Csonti blog

Hallhattuk számos esetben, hogy nem egyszerű ebben az évben a vendéglátósok helyzete.

Korlátozások, zárva tartások, sok helyen pedig teljes csőd lóg a levegőben, vagy akár már le is csapott.
A mi helyzetünk azért nem ilyen borús, de mégiscsak egy elsősorban éjszakai hely vagyunk, ha úgy tetszik, szórakozóhely. A nyári szezont követően aztán csak korlátozva lehettünk nyitva, a héten pedig fokozódott a szigor, így most vagy bezárunk, vagy nekiállunk annak, amit még lehet: házhoz visszük a Picuri ízeit.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lenne különleges és egyben hátborzongató az a pre-apokaliptikus húzás, ahogy például teljesen kiürítjük az üzletet és mondjuk leengedjük a vizet az épületről, elkerülve a fagykárt.

De ezt a “különlegességet” most inkább mégsem éljük át: egyrészt, mert jó lenne nem-felélni a nyáron szerzett tartalékokat, másrészt elég combos kibaszás lenne ez a kollégáinkkal is.
Végül is adott minden engedély, technika, humán erő ami ahhoz kell, hogy holnaptól egy nem túl megszokott, de nem is példa nélküli módon: kiszállítva működjünk.
Feltöltöm a netpincéres terminált, és holnap délutánra élesítjük a rendszert.

Rendelj egy falat Picurit és mi elvisszük az ajtódig. És kalandozhatunk nyolc után is. Juhú! 😀

Reklám(?):
Étlep, rendelés, aktuális ajánlatok
www.picurikocsma.hu
+36-30/99-22-33-4

Tóth Gábor a veszprémi rendőrségről hívott telefonon az imént, mert “elmulasztottam a bejelentkezést a Házi Karantén Rendszerben”.

Ez ugye az az app, amit a karanténban lévők használhatnak, ha nem akarják, hogy rendőrök ellenőrizzék őket szúrópróbaszerűen. (Így az alkalmazás ellnőriz, szintén random időpontokban. Kamera meg GPS adatok alapján.)

Mondtam neki, hogy ne izguljon annyira, engem már igazából három napja gyógyultnak nyilvánítottak és a határozatom is itt van a kezemben a járványügyi elkülönítését feloldásáról.
“Az nem úgy megy” meg “arról azért mi is tudnánk” szöveget volt képes morcosan elmondani nekem, meg azt, hogy ha engem most igazoltatna egy rendőr, akkor ő is azt látná a rendszerben, hogy épp megszegem a karantén szabályait és “szököttként” kezelnének, sőt, kapnék egy kétszázezres büntit is.
Küldjem el azonnal (A Z O N N A L !) a megadott címre a dokumentumot, különben lesz nemulass!

Így megy ez.
Vársz több, mint egy hetet a teszteredményedre, a határozatodra, kéred a feloldásod, megkapod a feloldásod és ezek után még csak a jóisten tudja, hogy mikor kerülsz ki a rendőrség rendszeréből.
Hát milyen elképesztő sztori lett volna, ha mondjuk igazoltatnak például tegnap éjjel, aztán a “Csontos Úr, szálljon ki a járműből” kezdetű monológgal kezdhettem volna egy kellemes diskurzust.

Már legalábbis olyan korona-pozitív.
Épp most kaptam egy határozatot, ami szerint hatósági házi karantén alá helyeznek. Juj.

A tesztelés óta elmúlt egy hét, nem mondom, hogy elkapkodták a dolgot.
Érdekes, de az EESZT rendszerében még semmi nincs erről.
A határozat kitér arra is, hogy hogyan lehet feloldani a karantént: 3 napja láztalan, légúti tünetei megszűntek és a tünetek kezdete után legalább 10 nap eltelt.
Szóval most, hogy hivatalosan is “bezártak”, hívom is a háziorvost, aztán, ha úgy gondolja ő is, szabadulok is: minden feltétel teljesül.
…és akkor, immár gyógyultként ismét mehetek közösségbe, a ma esti záróbulin pedig elfogyaszthatok pár korsó sört.
Hiszen itt a vége, ma lehetünk utoljára nyitva. Éjféltől kijárási tilalom, meg bezárt kocsma.

update: Az elektronikus egészségügyi rendszerben is megjelent a pozitív dokumentumom, és ezzel nagyjából egyidőben a háziorvos engedélyezte a “szabadulásom”, szóval ma koccinthatunk egyet. Egy ideig utoljára.

120 órája várom az eredményt.
Kedden, dél előtt pár perccel mentem el személyesen az OMSZ Veszprémi telephelyére, hogy Covid-19 tesztet végezzenek rajtam.
Erre azért volt szükség, mert a háziorvosom szerint potenciálisan fertőzött voltam: elvesztettem az ízlelésem és a szaglásom. Már hétfő délutánra ígérték a házhoz jövő tesztet, aztán kedden mégis azt mondták, hogy kapacitás hiányában inkább menjek be a mentőállomásra.
Azért ez némiképp furcsa helyzet, “nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb”. A háziorvos szerint nem mehetek sehova, senki nem jöhet hozzám, a világtól elzárva várnom kell a tesztet és a teszteredményt. Az OMSZ meg azt mondja, hogy “gyere ide, mindenkit ide hívunk hiszen”.

De ezen én tényleg túlteszem magam, nem kellett tömegközlekednem, igazából a szaglásvesztésen kívül semmi bajom nem volt. Bevezettem, leteszteltek. Mondták, hogy én vagyok a 162. a mai napon. Még dél sem volt. Maga a teszt amúgy 5 perc sem volt, kicsit kellemetlen, de ki lehet bírni. A tesztet végző mentős nem is mondott “határidőt”, sok a teszt, napi szinten több, mint tízezer. Majd jön az eredmény az EESZT rendszerében.

Nem értek a mikrobiológiához. Nem tudom, hogy mi az “átlag”.
De egy gyorstesztre öt napot várni nem frankó.
Ma reggel már éreztem illatokat, ízeket. Mondhatjuk, hogy pillanatnyilag tünetmentes vagyok.
Negatív eredmény esetén már ma “szabad lennék”. Pozitív eredmény esetén pedig épp most lennék félidőben.

Persze fel lehet ezt fogni egy remek nyugis nyaralásnak, bár barátok nélkül. Ki lehet bírni. Van mit csinálni itthon, na meg ugye lehet sorozatozni, a számítógép előtt dögleni.

Viszont van egy –szerintem– igazán komoly probléma ezzel:
Minimum hatnapos csúszásban van a statisztika a valósághoz képest. Az aktuális fertőzöttségi számokat mindig az előző nap alapján teszik közzé, reggel.
Szóval a ma reggel kilenckor közzétett ~5.000 új fertőzöttet “tegnap dobta ki a labor”, és a saját tapasztalatom szerint ezeket az embereket valószínűleg múlt hétfőn tesztelték le.
Ez azt jelenti olvasatomban, hogy nem “most rugaszkodott el” a járvány, hanem már a múlt héten 4-5.000 új fertőzött volt. Naponta.
Az pedig, hogy ma mennyi a fertőzöttek száma, csak jövő pénteken-szombaton derül ki.
Ha igazam van, akkor sokkal súlyosabb a helyzet, mint amit az operatív törzs nap mint nap közöl.