Hónap: 2021 szeptember

Szakképzett

Érdekes levelet kaptam ma a NVGSZ (Nemzetközi Vendéglátóipari és Gasztronómiai Szaktestület) -től. Szakképzett kollégák, hol vagytok?

Az étel-ital és cukrásztermék előállítás, készítés mostantól már csak szakképesítéssel végezhető.

Ez van, amikor olyan hoz döntést egy íróasztal mellett, akinek lövése sincs a valódi helyzetről…

Eddig elég volt, hogy minden konyhai, cukrászati műszakban legalább egy szakképzett személy legyen jelen, most a 34/2021 (VII.26.) ITM rendelet 2021. szeptember 1-i hatályba lépésével ez nem lehetséges.

A hideg-meleg étel és italok, cukrászati termékek készítése mostantól kizárólag szakképesítéssel rendelkező személy végezheti.

Már nem elegendő, ha a konyhán-cukrászüzemben egyetlen vezető szakács-cukrász rendelkezik szakképzettséggel és felügyeli a többiek munkáját, hanem minden kolléga számára szükséges a végzettség, aki az ételeket, italokat, cukrászati termékeket előállítja.

Ez ugye nekünk is problémát okoz, nem is kicsit.

Én szakács vagyok, évek óta én tanítom be a kollégákat, én felügyelem a munkájukat. Jellemzően diákokkal dolgozunk, akik már csak életkorukból kifolyólag sem lehetnek szakképzettek.
Eddig sem volt elég ember vendéglátásban, pláne nem szakképzett. Most már így be is lehet zárni. A konyhát mindenképp.
De csak gondolj egy Mekire, vagy bármilyen gyorsétteremre. Ahol a műszakban valószínűleg eddig csak egy felügyelő “szakács” volt, ahol 18-20 éves diákmunkások sütik a krumplit, a hamburgereket.

Sőt, akkor szépen be lehet szüntetni a Lidl-ben az Aldiban stb. a fagyasztott termékek sütését. Bezárni az összes török éttermet, a kürtöskalácsost, a pékségeket.

A rendelet értelmében épp ma egy hónapja jó sansszal az össes felsorolt hely -így a Picuri is- szabálytalanul, úgymond illegálisan üzemel.

A törvény betartása gyakorlatilag lehetetlen, személyes véleményem az, hogy ha ezt mindenki megpróbálná betartani, akkor a vendéglátóhelyek 90 százaléka azonnal lehúzhatja a rolót.
Ez nem csak a gyorséttermek és a “kocsmák”, éttermek számára teljesíthetetlen, hanem például az iskolamenzák, de például a honvédségi konyhák számára is.

Ezt a posztot beküldtem a vezető hírportáloknak is, ha sikerül egy kis hírverést csapni körülötte, talán számíthatunk módosításra.
Ha nem lesz változás, a következő szezonban majd chef-ekkel dolgozunk együtt, Michelin-csillagos szakácsok dolgoznak a KFC-ben és mesterszakácsok sütik a lángost a Wesselényi strandon.

Az ország vezetéséhez meg még egészségügyi alkalmassági kiskönyv sem kell.


Leadtam

Ma délelőtt leadtam a petíciós íveket Polgármester Úrnak. Ő személyesen egyetért a céljaimmal, de nyilván nem ő fog dönteni.
Innentől a képviselő testületen múlik a dolog, bár jó tudni, hogy személyesen is és a korábbi posztok alatt is már több képviselő a támogatásáról biztosított.

A -közel négyszáz- aláírás mellé csatolt, a testületnek küldött levelemet változtatás nélkül közlöm:

Tisztelt Képviselő Testület, Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Jegyző Úr!

Csontos Dávid vagyok, a Tulipánudvar Kft. ügyvezetője. Azé a gazdasági társaságé, ami többek között a Picuri Kocsmát, az Almádium Fröccsteraszt és a Dédapám Pálinkázóját üzemelteti Balatonalmádi városközpontjában, a Tulipánudvarban.

Üzleteimet tizenkettedik éve vezetem családi vállalkozásban. Eleinte édesapámmal közösen az ő „szárnyai alatt” indultunk, 2013 óta pedig a saját vállalkozásomat irányítom. Munkatársaimmal sokat dolgozunk, a vállalkozást folyamatosan fejlesztem. Számtalan élményekben teli éjszakát adtunk a városunkban élőknek és az idelátogatóknak.

Mint azt nyilván Önök is tudják, pár évvel ez előtt a városközpontban álló torzót, a néhai dohányipari „Tulipán” szállót megvásárolta egy befektető, aki apartmanokat alakított ki a társasházban, ahol mi is dolgozunk. Az ingatlanfejlesztés éveken keresztül megnehezítette a dolgunkat, az építési forgalom tönkretette az udvar díszkőburkolatát, megtépázta a zöldterületeket, életveszélyes állapotba került a térvilágítás, emiatt az végleg lekapcsolásra került.

Nem döngettem falakat és csapkodtam asztalokat ezzel kapcsolatban: egy építkezés, egy ilyen komoly fejlesztés okoz kellemetlenégeket. Elfogadtam, hiszen ígéretet kaptunk a kivitelezőtől a helyreállításra.

Erre sajnos a mai napig nem került sor, de ez a „kisebbik gond”:           
Tavaly az „apartmanházat” lakóingatlanná nyilvánították, az újdonsült lakosok pedig „nem szeretnének” kocsmák mellett lakni.           
A „minek költöztek akkor egy ilyen üzletsor mellé?” kérdés igazából költői.       

Több új tulajdonos is a tudomásomra hozta, hogy az apartmanokat értékesítő ingatlaniroda tulajdonosa azzal a „PR szöveggel” vezette meg őket, hogy a területen rövid időn belül abszolút meg fog szűnni a vendéglátás, érdemes itt -akár lakás céljára is- ingatlanokat vásárolni.      
Ez az az ingatlaniroda, ami szintén a Tulipánudvarban üzemel, évtizedes múlttal.

Ugyan ez az ingatlanos most aláírásokat gyűjt az új tulajdonosok körében a környéken lévő vendéglátó egységek ellen. Ellenünk.

Olyan hazug állításokat hangoztat, minthogy nálunk „gyerekeket itatunk alkohollal”, „propagáljuk a kábítószer-fogyasztást”, „nincs az üzleteinkben mosdó”, vagy, hogy például „nincs hulladékszállítási szerződésünk”.      
Az ingatlaniroda vezetője több alkalommal szemetet és háztartási hulladékot hordott az üzleteink elé, ezzel „bizonyítva” azon állítását, hogy ez egy „rendetlen, mocskos bolt”. Fényképeket is készített a szeméthalomról, talán pont azzal az aljas szándékkal, hogy besározzon. Még jó, hogy vannak kamerák a területen, amik rögzítették álságos cselekedetét.

Idén májusban többek között ezért is kértem segítséget közrendvédelmi ügyben:        
Gyakorlatilag „magunkra hívtuk a hatóságokat”, hogy fény derüljön rá:
Valóban a jogszabályokra fittyet hányva üzemelünk-e?          
Az egyenruhások pedig jöttek, sokszor, sokan. Hetente többször is, tíz-tizenöt fős „razziák” és ellenőrzések egész nyáron – és most, szeptemberben is. Volt, hogy Rendőrkapitány Úr is személyesen részt vett ezeken az ellenőrzéseken. Hiányosságot, jogsértést nem tapasztaltak.

Üzleteinkben olyan karszalagos rendszert használunk, mint a fesztiválokon: a fiatalkorúak kiszűrésére. A rendszer jól működik, ezt az egyenruhások is elismerik.           
Az összes online és offline felületünkön, (reklámokban, eseményeknél, storykban és posztokban) felhívjuk a figyelmet a fiatalkorúak alkoholfogyasztásának tilalmára, a kulturált és mértékletes alkoholfogyasztásra.

Teraszainkon többnyelvű táblák hívják fel a figyelmet arra, hogy a mosdók nyitvatartási időben bárkinek, térítés vagy kötelező fogyasztás nélkül használhatóak. Bárkinek, bármikor, ingyen.
Van még egy ilyen hely a városunkban?

Éves szinten jelentős összeget költünk hulladékszállításra, hetente több köbméter hulladékot szállít el tőlünk a BalKom.

Rendezvényeinken és komolyabb hangvételű eseményeinken személy-, és vagyonőr is jelen van.

Zárás után az egész területet -nem csak az üzlet közvetlen környezetét, de még a Baross és József Attila úti homlokzatot is- kitakarítjuk.          
Az évek során, a hajnali napfényben talán Önök is látták a furcsa figurát, aki a főtéren lévő szökőkút mellől is szemetet szed.   
Ez a figura lennék én.

Úgy gondolom, hogy üzleteimet a jogszabályoknak és morális kötelezettségeknek maximálisan eleget téve vezetem és ez a célom a jövőben is. Ha lehet, még jobban, eredményesebben.

Éppen ezért idén augusztusban aláírásgyűjtésbe kezdtünk, egyrészt a jogtalannak érzett, lehetséges nyitva tartás-korlátozás ellen, másrészt a 32/2011. (XII.20.) önkormányzati rendeletet módosítása érdekében.

Több száz ember írta alá a petíciót, köztük jogászdoktor, mentőápoló, médiaszemélyiség, vállalkozó, egyetemi tanár, politikus, gimnazista, egyetemista. Érdekesség, hogy voltak az újdonsült „lakók” és régi tulajdonostársak között is olyanok, akik aláírásukkal kifejezték támogatásokat.

A kezdeményezésünket a petíció aláírásával támogathatta mindenki, aki egyetértett azzal, hogy a Balatonalmádi, Baross Gábor út 2. szám alatti „Tulipánudvar” vendéglátó üzletei a több, mint 10 éve megszokott rend szerint, továbbra is hajnali 04 óráig tarthassanak nyitva, valamint Balatonalmádi Város Képviselő Testülete módosítsa a 32/2011. (XII.20.) önkormányzati rendeletet úgy, hogy a csendrendelet június 1-től augusztus 31-ig terjedő időszakban pénteki és szombati napokon, valamint augusztus 20-án tegye lehetővé a szabadtéri zeneszolgáltatást 01 óráig.

Nem „házaltam” a petícióval, nem vonultam ki a főtérre vagy a piac mellé, nem „erőltettem rá” senkire: gyakorlatilag csak az üzletbe látogatók írták alá, helyben.

Kérem a Tisztelt Képviselő Testületet, hogy a petíció kérdéseit vitassák meg, a következő képviselő testületi ülésen pedig határozzanak ennek létjogosultságáról, tűzzék napirendre és szavazzanak róla.

Köszönettel és tisztelettel:
Csontos Dávid  
Tulipánudvar Kft.         

Nos, itt tartunk most. Talán a szeptember végi testületi ülésre már nem kerül be a dolog, hiszen az jövő hét közepén lesz, de majd az októberire…

Köszönöm mindenkinek az aláírást, a támogató szavakat!

Tényleg. Köszi!


Pápát láttad?

Az őrült készültségben, az ország szinte összes mozdítható rendőre, a többszáz fős vagyonőr csapat, a TEK, vagy a vatikáni csendőrség jelenléte ellenére egy csapat balatoni fiatal mindenféle ellenőrzés nélkül besétált a legelső nyilvános szektorba.

Ezek voltunk mi.

“Játszós” ruhában, hátizsákokkal sétáltunk el a testszkennerek és a fémkereső kapuk mellett.

A kutya nem kérdezte, hogy hova megyünk, mi van a táskában, van-e védettségink, vagy, hogy regisztráltunk-e.

Amúgy nyilván nem regisztráltunk, a szombat esti mulatság után hirtelen ötlettől vezérelve ballagtunk el az egyházfő miséjére. Az Oktogonnál nem engedtek be, mondván, “nem úgy van az”, ezért az Andrássyval párhuzamos Aradi utcán indultunk a Hősök tere felé. A Kodály köröndnél -ez kb. félúton van- már mindegyik bekötőúton volt beléptetés, meg fémdetektoros személyátvizsgálás.

Tovább sétáltunk hát a Lendvay utcán, végül pedig a Rippl-Rónai utca ellenőrző pontja mellett egyszerűen bekorzóztunk az egyik “leginkább védett” területre.

Hát, nálam elégtelenre vizsgázott a biztosítás, a “kiemelt ellenőrzés”.


Ikertornyok

Roppant érdekes belegondolni abba, hogy vannak dolgok, amikre én emlékszem, a környezetemben élő emberek számára pedig csak egy újabb fejezet a történelemkönyv lapjairól.

Hát öregszem én?

2007-ben lettem gimnazista, a kilencedikes történelemkönyvben -valahol a vége felé- szó volt a World Trade Center elleni terrortámadásról.

Ifjú titánként nevetségesnek tartottam azt, hogy egy ilyen “friss élmény” a törikönyvbe került. Hát jó, hogy nem a tegnapi vacsorámról is születik egy fejezet!

Ugyanezt érezhette nagyapám, amikor én a világháborúkról tanultam, vagy édesapám, amikor a Szovjet kivonulásról, a taxisblokádról vagy a rendszerváltásról írtam házidolgozatot.

Nekem az tényleg “történelem” volt.

Belegondoltál már abba, hogy azok az emberek, akik például idén kezdték meg az egyetemi tanulmányaikat, már “csak tanultak” az 1999-es napfogyatkozásról, a 2001-es terrortámadásokról, vagy akár 2006-os őszi eseményekről?

Hogy akikkel tegnap csocsóztál egy kocsmában, csak a házi feladatból tudják mi is történt akkor?

És, hogy pár év múlva a Covid-19 is csak egy pár bekezdésből álló lecke lesz a mi gyerekeink törikönyvében?

Milyen szellemes lenne, ha a történelemkönyveket eleve úgy nyomtatnák, hogy az “utolsó” oldalak után lenne még pár üres, hófehér oldal. Ennek jelentőségét is csak húsz év távlatából fognánk fel…Mert a könyvet nem “elrontották”.

Ez a könyv soha nem lesz kész.