Címke: kocsma

Aztán csak csendben

Miért nem szól a zene az udvaron, ahol ma éjjel is több százan gyűltünk össze?

Miért jöttek ma az egyenruhások?

Van Almádinak egy rendelete, egész pontosan a 32/2011. (XII.20.) önkormányzati rendelete a környezetvédelem helyi szabályairól.
Annak pedig van egy 24. § (9) pontja, ami megtiltja, hogy este 10 után erősítő, vagy hangszóró üzemeljen az udvaron.

Emiatt hívtuk életre közel tíz éve az Almádi Szórakozni Vágyók csoportot, mert egyszerűen életszerűtlennek hatott az, hogy egy turizmusból (is) élő város legközpontabb központjában nem szabad egyáltalán zenét kapcsolni az udvaron. Ez a törekvés -mármint, hogy legalább a szezonban, legalább valamilyen korlátozás mellett mégis csak lehessen zenét hallgatni egy vendéglátóhelyen- “nem ment át”, ezért is van az, hogy az összes rendezvényünk, koncertünk vagy DJ-s bulink tízkor végetér.

Ezért kapcsoljuk ki a zenét este tízkor, amikor igazából megtelik a placc. Kellemetlen, de megtanultunk együtt élni a szabályokkal.

A Picuriban és a Fröccsteraszon is vannak bent hangszórók, ezek pedig szólnak is, hiszen erre van engedélyünk. Egészen hajnal négyig. Nyilván nem szól olyan hangosan, hogy az “zavaró” legyen, hiszen akkor egyszerűen nem tudnánk a pultokban dolgozni. A tavalyi évben a régi tulipán szállóból apartmanház lett, ott huszonkét lakást alakítottak ki, nem foglalkozva azzal, hogy amúgy a közvetlen közelében legalább 12, többségében hajnalig nyitva tartó szórakozóhely üzemel. Az új “lakókat” az ingatlanok eladója “valószínűleg” megvezette, azt a hamis képet vetítve, hogy “érdemes itt lakást venni, mert az éjszakai vendéglátás itt meg fog szűnni.
Most még zajos, de hónapok kérdése és végleg bezárnak.”

Erről szó sincs.

Szabályosan, a helyi és országos rendeleteknek maximálisan megfelelve dolgozunk, pont holnap tizenegy éve. Nem tervezünk változtatni a kialakult nyitva tartáson, nem szeretnénk “bezárni”. Viszont hajlandóak vagyunk kompromisszumokra, jó kapcsolatot ápolunk a város vezetésével, a helyi egyenruhásokkal. Az új “lakók” viszont egyáltalán nem szeretnének közös megoldást, számukra csak az üzletek teljes bezárása jelenthet megoldást.

Ezért minden követ megmozgatnak, van, aki aláírásokat gyűjt, van, aki szemtől szemben megfenyeget, van, aki szemetet szór a bezárt üzlet elé, hogy aztán lefényképezze és azzal “kampányoljon” a “koszos, rendezetlen üzlet bezárárásáért”, van, aki éjről-éjre, a legkülönbözőbb jogsértésekre hivatkozva rendőröket küld az udvarba.

Örömmel jelentem, hogy ezen bejelentések hozadékaként még egyetlen alkalommal sem marasztaltak el, jelentettek fel, vagy büntettek meg.
Mint mondtam, szabályosan üzemelünk.Ezek a bejelentések inkább csak bosszantóak, mert egyrészt az egyenruhásokra ró plusz feladatokat (ide kell jönni, jelentést kell írni a “semmiről”), másrészt nekem okoz plusz feladatokat, mert iratokat és rendeleteket kell mutogatnom, nyomtatnom, fénymásolnom vagy elküldenem.

Szóval most úgy áll a dolog, hogy pár, tavaly beköltözött ember lázad a több, mint tíz éve szabályosan üzemelő üzlet ellen.

Az üzlet ellen, ami már Almádi éjszakáinak ikonikus kocsmája lett.

Hát, Boldog Szülinapot, Picuri Kocsma!

Azért én azt mondom, hogy “mutassuk meg a Mi oldalunkat” is. Hétfőtől mi is “aláírást gyűjtünk” a tizenegy éves Picuri mellett, azért, hogy sor kerüljön végre a helyi rendelet módosítására. Hogy ne kelljen felesleges köröket futnom a rendőrökkel, vagy épp az önkormányzattal.

Mert Mi bizony Szórakozni Vágyunk!


Érdekes fordulat

Nem gondoltam volna, de van olyan helyzet, amikor a kocsmáros szó szerint “magára hívja a rendőröket”.
Hát, pedig de, és én lennék Az a kocsmáros, mert az utóbbi időben valami eléggé aggasztó dolog történik az udarban.

Nem is magyarázom a dolgokat, olvassátok el inkább a város vezetésének írt levelem. Tanulságos lehet.

Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Jegyző Úr, Tisztelt Alezredes Úr, Tisztelt Balatonalmádi Polgárőr Egyesület!

Tisztelt Címzettek, a segítségüket szeretném kérni.

Csontos Dávid vagyok, a Tulipánudvar Kft. ügyvezetője. Azé a gazdasági társaságé, ami többek között a Picuri Kocsmát, az Almádium Fröccsteraszt és a Dédapám Pálinkázóját üzemelteti Balatonalmádi városközpontjában.

Az április végi, koronavírus járvány utáni újra nyitás óta olyan helyzettel találom magam szemben hétről hétre, amit nem tudok a jogszabályi keretek között magam szabályozni, megoldani.

A lazítás utáni első hetekben még az „újdonság örömének” és a „kiszabadulás érzésének” tudtam be a dolgot, elnéző voltam, azonban ez a hétvége vízválasztó volt:
Olyan helyzettel találkoztam, amivel eddig még soha, ezért is írom ezt a levelet.

Almádi Tulipánudvarjában már tizenkettedik éve vezetem a családi vállalkozásban működő vendéglátó üzleteimet. Roppant szerencsésnek érzem magam, mert egész évben nyitva tudok lenni, rengeteg ember jár hozzánk, több ezer tartalmas és élményekben gazdag éjszakát tudtam nyújtani a hozzánk látogatóknak.

A kezdetek óta egy fiatalos, a fiataloknak szóló vonalon dolgozom, egy egyszerű kocsma-hangulattal, de soha nem a minőség rovására. Színvonalas italokat, remek ételeket készítünk az Almádiban élőknek és a városba látogatóknak.

A Tulipánudvarban mindig sok volt a fiatal, gimnazisták, egyetemisták és fiatal felnőttek kedvelt helyévé vált.

Nagyon nagy figyelmet fordítok arra, hogy a szabályoknak megfelelően üzemeljünk, évek óta „karszalagos rendszert” használunk arra, hogy megkülönböztessük egymástól a felnőtteket és a 18 éven aluliakat. Legjobb tudomásom szerint erre nemhogy településünkön, de talán a megyében sincs példa.

Megkérdőjelezhetetlen, hogy padjainknál gyakran találkozhatnak 16-17 évesekkel is, de az is kétségbevonhatatlan, hogy őket az italpultoknál soha nem szolgáljuk ki. Jókora baráti társaságok, családok, tizen- és huszonévesek vegyesen töltik meg napról napra és éjszakáról éjszakára az udvart. Ezzel a rendszerrel sem az ide látogatóknak, sem a kollégáimnak, sem nekem, de még a hatóságoknak sem volt soha problémája.
„A Tulipánudvar egy fiatalos hely, rengeteg pelyhes állú kamasszal, de rendezetten, biztonságban, normális keretek között.”

Az elmúlt hetekben viszont borús a hangulatom, komoly változásról számolhatok be.

Az üzleteimhez jelentős számú, talán még csak általános iskolás korú, de biztosan 16 év alatti fiatal kezdett járni.

Olyan fiatalok, akik telepakolt hátizsákokkal, üveges szeszekkel és dobozos sörökkel telepszenek le a padjainkon. Jellemzően hatan-nyolcan vesznek például egy pizzát vagy pár palack üdítőt, aztán mint a „batyus bálban” italozni kezdenek, de zabolátlanul, kontroll nélkül. Ezekben a társaságokban nem szokott egyetlen nagykorú sem lenni. Talán azért is „hozzák az italt”, mert tudják, nálam nem vehetnek.

Ha felhívom a figyelmüket, hogy ez az asztal az itt fogyasztó vendégeknek van fenntartva, akkor arrogáns, okoskodó stílusban oktatnak ki, hogy ők „itt is vásároltak”.

Nyilvánvalóan nem vehetem el tőlük a nem nálunk vásárolt termékeket, de amikor távozásra -illetve a helyes viselkedésre- szólítom fel őket, még nekik áll feljebb, rendőrrel és feljelentéssel fenyegetnek.

Az újra nyitás óta gyakorlatilag minden éjjel találkozom az üzletnél egyenruhásokkal, ezt az „új problémát” már többízben jeleztem feléjük is. Sajnos úgy érzem, hogy ők is tanácstalanok a helyzettel kapcsolatban: annak ellenére, hogy egy igazoltatás során egyértelművé válik, hogy kisgyerekekről van szó, nekik sincs igazából több eszköz a kezükben, mint nekem.
Fölényesen mutogatják az előttük lévő hasábburgonyát, vagy az üdítőről kapott nyugtát: Azt mondják, ők itt fogyasztó vendégek, az italt -amit otthonról hoztak- pedig megihatják mellé, mert nem közterület.

Ha mégis használ a jó szó és elmennek az asztaloktól, abban sincs köszönet: Vagy a Tulipánudvar zárva lévő üzletei elé telepszenek le, esetleg közterületi padokon, a parkban, vagy a strandon folytatják a rajcsúrt és hagynak maguk után mocskot, szemetet és hányást.

Ezek azok a gyerekek, akik aztán este hatkor-hétkor már járni sem bírnak a Baross utcán, vagy a parkokban. Ők azok, akikre aztán azt mondják, „a Picuritól jöttek!”, pedig igazából „a Picuritól lettek elzavarva.”

Tanácstalan vagyok. Nem tudom, mit kezdhetek a szituációval. Mit kezdjek a csapatokba verődött gyerekekkel, ahol bluetooth hangszóróról üvölt a mulatós, ahol az otthonról hozott pálinka folyik le a torkukon, ahol még fent a nap, de már masszívan részegek.

Itt nem „egy visszatérő társaságról” van szó, hanem sok „ilyen” társaságról. Egyetlen felnőtt nélküli, ignoráns, kulturálatlan csapatokról, akik az elmúlt hónapban megkeserítik az éjszakáimat, akik miatt -leginkább pénteken és szombaton- a „normális” vendégeim, de már a saját baráti társaságom sem jön szívesen az üzleteimhez.

Kérem Önöket, mint a város vezetőit, rendfenntartóit, a helyi közbiztonság védőit, hogy segítsenek nekem.

Tudom, hogy „nem lehet minden sarokra rendőrt állítani” -és ez nem is célom. Viszont úgy gondolom, hogy az én eszközeim rendkívül korlátozottak, azokat gyakorlatilag már ki is merítettem. A probléma komplex kezelésére egyikünknek sincs, sem egy önkormányzatnak, sem a rendőrségnek, pláne nem egy egyszerű vendéglátósnak teljeskörű eszköze.

Ugyanakkor azt hiszem, hogy a mindannyiunk eszközeit együttesen, céltudatosan felhasználva hatékonyabban tudnánk fellépni a zavaró, káros és veszélyes helyzet kezelésére.

Én szükség esetén minden eszközömet -biztonságikamera felvételek, a nálunk alkalmazott karszalagos rendszer ismertetése, árukínálatunk, választékunk bemutatása, a Tulipánudvar térképei, stb. -rendelkezésre bocsátom és természetesen egy közös megbeszélésen (akár a város többi vendéglátójával) is készséggel részt vennék így, a 2021-es nyári szezon hajnalán.

Tisztelettel és köszönettel:
Csontos Dávid
Tulipánudvar Kft.


Illegálba’

Tegnap este egy volt szaktársamnál múlattuk az időt valahol a Blaha mellet egy csinos kis lakásban. (Ezek nem mi voltunk, de azért elég poén, na.)

A lakótársa nem volt otthon, összejöttünk egy páran a régi társaságból.
Láda sör a teraszon, Jäger a fagyóban meg minden ami kell.

Rendeltünk kaját a Wolttól is meg a Netpincértől is. Sokat.
Kurva viccesnek éreztük azt, hogy a mekiből lehet hülyeségeket rendelni. Olivaolajat (140.-) meg gépi szódát (100,-) rendeltünk ipari mennyiségben. A futár imádta, de legalább mekis pohárból ihattuk a fröccsöt. McFröccs.
Arra azért figyeljetek, hogy -még ha először jó ötletnek is tűnik- ne igyatok Jägert epres shake-kel. Akkor fincsi, másnap büntet.
De lehet, hogy a túrós-nutellás goffri volt a ludas, francért árulnak egyáltalán ilyesmit…

Amúgy továbbra is élvezem Budapestet, még ha csak egy-egy éjszakára is.

Láttam igazi szipust. IGAZIT. 😀

Bizalomgerjesztő szakállas csöves-forma, nagyjából 50 körül. Villamoson lófrált. Kezében egy literes higítóval támolygott, ami már csak félig volt. Másik kezében kifli-zsemlés zacskót szorított, töltött bele egy kicsit. Rokonszenvesnek tűnt, nagyokat lélegzett a boldogság párájából.
Az ellenőrök sem szóltak neki, hiszen eltakarta a száját és az orrát is.

Felhőtlen mámor ült az arcára, azt hiszem ez az igazi boldogság és megnyugvás.

Láttam mást is.

A Népszínház – Bacsó utca sarkán valami igazán furcsát.
Ajtó fölött “Internetkávézó” felirat, minden fühhöny behúzva, de valami hatalmas élet volt bent:
NYILVÁN csak az ott dolgozók voltak ott.
Szakadt kerékpárok sokasága támasztva a házfalnak, bentről kocsma-atmoszféra szűrődött ki.
Azért az felettéb gyanús lehet, hogyha a nagyker minden héten lepakol egy vagon szeszt egy “bezárt” kocsmába.
Mindegy, nem vagyok én semmi jónak elrontója. Ha hiányzik a kocsma, itt találhatsz egyet.