Új Fejezet: A Szóljon Almádi! Kulturális Egyesület

Az elmúlt időszak izgalmas volt számomra, és nem csak a szokásos projektjeim miatt. Egy teljesen új kihívás elé nézek, amit szeretnék veletek is megosztani. Talán már hallottatok róla, vagy talán még nem, de én vagyok a Szóljon Almádi! Kulturális Egyesület elnöke. Igen, mostantól ez is része az életemnek, és izgatott vagyok, hogy lássam, hova vezet ez az út.

A születés pillanata

Az egész a Picuri törzsközönségének egy spontán ötleteként indult. Zsófival és Emesével beszélgettünk erről, hogy mégis mi az a téma, amivel meg lehet fogni a fiatalokat, ami nem ingyen sör és ingyen pizza. A beszélgetések során hamar világossá vált, hogy van egy üres tér a város kulturális életében, amit mi magunk is megtölthetnénk. Ahhoz viszont, hogy ezek az ötletek ne csak a kocsmában maradjanak, egy hivatalos keretet kellett adnunk nekik. Agyaltunk rajta sokat, és még az alakulás előtt is többször módosítottunk a dolgokon, de végül létrejött az egyesület, amit már hivatalosan is bejegyeztek.

Mit célzunk meg?

Az egyesület fő célja, hogy közösségi platformot teremtsünk a városban. Nem csak a ‘high culture’ eseményekről van szó. Főzőversenyek, városi rendezvények, versolvasások és zenei események – mind olyan dolgok, amiket tervezünk és támogatni szeretnénk. Az egyesület nem korlátozódik egyetlen művészeti ágra sem, a könnyűzenétől a komolyzenéig, a street arttól a színházig, minden területen aktívak szeretnénk lenni.

Miért írok erről a blogomban?

Bár a Szóljon Almádi! már egy önálló dolog, mégis, szorosan kapcsolódik ahhoz, amit én egyébként is csinálok és képviselek. Ezen a platformon is szeretném bemutatni, hogy az embernek lehetnek többféle szenvedélyei és érdeklődési körei, és ezek akár össze is kapcsolódhatnak valami nagyobb és komolyabb dologban. Kulturális rendezvényszervező és technikusi végzettséggel rendelkezem, több, mint tíz éve szervezek kisebb-nagyobb rendezvényeket. Vagy épp segítem a lebonyolításukat. Szóval van valami fogalmam róla.

Jövőkép

Az előttünk álló út izgalmas, tele lehetőségekkel és kihívásokkal. Célunk egy erős, összetartó közösség építése, ami nem csak a szórakozást, hanem az értelmes időtöltést és a kultúra sokszínűségét is képes elősegíteni.

A Szóljon Almádi! Kulturális Egyesület nem csak egy újabb projekt számomra, hanem egy lehetőség arra, hogy aktívan hozzájáruljak valamihez, amit fontosnak tartok. Remélem, az elkövetkező hónapokban és években sok érdekes és inspiráló tartalommal jelentkezhetek majd ezen a fronton is.


EESZT-ügy második felvonás, feljelentés

Meglepően sokan írtatok azzal kapcsolatban, hogy Nektek is voltak “gyanús” bejelentkezések és adatletöltések a saját Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) felületeteken.

Ez nagyon nincs rendjén, ezért összeállítottam ezt a “Step By Step” leírást arról, hogy én hogyan is jártam el, illetve, hogy mit javaslok minden érintettnek.

Mi ez az egész? KATT IDE!

Feljelentés How To Basic

Először is felkeresed a “police.hu” oldalt.

Itt az “E-ügyintézés“-re kattintasz, majd “Bejelentkezés“, amihez az Ügyfélkapud fog kelleni.

Folyamatban lévő ügyeim” gomb, majd “Új ügy indítása“.

A “Bűnügyi szakterület“-re kattintasz, ott pedig “Bűnügyi ügyintézés bűncselekményre vonatkozóan“.

Itt az IN-100016 űrlapot (Bűncselekményekkel kapcsolatos beadványok) választod, és megnyitod az űrlapot.

Az űrlapon a személyes adataid már valószínűleg ki lesznek töltve. A többi mezőt pedig értelemszerűen töltöd ki, de ebben is segítek.

Illetékes hatóság“-nak a Balatonfüredi Rendőrkapitányságot állítottam be, hiszen a dolog -papíron- Balatonfüreden történt.

Új ügyet kezdeményezek” – kezdésnek ezt választod. Majd ha esetleg lesz további fejlemény, új infó a kezedben, akkor a másikat.

A beadvány megnevezése “FELJELENTÉS“.

A beadvány szövegének pedig a következőt írtam:

(ez nyilván rád vonatkozóan aktualizálandó, pontos időponttal például)

2023 március 14-én e-mail értesítést kaptam az Egészségügyi informatikai Szolgáltató és Fejlesztési Központ által üzemeltetett EESZT rendszerből új betegdokumentum érkezéséről. Mivel nem jártam egészségügyi szolgáltatónál, beléptem az EESZT rendszerébe. Ott az adatkezelési lapon 2023 március 14, 16 óra 49 perc időponttal "Adatlekérés"-ről szóló bejegyzést találtam melynek lekérdezőjeként az E026121 intézményi felhasználó, a Balatonfüredi Városi Szakorvosi Rendelőintézet Sebészeti Szakrendelése lekérdezése szerepelt. Az említett napon nem jártam szakrendelésen.
A jogosulatlan lekérdezésről képernyő képet a feljelentésemhez csatolom.
Meggyőződésem, hogy a különlegesen érzékeny személyes adataimat jogellenesen tekintették meg, kérem, hogy az elkövető(k) felkutatására a szükséges intézkedést tegye meg. Kérem az elkövető(k) büntetőjogi felelősségre vonását!

Az “Ügymappa” alatt lesz lehetőség feltölteni például egy képernyőképet a saját EESZT felületedről.

Végül pedig bepipálod a bepipálni-valót, majd Véglegesíted a dokumentumot.

Meggyőződésem, hogy a betegdokumentumainkhoz illetéktelen(ek) fért(ek) hozzá.
Ez pedig nincs rendjén, mert mindnyájunknak lehetNE olyan irat, ami túlzás nélkül derékba törhet egy karriert, vagy egy családot.
Terhességmegszakítás, erős nyugtatók, pszichiátriai eredmények, kábítószer-teszt, nemibetegség, bántalmazások vagy önsértések. Hogy milyen bajra milyen gyógyszereket szedünk, hol szoktuk ezeket kiváltani és mikor, stb.

Nem gondolom, hogy hogyha ez tényleg támadás, akkor “adott embereket” érintene, mert eszméletlen sok a lekérdezés, igazán jelentős az érintettek száma.

Viszont az már inkább valószínű, – és erre azért jócskán van példa, – hogy egy BOT pörgetheti és mentheti az egész adatbázist, majd ha elég nagyra “hizlalja”, akkor keresni kezd benne olyan kórelőzményeket, amik “értékesek”, hogy aztán a szoftver mögött álló személy(ek) zsarolhassák a korábbi beteget.

Hát ki ne fizetne azért, hogy mondjuk ne derüljön ki róla nagy nyilvánosság előtt az, ha például fogamzásgátlót szed, közben pedig a párja már évek óta gyereket tervez?
Vagy ha egy igazán konzervatív értékrendet valló családban 16 évesen már a második abortuszon van túl a família szeme fénye?

Ugye?

Mert ebben az esetben nyilván nem az én mandulagyulladásom, vagy rossz szemem lesz az értékes adat, de még erről sem akarom, hogy olyanok tudhassanak, akiknek semmi köze hozzá.

Szóval ha neked is volt hasonló “megmagyarázhatatlan” adatletöltésed, akkor tegyél feljelentést az online felületen, mert nem tart tovább, mint ennek a bejegyzésnek az elolvasása.


EESZT adatszivárgás, adatvédelmi incidens?

Az EESZT rendszerével kapcsolatos közlemény jelent meg a Balatonfüredi Városi Szakorvosi Rendelőintézet honlapján.

Az utóbbi napokban többen azt tapasztalhatták, hogy az EESZT Lakossági Portál felületére "új" betegdokumentum érkezett. Erről e-mailben értesítést azok kaptak, akik az EESZT Lakossági Portálon ezt kérték, illetve megjelölték.
A beküldött dokumentumok egy része valóban nem újkeletű, hanem korábbi ellátás ambuláns lapja. Azokat az ellátásokat érinti, amelyek korábban – valamilyen technikai okból adódóan (akár központi, akár helyi jellegű) – nem kerültek be az EESZT-be.
Intézetünk azonban fontosnak tartja, hogy – amennyire csak lehetséges – minden orvosi dokumentum elérhető legyen az Önök számára. Ezért törekszünk arra, hogy az EESZT-ből – bármilyen okból – hiányzó ellátásokat beküldjük a rendszerbe.
További teendő az Önök részéről nincs. Az ügyfélkapus értesítések csupán arról szólnak, hogy új dokumentum érkezett az EESZT-be, ami esetenként régebbi dokumentumot is jelenthet.
Az esetleges kellemetlenségért elnézésüket kérjük!

A Rendelőintézet közleményével ellentétben nem “korábbi ellátások” kerültek rögzítésre, ilyeneknek nincs nyoma a dokumentumok között.

Azt hiszem, hogy ez csak elterelés, lehet, hogy ők sem tudják mi folyik itt, de muszáj volt gyorsan kiírni valamit például azért, mert befutott féltucat rendőrségi feljelentés ezügyben.

Az történt, hogy az elmúlt napokban nagyon sok furcsa bejelentkezést és lekérdezést találtam az EESZT-ben. Ez az a felület, ahol az egészségügyi dokumentumokat tudod megnézni a neten.

A gond nem csak engem érint, ismerősök, munkatársak, családtagok is érintettek, mindenkinél több bejelentkezés történt olyan szakrendelésekkel kapcsolatban, ahol soha nem jártak, vagy ha jártak is, akkor évekkel ez előtt.

Az elmúlt héten, leginkább olyankor, amikor amúgy nincs is nyitva a balatonfüredi rendelőintézet mégis lekérdezések és adatletöltések történtek mindnyájunk kórelőzményeiről, egészségi dokumentumairól.

A lekérdezések változatosak, sebészet, neurológia, szemészet, nőgyógyászat és bőrgyógyászati szakrendelések.

Igazából mindegy is, ezek a “szakorvosok” MINDENHEZ hozzáférnek születésünk (illetve talán az EESZT létezése óta). Viszont nem egy-egy orvos neve, hanem “E026121 Intézményi Felhasználó” szerepel.

Ez az azonosító az ÁNTSZ szerint nem orvost vagy ápolót, hanem kizárólag a “BALATONFÜREDI VÁROSI SZAKORVOSI RENDELŐINTÉZET”-et jelöli. Amolyan “technikai felhasználó”.

Például március 15-én, a nemzeti ünnepen; vagy épp utána éjszaka egymás után többször is mindnyájan “jártunk” sebészeten vagy neurológián.

Tegnap például az EESZT szerint kétszer is “jártam” szemészeten.

A valóság ezzel szemben az, hogy a kérdéses időpontokban nem járt egyikünk sem a rendelőben (mert PÉLDÁUL nyitva sincs).

A háziorvosunkkal (füredi) és az esetekkor aktuálisan ügyelő ügyeletes orvosokkal is beszéltünk, felkerestük a szakrendeléseket, akik azt mondták, hogy ők nem kértek le és nem töltöttek fel semmilyen adatot, az ügyeletes pedig azt is mondta, hogy az adott időpontban senki nem is volt a házban rajta kívül. Nem tudnak semmilyen frissítésről, ellenőrzésről, adatszolgáltatásról.

A rendelőintézet “hivatalos” közleménye nekik is új.

A Belügyminisztérium EESZT-t üzemeltető telefonos ügyfélszolgálatán sem tudtak magyarázatot adni a jelenségre.

Nézd meg, hogy érintett vagy-e ebben az adatvédelmi incidensben:

Bejelentkezel az https://www.eeszt.gov.hu/ oldalon ügyfélkapuval, aztán a három vízszintes csíkra (menüre) kattintasz.

Itt lesz egy olyan, hogy “Önrendelkezés”, azon belül pedig “Adatkezelési napló”.

Lenyitod a “további szűrő feltételek” menüt, ahol a két dátum közül a kezdő dátumot mondjuk március 1-re állítod, a záró dátumot pedig a mai napon hagyod.

Ráböksz a “Lekérdezés”-re.

Ha van más bejelentkezésed, mint a mai (mostani) bejelentkezésed, ami “teljesen indokolatlan”, ráadásul a “Füredi Rendelőintézettől”, akkor írj nekem, mert valószínűleg te is egy adatvédelmi incidens, egy adatszivárgás, vagy egy bűncselekmény áldozata lettél.

Az egészségügyi dokumentumoknak -erősen szenzitív adatok- nem csak a lemásolása vagy közzététele, de még a jogosulatlan megtekintése is bűncselekmény, ami miatt már most hatan feljelentést tettünk ismeretlen tettes ellen.


XXX.

Köszönöm a köszöntéseket, igazán vidám napom volt!

Az ünneplést jó szokásunk szerint március 14-re toljuk, mert másnap úgysincs sem suli, sem munka;

Így nyugodtan lehet agonizálni, ha VÉLETLENÜL úgy alakulna az éjszaka.

Helyszín valahol Budapesten, Erzsébet és Teréz körút környéke.

Ha már a Fővárosban leszünk az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc Évfordulója alkalmából, március 15.-én délelőtt szóba jöhet a Szent Korona látogatása az Országházban; Díszünnepség a Múzeumkertben; aztán a Szépművészeti Múzeum felkeresése; végül pedig ünnepi fényfestés a Magyar Nemzeti Múzeum homlokzatán…

Szóval köszi mindenkinek, kedden tali, szerdán pedig csak csiniben’:

koszorúzzunk együtt a Múzeumkertben!


Borfeszt?

Miért nem lehet elvárni Balatonalmáditól az egész nyári rendezvény-sorozatot?

A pénz az úr

Azt gondolhatjuk, hogy egy városnak – különösen egy olyan népszerű turistacélpontnak, mint Balatonalmádi – könnyű dolga van, ha nyári programokról van szó.

Az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy a magas minőségű események, nagynevű fellépők és koncertek megvalósítása nem csak az idő és az energia, hanem komoly pénzügyi erőforrások befektetését is igénylik.

A költségvetési valóság

Először is, tisztázni kell a kereteket: Balatonalmádi nem egy gazdag város. A költségvetés korlátozott, és az Önkormányzat felelőssége, hogy a pénzt úgy ossza szét, ami a legtöbb lakos számára a legjobb. Infrastruktúra, oktatás, egészségügy – ezek a területek mindig előnyben részesülnek, ennek jogossága pedig megkérdőjelezhetetlen.

A rejtett költségek

Ami a rendezvényeket illeti, a vendégek gyakran csak a színpadon látottakat érzékelik.
Nem látják a háttérben zajló szervezést, az eszközök, dekorok bérlését vagy megvásárlását, a színpad és technika költségeit, a fellépők díjazását, az élő erős őrzést, az egészségügyi szakszolgálatot, a takarítást és a hulladékszállítást, a folyamatos ügyeletet és karbantartásokat, hibaelhárítást.

És ne felejtsük el: ha a rendezvények ingyenesek, akkor nincs bevétel, ami fedezhetné ezeket a költségeket.

Több ezer kWh áram, száz meg száz köbméter víz, és még csak nem is ezek a legnagyobb kiadások.

Vannak alternatívák!

Helyi vállalkozók és piaci alapú megoldások

Az önkormányzat új megközelítést javasol: bízzuk meg a helyi vállalkozókat, hogy saját rendezvényeket és koncerteket szervezzenek. Erre lehetőségük is van, mivel a 22 órás csendrendelet éjfélig módosul a nyári időszakban. Így a vállalkozók profitálhatnak, és még a városi költségvetést sem terheli extra kiadás.

Gazdasági társaságok és egyesületek, alapítványok milliós támogatásokat kaphatnak a legkülönbözőbb forrásokból (legyen az például EKF, NEA). Szervezzenek ők párnapos fesztiválokat, hozzanak nagy neveket az Önkormányzat pedig segíteni fogja az ő munkájukat.

Közösségi összefogás és kreativitás

Emellett nem szabad alábecsülni a közösségi összefogás erejét és a kreativitást. Vannak olcsóbb, mégis szórakoztató eseménytípusok, amelyek minimális költséggel valósíthatók meg. Például filmvetítések a parkban, helyi művészek kiállításai, vagy akár egy közös piknik és sportnap a városban. Legyen kiskoncert a parkolóban, legyen főzőverseny a körszínpadnál…

Csináljuk együtt!

Balatonalmádi nem tudja finanszírozni, -és nem is kell neki- hogy egész nyáron folyamatos, nagyszabású rendezvényei legyenek. Ahelyett, hogy egy város “falunap-jellegű” rendezvényeket próbáljon összehozni, jobban teszi, ha fenntartható és közösségi alapú megoldások felé orientálódik. Így nemcsak a város pénztárcáját kíméljük meg, hanem felelősséget és kezdeményezőkészséget is tanítunk a helyi közösségnek.

És ki tudja? Talán pont ezek az egyszerűbb, de szívvel-lélekkel megvalósított programok hozzák el a az igazi élményt.


Nagy Évösszegző

-mert ez már szokássá vált-

Micsoda év volt!
Utazás, vitorlázás, egyetem, választás, kecske, bulik, népszámlálás és lélekdonor…

Januárban
A cseh fővárosba látogattunk, ahol hogy-hogy nem ismerősökkel futottunk össze. Jókat ettünk, jártunk múzeumban, láttunk egy bácsit kecskét pórázon sétáltatni, és mit szépítsük: egyik hajnalunkon egy valódi drogbarlangba csöppentünk.
A kecskének ehhez nincs köze.

Februárban
Árstoppoltunk és pánikvásároltunk. A háborúra készültünk, amiből szerencsére kimaradtunk. Tankoltunk volna, de nem volt mit és közbeszéd tárgya lett, hogy besoroznak minket is katonának. Nem így lett.

Márciusban
Elmentünk a Békemenetre, ünnepeltünk születésnapot, a hónapot pedig egy nápolyi AirBNB-ben zártuk. Ettünk remek olasz pizzákat, és megnéztük az ókori római romvárost, Pompeit. Pár napot töltöttünk csak ott és haza is repültünk a választásokra.

Áprilisban
Szavazatot számoltam Paloznakon az Országgyűlési választáson. Édesapám születésnapjára a bolgár tengerpartra utaztunk, ahol megnéztük Nessebart és a napfényes Burgast. Amikor hazajöttünk, cimboráim javaslatára elhatároztam:
Elindulok a helyi időközi önkormányzati választáson, a megüresedett polgármesteri székért, függetlenként. Miért is ne?

Májusban
Elindult a kampányvonat, ajánlásokat gyűjtöttünk városszerte, amik -még ha nem is egyik napról a másikra- de határidőre meglettek.
A városi Majálisra -a Pannónia felkérésére- kitelepültünk a Ligetbe, ahol egy igazi retró hangulatú “Sör+Virsli Majálist” prezentáltunk. Ez volt az első május elseje, amiben úgy működtünk közre, hogy azt nem a Picurinál tartottunk.

Júniusban
A csipet-csapattal Mallorcára utaztunk, ahol szintén egy csomó ismerőssel futottunk össze. Kicsi a világ, de elmondhatjuk, hogy életünk egyik legjobb bulija kerekedett ebből a nyaralásból.
A pünkösdi hosszú hétvégén Almádiban hivatalosan is megnyitottuk a nyári szezont a The RIDE rendezvényével.
Az igyekezet ellenére nem lettem polgármester, de -csak mert így jobban hangzik- dobogós helyet értem el a választáson.

Júliusban
Vitorláztunk a Balatonon, pálinkáztunk a Csallónál és igazi, minőségi (!) karaoke-programot hallgathattunk az Almádi Nyár színpadán. (Nem.) Azóta, ha meghallom Caramel “Lélekdonor”-ját, muszáj nevetnem.
A nyár nagyon beindult, keveset aludtunk és sokat dolgoztunk. De ez már csak a szokásos.

Augusztusban
Tizenkét éves lett a Picuri, hajnalig tartó bulival köszöntöttük kedvenc kocsmánkat.
Szintén ebben a hónapban a városba látogatott Carson Coma, ami -a mostoha időjárás ellenére- talán soha nem látott tömeget mozdított meg kisvárosunkban.
Óriási kontraszt volt a júliusi után.

Szeptemberben
Beiratkoztam az Óbudai Egyetemre, ahol fantasztikus emberekkel és remek oktatókkal találkoztam.
Ebben a hónapban körvonalazódni kezdett a Szóljon Almádi! egyesület, melynek célja a város kulturális életének felpezsdítése, a könnyűzene eszközével, fiatalok bevonásával.

Októberben
A Tökfesztiválon bemutatkozott az Egyesület. Az első rendezvény nem volt zökkenőmentes, de a visszajelzések messzemenően pozitívak voltak.
Később elutaztunk Svájcba egy családi rendezvényre. Láttunk havas hegytetőket és páratlan szépségű városokat.
A hónap végén halloween bulit tartottunk a Picuriban, aztán elrepültünk Barcelonába.

Novemberben
A Camp Nou, a La Rambla, a Sagrada Familia és az őszi tengeri fürdőzés után hazajöttünk.
Remek eredményeket értem el az egyetemen, jártunk a Bakony Expón és részt vettünk a népszámlálásban is.

Decemberben
Hagyományteremtő szándékkal Luca-napot szerveztünk a Tulipán Udvarba. Eltűnt a macskánk, aztán kalandos úton visszakerült hozzánk…

Szilvitől pedig az eddigi legkülönlegesebb ajándékot kaptam a karácsonyfa alá:
1+1=3
Utazásunkat az Élet Tengerén 2023-ban hárman folytatjuk!

Áldott Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánok!
…és találkozzunk ma este is a szokásos Szentestére, a Tulipánudvarban.


Macskaműtét?

Dr. _ István, a veszprémi _ Rendelő állatorvosa azt mondta, hogy hogyha ezt a történetet leírom és nyilvánosságra hozom, fel fog jelenteni üzletrontásért, rágalmazásért és becsületsértésért.

De azért csak leírom… “Állok elébe.”

Elöljáróban annyit mondanék magamról, hogy nagyon szeretem az állatokat, kutyák és macskák között nőttem fel. Balatonfüreden, kertes házas környezetben most is több macskám van. Ezek a macskák kijárnak az udvarra, a bejárati ajtókon csapóajtók vannak, amiken a cicák ki-be járhatnak. Ezért például nincs a házban alom, a dolgukat is kint végzik a kertben.

Környezetünkben sokan tartanak macskákat, néha a szomszédok kis kedvencei is nálunk napoznak, időnként a mieink is máshol süttetik a hasukat.
Mindegyik macskánk ivartalanított, csippelt és oltott, kézhez szokott és emberbarát.
Elő szokott fordulni itt a környéken, hogy pár napig mi “látunk vendégül” cicákat a szomszédból, máskor a mieink tűnnek el “üdülni” napokra.

Ez már sok vicces Facebook-posztot szült.
Sajnos EZ a poszt nem AZ a poszt.

Rozi cicánk (Ő az, akit vemhesen fogadtam be még a nyáron) múlt hét szerdán nem jött haza vacsorázni.
Nem tulajdonítottunk ennek különösebb jelentőséget, volt már így.
Ma reggel viszont szokatlan telefonhívást kaptam a veszprémi _ Rendelőből:
Zaklatott női hang szinte sírva, elnézést kérve közölte, hogy nagyon nagy hibát követtek el.
Náluk van Rozi, de nincs jól. Felnyitották, megoperálták.

Mi történt szerencsétlennel, miért van ott?

Elmondták, hogy tegnap este egy budapesti (?) székhelyű alapítvány önkéntese vitte be hozzájuk Rozit. Nagy hasa miatt az Alapítvány “sürgősségi ivartalanítást” rendelt meg a macskámra. (Ez egy “abortusszal” egybekötött beavatkozás, a felesleges szaporulat elkerülése végett. Kóbor állatoknál szokásos.)
Ma reggel Dr. _ István elkábította Rozit, felvágta a hasát és…

…és MEGLEPVE tapasztalta, hogy nincs mit eltávolítani a macskámból:
Hiszen Rozi két hónapja ivartalanítva lett, ovariectomiát hajtottak végre rajta, ami a petefészek eltávolítását jelenti állatorvosul.

Ez után jutott eszébe csak, hogy ESETLEG le kellene olvasni a mikrochippet az állat nyakában.
Szóval ma reggel, a felvágott hasú, Veszprémbe cipelt macskám mellől hívtak fel, hogy “nálunk van a cicád, nincs jól, megoperáltuk”.

Nonszensz. Képtelenség.

-Egy macskát befog egy szervezet, NEM OLVAS CHIPPET, nem írnak róla posztot, nem keresik a gazdit.
A szervezet megrendel egy ivartalanítást egy állatorvostól.
-Az állatorvos NEM OLVAS CHIPPET, NEM CSINÁL EGY ULTRAHANGOT sem.
-Egyszerűen, bemondásra elaltatja, és felvágja a kedvencedet.
A saját állatorvosunkkal beszéltem, ő azt mondja, hogy gyakran két év után is látszik a korábbi műtéti beavatkozás helye, nemhogy két hónap után – mint a mi esetünkben.
Azt mondja, hogyha ilyen láthatatlanul varr, elmegy varrónőnek!
Egy veszélyes műtétnek vetnek alá egy állatot, anélkül, hogy egyáltalán megpróbálnák kideríteni, hogy ki a gazdája.

Ma, amikor egy benzinkúton is van már ingyenes chip-leolvasó.

Nevetséges. De ez amolyan keserű nevetés, inkább csak kínomban.

Én az “idézőjeles” szakemberrel szemben állatkínzás bűncselekménye miatt ugyan feljelentést tennék, de nem tudom, hogy ez az eset kimeríti-e a törvényi tényállást.

Ennek ellenére rendőri intézkedés történt, ilyen esetekben ez “szokásos”.

Nem kaptam meg az orvosi dokumentációt sem a beavatkozásról, sőt az orvos fenyegetett meg azért, hogy feljelent amiért a macska ki tud menni a kertünkből.
Véleményem szerint az elvárható/szükséges körültekintés és az állatorvos alaposságának hiánya miatt az állat szükségtelen, fájdalmat okozó beavatkozása történt Rozi esetében.

Az “állatvédő” eljárása, aki szervezett körülmények között, “hivatásos” állatvédőként ilyen hibát vét, az is elfogadhatatlan.

Rozi közben már itthon van, a tévé előtt üldögélve igyekszik kiheverni a teljesen felesleges műtét okozta fáradalmakat.

Nagyon remélem, hogy teljesen helyrejön, és azt, hogy ez mással soha nem történik meg.


Barcelona Speedrun 2022

Hatan utaztunk el Barcelonába, rövid időt töltöttünk ott, de nagyjából mindent kipipáltunk, amit szerettünk volna.

Úti beszámoló

Szombaton:

-délután háromkor találkoztunk Almádiban.
-este hatra értünk Vecsésre, ahol otthagytuk az autót és busszal mentünk a repülőtérre.
-a biztonsági ellenőrzésen ismerőssel találkoztunk.
-vacsoráztunk a terminálon, aztán sörözni szerettünk volna, de ez CSAK egy nemzetközi repülőtér, SZÓVAL nem lehetett kártyával fizetni a túlárazott dobozos sörért a büfében.
-szerencsére azért a DutyFree-ben működött a kártyás fizetés, a pezsgő amit vettünk pedig kimondottan jól is esett.
-Last call-ra megérkeztünk a beszállókapuhoz és menetrend szerint el is indultunk Budapestről.
-este tizenegyre már Barcelonában cigiztünk, megvettük a bérletet és a metróra szálltunk.

Vasárnap:

-éjfél körül az Arc de Triompfnál voltunk, ami egy csinos “kis” diadalív egy pálmafákkal határolt korzón. Rengeteg ember üldögélt és kerékpározott a téren. Némelyek alkoholt, némelyek füvet kínáltak eladásra, egy szimpatikus fiatalember pedig habpatronnal (nevetőgázzal) töltött lufikkal bizniszelt.
Mivel minden értékünk -pénzünk, irataink, ruháink és technikai eszközünk- nálunk volt, nem éltünk a páratlan kehetőséggel.
-egy óra körül a barcelonai állatkert mellett sétáltunk el a tengerpart felé. Kilométer hosszan graffitiket láttunk a falakon, közöttük több olyan minőségű volt, hogy le is fotóztuk.
-utunk közben hétköznapinak egyáltalán nem mondható embertömeggel találkoztunk elég menő szórakozóhelyek között.
-kettőre a tengerpartra értünk, ahol mezítláb mászkáltunk kicsit a sós vízben és kagylókat meg kavicsokat gyűjtöttünk emlékbe.
-az Airbnb felé indultunk gyalog. Erre az éjszakára nem foglaltam szállást, mert egyrészt elég húzós ára volt, másrészt az idő rövidsége miatt nem tartottam praktikusnak, hogy egy fél napot “elpocsékoljunk” alvással.
-három óra előtt érkeztünk egy tengerparti gyorsétterembe, ami akkor pont zárt: ételeinket elcsomagolva kaptuk meg. Kései vacsoránkat (vagy korai reggelinket?) így a Beleári-tenger partján fogyasztottuk el. Pedig az óraátállítás is nekünk segített.
-tovább sétáltunk a parton az apartman felé -csak azért, hogy menjen az idő és hogy tudjuk: hova is kell majd visszajönnünk 8-9 óra múlva elfoglalni a szállást.
-hajnal négyre a szállás előtti padon üldögélt a csipet-csapat. Arra jutottunk, hogy butaság lenne itt elaludni, az nem adna túl sok emléket nekünk.
-Inkább metróra szálltunk (szombat lévén egész éjjel jár) és a belváros felé, egész pontosan a Jardines de Mossen Cinto felé indultunk, ami egy csinos park a hegyen. Az ötlet az volt, hogy libegővel megyünk fel a hegygerincre (ezzel megspórolva a sétát) és ott fogjuk megvárni a reggeli, 7.11-es napfelkeltét.
-a libegő viszont nem jár éjszaka, ezért mégiscsak nyakunkba kaptuk a hegyet és hajnali hegymenetre adtuk a fejünk. Lihegtünk mint a kutya, de a látvány ami fent fogadott minket kárpótolt.
-reggel hatra értünk fel a hegyre ahol egy órát még aludtunk is – lévén egész kellemes idő (~14 fok) volt, na meg mert lassan húsz órája talpon voltunk.
-hét óra után elérkezett a várt napfelkelte, varázslatos volt látni, ahogy a térvilágítás városszerte lekapcsol és a nap első sugarai alatt ébredezik a város. Mi, mint egy “Anti-Medve” azután, hogy megláttuk a saját árnyékunk, nem pihentünk tovább, hanem egy újabb kalandra indultunk.
-célunk a Sagrada Família volt, de előtte útba ejtettünk egy kedves helyi kávézót is. Kell az energia.
-délelőtt tízre már a kötelező csoportképeken is túl voltunk, szerencsére még nem volt OLYAN SOK ember a téren. Plusz ugye TikTokról megtanultuk, hogy honnan lehet IGAZÁN jó szögből fotózni a neogótikus templomot.
-gyors tízórai -és még egy energiaital- után a szállásunk felé metróztunk, mert megbeszéltük azt, hogy letehetjük a holminkat. (A szállás hivatalos elfoglalása 16.00 lenne.)
-negyed tizenkettőkor csak a takarítónéni volt “otthon”, aki semmilyen emberi nyelven nem beszélt -de még Spanyolul sem. Ahogy az lenni szokott, kézzel-lábbal azért megértettük egymást, kaptunk kulcsokat és egy ígéretet, hogy nagyjából egy óra múlva jöhetünk vissza pihenni, kész lesz a lakás.
-ebédelni mentünk egy közeli étterembe, ahol paéllát, pizzát és tésztákat falatoztunk, mellé pedig lendületből és dühből dobáltuk a söröket. Lehet, hogy volt tequila is, innentől az emlékeim homályosak.
-ami -szinte- biztos, hogy délután kettőre elfoglaltuk a szállást és pihentünk egy kicsit.
-eltolt sziesztánk után este nyolckor megint elindultunk, megnéztük Antoni Gaudí Casa Batlló épületét, ami a világörökség része.
-Később a Katalán Nemzeti Múzeumhoz mentünk, ahol a “Barcelonai Mágikus Szökőkutat” néztük meg. Illetve néztük volna, mert már nem csobogott. Itt is volt viszont egy tekintélyes lépcsősor, uccu’ neki, megmásztuk.
-Éjfél előtt a La Rambla (a város ütőere, éjjel-nappal pezsgő utcája) felé indultunk, azért, hogy vacsorázzunk egy jót.

Hétfő:

-A vacsora így átnyúlt a “következő napba” pedig megbeszéltük, hogy időben fekszünk… De az élet bizony nem Kívánságműsor.
-hajnal fél kettőkor indultunk haza. A metró már nem járt, az esti buszra pedig nem érvényes az a bérlet, amit korábban vettünk.
A fáradtság győzött: a gyors hazajutás reményében megvettük a vonaljegyeket.
Sajnos a busz több, mint fél órán keresztül csak araszolt, a helyi rendőrök meglepően nagy létszámban útblokádot építettek; ittas és drogos sofőröket kerestek.
Az biztos, hogy gyalog hamarabb hazaértünk volna.
-háromra mind ágyban voltunk, ezzel eljutottunk az első -és utolsó- “rendes” éjszakánkhoz.
-reggel nyolckor keltünk, a szállás alatti pékségben reggeliztünk, a szállás melletti kávézóban pedig remek kávéval indítottuk a napot.
-kilenckor a Camp Nouba mentünk, ami Európa legnagyobb stadionja és 99.000 ember fér be.
Mivel itt is hosszú hétvége volt, óriási tömeg gyűlt össze az FC Barcelona pályája mellett. Másfél-kétórás sor alakult ki a jegyvásárlás után, de még a beléptetés előtt. Nyilván faszkalap külföldiként előrepofátlankodtunk és betuszkoltuk magunkat a sorba, így a jegyvásárlás és belépés között negyed óra sem telt el.
Az időt maximálisan kihasználtuk: pincétől padlásig végignéztük a Szentélyt.
-délután egyre ismét a La Ramblán voltunk, ahol megnéztük a Güell palotát majd egy mexikói étteremben ettük magunkat halálra.
-nem időztünk sokat, háromra foglalt jegyünk volt a Moco múzeumba, ami egy modern művészeti múzeum, többek között Banksy, Warhol és Kaws kiállításaival.
-ezt követően négy után értünk a Szent Kereszt és Szent Eulália székesegyházhoz, más néven barcelonai katedrálishoz, ahol utcai táncosok tartottak flashmob-jellegű bemutatót.
-fél ötre a “Kiss of Freedom” mozaikképhez mentünk ami tényleg nincs messze a katedrálistól. Képeket csináltunk és elindultunk a metróhoz, hogy hazamenjünk. …Hogy hazamenjünk és átöltözzünk fürdőcuccba. Mert olyan nincs, hogy eljövünk egy tengerpartra és nem úszunk!
-Visszajöttünk a szállásra, és már lentről látszott, hogy a nappaliban világít a lámpa.
De azt akár úgy is hagyhattuk reggel…
Viszont bent a szobánkból hangokat hallottunk.

Bementünk…

A tv volt bekapcsolva!

Nem tűnt el semmi, de az kurva élet, hogy valaki volt ott. És tévét nézett az ágyunkból.
Nem vitték le a szemetet, nem volt takarítás.
Szóval nem hiszem, hogy a takinéni szórakoztatta magát amíg dolgozott. Nagyon fura volt. Nagyon. NAGYON!

-fél hat körül a hatalmas hullámok között ugráltunk Barcelona strandján, így október utolsó napján. Kár lett volna kihagyni.
-otthoni fürdést követően fél nyolcra egy japán “all you can eat” étterembe mentünk, ahol jó szokásunk szerint betegre zabáltuk magunkat, hogy aztán tíz óra magasságában lefeküdjünk aludni.

Kedden

-reggel hatkor eljöttünk a szállásról, három átszállással elértük a repteret, a biztonsági ellenőrzés után megittuk a reggeli kávénkat majd fél tízkor felszálltunk.
Viszlát Katalónia, viszlát napsütés, viszlát 24 fok!
-délre kiléptünk a ferihegyi repülőtér ajtaján. Üdv itthon, hello köd, hello 12 fok!

Nem töltöttünk összesen hetvenkét órát sem távol az otthonunktól.
Nem töltöttünk összesen hatvan órát sem Barcelonában.

És még így is aludtunk ~18 órát!
A hosszú hétvége alatt (legalább):
Tizenegy nevezetességet látogattunk meg 72.000 lépés, 46 km gyaloglás “árán”.

Na, ez egy IGAZI speedrun!


Főzőverseny Csopakon

Tegnap egy főzőversenyen jártunk Csopakon, ahol egy remek vadragut készítettünk a Megfőzzük Almádit csapatával, Tornyos Balázs elnökkel. Nyilván a városunkat képviseltük, így velünk volt a polgármesterünk is. Még közös képek is kerültek ki rólunk.

Rég rossz, ha pár vidám fénykép miatt posztot kell írnom, ha magyarázkodnom kell. Jogos persze, hogy “nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél”. Kezdjünk bele…

Hát mi lett velem? Narancssárga lett a vérem és az Ördöggel cimborálok? Miért főzőcskézek én az “ellenségemmel”?

Akiben ezek a kérdések felmerültek, nyilván tudják, hogy Almádiban júniusban időközi polgármester választás volt, ahol ötödmagammal elindultam a felszabadult polgármesteri székért.
Nem nyertem, a választás győztese Fabó Péter lett. Ő nem függetlenként, hanem a Fidesz jelöltjeként lett a befutó.

“Na, hát akkor tényleg mit csinálsz AZZAL az emberrel, Dávid?!”

hangzik a kérdés

Nagy ötletekkel, kellemes és fiatalos programmal futottam neki ennek a megmérettetésnek; ezen terveimet pedig nem szeretném 2024-ig a fiók mélyére dobni.
Ötleteim megvalósítása mindig fontos volt számomra és most sincs ez másként:
Ha nem én leszek az az ember, aki aláírja és megvalósítja a programpontokat, akkor sem fogok szomorkodni.

Csak valaki csinálja meg, mert fontos.
Nekem, Neked, Nekünk.
Annak ellenére, hogy sok dologban különbözünk és máshogy látjuk a világot, mégis megvan a közös pont bennünk:

Almádi szeretete.

Már a választás előtt úgy fogalmaztam, hogy “a többi jelölt aktuálisan a vetélytársam, de nem az ellenségem”. Mi sem bizonyította ezt jobban, mint az, hogy Fabó Péter az eredmények kihirdetése után nem “kioktatott, vagy kinevetett”, hanem (látványos fölénye ellenére) barátilag és egyenlő félként köszöntve látogatott meg a Tulipánudvarban.

Pártállásunkban nem feltétlenül, de helyi céljainkban abszolút egy a csapásirány.
Nem vagyok Fideszes, nem vagyok “Fabó-ista”. Lózungnak tűnhet, de:

“Almádi-ista” vagyok.

Én azt szeretném, hogy zengjen, hogy szóljon Almádi! Hogy mindnyájan büszkék lehessünk városunkra.
Ha ehhez az kell, hogy logózott mellényben állunk egymás mellett, akkor így.
Gyere ki Te is ezekre a (nyilvános!) rendezvényekre, ragadj Te is fakanalat és beszélgess a polgármesterünkkel.

A konstruktív vita igazán hatékony tud lenni, nekem pedig jobban esik a dolog, ha nem formális keretek, bürokratikus papírmunkák és beadványok között, hanem egy remek vadragut kevergetve tesszük ezt.
Köszönöm, hogy ott lehettem a szombati és a vasárnapi rendezvényen, hogy képviselhettem korosztályom és városom a Balmádifjak és a Megfőzzük Almádit színeiben.
Én hiszek az együttműködésben, a közösségben, és az összetartásban.
Pártállástól és meggyőződéstől függetlenül, csapatként.

Miért is ne?


Életmentő epipen a Picuriban


Nagyon sokan jártok hozzánk és reméljük, SOHA nem kell kinyitnunk azt a narancssárga dobozt, amit ma felszereltünk a pultban.

De felkészültünk egy esetleges vészhelyzetre.

Ezért szereztünk be EpiPen készüléket, ami nyitva tartási időben bárki számára könnyedén elérhető, ha a szükség úgy hozza.
HA ITT A BAJ, ne várj, ne kérdezz, ne kérj engedélyt!
MENJ BE A PULTBA, TÉPD FEL A NARANCSSÁRGA DOBOZT és a mellékelt leírás alapján használd az auto-injektort!

Az EpiPen jelentősége, hogy az anafilaxiás sokkot – egy rendkívül súlyos, akár halálos kimenetelű allergiás reakciót – CSAK ÉS KIZÁRÓLAG az ilyen, időben beadott adrenalininjekcióval lehet kezelni.
Az EpiPen pedig nem más, mint egy bárki által könnyen használható orvostechnikai eszköz, egy combba belőhető autoinjektor, amelyben előre töltve adrenalin található.
Ha időben kapcsolsz, életet menthetsz.
Meg tudod csinálni!