Vannak emberek, akik valahogy úgy jöttek a világra, hogy tudnak helyesen írni. Én nem úgy jöttem. Általános iskolában még rám erőltette Ildi néni, hogy menjek nyelvtan versenyre, viszont hamar belátta ő is, hogy ez egy hibás döntés volt részéről, ugyanis képes voltam leírni azt, hogy bicigli.
Nem díjazták. Höhö.     

Hogy mást ne mondjak: Lukács Judit magyarázta el 2010-ben nekem először, hogy az “és” elé mikor kell vesszőt tenni. Addig úgy éltem az életemet, hogy “és” elé soha nem teszünk vesszőt.

Az, hogy az és kötőszó elé kell-e vessző vagy nem, a mondat szerkezetétől függ.
1. Ha az és azonos szerepű mondatrészek között van (közkeletű kifejezéssel élve felsorolásban), akkor az és elé nem kell vessző (A magyar helyesírás szabályai 11. kiadás 247. pont). Pl: Hozd magaddal a kirándulásra a sátrat és az elemlámpát!
2. Ha az és kötőszó tagmondatok határán áll, akkor kitesszük a vesszőt az és elé (243. pont). Pl.: Hozd magaddal az elemlámpát, és ne felejtsd otthon a sátrat sem!

Sajnos nem vagyok jó helyesíró. Nem tanultam meg az iskolában, nincs hozzá jó érzékem, nem tudom a szabályokat, talán nem vagyok elég jó magyar. Irigyen nézem azokat, akik viszont tényleg szépen írnak. Mint azokat is, akik szépen beszélnek külföldiül. De ez másik téma.

Nem is állítottam soha, hogy jól tudok írni. Ennek az ellenkezőjét állítom: nem tudok jól írni. Pedig szeretek. Szeretnék.
Az üzletkötőkkel, partnerekkel folytatott email és levélváltások, rendőrségi és bírósági beadványok, tanúvallomások, szerződések sokat segítettek abban, hogy fejlődjön az íráskészségem. A postokat újra és újra átolvasom, és szerkesztem, ha találok valamit, kijavítom. Húgom mániája a Facebook szerkeztési előzményeimen lovagolni.
Egyszerűen felbasz az, ha egy “ocsmányul gépelt” szöveget kell olvasnom, nem akarok ilyet kiadni a kezemből én sem.

Ezért hát elkezdtem emailben, a Facebookon és még a Messengeren is konzekvensen korrekt módon szerkeszteni, pont úgy, mint itt a blogon.
Fasz tudja miért. Talán a sok üzleti email rászoktatott: ha meg kell írnom egy ismeretlen embereknek egy leveleket, annak muszáj szépnek és könnyen olvashatónak lennie, mert az lesz az első benyomása rólam, hogy nem egy vidéki paraszt vagyok, hanem valaki, aki -ha nem is feltétlenül helyesen, de- szépen ír.

Amit viszont nagyon kedvelek az a bekezdések használata, elkülönítése. Valahogy tagolni lehet az összefüggő blokkokat, illusztrálni a mondanivalót.
Hányok egy többoldalas, tagolatlan szövegtől.

Így működök én: ránézek egy megfogalmazott emailre, és megállapítom, hogy milyen ember az illető. Megbízható, vagy inkább kerüljem el. Persze, korrektül szerkesztett is volt már kókler és viszont. Inkább átfogalmaznék: kedvelem azokat, akik odafigyeléssel, törődéssel szerkesztik az üzeneteiket. Foglalkoznak vele.

A bejegyzés alapja Plastik blogjáról származik. Amikor olvastam, úgy éreztem, hogy ez bizony ide is befér. Köszi.