Ez a poszt az autómról fog szólni, kis bemutató, amolyan használtteszt.
Alanya egy 2011-es Citroën C4 Grand Picasso, Excluseive felszereltséggel, ami azt jelenti, hogy az akkor elérhető (szinte) összes extrát belepakolták a teljes panorámatető, a Bose hangrendszer és az ülésfűtés kivételével.

Az autót napra pontosan fél éve vásároltam és kis érdekesség, hogy pont ma lépte át a tízezer kilométert. Mármint amit én vezettem vele. Majdnem én.

Nyár elején, a szebb napokat látott, budapesti ex-taxi Xsara Picasso bemondta az unalmast: egy korábbi beavatkozás eredményeként sokszor felforró hűtővízre panaszkodott, a motor leállítását követelte. A hiba még tavaly télen jelentkezett először, de például a -5 °C-os, hidegen indított motornál is feldobta ezt a hibajelet. Nem foglalkoztam vele, hibás szenzorok vannak, ahogy megjelent a hiba úgy tűnt el, kellemetlen apróságnak gondoltam.
Nyár közepén viszont nem kapcsolt le a piros visszajelző, Füredtől Almádiig piros STOP felirat kísért. Megérkezve füst tört elő a motortérből, az autót aznap már nem használtam. Szépen kihült, másnap visszamentünk volna vele Füredre, hogy megnézzük, mégis mi lehetett a gond. Nagyjából 10 kilométer után, Csopak előtt a gépsárkány megállt és többet nem is tekerte át a blokkot az önindító: besült.

Kellett hát egy másik autó. Ha már másik, legyen egy nagyobb.
Hirdetések nézegetése, nyálcsorgatás, kereskedésekben lévő használt autók megnézése, ezzel bizniszelő nepperekkel találkozás, majd egyszer csak szembe találtam magam egy magánszemély hirdetésével, Siófokon.

Telefon, majd másnap találkozó…

Az autó háromévesen lett behozva Franciaországból, 120.000 kilométerrel. Igazi családi autónak használták, hetente többször megjárták vele a Siófok-Budapest távot. Végig vezetett szervízkönyve volt, amit az első magyarországi tulaj is tovább vezetett. Minden évben még az utastéri levegőszűrőt is szakszervízben cseréltette.
A kisgyerekek aztán felnőttek, “anyu és apu” pedig új munkahelyet talált Siófokon: Tényleg fájó szívvel és pár elmorzsolt könnycsepp társaságában eladták nekem a csinos bordó családi autót 240.000 kilométerrel. Én vagyok a második magyarországi tulaj.

Teljesen hibátlan autót sikerült vennem. A cél az volt, hogy egy jól felszerelt, kényelmes autót tudjak magaménak, lehetőleg olyat, amiben heten is elférünk, ha kell. Szerettem volna utazni a barátaimmal, itthoni és külföldi célpontokat meglátogatni, bejárni a vén kontinenst közúton.
Na, mondjuk ez nem jött össze, a szezon utáni korona-helyzet miatt még az országhatárnál sem jártunk. Cserébe többízben körbe autóztuk a Balaton-felvidéket, a fővárost, a Dunakanyart és Pécs környékét.

Meg ugye lesz még tavasz, lesz még nyár.

Az autóba beülve úgy érzed magad, mint egy pilóta, aki várja az indítóparancsot. Különlegesség, hogy a kormány közepe nem, csak a kulisszája forog. Ennek elméletileg gyakorlati haszna is van: a fixen álló kormányközép miatt nem hagyományos légzsák vigyáz ránk, hanem valami olyasmi, ami körbeveszi a sofőrt egy esetleges balesetnél. Légzsákból egyébként tíz van az autóban, szóval ha beleesünk a Dunába, valószínűleg a felszínen maradunk és kétéltűként folytatjuk utunk.

Szóval ezt látja a pilóta: Homlokig érő óriási szélvédő, nagy, navis, színes-szagos fedélzeti számítógép, esőérzékelős ablaktörlő, automata világításkapcsoló (amúgy kanyarkövető xenon), tempomat, ESP kapcsoló, többzónás automata légkondicionáló, tároló rekeszek mindenhol. Ez egy űrkomp.

Az autó menet közben nagyon csendes, szinte csak a gumi hangja hallható.
Az ablaktörlők automata üzemmódban szeszélyesen működnek, de ez valószínűleg a karcos szélvédő miatt van. Az előző tulaj vagy ablaktörlőlapát nélkül, vagy erősen elhasznált lapátokkal használta.
A xenon kanyarfényszóró az egyik legjobb dolog a világon, király, hogy arra világít, amerre megyek.
Hidraulikus felfüggesztés előnye, hogy a kaszni terhelés alatt sem ül le. A hátsó rész magassága 15 centin állítható, aminek nagy előnyét nem látom kivéve, ha a Meki előtti parkolóban, esőben, nyitott csomagtér-ajtóval ülünk a csomagtartó szélén.

Ha már csomagtér: a lényeg, amiért ezt a modellt választottam a csomagtartó padlójába süllyesztett 2 db ülés volt. A harmonika módjára hajtogatható kárpit alól egy határozott mozdulattal lehetett elővarázsolni a két ülést.
Ezeken utazni nem kényelmes, nagyjából 150 kilométerre lőném be azt a távot, amit még elviselnék itt. Arra viszont tényleg elég, hogy adott esetben heten utazzunk. Hosszabb utakra biztosan csak öten mennénk.
Pláne, hogy ha fent a hét ülés, akkor csomagtérről, mint olyanról nem beszélhetünk. Kéne egy tetőbox.

1,6-os HDi, kézi, hatsebességes váltóval. A fogyasztása az elmúlt tízezer kilométeren a fedélzeti számítógép szerint 5,4 liter gázolaj volt.
Az első tankolástól kezdve egy alkalmazásban rögzítem az összes felmerülő költséget, az app szerint 5,8 a valós fogyasztásom. Volt ebben autópálya is, város is, hosszabb és rövidebb utak.

Összegezve: ez egy nagyon kényelmes, meglehetősen nagy családi autó, rengeteg extrával és vezetést segítő rendszerrel, barátságos fogyasztással.
Bátran ajánlom mindenkinek, akinek nem egy “villantós” autó kell és jellemzően többen utaznak hosszabb távokra.