Nem gondoltam volna, de van olyan helyzet, amikor a kocsmáros szó szerint “magára hívja a rendőröket”.
Hát, pedig de, és én lennék Az a kocsmáros, mert az utóbbi időben valami eléggé aggasztó dolog történik az udarban.
Nem is magyarázom a dolgokat, olvassátok el inkább a város vezetésének írt levelem. Tanulságos lehet.
Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Jegyző Úr, Tisztelt Alezredes Úr, Tisztelt Balatonalmádi Polgárőr Egyesület!
Tisztelt Címzettek, a segítségüket szeretném kérni.
Csontos Dávid vagyok, a Tulipánudvar Kft. ügyvezetője. Azé a gazdasági társaságé, ami többek között a Picuri Kocsmát, az Almádium Fröccsteraszt és a Dédapám Pálinkázóját üzemelteti Balatonalmádi városközpontjában.
Az április végi, koronavírus járvány utáni újra nyitás óta olyan helyzettel találom magam szemben hétről hétre, amit nem tudok a jogszabályi keretek között magam szabályozni, megoldani.
A lazítás utáni első hetekben még az „újdonság örömének” és a „kiszabadulás érzésének” tudtam be a dolgot, elnéző voltam, azonban ez a hétvége vízválasztó volt:
Olyan helyzettel találkoztam, amivel eddig még soha, ezért is írom ezt a levelet.
Almádi Tulipánudvarjában már tizenkettedik éve vezetem a családi vállalkozásban működő vendéglátó üzleteimet. Roppant szerencsésnek érzem magam, mert egész évben nyitva tudok lenni, rengeteg ember jár hozzánk, több ezer tartalmas és élményekben gazdag éjszakát tudtam nyújtani a hozzánk látogatóknak.
A kezdetek óta egy fiatalos, a fiataloknak szóló vonalon dolgozom, egy egyszerű kocsma-hangulattal, de soha nem a minőség rovására. Színvonalas italokat, remek ételeket készítünk az Almádiban élőknek és a városba látogatóknak.
A Tulipánudvarban mindig sok volt a fiatal, gimnazisták, egyetemisták és fiatal felnőttek kedvelt helyévé vált.
Nagyon nagy figyelmet fordítok arra, hogy a szabályoknak megfelelően üzemeljünk, évek óta „karszalagos rendszert” használunk arra, hogy megkülönböztessük egymástól a felnőtteket és a 18 éven aluliakat. Legjobb tudomásom szerint erre nemhogy településünkön, de talán a megyében sincs példa.
Megkérdőjelezhetetlen, hogy padjainknál gyakran találkozhatnak 16-17 évesekkel is, de az is kétségbevonhatatlan, hogy őket az italpultoknál soha nem szolgáljuk ki. Jókora baráti társaságok, családok, tizen- és huszonévesek vegyesen töltik meg napról napra és éjszakáról éjszakára az udvart. Ezzel a rendszerrel sem az ide látogatóknak, sem a kollégáimnak, sem nekem, de még a hatóságoknak sem volt soha problémája.
„A Tulipánudvar egy fiatalos hely, rengeteg pelyhes állú kamasszal, de rendezetten, biztonságban, normális keretek között.”
Az elmúlt hetekben viszont borús a hangulatom, komoly változásról számolhatok be.
Az üzleteimhez jelentős számú, talán még csak általános iskolás korú, de biztosan 16 év alatti fiatal kezdett járni.
Olyan fiatalok, akik telepakolt hátizsákokkal, üveges szeszekkel és dobozos sörökkel telepszenek le a padjainkon. Jellemzően hatan-nyolcan vesznek például egy pizzát vagy pár palack üdítőt, aztán mint a „batyus bálban” italozni kezdenek, de zabolátlanul, kontroll nélkül. Ezekben a társaságokban nem szokott egyetlen nagykorú sem lenni. Talán azért is „hozzák az italt”, mert tudják, nálam nem vehetnek.
Ha felhívom a figyelmüket, hogy ez az asztal az itt fogyasztó vendégeknek van fenntartva, akkor arrogáns, okoskodó stílusban oktatnak ki, hogy ők „itt is vásároltak”.
Nyilvánvalóan nem vehetem el tőlük a nem nálunk vásárolt termékeket, de amikor távozásra -illetve a helyes viselkedésre- szólítom fel őket, még nekik áll feljebb, rendőrrel és feljelentéssel fenyegetnek.
Az újra nyitás óta gyakorlatilag minden éjjel találkozom az üzletnél egyenruhásokkal, ezt az „új problémát” már többízben jeleztem feléjük is. Sajnos úgy érzem, hogy ők is tanácstalanok a helyzettel kapcsolatban: annak ellenére, hogy egy igazoltatás során egyértelművé válik, hogy kisgyerekekről van szó, nekik sincs igazából több eszköz a kezükben, mint nekem.
Fölényesen mutogatják az előttük lévő hasábburgonyát, vagy az üdítőről kapott nyugtát: Azt mondják, ők itt fogyasztó vendégek, az italt -amit otthonról hoztak- pedig megihatják mellé, mert nem közterület.
Ha mégis használ a jó szó és elmennek az asztaloktól, abban sincs köszönet: Vagy a Tulipánudvar zárva lévő üzletei elé telepszenek le, esetleg közterületi padokon, a parkban, vagy a strandon folytatják a rajcsúrt és hagynak maguk után mocskot, szemetet és hányást.
Ezek azok a gyerekek, akik aztán este hatkor-hétkor már járni sem bírnak a Baross utcán, vagy a parkokban. Ők azok, akikre aztán azt mondják, „a Picuritól jöttek!”, pedig igazából „a Picuritól lettek elzavarva.”
Tanácstalan vagyok. Nem tudom, mit kezdhetek a szituációval. Mit kezdjek a csapatokba verődött gyerekekkel, ahol bluetooth hangszóróról üvölt a mulatós, ahol az otthonról hozott pálinka folyik le a torkukon, ahol még fent a nap, de már masszívan részegek.
Itt nem „egy visszatérő társaságról” van szó, hanem sok „ilyen” társaságról. Egyetlen felnőtt nélküli, ignoráns, kulturálatlan csapatokról, akik az elmúlt hónapban megkeserítik az éjszakáimat, akik miatt -leginkább pénteken és szombaton- a „normális” vendégeim, de már a saját baráti társaságom sem jön szívesen az üzleteimhez.
Kérem Önöket, mint a város vezetőit, rendfenntartóit, a helyi közbiztonság védőit, hogy segítsenek nekem.
Tudom, hogy „nem lehet minden sarokra rendőrt állítani” -és ez nem is célom. Viszont úgy gondolom, hogy az én eszközeim rendkívül korlátozottak, azokat gyakorlatilag már ki is merítettem. A probléma komplex kezelésére egyikünknek sincs, sem egy önkormányzatnak, sem a rendőrségnek, pláne nem egy egyszerű vendéglátósnak teljeskörű eszköze.
Ugyanakkor azt hiszem, hogy a mindannyiunk eszközeit együttesen, céltudatosan felhasználva hatékonyabban tudnánk fellépni a zavaró, káros és veszélyes helyzet kezelésére.
Én szükség esetén minden eszközömet -biztonságikamera felvételek, a nálunk alkalmazott karszalagos rendszer ismertetése, árukínálatunk, választékunk bemutatása, a Tulipánudvar térképei, stb. -rendelkezésre bocsátom és természetesen egy közös megbeszélésen (akár a város többi vendéglátójával) is készséggel részt vennék így, a 2021-es nyári szezon hajnalán.
Tisztelettel és köszönettel:
Csontos Dávid
Tulipánudvar Kft.