Hónap: 2021 december

Szaloncukor

Karácsony volt és szaloncukor lógott a fáról…
Úgy kezdődött az egész, hogy tegnap vacsorára mentünk nagymamámhoz.

Azt tudni kell, hogy az én nagymamám nem egy egyszerű eset. Nagyon nem. De karácsonykor azért illik elmenni hozzá, hiszen ő sem lesz már fiatalabb, és valamiért az év ezen időszaka igazán fontos neki.

Kezdésként azért kibontottunk egy palack menő konyakot, aminek elég hamar a fenekére néztünk. És ahogy az ilyenkor szokásos, megváltottuk a világot.

Az asztalon egy nagy tál tele volt szaloncukorral. Tudjátok, a hagyományos ízek, mint zselés, vajkaramellás, rum-kakaós és kókuszos.

És akkor az arcunkba robbant az évtizedes felismerés: a kókuszos szaloncukroknak általában kék-ezüst, kék-arany, vagy csak simán kék a csomagolása. Ez most sem volt másként. De miért?

Miért lett a kókuszos szaloncukor kék? Amikor a kókuszban semmi kék nincs, csak barna és fehér. Ennek ellenére biztosan tudhatjuk, hogy a kék csomagolású szaloncukor az kókuszos.

Semelyik másik íznél nincs ilyen bizonyosság. Hiszen a piros csomagolás az lehet, hogy zselés, de az is lehet, hogy marcipános.

A kérdést először Snapchaten küldtük körbe, de megnyugtató válasz nem érkezett.
Második körben Facebook Storyba ment ki a kérdés, de innen sem érkezett meg a megoldás.
Harmadik ötlet -mert ugye karácsony vasárnap hol van mindenki?- a TikTok lett, ahol igen hamar 1500 megtekintés fölé szaladt a félperces videó, de használható válasz itt sem volt.

A Közösség szerint -jellemzően a Bounty csokival együtt- az óceánra, a trópusokra, a kék égre asszociálva lett kék. Volt, aki szerint az édesiparban használhatnak a kókuszos szaloncukorhoz valami alapanyagot, vagy vegyszert, ami kékes árnyalatú. Azért a kék csomagolás, hogy az esetleges keverési hiba miatt előtűnő kék szín ne legyen túl feltűnő.

Hogy lesz így megoldás?

Google: szaloncukorgyár.
Az első találat a Glória Édesipari Üzem volt. Volt megadva egy telefonszám, és az esélytelenek nyugalmával fel is hívtam így Karácsony vasárnapján késő délután.
Végül is a weboldal azt írta, hogy “Gyártással és forgalmazással kapcsolatos kérdések esetén kérem forduljon hozzánk bizalommal.”

Igazi meglepetésként felvette a telefont egy jókedélyű, pragmatikus figura, akivel jót beszélgettünk.

Elmondta, hogy húsz éve foglalkozik édesiparral, 17 éve gyárt szaloncukrot, azóta semmi más nem biztos, csak az, hogy a kék csomagolás a kókuszosé, de

fogalma sincs, miért.


De mivel nincs konkrét jelentése vagy funkciója a színnek, azt ígérte, hogy jövőre mondjuk lilába fogják csomagolni.

Boldog Karácsonyt!


Mikulásbuli

Van nekem egy furcsa szokásom:
Szeretek Budapestre járni. Amúgy ott is születtem, de igazából a Balaton-parton nőttem fel. Vidéki srácként elvarázsolnak az öreg bérházak, a modern épületek, vagy épp az emlékek, amiket a golyószórt falak őriznek.

Szóval nem csak bulizni szeretek itt, már az is vidám, ha csak egy fél délutánt sétálhatok a Magdolnanegyedben vagy épp a Móriczon.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az éjszakai élet nem vonz. Többmilliós nagyváros, többezer szórakozóhellyel. Ha valahol, hát itt aztán lehet tanulni a vendéglátós kollégáktól.
Ezt komolyan gondolom. Nyitnál valamit, vagy a saját helyed fejlesztenéd?
Tölts el pár éjszakát Budapesten. Indulj el a körúton, ülj be mindenféle színű, szagú, hangulatú helyre. Jegyezd meg, hogy mi tetszett és azt is, hogy mi nem.
Nem kell ismét feltalálni a spanyolviaszt: ami máshol működik, ami máshol bejön, azt kell adni. Ami pedig nem tetszik, azt kell elkerülni.

De tegnap nem tanulmányi kirándulásra jöttem, hanem a volt ELTE-s csapattal futottam össze.

Pár napja Viki írt, hogy csütörtökön szabadnapos.

Na, nekem több sem kellett, foglaltam egy Airbnb-t az Akácfa utcában szerda estére, hogy legyen hol aludni, aztán a terv az annyi volt, hogy rendes, hagyománytisztelő magyarként járóéptelenre isszuk magunkat.

Szerencsére “hülyének hülye a barátja”, ezért elég csinos kis csapat jött össze ezen az álmos szerda estén.

Fancy helyen kezdtünk koktélozni, sorba jártunk ivóról ivóra, rémlik egy dohos pince felesekkel, aztán még valami karaoke partyra is emlékszem. Szép lassan elkopott mellőlünk a csapat, hajnalban már csak ketten támolyogtunk a Körúton.

Hajnal három körül érkeztünk a “Heló” nevű vendéglátóipari egységhez. Ez egy stripbár, ahol kurvák táncoslányok dolgoznak.

Egy-egy sört szerettünk volna inni hazaindulás előtt, de ez sajnos nem jött össze.
Amikor beléptünk, azt mondta a magasan kvalifikált szekus, hogy fejenként 50 rongy a beugró, cserébe korlátlanul ihatunk. Mondtuk, hogy ne már, csak egy sört szeretnénk inni, aztán megyünk is.
Emberünk felhívott valakit és új ajánlattal állt elő:
Legyen fejenként 25k, de akkor csak két órán keresztül ihatunk.

Akárhogy is számolom, ötvenezer forintért (ja, csak készpénz!) két sör az nem nagy biznisz. Szóval otthagytuk a seggrázós lányokat és egy dohányboltban vettünk két doboz sört.

Mert mi aztán tudjuk, hogy kell mulatni!