A magyaros pizza valami olyasmi csacskaság, mint a mexikói gulyásleves, vagy a sertés gyros lenne. Aztán mégis annyit rendelnek belőle, mint az állat.

Készíthetnénk mondjuk bajoros édes-savanyú csirkét is. Lehet, az is pörögne, mert hülyeség. Nemzetek konyhája.

Más.

Ha már kaja, a napokban szóba került egy dolog: a menzás tejbegríz. Az a folyós típus, jó csomósan. A napközik íze. Ótentikusan’.
Most úgy sem üzemel a sulimenza -illetve üzemel, de a középiskolások ebből nem sokat tapasztalnak.

Hozzávalók:

  • 1 liter tej. Valami olcsó UHT másfélszázalékos.
  • 2 dl víz. Csapvíz, nyilván. Nem ám flancos kiristályvíz!
  • 8-10 evőkanál búzadara
  • 3 evőkanál cukor. Kistálycukor. Nyírfacukor, barnacukor nem passzol ide.
  • 1 evőkanál margarin
  • 1 csipet só

Elkészítés:
Vegyél elő egy nagy fazekat.  A konyhásnéni is nagy kondérban készítette – jó is volt.
Minél többet készítesz, annál „menzább” lesz. Nyilván arányosan növeld a hozzávalókat.
Öntsük a tejet meg a vizet a fazékba. Alacsony lángon, lassan, sokáig főzzük, a tej ne égjen le. Adjuk hozzá a sót, a cukrot és a darát.
Ez lényeges rész, itt lehet elhibázni! A darát kanalazzuk bele, de egyből ne keverjük. Ebből lesznek a csomók! Az igazi menzás tejbepapi csomós! 😀
Ne főzzük túl sűrűre. Ha mégis nagyon besűrűsödik, hígítsuk további vízzel, hogy az állaga inkább folyós legyen. Mikor kész, keverjük hozzá a margarint.

Ha kész vagyunk tálaljuk, kakaóval szórjuk. Az élmény akkor lesz teljes, ha nem instant, nem nyuszis, hanem keserű „holland” kakaóport használunk porcukorral kikeverve.
A kakaóporból 1/3, a porcukorból 2/3 részt keverünk össze, ez megy majd a tejbegríz tetejére.

Jó étvágyat, repetázni ér!

A következő epizódban majd a menzás paradicsomleves készítését fejtem ki. Szigorúan betűtésztával, hogy lehessen gorombaságokat kirakni a tányér szélére.
“Bazmeg’ ebben nincsen Á csak A. Adj már egy ékezetet!”