Hatan utaztunk el Barcelonába, rövid időt töltöttünk ott, de nagyjából mindent kipipáltunk, amit szerettünk volna.

Úti beszámoló

Szombaton:

-délután háromkor találkoztunk Almádiban.
-este hatra értünk Vecsésre, ahol otthagytuk az autót és busszal mentünk a repülőtérre.
-a biztonsági ellenőrzésen ismerőssel találkoztunk.
-vacsoráztunk a terminálon, aztán sörözni szerettünk volna, de ez CSAK egy nemzetközi repülőtér, SZÓVAL nem lehetett kártyával fizetni a túlárazott dobozos sörért a büfében.
-szerencsére azért a DutyFree-ben működött a kártyás fizetés, a pezsgő amit vettünk pedig kimondottan jól is esett.
-Last call-ra megérkeztünk a beszállókapuhoz és menetrend szerint el is indultunk Budapestről.
-este tizenegyre már Barcelonában cigiztünk, megvettük a bérletet és a metróra szálltunk.

Vasárnap:

-éjfél körül az Arc de Triompfnál voltunk, ami egy csinos “kis” diadalív egy pálmafákkal határolt korzón. Rengeteg ember üldögélt és kerékpározott a téren. Némelyek alkoholt, némelyek füvet kínáltak eladásra, egy szimpatikus fiatalember pedig habpatronnal (nevetőgázzal) töltött lufikkal bizniszelt.
Mivel minden értékünk -pénzünk, irataink, ruháink és technikai eszközünk- nálunk volt, nem éltünk a páratlan kehetőséggel.
-egy óra körül a barcelonai állatkert mellett sétáltunk el a tengerpart felé. Kilométer hosszan graffitiket láttunk a falakon, közöttük több olyan minőségű volt, hogy le is fotóztuk.
-utunk közben hétköznapinak egyáltalán nem mondható embertömeggel találkoztunk elég menő szórakozóhelyek között.
-kettőre a tengerpartra értünk, ahol mezítláb mászkáltunk kicsit a sós vízben és kagylókat meg kavicsokat gyűjtöttünk emlékbe.
-az Airbnb felé indultunk gyalog. Erre az éjszakára nem foglaltam szállást, mert egyrészt elég húzós ára volt, másrészt az idő rövidsége miatt nem tartottam praktikusnak, hogy egy fél napot “elpocsékoljunk” alvással.
-három óra előtt érkeztünk egy tengerparti gyorsétterembe, ami akkor pont zárt: ételeinket elcsomagolva kaptuk meg. Kései vacsoránkat (vagy korai reggelinket?) így a Beleári-tenger partján fogyasztottuk el. Pedig az óraátállítás is nekünk segített.
-tovább sétáltunk a parton az apartman felé -csak azért, hogy menjen az idő és hogy tudjuk: hova is kell majd visszajönnünk 8-9 óra múlva elfoglalni a szállást.
-hajnal négyre a szállás előtti padon üldögélt a csipet-csapat. Arra jutottunk, hogy butaság lenne itt elaludni, az nem adna túl sok emléket nekünk.
-Inkább metróra szálltunk (szombat lévén egész éjjel jár) és a belváros felé, egész pontosan a Jardines de Mossen Cinto felé indultunk, ami egy csinos park a hegyen. Az ötlet az volt, hogy libegővel megyünk fel a hegygerincre (ezzel megspórolva a sétát) és ott fogjuk megvárni a reggeli, 7.11-es napfelkeltét.
-a libegő viszont nem jár éjszaka, ezért mégiscsak nyakunkba kaptuk a hegyet és hajnali hegymenetre adtuk a fejünk. Lihegtünk mint a kutya, de a látvány ami fent fogadott minket kárpótolt.
-reggel hatra értünk fel a hegyre ahol egy órát még aludtunk is – lévén egész kellemes idő (~14 fok) volt, na meg mert lassan húsz órája talpon voltunk.
-hét óra után elérkezett a várt napfelkelte, varázslatos volt látni, ahogy a térvilágítás városszerte lekapcsol és a nap első sugarai alatt ébredezik a város. Mi, mint egy “Anti-Medve” azután, hogy megláttuk a saját árnyékunk, nem pihentünk tovább, hanem egy újabb kalandra indultunk.
-célunk a Sagrada Família volt, de előtte útba ejtettünk egy kedves helyi kávézót is. Kell az energia.
-délelőtt tízre már a kötelező csoportképeken is túl voltunk, szerencsére még nem volt OLYAN SOK ember a téren. Plusz ugye TikTokról megtanultuk, hogy honnan lehet IGAZÁN jó szögből fotózni a neogótikus templomot.
-gyors tízórai -és még egy energiaital- után a szállásunk felé metróztunk, mert megbeszéltük azt, hogy letehetjük a holminkat. (A szállás hivatalos elfoglalása 16.00 lenne.)
-negyed tizenkettőkor csak a takarítónéni volt “otthon”, aki semmilyen emberi nyelven nem beszélt -de még Spanyolul sem. Ahogy az lenni szokott, kézzel-lábbal azért megértettük egymást, kaptunk kulcsokat és egy ígéretet, hogy nagyjából egy óra múlva jöhetünk vissza pihenni, kész lesz a lakás.
-ebédelni mentünk egy közeli étterembe, ahol paéllát, pizzát és tésztákat falatoztunk, mellé pedig lendületből és dühből dobáltuk a söröket. Lehet, hogy volt tequila is, innentől az emlékeim homályosak.
-ami -szinte- biztos, hogy délután kettőre elfoglaltuk a szállást és pihentünk egy kicsit.
-eltolt sziesztánk után este nyolckor megint elindultunk, megnéztük Antoni Gaudí Casa Batlló épületét, ami a világörökség része.
-Később a Katalán Nemzeti Múzeumhoz mentünk, ahol a “Barcelonai Mágikus Szökőkutat” néztük meg. Illetve néztük volna, mert már nem csobogott. Itt is volt viszont egy tekintélyes lépcsősor, uccu’ neki, megmásztuk.
-Éjfél előtt a La Rambla (a város ütőere, éjjel-nappal pezsgő utcája) felé indultunk, azért, hogy vacsorázzunk egy jót.

Hétfő:

-A vacsora így átnyúlt a “következő napba” pedig megbeszéltük, hogy időben fekszünk… De az élet bizony nem Kívánságműsor.
-hajnal fél kettőkor indultunk haza. A metró már nem járt, az esti buszra pedig nem érvényes az a bérlet, amit korábban vettünk.
A fáradtság győzött: a gyors hazajutás reményében megvettük a vonaljegyeket.
Sajnos a busz több, mint fél órán keresztül csak araszolt, a helyi rendőrök meglepően nagy létszámban útblokádot építettek; ittas és drogos sofőröket kerestek.
Az biztos, hogy gyalog hamarabb hazaértünk volna.
-háromra mind ágyban voltunk, ezzel eljutottunk az első -és utolsó- “rendes” éjszakánkhoz.
-reggel nyolckor keltünk, a szállás alatti pékségben reggeliztünk, a szállás melletti kávézóban pedig remek kávéval indítottuk a napot.
-kilenckor a Camp Nouba mentünk, ami Európa legnagyobb stadionja és 99.000 ember fér be.
Mivel itt is hosszú hétvége volt, óriási tömeg gyűlt össze az FC Barcelona pályája mellett. Másfél-kétórás sor alakult ki a jegyvásárlás után, de még a beléptetés előtt. Nyilván faszkalap külföldiként előrepofátlankodtunk és betuszkoltuk magunkat a sorba, így a jegyvásárlás és belépés között negyed óra sem telt el.
Az időt maximálisan kihasználtuk: pincétől padlásig végignéztük a Szentélyt.
-délután egyre ismét a La Ramblán voltunk, ahol megnéztük a Güell palotát majd egy mexikói étteremben ettük magunkat halálra.
-nem időztünk sokat, háromra foglalt jegyünk volt a Moco múzeumba, ami egy modern művészeti múzeum, többek között Banksy, Warhol és Kaws kiállításaival.
-ezt követően négy után értünk a Szent Kereszt és Szent Eulália székesegyházhoz, más néven barcelonai katedrálishoz, ahol utcai táncosok tartottak flashmob-jellegű bemutatót.
-fél ötre a “Kiss of Freedom” mozaikképhez mentünk ami tényleg nincs messze a katedrálistól. Képeket csináltunk és elindultunk a metróhoz, hogy hazamenjünk. …Hogy hazamenjünk és átöltözzünk fürdőcuccba. Mert olyan nincs, hogy eljövünk egy tengerpartra és nem úszunk!
-Visszajöttünk a szállásra, és már lentről látszott, hogy a nappaliban világít a lámpa.
De azt akár úgy is hagyhattuk reggel…
Viszont bent a szobánkból hangokat hallottunk.

Bementünk…

A tv volt bekapcsolva!

Nem tűnt el semmi, de az kurva élet, hogy valaki volt ott. És tévét nézett az ágyunkból.
Nem vitték le a szemetet, nem volt takarítás.
Szóval nem hiszem, hogy a takinéni szórakoztatta magát amíg dolgozott. Nagyon fura volt. Nagyon. NAGYON!

-fél hat körül a hatalmas hullámok között ugráltunk Barcelona strandján, így október utolsó napján. Kár lett volna kihagyni.
-otthoni fürdést követően fél nyolcra egy japán “all you can eat” étterembe mentünk, ahol jó szokásunk szerint betegre zabáltuk magunkat, hogy aztán tíz óra magasságában lefeküdjünk aludni.

Kedden

-reggel hatkor eljöttünk a szállásról, három átszállással elértük a repteret, a biztonsági ellenőrzés után megittuk a reggeli kávénkat majd fél tízkor felszálltunk.
Viszlát Katalónia, viszlát napsütés, viszlát 24 fok!
-délre kiléptünk a ferihegyi repülőtér ajtaján. Üdv itthon, hello köd, hello 12 fok!

Nem töltöttünk összesen hetvenkét órát sem távol az otthonunktól.
Nem töltöttünk összesen hatvan órát sem Barcelonában.

És még így is aludtunk ~18 órát!
A hosszú hétvége alatt (legalább):
Tizenegy nevezetességet látogattunk meg 72.000 lépés, 46 km gyaloglás “árán”.

Na, ez egy IGAZI speedrun!