A tegnapi nap margójára, édesapám hozzám fűzött gondolatai.

A tudósokat -a fizikatudósokat mindenképp- és amúgy nyilván kicsit mindenkit foglalkoztat valamelyest az időutazás, a tudományos elmélet, ami szerint nem csak térben, de időben is lehetne utazni.

Milyen jó is lenne egy szerkezet, egy időgép, mi mindent megváltoztatnál te is a múltban, mi mindent intézhetnél másképp.

Vagy milyen jó lenne előre ugrani, megnézni a jövőt, a gyerekeidet, unokáidat. Esetleg megnyerni a lottót, vagy nagy pénzeket szakítani sportfogadáson.

Úgy gondoljuk, jó lenne látni a jövőt, jó lenne tudni, hogy mit hoz a holnap, vagy csak a következő perc. Hogy előre leellenőrizhessük bizonyos cselekedeteink vagy döntéseink eredményét és az így előre látott pozitív vagy negatív kimenetel alapján módosíthassuk döntéseinket, egy jobb végkifejletért.

A bizonyosság, a jövő biztos bekövetkezése, vagy nem-bekövetkezése óriási dolog lenne.

De ezt is képesek lennénk elhibázni.

Hiszen még a biztosan rossz kimenetelű dolgokba is hajlandóak lennénk valami érthetetlen okból belevágni.

Ahhoz, hogy tudd: ha csacsi részegen autóba ülsz, akkor össze fogod azt törni; vagy ha a részeg haverod mellé beülsz, akkor eléggé fájdalmas lesz az, amikor arcon vág a légzsák nem kell időgép.
Mert tudod, biztosan tudod, hogy ez lesz a vége.

És így is, a biztosan negatív végkifejlet ellenére mégis megteszed.

Kell a francnak időgép. Nem tudnánk azt sem értelmesen használni.

A bejegyzést később megmagyarázom, az előzményt feltöltöm ide.