Szeretem olvasni azokat a facebook oldalakat, ahol konteókat generálnak, világvégét vízionálnak. Tudod, azokat, amik a covid miatt most Neked is állandóan fel-fel bukkannak a hírfolyamodban. Remélem, te sem veszed komolyan ezeket. Különben lelöklek a Lapos-Föld széléről.

“Érdekes” cikket láttam egy ilyen oldalon az indigógyermekekről.
Biztosan hallottál már az ezoterikus körökben igen népszerű különleges pszichikai és spirituális képességekkel rendelkező gyerekekről.
Az ezoterikus szerzők szerint ezek a gyerekek egy mély spirituális megújulás előhírnökei, ami egy új, hibrid, sőt, földönkívüli életformát készít elő.
Persze ebben én nem hiszek, de eszembe jutott róla egy sokéves történet.

Bubuval együtt dolgoztunk a Picuriban és sokan testvéreknek, ikertesvéreknek néztek minket.
Noha van köztünk hét év korkülönbség és hasonlóságunk kimerült a testalkatunkban meg a hosszú hajunkban, egy idő után már direkt rájátszottunk a vélt iker-dologra.
Ha valaki megkérdezte, hogy ikrek vagyunk-e, a válasz természetesen “igen” volt, de kiegészítettük azzal, hogy van köztünk hét év és mások a szüleink.
Tízből átlagosan csak három ember volt, aki erre felhúzta a szemöldökét és azt mondta, hogy azt úgy nem is lehet. A többiek…

Elmondtuk, hogy gyakran ugyanazt álmodjuk, ha neki rossz kedve van, akkor nekem is, ha egyikünk tüsszent, akkor a másikunk is – sokszor akkor is, ha egymástól több(száz) kilométerre vagyunk. Ilyenkor csak küldünk egy SMS-t, hogy egészségedre.

Külön mondókáink is voltak, amivel “igazoltuk” iker-elménk összekapcsolódását:
-Néha befejezzük…
-Egymás…
-Mondatait!

Nyilván közrejátszott a vendégsereg torkán leborított alkoholmennyiség is, de nem csak a sörüket, a szavainkat is itták. Egyre meredekebb sztorikkal álltunk elő.

Például, hogy lehetünk egymástól bármilyen messze, álmunkban szinte mindig tudunk beszélgetni.
Vagy, hogy előfordult, hogy rácsapott az ujjára kalapáccsal otthon én meg az üzletnél elejtettem a bögrém.
Ha elesett biciklivel, nekem is eltört a lábam.
A kedvenc történetünk pedig az volt, hogy amikor együtt van a barátnőjével az nekem nagyon kellemetlen helyzeteket okozni: volt egy állásinterjúm, ami emiatt ért csúfos véget.
Az ilyen történetek után mindig bocsánatot is kértünk egymástól a “történtekért”, “hallgatóságunk” pedig tátott szájjal figyelte.

Számát nem tudom, hogy vajon hány emberben ültethettük el tényként, hogy a földöntúli, természetfeletti képességek igen is itt vannak a mindennapjainkban, ez egy létező dolog.
Mi voltunk Almádi indigógyermekei.

Ahogy elnézem az ilyen Facebook-oldalak tagszámát: túl sokszor.