Kategória: kocsmasztorik

Illegálba’

Tegnap este egy volt szaktársamnál múlattuk az időt valahol a Blaha mellet egy csinos kis lakásban. (Ezek nem mi voltunk, de azért elég poén, na.)

A lakótársa nem volt otthon, összejöttünk egy páran a régi társaságból.
Láda sör a teraszon, Jäger a fagyóban meg minden ami kell.

Rendeltünk kaját a Wolttól is meg a Netpincértől is. Sokat.
Kurva viccesnek éreztük azt, hogy a mekiből lehet hülyeségeket rendelni. Olivaolajat (140.-) meg gépi szódát (100,-) rendeltünk ipari mennyiségben. A futár imádta, de legalább mekis pohárból ihattuk a fröccsöt. McFröccs.
Arra azért figyeljetek, hogy -még ha először jó ötletnek is tűnik- ne igyatok Jägert epres shake-kel. Akkor fincsi, másnap büntet.
De lehet, hogy a túrós-nutellás goffri volt a ludas, francért árulnak egyáltalán ilyesmit…

Amúgy továbbra is élvezem Budapestet, még ha csak egy-egy éjszakára is.

Láttam igazi szipust. IGAZIT. 😀

Bizalomgerjesztő szakállas csöves-forma, nagyjából 50 körül. Villamoson lófrált. Kezében egy literes higítóval támolygott, ami már csak félig volt. Másik kezében kifli-zsemlés zacskót szorított, töltött bele egy kicsit. Rokonszenvesnek tűnt, nagyokat lélegzett a boldogság párájából.
Az ellenőrök sem szóltak neki, hiszen eltakarta a száját és az orrát is.

Felhőtlen mámor ült az arcára, azt hiszem ez az igazi boldogság és megnyugvás.

Láttam mást is.

A Népszínház – Bacsó utca sarkán valami igazán furcsát.
Ajtó fölött “Internetkávézó” felirat, minden fühhöny behúzva, de valami hatalmas élet volt bent:
NYILVÁN csak az ott dolgozók voltak ott.
Szakadt kerékpárok sokasága támasztva a házfalnak, bentről kocsma-atmoszféra szűrődött ki.
Azért az felettéb gyanús lehet, hogyha a nagyker minden héten lepakol egy vagon szeszt egy “bezárt” kocsmába.
Mindegy, nem vagyok én semmi jónak elrontója. Ha hiányzik a kocsma, itt találhatsz egyet.


A raszta srác kutyával

Beszélgettünk a Szilveszteri buliról, volt téma rendesen.
Eszembe jutott erről még az egyetemi évekből egy alkoholmámoros este:

Álltunk egy Körúti szórakozóhely előtt, beszélgettünk az élet nagy dolgairól és megjelent egy raszta srác kutyát sétáltatva, (sztereotípia, óje!) kezében egy méretes jointtal.

Annak rendje s módja szerint elpöfékelte, bekapcsolódott a beszélgetésünkbe.

A korábban elszívott cigire terelődött a szó, a depedencia és az addikció vonatkozásában.

Kedvesen nyilatkozott emberünk:

“Srácok, erre nem lehet rászokni. Én három éve minden nap reggel és este elszívok egy spanglit, semmi bajom vele, nem vagyok függő.”

Aztán elgondolkodott, a kezében lévő csikkre nézett.

“Basszameg…”


Jehova Pisti

Olvasói tartalom érkezett, egy házibuliból.
Még Balázs küldte, fogadjátok szeretettel:

Rezsőéknél volt házibuli, vagy mi a faszom, vagy legalábbis annak indult, csak az oda hívott 4 jehova tanúját, azzal a kikötéssel, hogy akkor ne nagyon káromkodjak már, szépen viselkedjek meg a többiek is.

A LÓNAK A FASZÁT mondom, hát üljenek bele Allah faszába vagy ki van nekik, telibe szarom, ráknak hívsz ide ilyen díszbuzikat, főleg, hogy az egyik még sánta is…
10perc múlva meg is érkeztek, iszunk mint a kazah kanok meglepően azok is, dik mondom mivan itt kifli a pohárba parizer a lámpabúrába meg a kurva az anyjukba.
Rámjött a kulázás, indulok el, majd az a sánta kurvageci utánam indul, VÁRJÁ MÁ VÁRJÁ MÁ.

Mivan?
Hallod, ha szarni mész és ha végeztel ne húzd már le légyszíves.
Nézek rá, mé’ mit akarsz megszentelni vagy insta story vagy mi?
Hát lehet fura kérés lesz, de ráverhetem a szarodra?
Hát en itt majdnem kettéhánytam a falat, nézek rá az full komoly arccal… He, figyelj már, te dagadt geci vagy, sánta, jehova buzija oszt meg ilyeneket kérsz tőlem?

Na de tudod mit, lásd kivel van dolgod, nekem azzal kevesebb nem lesz, ez csak nem megalázás hogy rágeciznek a szarodra, legyen, majd szólok ha jöhetsz.
Ja meg a papírt lentre dobd mar tudod a vízbe.
Jólvan csak dugulj már el.
Na hát en kinyomtam, teljesítettem a kívánságát, majd beengedtem, de mondom én kimegyek a többiekhez, te meg cigizel vagy fasz tudja mit mondok…
Eltelt már vagy 15 perc, a többiek meg csak megkérdezték hogy merre van az Pisti.
Szépen csendbe vissza megyek a WC-re, benyitok, az mgh bazdmeg ott öklözi a WC  lefolyóját, a szarom már tiszta geci volt.

MI A GECIT CSINÁLSZ, KIELEGITED A WC-T EMBER?

Az hirtelen kihúzza a könyékig szaros kezét jaj bocs bocs, túlzásokba estem.
NA BAZDMEG ERROl NEM VOLT SZÓ. Megengedtem, hogy rágenyózz, de nem hogy belebaszol ököllel meg a wc-t szekálod
! Jó, hogy nem beletaposol bazdmeg, vagy nézel vele filmet te agyrákos zeller jehova isten baszása. A többieknek mi a gecit mondasz?
Ja hát semmi extrát, igazából tudják, már mindenkivel eljátszottam ezt, tudnak róla, ez ilyen cumonshitmania.
Aztakurva. Mint egy utolsó kurva úgy érzem magam, én inkább most hazamegyek.
Az egész házba gecis szar szag terjengett, én szó nélkül eljöttem a többiek nem is kérdeztek gondolom ők is igy voltak, azóta nem találkoztam Rezsővel, Karcsa is kérdezte. mi van
MONDOM MAJD MEGTUDOD.

Azóta nem merek szarni.


Gyilkosság Karácsony előtt?

Mjöiáájéééé!

Záráskor arra lettem figyelmes, hogy a Picuri előtti apartmanházban valakit épp megölnek.
(Kedves kis történet, ismét erősen clickbait címmel.)

Városközponti kis társasházunknak remek akusztikája van: a lakások ablakai a belső udvarra nyílnak, innen szoktak néha ordítani, hogy csendesebben. Képzavar, asszem’.
Amióta nem csak itt dolgozunk, de itt is lakunk megismertem a lakóközösségünket, már tudom, ki mikor megy munkába, mikor jár haza, honnan rendel kaját, ki elmebeteg, vagy, hogy melyik paraszt pakolja állandóan a szemetét közvetlenül az üres kuka mellé.

MÁÁÁÍÍÍÍE!

A második emeleten bukóra nyitott ablakból jövő női halálhörgés ezzel hirtelen elült, pont mire végig gondoltam, hogy kell-e menni segíteni.
Tudtam, hogy valami verekedés lehet; a kollégiumban és közvetlen szomszédságában már hallottam ezt-azt.
Nem tűnt olyan veszélyesnek, nem volt durva csapkodás, üvegtörés. Meg egyébként is, a lépcsőházba, ahonnan a hang jött, nincs kulcsom, nem tudok bemenni, így aztán nem éreztem, hogy pont nekem kéne odamennem. Kicsit azért őrölt a lelkiismeret-furdalás, ahogy kezemben a slusszkulccsal álltam az autó mellett.

Áeöeeeeá! Áeöeeee!

A második ordítás szinte visszhangzott a karácsonyi dekorokkal díszített falak között, úgyhogy kint maradtam egy heetsre. A hidegben szitált a köd, fejemben mindenféle gondolatok keringtek a ledolgozott nap után. Épp megnyugodtam, hogy vége a dolognak, amikor újabb sikoly hasított a csendbe.

Íííeeeáá!!

A tetőn üldögélő (alvó?) varjak mind felröppentek. Biztos volt az, hogy valakinek ezek az utolsó pillanatai. Ekkor újabb sikoly érkezett; félig kérlelő, félig ösztönszerű:

Ne hagyd abba!

Aztán csend lett. A kezemben lévő IQOS rövid rezgéssel jelezte, hogy itt a vége, ideje aludni menni.

Lehet, hogy nem minden az, aminek látszik. Vagy hallatszik.
Lehet, hogy halálrabaszták.
Mittudomén’.


Mehetek a börtönbe

Jó, ez egy elég clickbaitre sikeredett. Igazából nem muszáj, csak ha szeretnék.

Bő két hete volt egy eset, amikor éjfél előtt pár perccel rendőrök intézkedtek velünk. Vagy ellenünk. Volt ennek előzménye, nem írom le még egyszer. Be voltunk baszva, kurva jól éreztük magunkat és nem törődve semmivel ezt az utcán csináltuk. Viszont az sajnos tagadhatatlan, hogy éjfél bizony nyolc után van, így megszegtem a kijárási tilalmat.

A kiérkező egyenruhások annak rendje s módja szerint feljelentettek, hazaküldtek.

Ma megérkezett a Határozat, kegyelmesúr pedig az öttől ötszázezer forintig terjedő bírságot „csak” tizenötezer forintban állapította meg.
Innen is köszi, tanultam belőle.

Na, de mi is ez a börtön-sztori?

Ha volt már valaha csak egy gyorshajtás-bírságod nyilván a te határozatodban is szerepelt az, hogy le is közmunkázhatod, vagy le is ülheted a büntit. Itt három napot kellene a rácsok mögött töltenem.

Nyilván nem szeretnék börtönbe menni, még akkor sem, ha ez nem „olyan” börtön lenne.
A gondolattal azért eljátszottunk a haverokkal. (Minek ellenség, ugye.)

Mint egy filmben:
Nagytotál a börtön kapujában, kezemben sporttáska. Hajnali fények.
Szekond plán: Utolsó pacsik, utolsó csók. Kisírt szem.
Svenk: Ökölbe szorított kézzel séta a bejáratig, onnan egy visszapillantás a kintmaradottak.
Közeli kép ismét: Egy utolsó intés, aztán lesütött szemmel belépek.
Az ajtó becsapódik, kivarió (vissza zoom), ismét nagytotál a börtön elől. Az autó, ami hozott elhajt.

Vágóképek: gyorsan forgó óra, a naptár fordul, timelapse a börtönről, drónfelvétel.

Snitt:
Sötét képből szuper plán aztán premier plán az arcomról. A kép alján felirat:
THREE DAYS LATER
Napnyugta. Borosta, elnyűtt arc.
Szekond plánra váltunk, fárt indul hátra.
Kezemben még mindig ugyan az a sporttáska, de koszos, kopott.
A börtön előtt barátnőm vár. Ölelés. Beszállunk az autóba.
Kistotál, nagytotál, elhajtunk.

Amikor kijövök, szét vagyok gyúrva, agyon vagyok tetoválva. Ujjaimon ÜSS! és VALI felirat.
Vali egyébként Vili, de a bent töltött idő… Megváltoztatott.
De kihasználom az időt szakmát tanultam és lediplomáztam.
Elolvastam rengeteg könyvet és megtanultam a lovári nyelvet.

Szabadulós bulit tartanánk, kurvák, kokain, a rég nem látott barátokkal.

De az élet nem fenékig tejfel: Nem adhatnak a kezembe fogkefét, mert egyből kihegyezem.
Ugyan ez a helyzet a borotvával is.
Enni sem tudok rendesen, befordulok és azonnal belapátolom.
Mindegy, hogy otthon, vagy étteremben…

Nna. Ezt így meg is veszi a Netflix, rögtön aláírunk két évadot, milliomos leszek.

…vagy inkább szépen befizetem.
És a jövőben tartózkodom szabálysértés elkövetésétől.


Indigógyermek

Szeretem olvasni azokat a facebook oldalakat, ahol konteókat generálnak, világvégét vízionálnak. Tudod, azokat, amik a covid miatt most Neked is állandóan fel-fel bukkannak a hírfolyamodban. Remélem, te sem veszed komolyan ezeket. Különben lelöklek a Lapos-Föld széléről.

“Érdekes” cikket láttam egy ilyen oldalon az indigógyermekekről.
Biztosan hallottál már az ezoterikus körökben igen népszerű különleges pszichikai és spirituális képességekkel rendelkező gyerekekről.
Az ezoterikus szerzők szerint ezek a gyerekek egy mély spirituális megújulás előhírnökei, ami egy új, hibrid, sőt, földönkívüli életformát készít elő.
Persze ebben én nem hiszek, de eszembe jutott róla egy sokéves történet.

Bubuval együtt dolgoztunk a Picuriban és sokan testvéreknek, ikertesvéreknek néztek minket.
Noha van köztünk hét év korkülönbség és hasonlóságunk kimerült a testalkatunkban meg a hosszú hajunkban, egy idő után már direkt rájátszottunk a vélt iker-dologra.
Ha valaki megkérdezte, hogy ikrek vagyunk-e, a válasz természetesen “igen” volt, de kiegészítettük azzal, hogy van köztünk hét év és mások a szüleink.
Tízből átlagosan csak három ember volt, aki erre felhúzta a szemöldökét és azt mondta, hogy azt úgy nem is lehet. A többiek…

Elmondtuk, hogy gyakran ugyanazt álmodjuk, ha neki rossz kedve van, akkor nekem is, ha egyikünk tüsszent, akkor a másikunk is – sokszor akkor is, ha egymástól több(száz) kilométerre vagyunk. Ilyenkor csak küldünk egy SMS-t, hogy egészségedre.

Külön mondókáink is voltak, amivel “igazoltuk” iker-elménk összekapcsolódását:
-Néha befejezzük…
-Egymás…
-Mondatait!

Nyilván közrejátszott a vendégsereg torkán leborított alkoholmennyiség is, de nem csak a sörüket, a szavainkat is itták. Egyre meredekebb sztorikkal álltunk elő.

Például, hogy lehetünk egymástól bármilyen messze, álmunkban szinte mindig tudunk beszélgetni.
Vagy, hogy előfordult, hogy rácsapott az ujjára kalapáccsal otthon én meg az üzletnél elejtettem a bögrém.
Ha elesett biciklivel, nekem is eltört a lábam.
A kedvenc történetünk pedig az volt, hogy amikor együtt van a barátnőjével az nekem nagyon kellemetlen helyzeteket okozni: volt egy állásinterjúm, ami emiatt ért csúfos véget.
Az ilyen történetek után mindig bocsánatot is kértünk egymástól a “történtekért”, “hallgatóságunk” pedig tátott szájjal figyelte.

Számát nem tudom, hogy vajon hány emberben ültethettük el tényként, hogy a földöntúli, természetfeletti képességek igen is itt vannak a mindennapjainkban, ez egy létező dolog.
Mi voltunk Almádi indigógyermekei.

Ahogy elnézem az ilyen Facebook-oldalak tagszámát: túl sokszor.