Szeptember közepén csörgött a telefonom. Na, ez eddig nem túl izgalmas, de a figura, aki hívott azért keresett engem, mert nem találta a geoládámban a jelszót. Vagy nem találta a geoládám.

Hogy mi? Hát még van, aki játszik?

Ha azt sem tudod, miről van szó gyorsan összefoglalom:
Egy ember elrejt egy dobozt -na, ez a geoláda- valahol a természetben, ír bele egy jelszót, a GPS koordinátáit pedig feltölti az internetre.
Egy másik ember pedig megkeresi a koordináta-pár alapján a ládát, a benne lévő jelszóval pedig “igazolja” a megtalálást.

2006-ban, -amikor az egész kezdődött- nagyjából azt sem tudtam, hogy mi az a GPS, illetve azt tudtam róla, hogy ez valami úri huncutság valami műholdakkal és méregdrága kütyükkel. Judit apukájának viszont volt ilyen cucca, gyakorlatilag ő volt, aki elültette a bogarat a fülünkbe. Hát dobozokat kezdtünk keresni az erdőben, a hegytetőn, a búzatáblákban…
Később az Ica-néni féle Tekergő klubbal csavarogtunk sokat a Balaton-felvidéken. Ott is volt már GPS, valami Garmin kütyü, talán egy Dakota 20-as. Ez óriási dolog volt, színes (!) érintőkijelző (!!) a nyomógombos Nokiák korában!

Amikor regisztráltam a geocaching.hu oldalra alig 3.000 felhasználóval bírt a játék.
Azért sem volt ez olyan népszerű, mert akkoriban még nem volt az embereknek kétezer ismerőse a Facebookon akik látták volna storyban, hogy milyen izgalmas hobbit űz, na meg a készülékárak tényleg veszedelmesek voltak. A fent említett Dakotát például 120.000 Forintért lehetett megvenni akkor, amikor a minimálbér 62.000 Ft volt. És ez csak navigált, nem fotózott, nem zenélt, nem tudtál róla telefonálni. Céleszköz.

Középiskolában még az iskolaújságba is írtam egy cikket a játékról Kumin Ferenccel, a Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület akkori elnökével. Aztán valahogy egyre kevesebbet játszottam, végül is évekig be sem léptem.

-Mi az a geocaching?

(Az interjú valamikor 2007-ben íródott, mára már nyilván nem feltétlenül aktuális.)

-Nyilván minden játékosnak más. Akinek sok gyereke van, annak egy nagyon jó családi program, aminek része, hogy a természetben együtt friss levegőt szívnak, a gyerekek pedig nagyon élvezik a kincskeresés izgalmát. Aki szereti az autóját, annak lehetőség, hogy a hétvégén nagyobb távokat tegyen meg, ismeretlen utakon bóklásszon, és az erdő szélén leparkolva járjon is egy jót. Aki szereti járni az erdőt, de a hagyományos, nagy túrákhoz nincs elég ideje, annak pedig egy jó ok, hogy kisebb távokat bejárjon, akár csak 1-2 órára is, de kiszabaduljon a természetbe – én leginkább ebbe a csoportba tartozom.

-Mi az a GPS?
-Számomra egy olyan csodálatos eszköz, amiben túlzás nélkül benne van szinte minden, ami a 21. század műszaki civilizációját jellemzi: közlekedés, telekommunikáció, nagyon gyors számítógép egy kis dobozban, atomóra a műholdakban, gyönyörű színes LCD kijelzők, nagy kapacitású memóriakártyák, stb..
Mindezek mögött pedig egy olyan elméleti tudás átültetése a gyakorlatba, amelynek kiindulópontja talán a görög hajósok navigációs tudása lehet, benne van az évszázadok alatt egyre tökéletesedő térképrajzolás, de kell hozzá még Einstein relativitáselmélete is.
Mindebből persze egy egyszerű, ma már természetesnek tűnő dolog látszik a végén:
bárhol járva látom a pozíciómat a kézben tartott kis kütyü képernyőjén megjelenő térképen tíz méteres pontossággal.
Ezzel elsősorban eltévedés nélkül eljutok ismeretlen célpontokra, de ha eljön a játék ideje, akkor az ismert koordinátán elrejtett célponthoz, rejtekhelyhez is oda tud vezetni a készülék. Így jutunk el a geocachinghez.

-Játszható GPS nélkül?
-Elvileg igen, de ennek a játéknak mégis csak a GPS áll a középpontjában.
Korábban ez akár sokak kedvét is elvehette. Mára szerencsére sokkal lejjebb ment ezeknek a szerkentyűknek az ára, és feléledt a használt készülékek piaca is. A geocaching játszására alkalmas GPS-t egy jobb étteremben eltöltött családi ebéd árából lehet venni.

-Mi a játék lényege?
-A játék lényege, hogy a játékos megmozduljon, töltse le a koordinátákat, szedje össze az adatokat, töltse fel ezeket a GPS-ébe, és – itt jön a lényeg – lépjen ki, kapcsolja ki a gépét, húzza a túracipőt, és hagyja maga mögött a hétköznapi világot, az iskolát, a tantermet, gép-termet, az otthoni szobát.
Mivel pedig egyedül az erdőben mászkálni általában nem népszerű elfoglaltság, a játék összehozza a barátokat is, és rögtön jó apropója van egy közös kirándulásnak is.

-Ki csatlakozhat?
-Bárki, aki elfogadja a Geocaching Szabályzatot és regisztrálja magát a geocaching.hu-n.

A mai napon pedig közelíti a 40.000-et a regisztráltak száma.
Hiszen csak egy pármegás telepítő az alkalmazásboltból és gyakorlatilag bármelyik okostelefon alkalmassá válik a geoláda-keresésre.

Szóval ismét elővettem a régi hobbit, és már két hete, szinte minden nap elmegyünk túrázni és kincseket keresni.