meg, hogy a terminál használata visszaszorítja a feketegazdaságot egészen egyértelmű: Kártyával nincs zsebbe fizetés.


Hogyan tovább?

A tegnap éjszakai posztot nem azért írtam, hogy sajnáljatok, egyszerűen képernyőre vetettem, hogy mi a helyzet ma abban az ágazatban, amivel lassan egy hónapja nem találkozhattatok.

A koronavírus egyik legnagyobb áldozata a turizmus: szállodák, éttermek, fesztiválok, rendezvényszervezők, technikusok, nagykereskedők, beszállítók, mosodák vesztették el a teljes bevételüket.

Az ágazatnak a tavaszi zárást, a félgőzön (sem) működő nyarat és a mostani kényszerszünetet kellene átvészelnie, de nem érdemes felhőtlen boldogsággal gondolni az újra nyitásra, hiszen a bizalmatlanság miatt elveszett utazási kedv és a kiürült pénztárcák után aligha fognak a vendégek egyik pillanatról a másikra a régi számban érkezni.

Hát, nem lennék most vendéglátós!

Itt most nincs jó példa, nem nagyon lehet senkire sem hallgatni. Nincsenek minták és trendek a múltból: ilyen még soha nem volt.
Nyugodtan dobd ki a tankönyvet, tedd a szekrény tetejére a turizmus-vendéglátás diplomád. Lehetsz te igazán komoly egyetemi oktatója a témának, lehetsz doktora vagy professzora a választott szakterületnek most még te sem tudod, hogy mi lenne a jó lépés, mit hoz mondjuk a következő szezon.

Százezrek maradtak és maradhatnak munka nélkül a következő időszakban.
És ez az időszak nem heteket, vagy hónapokat, hanem éveket jelent.
Csak nézzük azt, hogy a Wizz 2026-ra számít a tavalyi forgalom visszatérésére, tehát még hat évig csak csordogálhatnak a külföldi turisták Magyarországra.

Mi továbbra is próbálkozunk. Egyes vélemények szerint már most többet tettünk a vállalkozásért és a munkatársakért, mint elvárható lenne, én úgy gondolom, hogy ez még belefér.
2020-ból még van vissza három hét. Három, kihívásokkal teli hét.
Hogy januárban hogyan folytatódik majd a történet, az ettől a három héttől függ.

Bizakodó vagyok.
Olyan nincs, hogy sehogy sincs!