Jehova Pisti

Olvasói tartalom érkezett, egy házibuliból.
Még Balázs küldte, fogadjátok szeretettel:

Rezsőéknél volt házibuli, vagy mi a faszom, vagy legalábbis annak indult, csak az oda hívott 4 jehova tanúját, azzal a kikötéssel, hogy akkor ne nagyon káromkodjak már, szépen viselkedjek meg a többiek is.

A LÓNAK A FASZÁT mondom, hát üljenek bele Allah faszába vagy ki van nekik, telibe szarom, ráknak hívsz ide ilyen díszbuzikat, főleg, hogy az egyik még sánta is…
10perc múlva meg is érkeztek, iszunk mint a kazah kanok meglepően azok is, dik mondom mivan itt kifli a pohárba parizer a lámpabúrába meg a kurva az anyjukba.
Rámjött a kulázás, indulok el, majd az a sánta kurvageci utánam indul, VÁRJÁ MÁ VÁRJÁ MÁ.

Mivan?
Hallod, ha szarni mész és ha végeztel ne húzd már le légyszíves.
Nézek rá, mé’ mit akarsz megszentelni vagy insta story vagy mi?
Hát lehet fura kérés lesz, de ráverhetem a szarodra?
Hát en itt majdnem kettéhánytam a falat, nézek rá az full komoly arccal… He, figyelj már, te dagadt geci vagy, sánta, jehova buzija oszt meg ilyeneket kérsz tőlem?

Na de tudod mit, lásd kivel van dolgod, nekem azzal kevesebb nem lesz, ez csak nem megalázás hogy rágeciznek a szarodra, legyen, majd szólok ha jöhetsz.
Ja meg a papírt lentre dobd mar tudod a vízbe.
Jólvan csak dugulj már el.
Na hát en kinyomtam, teljesítettem a kívánságát, majd beengedtem, de mondom én kimegyek a többiekhez, te meg cigizel vagy fasz tudja mit mondok…
Eltelt már vagy 15 perc, a többiek meg csak megkérdezték hogy merre van az Pisti.
Szépen csendbe vissza megyek a WC-re, benyitok, az mgh bazdmeg ott öklözi a WC  lefolyóját, a szarom már tiszta geci volt.

MI A GECIT CSINÁLSZ, KIELEGITED A WC-T EMBER?

Az hirtelen kihúzza a könyékig szaros kezét jaj bocs bocs, túlzásokba estem.
NA BAZDMEG ERROl NEM VOLT SZÓ. Megengedtem, hogy rágenyózz, de nem hogy belebaszol ököllel meg a wc-t szekálod
! Jó, hogy nem beletaposol bazdmeg, vagy nézel vele filmet te agyrákos zeller jehova isten baszása. A többieknek mi a gecit mondasz?
Ja hát semmi extrát, igazából tudják, már mindenkivel eljátszottam ezt, tudnak róla, ez ilyen cumonshitmania.
Aztakurva. Mint egy utolsó kurva úgy érzem magam, én inkább most hazamegyek.
Az egész házba gecis szar szag terjengett, én szó nélkül eljöttem a többiek nem is kérdeztek gondolom ők is igy voltak, azóta nem találkoztam Rezsővel, Karcsa is kérdezte. mi van
MONDOM MAJD MEGTUDOD.

Azóta nem merek szarni.


Van zsákomban

18-an meghaltak a belga idősotthonban, ahová a Mikulás vihette be a covidot.

Szar ember lehetek, de a cikket elolvasva mégis mosolyra húzódott a szám. Nem a halál a vicces -nyilván-, hanem a helyzet komikus.

Ha futna még a heti hetes, erről negyed órán keresztül beszélnének.
Képzeld el, hogy fél éven keresztül úgy vigyáznak a gondjukra bízott idősekre, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, semmi kontakt, semmi látogatás. Mindenki szomorkodik kicsit, aztán jön a nagy ötlet: kérjük már meg a Józsibácsit, hogy vegyen fel egy szar jelmezt meg egy szakállat és adjon mindenkinek két szaloncukrot. Mert az milyen kis kedves.

Mostanra 121 idős lakó és 36 dolgozó kapta el a koronát. Ennél is súlyosabb, hogy a vírus eddig 18 ember életét követelte. Az elmúlt három napban öten haltak meg az idősotthon lakói közül a vírus miatt.

Hát. Most inkább örülök a kapott virgácsnak, vagy mittudomén’.


Hundub-Humbug

Vagyis HUNDUB. Jobbos -inkább szélsőjobbos- Facebook utánzat.

1.) Végy egy közösségimédia-motort.
Mondjuk a WoWonder-t. 400$

2.) Vásárolj hozzá egy csinos designt.
A Vikinger jó lesz. 60$

3.) Dobd fel valami tárhelyre.
Legyen a TMD Hosting. 9$/hó

150.000 Ft kezdő befektetéssel van egy saját játszótered.

Futótűzként terjed a jobboldali fórumokon, hogy végre van egy cenzúramentes pótfacebook.

Láttunk már ilyet, pont így működik a VKontakte, amit Oroszországban hívtak életre. Magáénak tudhat párszázmillió felhasználót, ami amúgy nem gyenge, aztán megszavazták, az oroszországi hozzáférés letiltását olyan külföldi közösségi médiaplatformokhoz, amelyek “cenzúrázzák” az orosz tömegtájékoztatási eszközök anyagait.

Tehát szinte csak a kormánybarát platformot használhatja az országban mindenki.

Közelítünk a koreai mélységekhez.

Ha nem a Vadhajtások, vagy a Magyar Nemzet reklámozná az új közösségi platformot és nem csak Fideszes politikusokkal meg jobbos tartalmakkal lenne tele, még azt is gondolhatnánk, hogy ez egy egyetemista csapat próbálkozása valami minimális önálló gondolattal és némi programozási készséggel.
Jól mutatná ezt az elképzelést, hogy csak böngészőből és Android appon lehet használni.
Az AppStore-ba csak komoly ellenőrzés és az Apple Developer programban való részvétel után lehet tartalmakat feltölteni. Ez komoly szakmai tudást és súlyos költségeket kívánna. Gondolom, ez nincs meg.

Ennek ellenére a Fideszes lapok úgy reklámozzák, ahogy a nyelvük bírja.

Ezért is érdekelt, hogy honnan is jön a hundub.

A hundub.com Adatvédelem oldalán láthatjuk, hogy az oldalt a Hundub Kft. üzemelteti. A nyilvános cégjegyzék szerint két debreceni srác, Kollár Szabolcs és Pál Csaba a tulajdonos, utóbbi az ügyvezető is. Ez idáig semmi extra: két, harmincas éveiben járó ember bérel egy tárhelyet, vesz egy domaint és egy WordPress alapokon nyugvó weboldalt indít.
A csavar ez után látszik a cégjegyzékben:
Van egy harmadik tulajdonos. Egy külföldi cég, bizonyos belizei MURMURATI LIMITED.
Belize kis ország Közép-Amerika keleti partján, a Karib-tenger mellett. Északon Mexikóval, nyugaton és délen Guatemalával határos. Ez egy adóparadicsomban bejegyzett offshore vállalat.

Szóval a Szittya Facebook Közép-Amerikai tulajdonossal üzemel, a jövőben -nyilván- ide befolyó reklámbevételek is huss, eltűnnek majd az országból. Hogy jelenlegi állás szerint ki fog itt hirdetni? Bő egy év múlva választások. Gondolom a Fidesz épít magának szavazóbázist, közösséget. Aztán majd, ha lesz fent pár százezer aktív tag, akkor gyors kormányrendelettel a cenzúrára hivatkozva először korlátozza, aztán teljesen betiltja a gonosz Facebookot.

Csodálatos világ jöhet.


Karácsony

Ez is ki van pipálva, a furcsa évnek furcsa karácsonya véget ért. Szokatlan volt, mert senki nem kiabált, sírt, vagy sértődött meg – pedig ez nálunk már lassan hagyomány.

Valahogy a karácsony mindig olyan nálunk, mint egy olyan buli, amit előtte hosszú-hosszú ideig tervezgettél. Eltervezed, szinte percre pontosan, hogy mi lesz, ki lesz ott, mit fogtok csinálni és mennyire kurva jól fogjátok érezni magatokat.
Mint mondjuk egy olyan Szilveszteri mulatság, amit már szeptemberben elkezdtek szervezni, tudjátok, hogy hová mentek, ki lesz ott, mit fogtok enni, mit fogtok inni, mit fogtok hallgatni. Úgy érzed, hogy a forgatókönyv teljes, aztán valahogy mégsem sikerül olyan jól.

Szerintem a karácsonnyal kapcsolatban is azért lesznek ilyen irreálisan magasak az elvárásaink, mert túl sokat szervezkedünk miatta, túlzottan „várjuk”. Nyilván ebbe besegít az is, hogy a hiperekben az első őszi falevelek megjelenése után már halljuk a kiscsengős dalokat, a médiákból is az az érzés tör ránk, hogy az ünnep a „nyakunkban van”, nagyjából már le is maradtunk valami fontosról.
Ezért aztán akarva-akaratlanul megveszünk valamit szeretnénk. Vagy csak gondolunk rá, hogy majd megvesszük. Ezzel pedig már el is kezdődött a „készülődés”.

Mi az oka annak, hogy ilyen magasak a karácsonnyal kapcsolatos elvárásaink?

Szerintem az, hogy már gyermekként is jó tapasztalatokat szereztünk a karácsonnyal kapcsolatban. Eleve örültünk az ajándékoknak, a nagy kajálásnak, annak, hogy nincs suli. Irodalmi művek, regények, költemények, valamint a filmek is jellemzően pozitív élményeket és a karácsony idealizálását mutatják. A filmekben a karácsony tökéletes.

Mi is ismerjük ezt a saját sztorijainkból: nagyon ritkán, -akkor is csak nagyon bizalmas baráti körben- hallunk arról, ha a karácsony szarul sikerült. Szerintem így keletkezik az a benyomás, hogy mindenki másnak mindig szép karácsonya van. Nem lehet tehát különösképpen csodálkozni, hogy a karácsonnyal kapcsolatos elvárások igen magasak.

Én a magam részéről idén is 24.-én délelőtt vettem meg az ajándékok nagy részét. Nem szeretem túldimenzionálni az ajándékozást sem. Nem agyalok azon, hogy „mi lesz, ha”.

Úgy tűnik ezt a gondolatsort sikerült idén a családra is ráakasztani, a nagy közös kajálások és társasjátékok olyanok voltak, mint az év bármely napján. Örültünk egymásnak, este meg hazamentünk. Egy hangos szó, egy megsértődés nélül.

A karácsonytól elvonatkoztatva és visszakanyarodva a hosszasan tervezett házibulikhoz:
Sokkal jobban kedvelem a spontán szerveződő eseményeket és bulikat. Ha például írsz nekem, hogy holnapután elutaznál mondjuk Prágába, vagy meghívsz Sopronba délutánra, az jobban vonz, mint a már most megbeszélt augusztus végi fesztiválozás.

Valószínűleg jobb is lesz.


A sportos

Ha már blog, legyen neki valami napló-hangulata.

Kocogj, és halj meg egészségesen! – mondják. Én mondjuk egészségesen meghalni nem szeretnék, pláne nem futás közben. Meg eleve nem szeretnék meghalni és ha meg is kell majd egyszer -egészégesen, vagy nem-, remélem jó sokára.

Ezért ma nem kocogtam. És tegnap sem voltam futni. És nagy sansz van rá, hogy holnap sem fogok.

Viszont előszedtem Paripámat, a rég letámasztott bringámat. Lesöpörtem róla a port, megolajoztam a láncot és felpumpáltam a kerekét. Aztán letekertem a Balaton-partra készíteni valami fasza képet, amit talán Instára is kirakok. Nyilván itthonhagytam a telefont, így elmarad a #fitlife hashtag.

Ha már Balaton-part, meg decemberi napsütés leültem egy padra, a természet lágy ölibe’ bele és rágyújtottam. Nincs is jobb annál*, amikor a friss levegőn elszívja az ember az első slukkot. A napsugarak fáradtan ragyogtak át a fák ágai között, előttem pedig kacsa-család napfürdőzött. Énekesmadarak gyűjtötték maguknak az uzsonnájukat, póráz nélküli kutya ugrált az avarban.

Én meg csak ráérősen fújtam a füstöt, boldog vagyok, az élet szép. Zúg a Balaton, zöld a fű és kék az ég.

Hazatekertem, egy gőzölgő kávé társaságában pedig megírtam ezt a bejegyzést.
Ahogy kávéillat tölti be a szobát, azon gondolkozom, hogy maholnap Karácsony, a bringa pedig lepókhálózva várja, hogy ismét a nyeregbe pattanjak.

Talán, – ha elmúlik az izomláz, amit ezen két kilométeren sikerült magaménak tudni – meg is teszem.

De az sem baj, ha nem. Majd jövőre.

_____
* de, van.


Gyilkosság Karácsony előtt?

Mjöiáájéééé!

Záráskor arra lettem figyelmes, hogy a Picuri előtti apartmanházban valakit épp megölnek.
(Kedves kis történet, ismét erősen clickbait címmel.)

Városközponti kis társasházunknak remek akusztikája van: a lakások ablakai a belső udvarra nyílnak, innen szoktak néha ordítani, hogy csendesebben. Képzavar, asszem’.
Amióta nem csak itt dolgozunk, de itt is lakunk megismertem a lakóközösségünket, már tudom, ki mikor megy munkába, mikor jár haza, honnan rendel kaját, ki elmebeteg, vagy, hogy melyik paraszt pakolja állandóan a szemetét közvetlenül az üres kuka mellé.

MÁÁÁÍÍÍÍE!

A második emeleten bukóra nyitott ablakból jövő női halálhörgés ezzel hirtelen elült, pont mire végig gondoltam, hogy kell-e menni segíteni.
Tudtam, hogy valami verekedés lehet; a kollégiumban és közvetlen szomszédságában már hallottam ezt-azt.
Nem tűnt olyan veszélyesnek, nem volt durva csapkodás, üvegtörés. Meg egyébként is, a lépcsőházba, ahonnan a hang jött, nincs kulcsom, nem tudok bemenni, így aztán nem éreztem, hogy pont nekem kéne odamennem. Kicsit azért őrölt a lelkiismeret-furdalás, ahogy kezemben a slusszkulccsal álltam az autó mellett.

Áeöeeeeá! Áeöeeee!

A második ordítás szinte visszhangzott a karácsonyi dekorokkal díszített falak között, úgyhogy kint maradtam egy heetsre. A hidegben szitált a köd, fejemben mindenféle gondolatok keringtek a ledolgozott nap után. Épp megnyugodtam, hogy vége a dolognak, amikor újabb sikoly hasított a csendbe.

Íííeeeáá!!

A tetőn üldögélő (alvó?) varjak mind felröppentek. Biztos volt az, hogy valakinek ezek az utolsó pillanatai. Ekkor újabb sikoly érkezett; félig kérlelő, félig ösztönszerű:

Ne hagyd abba!

Aztán csend lett. A kezemben lévő IQOS rövid rezgéssel jelezte, hogy itt a vége, ideje aludni menni.

Lehet, hogy nem minden az, aminek látszik. Vagy hallatszik.
Lehet, hogy halálrabaszták.
Mittudomén’.


Mehetek a börtönbe

Jó, ez egy elég clickbaitre sikeredett. Igazából nem muszáj, csak ha szeretnék.

Bő két hete volt egy eset, amikor éjfél előtt pár perccel rendőrök intézkedtek velünk. Vagy ellenünk. Volt ennek előzménye, nem írom le még egyszer. Be voltunk baszva, kurva jól éreztük magunkat és nem törődve semmivel ezt az utcán csináltuk. Viszont az sajnos tagadhatatlan, hogy éjfél bizony nyolc után van, így megszegtem a kijárási tilalmat.

A kiérkező egyenruhások annak rendje s módja szerint feljelentettek, hazaküldtek.

Ma megérkezett a Határozat, kegyelmesúr pedig az öttől ötszázezer forintig terjedő bírságot „csak” tizenötezer forintban állapította meg.
Innen is köszi, tanultam belőle.

Na, de mi is ez a börtön-sztori?

Ha volt már valaha csak egy gyorshajtás-bírságod nyilván a te határozatodban is szerepelt az, hogy le is közmunkázhatod, vagy le is ülheted a büntit. Itt három napot kellene a rácsok mögött töltenem.

Nyilván nem szeretnék börtönbe menni, még akkor sem, ha ez nem „olyan” börtön lenne.
A gondolattal azért eljátszottunk a haverokkal. (Minek ellenség, ugye.)

Mint egy filmben:
Nagytotál a börtön kapujában, kezemben sporttáska. Hajnali fények.
Szekond plán: Utolsó pacsik, utolsó csók. Kisírt szem.
Svenk: Ökölbe szorított kézzel séta a bejáratig, onnan egy visszapillantás a kintmaradottak.
Közeli kép ismét: Egy utolsó intés, aztán lesütött szemmel belépek.
Az ajtó becsapódik, kivarió (vissza zoom), ismét nagytotál a börtön elől. Az autó, ami hozott elhajt.

Vágóképek: gyorsan forgó óra, a naptár fordul, timelapse a börtönről, drónfelvétel.

Snitt:
Sötét képből szuper plán aztán premier plán az arcomról. A kép alján felirat:
THREE DAYS LATER
Napnyugta. Borosta, elnyűtt arc.
Szekond plánra váltunk, fárt indul hátra.
Kezemben még mindig ugyan az a sporttáska, de koszos, kopott.
A börtön előtt barátnőm vár. Ölelés. Beszállunk az autóba.
Kistotál, nagytotál, elhajtunk.

Amikor kijövök, szét vagyok gyúrva, agyon vagyok tetoválva. Ujjaimon ÜSS! és VALI felirat.
Vali egyébként Vili, de a bent töltött idő… Megváltoztatott.
De kihasználom az időt szakmát tanultam és lediplomáztam.
Elolvastam rengeteg könyvet és megtanultam a lovári nyelvet.

Szabadulós bulit tartanánk, kurvák, kokain, a rég nem látott barátokkal.

De az élet nem fenékig tejfel: Nem adhatnak a kezembe fogkefét, mert egyből kihegyezem.
Ugyan ez a helyzet a borotvával is.
Enni sem tudok rendesen, befordulok és azonnal belapátolom.
Mindegy, hogy otthon, vagy étteremben…

Nna. Ezt így meg is veszi a Netflix, rögtön aláírunk két évadot, milliomos leszek.

…vagy inkább szépen befizetem.
És a jövőben tartózkodom szabálysértés elkövetésétől.


Főzőcske

A magyaros pizza valami olyasmi csacskaság, mint a mexikói gulyásleves, vagy a sertés gyros lenne. Aztán mégis annyit rendelnek belőle, mint az állat.

Készíthetnénk mondjuk bajoros édes-savanyú csirkét is. Lehet, az is pörögne, mert hülyeség. Nemzetek konyhája.

Más.

Ha már kaja, a napokban szóba került egy dolog: a menzás tejbegríz. Az a folyós típus, jó csomósan. A napközik íze. Ótentikusan’.
Most úgy sem üzemel a sulimenza -illetve üzemel, de a középiskolások ebből nem sokat tapasztalnak.

Hozzávalók:

  • 1 liter tej. Valami olcsó UHT másfélszázalékos.
  • 2 dl víz. Csapvíz, nyilván. Nem ám flancos kiristályvíz!
  • 8-10 evőkanál búzadara
  • 3 evőkanál cukor. Kistálycukor. Nyírfacukor, barnacukor nem passzol ide.
  • 1 evőkanál margarin
  • 1 csipet só

Elkészítés:
Vegyél elő egy nagy fazekat.  A konyhásnéni is nagy kondérban készítette – jó is volt.
Minél többet készítesz, annál „menzább” lesz. Nyilván arányosan növeld a hozzávalókat.
Öntsük a tejet meg a vizet a fazékba. Alacsony lángon, lassan, sokáig főzzük, a tej ne égjen le. Adjuk hozzá a sót, a cukrot és a darát.
Ez lényeges rész, itt lehet elhibázni! A darát kanalazzuk bele, de egyből ne keverjük. Ebből lesznek a csomók! Az igazi menzás tejbepapi csomós! 😀
Ne főzzük túl sűrűre. Ha mégis nagyon besűrűsödik, hígítsuk további vízzel, hogy az állaga inkább folyós legyen. Mikor kész, keverjük hozzá a margarint.

Ha kész vagyunk tálaljuk, kakaóval szórjuk. Az élmény akkor lesz teljes, ha nem instant, nem nyuszis, hanem keserű „holland” kakaóport használunk porcukorral kikeverve.
A kakaóporból 1/3, a porcukorból 2/3 részt keverünk össze, ez megy majd a tejbegríz tetejére.

Jó étvágyat, repetázni ér!

A következő epizódban majd a menzás paradicsomleves készítését fejtem ki. Szigorúan betűtésztával, hogy lehessen gorombaságokat kirakni a tányér szélére.
“Bazmeg’ ebben nincsen Á csak A. Adj már egy ékezetet!”


Ha nem tetszik, szerelj le!

Egy környékbeli rendőrkapitányságon dolgozó ismerősöm szeretne leszerelni. Mást szeretne dolgozni. A rendkívüli jogrend viszont erre nem ad lehetőséget neki. Ez az Ő sztorija.

Nagyon kevés az egyenruhás. Azt mondja, hogy nagyjából a megye összes kapitányságán több a járőrautó, mint a járőr: A feladatok viszont nemhogy nem kevesebbek: sokkal többet kell dolgozni. Nem bírja.
Aprópénzért dolgozik, össze-vissza vezénylik, folyamatosan túlóráznia kell. Azért is vezényelték a honvédeket a rendőrök mellé, hogy ne egyedül kelljen ülniük a járőrautóban. (Régi álláspont az, hogy egy rendőr nem rendőr: egyedül nagyon nehéz intézkedni, szabályos jelentést pedig szinte lehetetlen írni, ha az egyenruhás egyedül van.)

Barátom inkább elmenne egy ács mellé dolgozni: sokkal több pénzt kapna és a felelőssége is minimális lenne. Na meg nem „köpnék le”.
Nem jellemző, hogy valaki utálja az ácsokat. Bezzeg a rendőröket…

Az 570-es kormányrendelet a vészhelyzet ideje alatt igazából „megtiltja” a leszerelést, de például a napi szolgálatteljesítési időt 12 helyett 24 órában maximalizálja.
Közben még az sem biztos, hogy több pénzt kapnak: A rendelet azt mondja, hogy a túlszolgálatot vagy szabadidőben vagy egyéb díjazásban ellentételezik: a parancsnok dönt.

Parancsnoka az egész állománynak tudtára adta: Különleges jogrend van érvényben, nincs leszerelés. Dolgozni kell, mint a gép, lesz majd érte szabadság. Egyszer.

Ilyesmi -mármint a leszerelés tiltása- amúgy eddig is volt. Persze nem volt sehol leírva, de a nagyon kevés egyenruhás miatt egyszerűen nem engedtek el.

A rendőrségtől elválni nem egyszerű feladat.

Három szabályos útja lenne a leszerelésnek „békeidőben”:

  1. A közös megegyezés
    Ebbe a fentebb írt okok miatt nem mennek bele.
  2. Lemondás
    Ameddig csak lehet visszatartanak, ráadásul utána, ahol csak lehet kibasznak veled.
    A megyében történt meg, hogy egy felmondás alatt álló egyenruhás a szolgálati szgk-val nekitolatott a kapitányság kapujának. Minimális kár keletkezett, három sérülés, amelyek egymás alatt kb. 1- 3 cm kiterjedésűek voltak. Természetesen jelentette az elöljáróinak, le is helyszínelték, fegyelmit indítottak ellene és pár hét múlva 180.000 Forinos kártérítésre kötelezték.
  3. A megbízhatósági visszavonása
    Van egy dokumentum, amit minden egyenruhásnak el kell fogadnia, alá kell írnia. Leegyszerűsítve ebben engedélyezik, hogy megfigyeljék őket, titkos információgyűjtés címén lehallgathatják a telefonjaikat, számítógépjüket, egyebeket. Értelme nyilván a „rossz zsaruk” lebuktatása, hogy nem vagy-e bűnöző, nem vagy terrorista. Nem csak az egyenruhást, de a családját is megfigyelik.
    Ha nem írod alá, nem dolgozhatsz.
    Ha visszavonod, azonnal felmondanak.

De nem a veszélyhelyzet során.
A mostani helyzetben a „megbízhatósági” visszavonása nem eredményezi a szolgálati viszony törvény erejénél fogva történő megszűnését.

Mondhatjuk, hogy ma, legálisan nem szerelhetsz le.

Ha nem látod el a feladatod, nem „mész be dolgozni”, Katonai Ügyészségre mész, ha letöltendőt nem is, de felfüggesztettet simán kapsz. Állítólag a főkapitány álláspontja az, hogy aki lemondással, illetve a megbízhatósági ellenőrzés visszavonásával szerelt le, azokat nem veszi vissza.

Patthelyzet.

Teljesen megértem, hogy a jelenlegi megélhetési problémák mellett hivatás iránti elkötelezettség háttérbe szorul mert a család fenntartása ezt természetesen felülírja. Felvetődött bennem, hogy ha ekkora a baj, akkor adott esetben például egy tömegoszlatás mennyire összeegyeztethető egy ilyen helyzetben lévő ember számára, aki esetleg mélyen egyetért a tüntetőkkel?

Mi lehet hát a megoldás, ha mégis ott akarod hagyni a testületet?
A kérdésre a választ a Zsaruellátó nevű facebook csoportban adták meg:

„Azzá kell válnod, amit addig üldöztél. Bűnözővé.”
Jó, hát ez elég amerikaifilmes szöveg, de a lényegen nem változtat:

Nem lehet rendőr az, aki törvényt sértett.
Szaros tolvajjá kell válnod. Lopj el egy túrórudit a boltból, jó látványosan. Vagy tankolj egy ezresér’ és ne fizess. Állj félre és várd, mi lesz.
Rendőrt hívnak, feljelentenek, és azonnal leszerelnek.

Lehet még próbálkozni az ittas vezetéssel is, de csak óvatosan: a jogsi is bánhatja, az meg civilként legalább olyan fontos, mint a csíkosban.

Tömeges leszerelés jöhet rendőrségnél a járvány után?
Elképzelhető, hogy a veszélyhelyzet megszüntetése után megint tömeges lesz a kilépés a rendőrség kötelékéből.


Aztán házibulizni szabad-e?

Társasjátékozó emberek
Mindegy, hogy társasjáték-est, vagy ocsortány bebaszás: nyolcra otthon kell lenni.

A koronavírushoz kapcsolódva biztosan felírhatjuk, hogy a divatból lassacskán kivonult szokás ismét reneszánszát éli idén ősszel. Az emberek otthon buliznak.

Társas lények volnánk, igényeljük azt, hogy szabadidőnket közösségben tölthessük. Korosztályunkat és még inkább a Z-generációt a vírus okozta testi megbetegedés lényegesen kevésbé viseli meg, mint a mentális hatás: A kortársakkal közösen töltött kötetlen szabadidő teljes megszűnése. A bezártság-érzés, az önrendelkezés súlyos restrikciója két-három hónap alatt is okozhat mentális problémákat.

Pszichológusként praktizáló volt kollégám beszámolója szerint decemberben a szokásosnál többen keresték fel depresszív tünetekkel. Nyilván a „téli depresszió” a rövid, szürke nappalok és hideg éjszakák miatt amúgy is negatívan hat az elmére, de ő valami mást is tapasztal.

Épp úgy viselkednek a betegei, mint azok, akik először kerülnek börtönbe, vesztik el a szabadságukat. Ez szerinte a súlyos korlátozásokra vezethető vissza.
És ez nem csak a bulik hiánya miatt jelentkezik. Koktélbárok, discók, és kocsmák nélkül lehet teljes életet élni, de az életkorra jellemző tevékenységek ilyen fokú korlátozása szó szerint beteggé tesz.

Gimnazista korú fiataloknál a kommunikációs készségre, de például a szexualitás fejlődésére bizonyosan nagyon rossz hatással van a mostani helyzet.

Úgy gondolom, hogy egy fiatal jellemfejlődéséhez igenis hozzá tartozik az, amikor a gimi WC-jében elbújva cigizik. Amikor suli után csavarog a barátaival. Amikor péntek este egy parkban vagy buszállomáson egy palack szar bor társaságában találja magát a barátaival.
Az idő, amikor úgy lehet -akár csak tényleg, minden káros szenvedélytől mentesen is- beszélgetni a másikkal, hogy nem kell egyáltalán visszafognod magad. Mert nem figyel a tanárod, vagy édesanyád a szobaajtóból, hogy miről beszélsz, mit csinálsz.

Most, hogy az ilyen csoportos beszélgetések helyszínei bezártak, az online térben pedig valahogy nem ugyanaz a dolog, -ráadásul nyolc után nem is lehet kint lenni- más megoldás után kell nézni.

Így jutunk el hosszú bevezetés után a bejegyzés címét is adó témához, a házibulikhoz.

Polemizálhatnánk arról sokat, hogy mennyire veszélyes a társadalomra, mármint egészségügyi szempontból. Tételezzük fel, hogy csak olyan emberek vannak a „bulidban”, akik már mind, frissen átestek a víruson, így nem kaphatják el és nem is fertőzhetnek.

Szóval ha a való életben, valódi interakciókat várunk, házibuliba megyünk.

Ez pillanatnyilag egy szürke zóna, inkább fekete. Hivatalosan csak 10 főig engedélyezettek a családi összejövetelek és magánrendezvények, és csak napközben, a kijárási tilalom előtt.

Nyolcra mindenkinek a lakóhelyére, a tartózkodási helyére, illetve a szálláshelyére kellene érni. Onnan pedig igazából csak munkavégzés okán lehet hajnal öt előtt eljönni.

Tehát például este kilenckor, ha a lakcímkártyád szerint nem ott laksz és bejön, kérdőre von a rendőr, akkor bizony te megszegted a kijárási tilalmat akkor is, ha amúgy nem vagytok tízen sem és kurva jó barátok is vagytok.

Persze tudjuk, hogy nekünk (és most nem a közvetlen társaságunkra, hanem en bloc a hontársainkra gondolok) van egy sajátos jogértelmezésünk:
Ha MÉGIS házibulit (magánrendezvényt) tartunk, akkor -ha maximum 10 fő van jelen- annak nyolc előtt kell kezdődnie és reggelig kell tartania. Így nem lehet gond, mert senki nem megy ki az utcára a tiltott időszakban.

Ahogy fent már részleteztem, ez egy hibás jogértelmezés: A tilalom nem arról szól, hogy nem lehetsz az utcán, hanem arról, hogy -leegyszerűsítve- csak otthon lehetsz. Mindegy, hogy nyolc után hárman, vagy marmincan vagytok – nem is lehetnétek ott.
A félreértés forrása grammatikai: A kijárás alatt itt nem a kint járkálást kell érteni.

Más kérdés, hogy a rendőr bejön-e egyáltalán egy házibuliba, magánlakásba.
Mondhatjuk, hogy „csak úgy” valószínűleg nem.
Viszont, ha valamelyik szomszéd bejelentést tesz, vagy látványosan, háromméteres lángokkal „sütögettek” a kertben, esetleg bömböl a zene, akkor simán.
Ha alapos a gyanú, vagy folyamatban van a cselekmény, még bűncselekmény sem kell hozzá, szabálysértési ügyben is simán bejöhet, sőt, akár házkutatást is tarthat parancs (határozat) nélkül a rendőr!

Szóval ennek tudtában egy öttől ötszázezer forintig terjedő (fejenként, természetesen!) szabálysértési bírsággal lehet számolni, ha mondjuk ma este sörözgetsz a haverokkal.

Ennek ellenére mégis pörögnek a házibulik.

Pizzásfiú-kalandjaim során az utóbbi másfél hónapban azt tapasztalom, hogy -pláne hétvégente- tízből hét rendelés bizonyosan nyaralókba, „magánrendezvényekre” megy.
NYILVÁN nem tudhatom biztosra, de az este tízkor rendelt két üveg vodka és hat pizza azért elgondolkodtat.

A nyaralók megteltek élettel, a szezonon kívül jobbára lakatlan utcák kerítése mellett pedig mindenféle autók parkolnak.

Biztosan ideköltöztek, na. Vagy épp dolgoznak. Esetleg válogatott sportolók és épp edzenek. Más kiskapu nincs.

Minden esetre érdemes figyelni a médiákat és a Közlönyt. Valószínű, hogy rendőreink -például a Szilveszteri mulatság miatt- szigorúbban fogják vizsgálni, hogy ki miért van ott, ahol. Könnyedén előfordulhat, hogy egy balatoni nyaraló árát fizethetjük büntetésnek egy nagyobb létszámú, „szerintünk” szabályosan tartott buliért.