Tegnap este egy volt szaktársamnál múlattuk az időt valahol a Blaha mellet egy csinos kis lakásban. (Ezek nem mi voltunk, de azért elég poén, na.)

A lakótársa nem volt otthon, összejöttünk egy páran a régi társaságból.
Láda sör a teraszon, Jäger a fagyóban meg minden ami kell.

Rendeltünk kaját a Wolttól is meg a Netpincértől is. Sokat.
Kurva viccesnek éreztük azt, hogy a mekiből lehet hülyeségeket rendelni. Olivaolajat (140.-) meg gépi szódát (100,-) rendeltünk ipari mennyiségben. A futár imádta, de legalább mekis pohárból ihattuk a fröccsöt. McFröccs.
Arra azért figyeljetek, hogy -még ha először jó ötletnek is tűnik- ne igyatok Jägert epres shake-kel. Akkor fincsi, másnap büntet.
De lehet, hogy a túrós-nutellás goffri volt a ludas, francért árulnak egyáltalán ilyesmit…

Amúgy továbbra is élvezem Budapestet, még ha csak egy-egy éjszakára is.

Láttam igazi szipust. IGAZIT. 😀

Bizalomgerjesztő szakállas csöves-forma, nagyjából 50 körül. Villamoson lófrált. Kezében egy literes higítóval támolygott, ami már csak félig volt. Másik kezében kifli-zsemlés zacskót szorított, töltött bele egy kicsit. Rokonszenvesnek tűnt, nagyokat lélegzett a boldogság párájából.
Az ellenőrök sem szóltak neki, hiszen eltakarta a száját és az orrát is.

Felhőtlen mámor ült az arcára, azt hiszem ez az igazi boldogság és megnyugvás.

Láttam mást is.

A Népszínház – Bacsó utca sarkán valami igazán furcsát.
Ajtó fölött “Internetkávézó” felirat, minden fühhöny behúzva, de valami hatalmas élet volt bent:
NYILVÁN csak az ott dolgozók voltak ott.
Szakadt kerékpárok sokasága támasztva a házfalnak, bentről kocsma-atmoszféra szűrődött ki.
Azért az felettéb gyanús lehet, hogyha a nagyker minden héten lepakol egy vagon szeszt egy “bezárt” kocsmába.
Mindegy, nem vagyok én semmi jónak elrontója. Ha hiányzik a kocsma, itt találhatsz egyet.