Az őrült készültségben, az ország szinte összes mozdítható rendőre, a többszáz fős vagyonőr csapat, a TEK, vagy a vatikáni csendőrség jelenléte ellenére egy csapat balatoni fiatal mindenféle ellenőrzés nélkül besétált a legelső nyilvános szektorba.
Ezek voltunk mi.
“Játszós” ruhában, hátizsákokkal sétáltunk el a testszkennerek és a fémkereső kapuk mellett.
A kutya nem kérdezte, hogy hova megyünk, mi van a táskában, van-e védettségink, vagy, hogy regisztráltunk-e.
Amúgy nyilván nem regisztráltunk, a szombat esti mulatság után hirtelen ötlettől vezérelve ballagtunk el az egyházfő miséjére. Az Oktogonnál nem engedtek be, mondván, “nem úgy van az”, ezért az Andrássyval párhuzamos Aradi utcán indultunk a Hősök tere felé. A Kodály köröndnél -ez kb. félúton van- már mindegyik bekötőúton volt beléptetés, meg fémdetektoros személyátvizsgálás.
Tovább sétáltunk hát a Lendvay utcán, végül pedig a Rippl-Rónai utca ellenőrző pontja mellett egyszerűen bekorzóztunk az egyik “leginkább védett” területre.
Hát, nálam elégtelenre vizsgázott a biztosítás, a “kiemelt ellenőrzés”.