Érdekes fordulat

Nem gondoltam volna, de van olyan helyzet, amikor a kocsmáros szó szerint “magára hívja a rendőröket”.
Hát, pedig de, és én lennék Az a kocsmáros, mert az utóbbi időben valami eléggé aggasztó dolog történik az udarban.

Nem is magyarázom a dolgokat, olvassátok el inkább a város vezetésének írt levelem. Tanulságos lehet.

Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Jegyző Úr, Tisztelt Alezredes Úr, Tisztelt Balatonalmádi Polgárőr Egyesület!

Tisztelt Címzettek, a segítségüket szeretném kérni.

Csontos Dávid vagyok, a Tulipánudvar Kft. ügyvezetője. Azé a gazdasági társaságé, ami többek között a Picuri Kocsmát, az Almádium Fröccsteraszt és a Dédapám Pálinkázóját üzemelteti Balatonalmádi városközpontjában.

Az április végi, koronavírus járvány utáni újra nyitás óta olyan helyzettel találom magam szemben hétről hétre, amit nem tudok a jogszabályi keretek között magam szabályozni, megoldani.

A lazítás utáni első hetekben még az „újdonság örömének” és a „kiszabadulás érzésének” tudtam be a dolgot, elnéző voltam, azonban ez a hétvége vízválasztó volt:
Olyan helyzettel találkoztam, amivel eddig még soha, ezért is írom ezt a levelet.

Almádi Tulipánudvarjában már tizenkettedik éve vezetem a családi vállalkozásban működő vendéglátó üzleteimet. Roppant szerencsésnek érzem magam, mert egész évben nyitva tudok lenni, rengeteg ember jár hozzánk, több ezer tartalmas és élményekben gazdag éjszakát tudtam nyújtani a hozzánk látogatóknak.

A kezdetek óta egy fiatalos, a fiataloknak szóló vonalon dolgozom, egy egyszerű kocsma-hangulattal, de soha nem a minőség rovására. Színvonalas italokat, remek ételeket készítünk az Almádiban élőknek és a városba látogatóknak.

A Tulipánudvarban mindig sok volt a fiatal, gimnazisták, egyetemisták és fiatal felnőttek kedvelt helyévé vált.

Nagyon nagy figyelmet fordítok arra, hogy a szabályoknak megfelelően üzemeljünk, évek óta „karszalagos rendszert” használunk arra, hogy megkülönböztessük egymástól a felnőtteket és a 18 éven aluliakat. Legjobb tudomásom szerint erre nemhogy településünkön, de talán a megyében sincs példa.

Megkérdőjelezhetetlen, hogy padjainknál gyakran találkozhatnak 16-17 évesekkel is, de az is kétségbevonhatatlan, hogy őket az italpultoknál soha nem szolgáljuk ki. Jókora baráti társaságok, családok, tizen- és huszonévesek vegyesen töltik meg napról napra és éjszakáról éjszakára az udvart. Ezzel a rendszerrel sem az ide látogatóknak, sem a kollégáimnak, sem nekem, de még a hatóságoknak sem volt soha problémája.
„A Tulipánudvar egy fiatalos hely, rengeteg pelyhes állú kamasszal, de rendezetten, biztonságban, normális keretek között.”

Az elmúlt hetekben viszont borús a hangulatom, komoly változásról számolhatok be.

Az üzleteimhez jelentős számú, talán még csak általános iskolás korú, de biztosan 16 év alatti fiatal kezdett járni.

Olyan fiatalok, akik telepakolt hátizsákokkal, üveges szeszekkel és dobozos sörökkel telepszenek le a padjainkon. Jellemzően hatan-nyolcan vesznek például egy pizzát vagy pár palack üdítőt, aztán mint a „batyus bálban” italozni kezdenek, de zabolátlanul, kontroll nélkül. Ezekben a társaságokban nem szokott egyetlen nagykorú sem lenni. Talán azért is „hozzák az italt”, mert tudják, nálam nem vehetnek.

Ha felhívom a figyelmüket, hogy ez az asztal az itt fogyasztó vendégeknek van fenntartva, akkor arrogáns, okoskodó stílusban oktatnak ki, hogy ők „itt is vásároltak”.

Nyilvánvalóan nem vehetem el tőlük a nem nálunk vásárolt termékeket, de amikor távozásra -illetve a helyes viselkedésre- szólítom fel őket, még nekik áll feljebb, rendőrrel és feljelentéssel fenyegetnek.

Az újra nyitás óta gyakorlatilag minden éjjel találkozom az üzletnél egyenruhásokkal, ezt az „új problémát” már többízben jeleztem feléjük is. Sajnos úgy érzem, hogy ők is tanácstalanok a helyzettel kapcsolatban: annak ellenére, hogy egy igazoltatás során egyértelművé válik, hogy kisgyerekekről van szó, nekik sincs igazából több eszköz a kezükben, mint nekem.
Fölényesen mutogatják az előttük lévő hasábburgonyát, vagy az üdítőről kapott nyugtát: Azt mondják, ők itt fogyasztó vendégek, az italt -amit otthonról hoztak- pedig megihatják mellé, mert nem közterület.

Ha mégis használ a jó szó és elmennek az asztaloktól, abban sincs köszönet: Vagy a Tulipánudvar zárva lévő üzletei elé telepszenek le, esetleg közterületi padokon, a parkban, vagy a strandon folytatják a rajcsúrt és hagynak maguk után mocskot, szemetet és hányást.

Ezek azok a gyerekek, akik aztán este hatkor-hétkor már járni sem bírnak a Baross utcán, vagy a parkokban. Ők azok, akikre aztán azt mondják, „a Picuritól jöttek!”, pedig igazából „a Picuritól lettek elzavarva.”

Tanácstalan vagyok. Nem tudom, mit kezdhetek a szituációval. Mit kezdjek a csapatokba verődött gyerekekkel, ahol bluetooth hangszóróról üvölt a mulatós, ahol az otthonról hozott pálinka folyik le a torkukon, ahol még fent a nap, de már masszívan részegek.

Itt nem „egy visszatérő társaságról” van szó, hanem sok „ilyen” társaságról. Egyetlen felnőtt nélküli, ignoráns, kulturálatlan csapatokról, akik az elmúlt hónapban megkeserítik az éjszakáimat, akik miatt -leginkább pénteken és szombaton- a „normális” vendégeim, de már a saját baráti társaságom sem jön szívesen az üzleteimhez.

Kérem Önöket, mint a város vezetőit, rendfenntartóit, a helyi közbiztonság védőit, hogy segítsenek nekem.

Tudom, hogy „nem lehet minden sarokra rendőrt állítani” -és ez nem is célom. Viszont úgy gondolom, hogy az én eszközeim rendkívül korlátozottak, azokat gyakorlatilag már ki is merítettem. A probléma komplex kezelésére egyikünknek sincs, sem egy önkormányzatnak, sem a rendőrségnek, pláne nem egy egyszerű vendéglátósnak teljeskörű eszköze.

Ugyanakkor azt hiszem, hogy a mindannyiunk eszközeit együttesen, céltudatosan felhasználva hatékonyabban tudnánk fellépni a zavaró, káros és veszélyes helyzet kezelésére.

Én szükség esetén minden eszközömet -biztonságikamera felvételek, a nálunk alkalmazott karszalagos rendszer ismertetése, árukínálatunk, választékunk bemutatása, a Tulipánudvar térképei, stb. -rendelkezésre bocsátom és természetesen egy közös megbeszélésen (akár a város többi vendéglátójával) is készséggel részt vennék így, a 2021-es nyári szezon hajnalán.

Tisztelettel és köszönettel:
Csontos Dávid
Tulipánudvar Kft.


A tegnapi nap margójára

Ennek most van egy ilyen “magyarázom a bizonyítványom” hangulata, de visszanéztem a kameraképeket, mert probléma adódott zárás idején.

21.20 Kikapcsoltuk a zenét.
21.28 Lehúztuk a redőnyt és bezártuk az ajtót.
21.33 Lekapcsoltuk a tér- és dekorvilágítást.
21.34 Az utolsó ember is elment tőlünk a teraszról.
22.01 Visszakapcsoltuk a fényeket, hogy takarítani tudjunk az udvarban.
22.45 A **SZOMSZÉD KOCSMA**ből ki-be mászkáltak az emberek, szólt a zene, volt kiszolgálás bent, a pultnál.
23.06 Még mindig vendégek jönnek ki a **SZOMSZÉD KOCSMA**ből.
23.24 Mi végeztünk a takarítással. Mindent összeszedtünk, másfél órán keresztül takarítottunk, hatan.
A Baross utcától a 71-es útig az utolsó szívószálat is összeszedtük az udvar közös területeiről is.
23.44 **SZOMSZÉD KOCSMA** takarítani kezd.
23.57 Végez.

A 13 perces takarítása többek között abból állt, hogy az asztalain maradt sörösüvegeket kidobálja az útra, széttöri az udvar bejáratánál lévő pad előtti betonon. Kisebb szemeteket, szilánkokat pedig kirúgdos a “piros vonalon kívülre”.

Erre reggel kilenckor a szomszéd üzlettulajdonosok azzal hívnak fel, hogy a “vendégeink ordenáré retket hagytak maguk után”.

És ehhez most tényleg nem volt közünk. Szabályszerűen nyitottunk és zártunk, folyamatosan szedtük a szemetet üzem közben is, zárás után pedig patika állapotot hagytunk. Túlzás nélkül mondom, simán mentem volna egy kört az udvaron mezítláb.

Az, hogy **SZOMSZÉD KOCSMA** még bő másfél órán át a tilosban nyitva volt, hogy a vendégei 11 után indultak egyáltalán haza, és hogy egy ilyen nap utáni “takarításra” negyed órát sem szánt, arról tényleg nem tehetek.

Nagyon nagy meló volt az újranyitás, a tárgyi és személyi feltételek összehozása. Hat fős személyzettel nyáron szoktunk dolgozni, nem ilyenkor. Jó, amúgy indokolt volt a létszám, rengeteg ember volt, de így abszolút kezelhető.

Megszokhattam már, hogy “mindig én vagyok a hibás”, de ezt most tényleg rosszul esik.

Hat ember munkáját teszi tönkre egy, a szabályokra fittyethányó figura.

Hát de csak nem hívok rendőrt a szomszédra…


Sose szabad fullba nyomni a kretént

Milyen butának kell lenni ahhoz, hogy nyilvános Facebook csoportba jelentkezz vagy gyűjts olyan vállalkozásokat és üzleteket, ahol az az apropó, hogy a rendelet ellenére majd

“védettségi nélkül is jöhetsz”?

Mintha csinálnék egy csoportot, hogy mondjuk “pénztárgépet nem használók csoportja” és onnantól egy csapat idiótával erősítenénk egymást, hogy “ja, ez így jó, nekem aztán ne mondják meg”!

Ha pedig a nyilvános bejegyzések hatására a hatóságok látóterébe kerülnek a törvényszegők, akkor majd lehet sopánkodni, hogy “rohadt navos, rohadt rendőr”.

A félmilliós büntivel és a fél évre bezáratott üzlettel.

Szellemi rövidnadrágoknak még egyszer:

Ne jelentsd be előre a Facebookon, hogy szándékosan törvénysértést fogsz elkövetni.


Ismét egy újranyitó buli

Már lassan úgy érzem magam, mintha megelevenedne a Bob Burgerfalodája rajzfilm az életemben. Legalábbis a “grand rerereopening” tekintetében.
Ennyiszer még nem nyitott újra semmi, mint most, a kovid alatt.

“Bárhol is fekszem majd holnap este nyolckor, ne alázzatok meg egy fényképpel, lépjetek át rajtam. Ne készítsetek szelfiket, ne hívjatok mentőt. Direkt fogok ÚGY kinézni.”

Szóval a hír igaz: valóban nyithat a terasz.
Igaz, csak fél tízig, de akkor is. NYITHAT A TERASZ!


Végre becsipezve!

A tegnapi napon megkaptam -végre- az Astra első dózisát.

Næm ĕrzəķ şęmmiť.

Na jó, azért valamit csak érzek:
Pont úgy ébredtem, mintha átvedeltem volna egy éjszakát, de úgy erősen.

Mintha halál másnapos lennék. Ver a víz, fáj a fejem és vizen kívül mást nem vesz be a testem.

Dehát a brit tudósok már annyi jó dolgot megállapítottak és kikutattak:
Bízom az oltóanyagukban is.


Maszkhitel

Egyre izgalmasabb a koronavírus körüli mizéria.

Például az van ma, hogy vehetsz szájmaszkot három éves futamidőre, hitelre.

Nem a levegőbe beszélek, a Media Markt az FFP2-es maszkokat ötvenes csomagban potom 79.199 Forintért árulja a webshopjában.
Erre az összegre pedig kedvezményes áruhitelt kínálnak, 36 hónapos futamidőre.

Komolyan mondom, ilyen nincs.

Ugyan az a maszk, amit tavaly ilyenkor a festékboltban meg a barkácsboltban 120-200 forintért utánad b.sztak.

Csütörtökön a gyógyszertárban 490 volt darabja.


Digitális rosszullét

A Digitális Jólét Szoftver Alapcsomag az innovációs minisztérium által összerakott operációs rendszer, néhány szoftverrel. Azoknak szánják, akiknek nincsen pénze oprendszert venni és túl bonyolultnak tartják az amúgy ingyenes rendszerek beszerzését. Click-Click-Click- Finish.

Ezért egy cseppet sem könnyen hozzáférhető hostingra dobták fel ezt a csodát, valamivel több, mint másfél óra volt csak a letöltés.
Két és fél giga sincs a cucc. 450-800 kbps. Tiszta 2010.
Letöltés után Rufus-szal kiírni pendrive-ra, aztán mehet is.
Telepítés közben derül ki, hogy nem egy világi újításról beszélünk, a fejlesztő csapat nem erőltette meg magát.

Ez valójában egy Linux Mint 20 Cinnamon, rengeteg hozzáadott értékkel a “gyári” Linuxhoz képest.
Ilyenek például:
-HÁTTÉRKÉP!
-PROFILKEZELŐ! (Itt beállíthatod, hogy idős, vagy gyermek vagy.)
Ha gyermek vagy, a dnsmasq bekapcsol és egy közel négyszáz sor hosszú domain listát. Szóval van egy jelentős domain blacklist.

Na, ennyi.

Szóval a kormány ingyen letölthető szoftvereket biztosít mindenkinek, de INGYENEBBEN. És ez nem Kutyapárt, ez Magyar rögvalóság, vagy mi a szösz.

Aki kicsit is ért hozzá, vagy telepített valaha ilyen Linux alapú varázslatot, az biztosan nem ezt fogja választani.
Aki megvette a Windows licenszt, az sem. (Csak mondom, legális Win10 háromezer forint.)

És aki a régi gépre dobná ezt a csodát a nagyinak, na az sem. Ez a disztró nem megy fel a 32 bites lapra.
Szóval 64 bit, 1 giga RAM, 15 giga HDD az elvárás.

Van a “Nemzeti Oprendszernek” egy koreiai hangulata, jó, hogy nem kötelező…

Amúgy a belbecs:
Thunderbird, Chrome, LibreOffice. Pont, mint amikor mondjuk egy Ubuntu disztrót telepítesz.
Csak az nem került tizenötezer-millió Forintba. (Ja, tizenötmilliárd, de így jobban fest.)

Ennyi pénzért jócskán elvárható lett volna egy “rendes” Szittya OS.
Gyalulnám is le a MacBookról az OSX-et egyből.

Thunderbird helyett mondjuk TurulMail, Firefox helyett meg TűzCsodaszarvas, nyilván.
Hunyadi Corvina PDF olvasó, Anonymus Writer, Eötvös Calc…
Ha pedig információkra van szükségem mehetne a DeákPedia, a szükségtelen fájlokat nem a Kukába, hanem egyszerűen Trianonba dobnám…


Oltakozni kéne

Szívesen buliznék már Veletek a Tulipánudvarban…
Nem kell ezért sokat tenni, csak beoltatni magad.
Jelentkezz oltakozni, hozd az igazolásod, és vendégem vagy egy pizzára.

Tényleg.

Ha ezt elég sokan megtesszük, nyárra már csak egy rossz emlék lesz ez az egész.

📌 Összesen 100 pizzáról van szó, a jelenlegi helyzet nekünk sem egyszerű, valahol húzni kell egy vonalat.
📌 A “bónuszpizzát” személyesen lehet átvenni nyitva tartási időnkben (pénteken és szombaton 17 órától.)
📌 Hozd magaddal az oltakozáskor kapott dokumentumot.
📌 Nem “kötelező”, de nagyra értékeljük, ha előtte telefonon jelzed, hogy jössz. Így nem kell sokat várnod. ☎️06703322000 vagy ☎️06309922334
📌 Február 13.-ig él az akció, de utána sem fog “elveszni” a pizzakvóta:A százból megmaradt tételeket február 14-én megsütjük és a Veszprémi Cholnoky kórház SBO-jára, valamint a Veszprémi Mentőállomásra szállítjuk. 🚑🏥

Az oltóanyagra nem kell “igényt tartani”.

Arra kell igényt tartani, hogy lehetőleg már idén el lehessen menni fesztiválozni, vagy egy szállodába a családdal, vagy csak lemenni a “vacak vidéki kocsmába” meginni egy korsó sört, esetleg egy szimpatikus cukrászdában megenni egy szelet tortát.

Ehhez pillanatnyilag egyetlen egy út van: a lakosságnak nagy arányban oltottá kell válni.

Én sem rajongok a tűért, én sem szeretek orvoshoz járni.

Én is átestem már a Covid-on, én is voltam pozitív….és én sem tudom, “mi van a vakcinában”.

Viszont hiszek az elmúlt 120 év oltási tapasztalatában, hiszek a kutatóinkban, hiszem, hogy az oltás segít és nem lesznek hosszútávú mellékhatásaim.

Ha mégis, akkor egyéni “tragédia” lesz, 1 a millióból.

Hiszen így működik minden oltás és gyógyszer, mindig van mellékhatása mindennek, csak nyúljunk bele a gyógyszeres szekrénybe, olvasgassunk.

A felajánlásom sem Soros György, sem Orbán Viktor nem támogatta. Sőt, senki sem:
Abból a pénzből “dobtam fel” ezt az apróságot, amit simán magamra is költhettem volna.

Lehetett volna egy komoly görbe estém, vagy elutazhattam volna mondjuk Prágába szórakozni.

Ehelyett azt mondom, oltakozzunk. Ne egy pizzáért, hanem azért, hogy “minden olyan lehessen, mint régen”.

Szeretném kinyitni az üzletem, szeretnék hajnalig tivornyázni, szeretném egy nyári hajnalon a napfelkeltét nézni a mólóról.

Ezért, és semmi másért tettem ezt a tényleg jelképes felajánlást.

Frissítés:
Közben a VEOL is rátalált a felajánlásomra, és érdemesnek tartották rá, hogy cikk legyen belőle. Köszi.


Ciki a cigi

Ciki a cigi. Ez volt a nagy szlogen még általános iskolában, amikor a drogos bácsi meg a cigis néni jött előadást tartani a dohányzás káros hatásairól.
Dohányozni tilos, tűzzel-vassal űzték a cigarettát az intézményből. Persze azért a tanári melletti kémiaszertárból folyamatosan dőlt a füst – na nem, nem a kísérletek miatt.

Hasonló volt a helyzet középiskolában, tanáraink rengeteget füstöltek.

Gimiben még az volt a menő, ha valaki cigizett. Erre a tanárok szerveztek anti-cigi programokat. Ezekkel egyenes arányban nőtt a dohányzó fiatalok száma.
Megfordultam néhány egyetemen is. Az emberek ott nem cigiznek.
Miért? Mert drága. Leszoktak, mert sokba került. És nem mert rákos lesz a tüdejük, vagy mert megláttak egy sárga hullát a cigisdobozon.
Ergo: új reklámkampány a cigi ellen: elrettentő képként az árát kéne nagy piros számokkal a dobozra nyomni.

De miért is írok erről?

Remek alaptémákat ad a helyi Facebook-csoport, most épp az van terítéken, hogy a kis tinik a templom tövében, az ABC melletti patakparton bagóznak és szemetelnek.
Elég vidéki hangulat, megy a lázadás a helyi boomerekközött: „Kamerákat, polgárőröket, nyilvános megszégyenítést” követelnek.

Ha valamit tiltanak egy kamasznak akkor csak azért is meg fogja/akarja csinálni, akkor meg mi értelme van a tiltásnak?

Tipikus kamasz viselkedés. Minden csak addig érdekes, amíg nem szabad.

Ha van egy pont, ahol a srácok-lányok összegyűlnek, inkább padokat meg szemeteseket kellene kirakni, nem polgárőrökkel riogatni.

Aki dohányozni akar, az fog is.

Mint ahogy, aki Sportszeletet akar enni, az is fog.

Nem tisztünk ebben az esetben a cselekményt büntetni, az inkább a szülők feladata.

Ha majd lesz megfelelő számú hulladéktároló és kulturált környezet, majd akkor lehet intézkedni a szemetelőkkel szemben.

Nem kell “lázadó tininek” lenni ehhez: felnőttként is megvan a romantikája annak, amit tiltanak, ami nem szabályos. Egyszerűen vágyunk rá, hogy megszegjük a szabályokat. Ezért parkolunk tilosban, iszunk közterületen, vagy mászunk be a bezárt strandra.

Ha csikktartók és kukák kerülnének a patakpartra, gyakorlatilag “dohányzóhely” létesülne, akkor szempillantás alatt eltűnne a “tilosban járás élvezete”.

Meggyőződésem, hogy ha egy tizenéves dohányzik, az nem “nikotinfüggősége miatt” teszi, hanem mert tilos.

„Csak azért is!”

Amint nem rugózunk azon, hogy „jaj, tilos TILOS!! dohányozni!!” rögtön nem lesz „fun”, a fiatalok nagyrésze le is teszi.

Csak gondoljatok bele, amikor mondjuk gimiben először cigiztetek a WC-ben elbújva, vagy vettétek meg az első doboz cigiteket egy kocsmában az miért történt?

Mert tudtátok, hogy tilos, tudtátok, hogy “ebből baj lehet”. Mégis az édes adrenalin győzött a “józan ész felett”.

Így rákanyarodtunk a kamaszkor egy fontos velejárójára.
Sok „felnőtt” sajnos nem képes ezt megérteni. A lázadó kamaszok pont így viselkednek. Ez például a szexualitás témakörben kap nagy szerepet, hiszen sok szülő élete végéig tiltaná tőle a gyerekét, és nem érti meg, hogy teljesen hiába tiltja, ha a gyerek akarja megteszi, akkor pedig az a fontos, hogy a szülő ott legyen mellette, segítsen, ha szükség van rá, nyugodtan fordulhasson hozzá kéréssel-kérdéssel és időben reagáljon, ha baj történik. Az összes tini szülőjének, az élet minden területén hasonlóképp kéne eljárnia.

Visszatérve a dohányzás témakörére:
Maholnap 28 éves leszek, hagyományos cigiből eddigi éveim során talán egy teljes dobozzal sem szívtam még el.
Nem azért, mert tiltották, nem azért, mert beteg leszek, nem azért, mert drága. Egyszerűen nem tetszett. Viszont az tuti, hogy a sulis időkben állandóan a „dohányzóhelyeken” töltöttem az időmet.

A dohányzás közösségépítő ereje elvitathatatlan.
Hát mennyivel egyszerűbb úgy elkezdeni egy beszélgetést, hogy valaki tüzet kér, és te adsz neki?


Vakcinaspórolás

Most olvasom, hogy furfangosan (spórolósan) adagolva egyel több szurira való vakcina is kinyerhető egy ampullából.
Egyből adja magát a kérdés, hogy az oltóanyagnak nem kell megfelelnie a célszemély testméreteinek, mint mondjuk az olyan antibiotikumoknál, amit testsúly-kilogramm szerinti dózisba kell szedni?
Vagy miért ne jönne ki akkor egyből mondjuk tíz adag?

A 0.8 is 1g…

Frissítés, Timi olvasómtól jött a válasz a kérdések kérdésére.

Szia!
Oltóponton dolgozom orvosként, azért merek írni… Egy ampullát 1,8 ml oldószerrel kell feloldani.
A beadott dózis minden felnőttnek 0,3 ml, ez így ugye 6 adag… Tehát ki tud jönni a 6 db oltás egy ampullából minden varázslat nélkül, csak nagyon neccesen, mert mindig számolni kell a fecskendő légtelenítéséből származó veszteséggel, illetve egyéb tényezőkkel (gyarló emberek vagyunk, előfordul, hogy légtelenítésnél véletlenül kicsit több oltóanyag vész kárba). Összességében tehát nincs semmi kamu a 6 oltás-1 ampulla történetben, csak eleve a gyártók számolnak a veszteséggel, ezért javasolták az 5 oltást… De ha nagyon ügyes valaki és nagyon odafigyel, kihúzható a 6 oltás is, de ez kb. az esetek felében jön csak össze…

https://www.facebook.com/groups/1140852402624759

Nekem igazából mindegy is, az oltási terv szerint az utolsók között kapok majd oltóanyagot, mert akik valaha pozitívak voltak, ők a legvédettebbek.