Kedves Vendégeink!

Hétfőtől itt a hőségriasztás, a hét második felében 40 fok közeli meleg lesz.

Ahogy már a korábbi években megszokhattátok, a forróság miatt, elsősorban munkatársaink és a Ti egészségetek érdekében bizonyos változások várhatóak. A nyitást a hőségriasztás napjain 19 órára toljuk.

Az ilyen időjárás még a teraszon üldögélve is megterhelő, nem még a konyhán, ahol háromszáz fokos kemencék, grillek és frituk között dolgoznak munkatársaink, hogy mindig jót vacsorázhass.

Nekik is jár a biztonságos és egészséges munkakörnyezet, ezért nekik is vannak plusz szüneteik.

Kérünk, számolj az esetenként megnövekedett várakozási idővel!

Különös figyelmet fordítunk arra, hogy a tartós hőség az egészséges szervezetnek is extrém igénybevételt jelent, ezért a szezon végéig bármikor vendégünk vagy egy korsó hideg szódára.

Ehhez nem is kell vásárolnod, csak ugorj be és kérj egy szódát. Vagy akár még egyet.

Mi álljuk.

Már lassan úgy érzem magam, mintha megelevenedne a Bob Burgerfalodája rajzfilm az életemben. Legalábbis a “grand re–re–re–opening” tekintetében.
Ennyiszer még nem nyitott újra semmi, mint most, a kovid alatt.

“Bárhol is fekszem majd holnap este nyolckor, ne alázzatok meg egy fényképpel, lépjetek át rajtam. Ne készítsetek szelfiket, ne hívjatok mentőt. Direkt fogok ÚGY kinézni.”

Szóval a hír igaz: valóban nyithat a terasz.
Igaz, csak fél tízig, de akkor is. NYITHAT A TERASZ!

A tegnap éjszakai posztot nem azért írtam, hogy sajnáljatok, egyszerűen képernyőre vetettem, hogy mi a helyzet ma abban az ágazatban, amivel lassan egy hónapja nem találkozhattatok.

A koronavírus egyik legnagyobb áldozata a turizmus: szállodák, éttermek, fesztiválok, rendezvényszervezők, technikusok, nagykereskedők, beszállítók, mosodák vesztették el a teljes bevételüket.

Az ágazatnak a tavaszi zárást, a félgőzön (sem) működő nyarat és a mostani kényszerszünetet kellene átvészelnie, de nem érdemes felhőtlen boldogsággal gondolni az újra nyitásra, hiszen a bizalmatlanság miatt elveszett utazási kedv és a kiürült pénztárcák után aligha fognak a vendégek egyik pillanatról a másikra a régi számban érkezni.

Hát, nem lennék most vendéglátós!

Itt most nincs jó példa, nem nagyon lehet senkire sem hallgatni. Nincsenek minták és trendek a múltból: ilyen még soha nem volt.
Nyugodtan dobd ki a tankönyvet, tedd a szekrény tetejére a turizmus-vendéglátás diplomád. Lehetsz te igazán komoly egyetemi oktatója a témának, lehetsz doktora vagy professzora a választott szakterületnek most még te sem tudod, hogy mi lenne a jó lépés, mit hoz mondjuk a következő szezon.

Százezrek maradtak és maradhatnak munka nélkül a következő időszakban.
És ez az időszak nem heteket, vagy hónapokat, hanem éveket jelent.
Csak nézzük azt, hogy a Wizz 2026-ra számít a tavalyi forgalom visszatérésére, tehát még hat évig csak csordogálhatnak a külföldi turisták Magyarországra.

Mi továbbra is próbálkozunk. Egyes vélemények szerint már most többet tettünk a vállalkozásért és a munkatársakért, mint elvárható lenne, én úgy gondolom, hogy ez még belefér.
2020-ból még van vissza három hét. Három, kihívásokkal teli hét.
Hogy januárban hogyan folytatódik majd a történet, az ettől a három héttől függ.

Bizakodó vagyok.
Olyan nincs, hogy sehogy sincs!

A mai bejelentés szerint idén már nem lesz jobb, az elmúlt hónap történéseit és forgalmait látva tényleg kérdéses, hogy hogyan tovább.

A házhoz szállítás sem életképes és huzamosabb ideig tartható megoldás nekünk, akik korábban nem foglalkoztunk vele. Hiszen ez is beruházást igényelt, és ha nem hozza az elvárt számokat, akkor csak a veszteséget gyarapítja. Az üzlet rezsiköltsége -pláne, hogy most fűteni is kell- igazán jelentős, naponta 100-120 kWh elektromos energiát “égetünk el” a kemencékben, roston és természetesen a már említett fűtésen. Ezt az üzletet első sorban a nyári szezonokra “terveztük”, ennek megfelelően az energetikaia megfontolás sokadrangú volt.
A “normális üzem szerinti”, heti két napos nyitvatartásba ez a téli időszakban is belefér, ha van forgalom van miből energiadíjat fizetni.

A forgalmunk 80%-a “békeidőben” -mint egy normális kocsmánál- az italokból áll, csak az ételekből esetleg nyáron tudnánk rentábilisan üzemelni.

A jelenlegi helyzetben, amikor az emberek feje felett a munkahelyük megszűnésének réme lebeg és nem lehet tudni, meddig tartanak a korlátozások, elég alacsony a költési hajlandóság is. Óvatos becsléssel azt látom, hogy az év ezen szakában szokásos forgalmunknak pusztán 5%-át bonyolítjuk.
Nyilván ebbe az is besegít, hogy ha már úgy is otthon kell lenni nyolcra és “valamivel el kell ütni az időt”, akkor szívesen főznek azok is, akik amúgy nem szoktak.

Az ilyen mértékig lecsökkent forgalom ellenére nyilván az áram és víz ugyanannyiba kerül, ahogy a kollégák fizetése, a fizetendő járulék sem csökkent.

Apropó járulékok, hát ez is egy érdekes kanyar, hiszen itt van nekünk az 50 százalékos ágazati bértámogatás!
Egy bürokratikus szarság, amit a NAV rendszeréből pár kattintással lekérhetett volna a kormányhivatal, ehelyett tőlünk várja, hogy szedjük össze azokat a dokumentumokat, amik “már náluk vannak”. A munkaszerződéseket is el kell küldeni, és dolgozónként négyoldalas adatvédelmi nyilatkozatot kell kitöltetni.
Nálunk (sajnos?) csak a nyári időszakban vannak folyamatosra bejelentve a munkatársaim, a szezonon kívüli időben -heti két napot dolgoznak jellemzően- egyszerűsített munkaviszonyban, alkalmi munkában látják el feladatukat. Ez az iparágban amúgy jellemző foglalkoztatási forma, de erre nincs semmilyen támogatás. Tavasszal legalább az erre kivetett közterhet nem kellett fizetni.

Az Magyar Vendéglátók Ipartestületének elnöke szerint a vendéglátásban mintegy 150 ezer ember dolgozott a pandémia előtt, ebből nagyjából 30 ezren veszítették el a munkájukat tavasszal, és ugyanennyien eddig a másodikban hullámban. Ebben persze nincsenek benne azok, akik nem jelentkeztek be a munkanélküli hivatalhoz (például akik a párezer forintos támogatásért nem akarnak egy napot a hivatalban tölteni, vagy ők maguk a vállalkozók). Azok akik még hivatalosan be vannak jelentve, tulajdonképpen azok nagy része is valódi munka nélkül van most.
És mondom, ez a szám nem tartalmazza a hozzánk hasonlóan, egyszerűsített módon bejelentett munkavállalókat, akik saját tapasztalatom alapján legalább ennyien -ha nem többen- vannak.

Vendéglátós ismeretségi körömben 90 százalék teljesen bezárt, nincs rá tárgyi vagy anyagi lehetőségük, hogy az ételkiszállítás jelenleg durván túltelített piacára belépjenek. Nagyobbik felük úgy zárt be, hogy talán ki sem fog többé nyitni.
Mert a kiszállítás sajnos nem tud nyereséges lenni akkor, amikor mindenki azzal szakad rá a piacra. Nagyon kevés a haszon rajta, mindenki, aki megmaradt ezt csinálja most. A közvetítők (Netpincér, Wolt) jelentős százalékát elviszik a forgalomnak -ami addig, amíg jó forgalom van nem gond-, enélkül viszont meglátásom szerint már nem lehet éttermet üzemeltetni 2020-ban.

Mostantól a kiszállítási területünket megnöveltük, Akarattyától Balatonfüredig várjuk a rendeléseket. Hátha.

Vendég híján most abban reménykedünk, hogy a kormány segít az ágazaton, rajtunk. Hogy meghosszabbítja tavasz végéig a munkahelymegtartó támogatást és a tavaszi kötelező záráshoz hasonlóan mentesít a járulékfizetés alól.

Ez mindenkire igaz. A vendéglátóipari beszállítók, nagykereskedések is mennek a kukába, borul itt minden. Százszor annyian pusztulnak bele az intézkedésekbe, mint magába a vírusba…