Vagy azt is írhatnám, hogy tüzérlaktanya.
Az, hogy milyen néven ismeritek, igazából mindegy is. A lényeg, hogy megint egy elhagyott, öreg épületben jártunk.

Az épület -vagy épületegyütes- a nem egész háromezer lelket számláló Hajmáskér község szívében található. Az 1900-as évek elején építették, a Monarchia büszkeségének számító “bázist”, I. Ferenc József parancsára építették, hogy tüzér alakulatok állomásozzanak itt. Bent több helyen előkerülnek évszámok a falakon és stukkókon, ezek az 1909 -es építési évre utalnak.

A Monarchia 1918-as bukása után, a fehérterror alatt a hadifoglyok helyét politikai elítéltek vették át az internálótáborrá átalakított hajmáskéri laktanyában. 1944-ben német, 1945-ben pedig szovjet kézre került. A padlásokon lévő “graffitik”, karcolatok és vésetek is tanúskodnak a múltról: magyar és német nevek, rengeteg cirilbetű.

A szovjetek átalakították, a főépület mellé panelházakat húztak fel a tisztjeiknek. Ezekben a “lakótelepekben” ma is laknak amúgy.

A rendszerváltás után elsők között ürítették ki a hajmáskéri laktanyát az oroszok, ezt követően állami tulajdonba került. Több épületet lebontottak és felújítottak, de a főépület úgy tűnik mindenkinek túl nagy falat volt: szanatórium, menő szálloda is lehetett volna, de ebből semmi nem lett.
Jelenleg laikusként menthetetlennek mondanám az épületet, a beomlott tető és hiányzó nyílászárók -na meg a vandalizmus hatására- olyan állagbeli romlásnak indult, ami már nem visszafordítható.

Az épület alumínium vezetékeit, a padló parkettáját, a tetőcserepeket és burkolólapokat szorgos kezek tépik fel és viszik haza; rajtuk kívül ma már csak urbexes kollégákkal lehet összefutni a területen. (Meg drogosokkal, hajléktalanokkal és olyanokkal, akik szerelmi légyottjaik helyszínéül a laktanyát választják.)

A laktanya mellett van amúgy elhagyott kórház is, izgalmas pincerendszerrel, elhagyott víztorony és hidroglóbusz is. Ezek mind-mind nyitva vannak és bejárhatóak.

A glóbuszban belül létra van, és bár én a negyedéig sem mertem felmászni, de volt a csapatban olyan, aki a tetején lévő csapóajtón kimászva készített páratlan lépeket a ~40 méteres magasságból.