Történelmi nap a mai, ugyanis Orbán Viktor megdönti Tisza Kálmán 1875-1890 között felállított rekordját, így ő lesz a leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnök, amit el kell ismerni, a magyar parlamentáris demokráciánk rövid történetét tekintve komoly teljesítmény.
A magyar jobboldal érthetetlen módon mellőzi az idősebb Tiszát az emlékezetpolitikájából, pedig a lehúzott évek számán túl is sok a közös vonás.
Tisza regnálására esett egy nemzetközi gazdasági konjunktúra, aminek köszönhetően a magyar gazdaság stabilan növekedett. Ez egy szűk, “nemzeti burzsoázia” elképesztő meggazdagodásához vezetett, és bőven tellett gigaberuházásokra is, a korrupciós költséggel együtt.
Eközben Tisza pártjából igazi szavazógépet csinált, amit mindenféle választási machinációk segítségével szinte leválthatatlanná tett. Ezeket mind ismerjük 2010 után is.
De a legsúlyosabb öröksége végigvonul a magyar történelmen. Tisza óta valamiért az összes, hatalomban éveket eltöltő nagy formátumú politikus fontosnak érzi, hogy vele szemben ne jöhessen létre életképes ellenzék,aminek az eredménye az, ha megbuknak – mert előbb-utóbb mindig megbuknak – az ország egy politikai és alkotmányos válságba kerül. Jó esély van rá, hogy ezt “élvezhessük” majd 2022-től is, amiben ha közvetetten ugyan, de mindkét államférfinak komoly szerepe lesz.