Történt az, hogy a szombati beöltözős buli után egy házibuliba tévedtünk el és pár üveg sör után ott ért a hajnal.

A sztori mindennapi, a kertiparti nagyjából 10/4, azzal a kis különlegességgel, hogy feltűnt már ott, hogy nem érzem a füst szagát és az ételek ízét. Próbaképpen például a nyers vöröshagymát sem.

Nyilván még poénkodtunk is vele, hogy biztosan koronavírus, de inkább hajlottam arra, hogy a hűvös idő, meghűlés és egyszerű nátha eredménye ez. Aztán eljött a reggel, szagok meg ízek továbbra is sehol. Nohiszen.

De ezen kívül semmi. Jó közérzet, semmi fájdalom, semmi láz.

Egész vasárnap így ment ez, és ma reggel sincs változás.
Felhívtam hát a háziorvosom, aki szinte biztos benne, hogy ez a kórság ért utól. Várhatóan ma délután, vagykedden jönnek a mentősök tesztelni. Addig nem szabad

Furcsán hangzik, de bízom benne, hogy a korona miatt nem érzek szagokat meg ízeket, mert ha más miatt, az nagyon rossz lenne. A korona elmúlik, de ha ez valami más betegség…

Amúgy érdekes ez a szaglásvesztés. Például okádni tudok a köménytől, most natúr szárított köményt is rághatok. Kipróbáltam, nyilván.
Meg szaglásztam a gaztűzhelyből is, hátha a gáz szúrós szaga “átjön”, de semmi. Para lehet így élni. Érted, egyszerűen nem veszed észre ha mondjuk szivárog a gáz, vagy megromlott az étel.

Na mindegy is, kimozdulni tilos. Holnap jön a tesztelő mentő.
Vidám hétfő.