Ciki a cigi. Ez volt a nagy szlogen még általános iskolában, amikor a drogos bácsi meg a cigis néni jött előadást tartani a dohányzás káros hatásairól.
Dohányozni tilos, tűzzel-vassal űzték a cigarettát az intézményből. Persze azért a tanári melletti kémiaszertárból folyamatosan dőlt a füst – na nem, nem a kísérletek miatt.

Hasonló volt a helyzet középiskolában, tanáraink rengeteget füstöltek.

Gimiben még az volt a menő, ha valaki cigizett. Erre a tanárok szerveztek anti-cigi programokat. Ezekkel egyenes arányban nőtt a dohányzó fiatalok száma.
Megfordultam néhány egyetemen is. Az emberek ott nem cigiznek.
Miért? Mert drága. Leszoktak, mert sokba került. És nem mert rákos lesz a tüdejük, vagy mert megláttak egy sárga hullát a cigisdobozon.
Ergo: új reklámkampány a cigi ellen: elrettentő képként az árát kéne nagy piros számokkal a dobozra nyomni.

De miért is írok erről?

Remek alaptémákat ad a helyi Facebook-csoport, most épp az van terítéken, hogy a kis tinik a templom tövében, az ABC melletti patakparton bagóznak és szemetelnek.
Elég vidéki hangulat, megy a lázadás a helyi boomerekközött: „Kamerákat, polgárőröket, nyilvános megszégyenítést” követelnek.

Ha valamit tiltanak egy kamasznak akkor csak azért is meg fogja/akarja csinálni, akkor meg mi értelme van a tiltásnak?

Tipikus kamasz viselkedés. Minden csak addig érdekes, amíg nem szabad.

Ha van egy pont, ahol a srácok-lányok összegyűlnek, inkább padokat meg szemeteseket kellene kirakni, nem polgárőrökkel riogatni.

Aki dohányozni akar, az fog is.

Mint ahogy, aki Sportszeletet akar enni, az is fog.

Nem tisztünk ebben az esetben a cselekményt büntetni, az inkább a szülők feladata.

Ha majd lesz megfelelő számú hulladéktároló és kulturált környezet, majd akkor lehet intézkedni a szemetelőkkel szemben.

Nem kell “lázadó tininek” lenni ehhez: felnőttként is megvan a romantikája annak, amit tiltanak, ami nem szabályos. Egyszerűen vágyunk rá, hogy megszegjük a szabályokat. Ezért parkolunk tilosban, iszunk közterületen, vagy mászunk be a bezárt strandra.

Ha csikktartók és kukák kerülnének a patakpartra, gyakorlatilag “dohányzóhely” létesülne, akkor szempillantás alatt eltűnne a “tilosban járás élvezete”.

Meggyőződésem, hogy ha egy tizenéves dohányzik, az nem “nikotinfüggősége miatt” teszi, hanem mert tilos.

„Csak azért is!”

Amint nem rugózunk azon, hogy „jaj, tilos TILOS!! dohányozni!!” rögtön nem lesz „fun”, a fiatalok nagyrésze le is teszi.

Csak gondoljatok bele, amikor mondjuk gimiben először cigiztetek a WC-ben elbújva, vagy vettétek meg az első doboz cigiteket egy kocsmában az miért történt?

Mert tudtátok, hogy tilos, tudtátok, hogy “ebből baj lehet”. Mégis az édes adrenalin győzött a “józan ész felett”.

Így rákanyarodtunk a kamaszkor egy fontos velejárójára.
Sok „felnőtt” sajnos nem képes ezt megérteni. A lázadó kamaszok pont így viselkednek. Ez például a szexualitás témakörben kap nagy szerepet, hiszen sok szülő élete végéig tiltaná tőle a gyerekét, és nem érti meg, hogy teljesen hiába tiltja, ha a gyerek akarja megteszi, akkor pedig az a fontos, hogy a szülő ott legyen mellette, segítsen, ha szükség van rá, nyugodtan fordulhasson hozzá kéréssel-kérdéssel és időben reagáljon, ha baj történik. Az összes tini szülőjének, az élet minden területén hasonlóképp kéne eljárnia.

Visszatérve a dohányzás témakörére:
Maholnap 28 éves leszek, hagyományos cigiből eddigi éveim során talán egy teljes dobozzal sem szívtam még el.
Nem azért, mert tiltották, nem azért, mert beteg leszek, nem azért, mert drága. Egyszerűen nem tetszett. Viszont az tuti, hogy a sulis időkben állandóan a „dohányzóhelyeken” töltöttem az időmet.

A dohányzás közösségépítő ereje elvitathatatlan.
Hát mennyivel egyszerűbb úgy elkezdeni egy beszélgetést, hogy valaki tüzet kér, és te adsz neki?