Miért nincsenek korlátozások?

október 22, 2021
csak úgy
0 Comment

Barom dolognak hangzik, hogy idén azon bosszankodom, hogy miért nem záratnak be minket karhatalmilag úgy mint tavaly, de én, egyszerű “kocsmárosként” már nem értem, mi folyik itt.

Október 22:

Tavaly este 11 órakor be kellett zárni, hogy ne lógjunk egymáson fürtökben, maszkot kellett hordani az épületekben de még az utcán is a védekezés jegyében, zárva voltak az iskolák, hogy ne csoportosuljunk, és nem voltak bulik. Senki nem volt beoltva, még nem volt vakcina.
Védekeztünk, távolságot tartottunk, mert a napi regisztrált esetszám 1.500-2.000 fő volt. Naponta átlagosan 12.000 teszt volt.

Idén, ugyanezen a napon nincs tilalom, a hatmillió beoltott és nyolcszázezer fertőzésen átesett ember gyakorlatilag korlátozás nélkül mehet bárhová.
A legnagyobb bulikat is megtartják, nem kell maszk még a tömött buszon sem, nyitva van a suli.
A napi regisztrált esetszám több, mint 2.500 fő. A tesztek száma, mint egy évvel ez előtt, átlagosan napi 12.000.

A kormánypárti média pedig főoldalon hozza, hogy Jobb a helyzet hazánkban, mint tavaly.

Elnézést, de MI A FRANC?
Nem kell szakértőnek lenni, hogy lássuk: ez egyszerűen nem igaz.

És itt nem arról van szó, hogy máshogy értelmeznek valamit. Ez egy egyszerű oszlopdiagram, nem kell hozzá érettségi sem, hogy leolvasd.

A helyzet rosszabb, mint tavaly ilyenkor. Több beteget találnak, mint egy éve, közben a tesztek száma szinte ugyanannyi. Szóval arányaiban sokkal rosszabb a helyzet. A kórházban ápoltak közel fele ráadásul oltott.

Kimondhatjuk, hogy a negyedik hullám megjött, nem kopogtat, vagy vár: már bent van az ajtón belül és lerúgta a sáros cipőjét a sarokba.

Csak azért, mert a Vezér felvonulást szeretne még azt a korlátozást is eltöröltette ami arról szólt, hogy legalább csak igazolvánnyal rendelkezők mehessenek tömegrendezvényre:
Holnap délután több százezer oltott, oltatlan, hazai és külföldi együtt lehet a főváros utcáin.

Most vagy ennek nincs semmi értelme, vagy a tavalyi bezárásnak nem volt értelme. Ha idén -a rosszabb adatok ellenére- nem kell zárni, akkor a tavalyi stop nem volt másra “jó”, mint tönkretenni tízezrek életét.
Na nem a vírussal.

Geocaching

október 2, 2021
Uncategorized
0 Comment

Szeptember közepén csörgött a telefonom. Na, ez eddig nem túl izgalmas, de a figura, aki hívott azért keresett engem, mert nem találta a geoládámban a jelszót. Vagy nem találta a geoládám.

Hogy mi? Hát még van, aki játszik?

Ha azt sem tudod, miről van szó gyorsan összefoglalom:
Egy ember elrejt egy dobozt -na, ez a geoláda- valahol a természetben, ír bele egy jelszót, a GPS koordinátáit pedig feltölti az internetre.
Egy másik ember pedig megkeresi a koordináta-pár alapján a ládát, a benne lévő jelszóval pedig “igazolja” a megtalálást.

2006-ban, -amikor az egész kezdődött- nagyjából azt sem tudtam, hogy mi az a GPS, illetve azt tudtam róla, hogy ez valami úri huncutság valami műholdakkal és méregdrága kütyükkel. Judit apukájának viszont volt ilyen cucca, gyakorlatilag ő volt, aki elültette a bogarat a fülünkbe. Hát dobozokat kezdtünk keresni az erdőben, a hegytetőn, a búzatáblákban…
Később az Ica-néni féle Tekergő klubbal csavarogtunk sokat a Balaton-felvidéken. Ott is volt már GPS, valami Garmin kütyü, talán egy Dakota 20-as. Ez óriási dolog volt, színes (!) érintőkijelző (!!) a nyomógombos Nokiák korában!

Amikor regisztráltam a geocaching.hu oldalra alig 3.000 felhasználóval bírt a játék.
Azért sem volt ez olyan népszerű, mert akkoriban még nem volt az embereknek kétezer ismerőse a Facebookon akik látták volna storyban, hogy milyen izgalmas hobbit űz, na meg a készülékárak tényleg veszedelmesek voltak. A fent említett Dakotát például 120.000 Forintért lehetett megvenni akkor, amikor a minimálbér 62.000 Ft volt. És ez csak navigált, nem fotózott, nem zenélt, nem tudtál róla telefonálni. Céleszköz.

Középiskolában még az iskolaújságba is írtam egy cikket a játékról Kumin Ferenccel, a Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület akkori elnökével. Aztán valahogy egyre kevesebbet játszottam, végül is évekig be sem léptem.

-Mi az a geocaching?

(Az interjú valamikor 2007-ben íródott, mára már nyilván nem feltétlenül aktuális.)

-Nyilván minden játékosnak más. Akinek sok gyereke van, annak egy nagyon jó családi program, aminek része, hogy a természetben együtt friss levegőt szívnak, a gyerekek pedig nagyon élvezik a kincskeresés izgalmát. Aki szereti az autóját, annak lehetőség, hogy a hétvégén nagyobb távokat tegyen meg, ismeretlen utakon bóklásszon, és az erdő szélén leparkolva járjon is egy jót. Aki szereti járni az erdőt, de a hagyományos, nagy túrákhoz nincs elég ideje, annak pedig egy jó ok, hogy kisebb távokat bejárjon, akár csak 1-2 órára is, de kiszabaduljon a természetbe – én leginkább ebbe a csoportba tartozom.

-Mi az a GPS?
-Számomra egy olyan csodálatos eszköz, amiben túlzás nélkül benne van szinte minden, ami a 21. század műszaki civilizációját jellemzi: közlekedés, telekommunikáció, nagyon gyors számítógép egy kis dobozban, atomóra a műholdakban, gyönyörű színes LCD kijelzők, nagy kapacitású memóriakártyák, stb..
Mindezek mögött pedig egy olyan elméleti tudás átültetése a gyakorlatba, amelynek kiindulópontja talán a görög hajósok navigációs tudása lehet, benne van az évszázadok alatt egyre tökéletesedő térképrajzolás, de kell hozzá még Einstein relativitáselmélete is.
Mindebből persze egy egyszerű, ma már természetesnek tűnő dolog látszik a végén:
bárhol járva látom a pozíciómat a kézben tartott kis kütyü képernyőjén megjelenő térképen tíz méteres pontossággal.
Ezzel elsősorban eltévedés nélkül eljutok ismeretlen célpontokra, de ha eljön a játék ideje, akkor az ismert koordinátán elrejtett célponthoz, rejtekhelyhez is oda tud vezetni a készülék. Így jutunk el a geocachinghez.

-Játszható GPS nélkül?
-Elvileg igen, de ennek a játéknak mégis csak a GPS áll a középpontjában.
Korábban ez akár sokak kedvét is elvehette. Mára szerencsére sokkal lejjebb ment ezeknek a szerkentyűknek az ára, és feléledt a használt készülékek piaca is. A geocaching játszására alkalmas GPS-t egy jobb étteremben eltöltött családi ebéd árából lehet venni.

-Mi a játék lényege?
-A játék lényege, hogy a játékos megmozduljon, töltse le a koordinátákat, szedje össze az adatokat, töltse fel ezeket a GPS-ébe, és – itt jön a lényeg – lépjen ki, kapcsolja ki a gépét, húzza a túracipőt, és hagyja maga mögött a hétköznapi világot, az iskolát, a tantermet, gép-termet, az otthoni szobát.
Mivel pedig egyedül az erdőben mászkálni általában nem népszerű elfoglaltság, a játék összehozza a barátokat is, és rögtön jó apropója van egy közös kirándulásnak is.

-Ki csatlakozhat?
-Bárki, aki elfogadja a Geocaching Szabályzatot és regisztrálja magát a geocaching.hu-n.

A mai napon pedig közelíti a 40.000-et a regisztráltak száma.
Hiszen csak egy pármegás telepítő az alkalmazásboltból és gyakorlatilag bármelyik okostelefon alkalmassá válik a geoláda-keresésre.

Szóval ismét elővettem a régi hobbit, és már két hete, szinte minden nap elmegyünk túrázni és kincseket keresni.

Szakképzett

szeptember 30, 2021
csak úgy
0 Comment

Érdekes levelet kaptam ma a NVGSZ (Nemzetközi Vendéglátóipari és Gasztronómiai Szaktestület) -től. Szakképzett kollégák, hol vagytok?

Az étel-ital és cukrásztermék előállítás, készítés mostantól már csak szakképesítéssel végezhető.

Ez van, amikor olyan hoz döntést egy íróasztal mellett, akinek lövése sincs a valódi helyzetről…

Eddig elég volt, hogy minden konyhai, cukrászati műszakban legalább egy szakképzett személy legyen jelen, most a 34/2021 (VII.26.) ITM rendelet 2021. szeptember 1-i hatályba lépésével ez nem lehetséges.

A hideg-meleg étel és italok, cukrászati termékek készítése mostantól kizárólag szakképesítéssel rendelkező személy végezheti.

Már nem elegendő, ha a konyhán-cukrászüzemben egyetlen vezető szakács-cukrász rendelkezik szakképzettséggel és felügyeli a többiek munkáját, hanem minden kolléga számára szükséges a végzettség, aki az ételeket, italokat, cukrászati termékeket előállítja.

Ez ugye nekünk is problémát okoz, nem is kicsit.

Én szakács vagyok, évek óta én tanítom be a kollégákat, én felügyelem a munkájukat. Jellemzően diákokkal dolgozunk, akik már csak életkorukból kifolyólag sem lehetnek szakképzettek.
Eddig sem volt elég ember vendéglátásban, pláne nem szakképzett. Most már így be is lehet zárni. A konyhát mindenképp.
De csak gondolj egy Mekire, vagy bármilyen gyorsétteremre. Ahol a műszakban valószínűleg eddig csak egy felügyelő “szakács” volt, ahol 18-20 éves diákmunkások sütik a krumplit, a hamburgereket.

Sőt, akkor szépen be lehet szüntetni a Lidl-ben az Aldiban stb. a fagyasztott termékek sütését. Bezárni az összes török éttermet, a kürtöskalácsost, a pékségeket.

A rendelet értelmében épp ma egy hónapja jó sansszal az össes felsorolt hely -így a Picuri is- szabálytalanul, úgymond illegálisan üzemel.

A törvény betartása gyakorlatilag lehetetlen, személyes véleményem az, hogy ha ezt mindenki megpróbálná betartani, akkor a vendéglátóhelyek 90 százaléka azonnal lehúzhatja a rolót.
Ez nem csak a gyorséttermek és a “kocsmák”, éttermek számára teljesíthetetlen, hanem például az iskolamenzák, de például a honvédségi konyhák számára is.

Ezt a posztot beküldtem a vezető hírportáloknak is, ha sikerül egy kis hírverést csapni körülötte, talán számíthatunk módosításra.
Ha nem lesz változás, a következő szezonban majd chef-ekkel dolgozunk együtt, Michelin-csillagos szakácsok dolgoznak a KFC-ben és mesterszakácsok sütik a lángost a Wesselényi strandon.

Az ország vezetéséhez meg még egészségügyi alkalmassági kiskönyv sem kell.

Leadtam

szeptember 24, 2021
én
0 Comment

Ma délelőtt leadtam a petíciós íveket Polgármester Úrnak. Ő személyesen egyetért a céljaimmal, de nyilván nem ő fog dönteni.
Innentől a képviselő testületen múlik a dolog, bár jó tudni, hogy személyesen is és a korábbi posztok alatt is már több képviselő a támogatásáról biztosított.

A -közel négyszáz- aláírás mellé csatolt, a testületnek küldött levelemet változtatás nélkül közlöm:

Tisztelt Képviselő Testület, Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Jegyző Úr!

Csontos Dávid vagyok, a Tulipánudvar Kft. ügyvezetője. Azé a gazdasági társaságé, ami többek között a Picuri Kocsmát, az Almádium Fröccsteraszt és a Dédapám Pálinkázóját üzemelteti Balatonalmádi városközpontjában, a Tulipánudvarban.

Üzleteimet tizenkettedik éve vezetem családi vállalkozásban. Eleinte édesapámmal közösen az ő „szárnyai alatt” indultunk, 2013 óta pedig a saját vállalkozásomat irányítom. Munkatársaimmal sokat dolgozunk, a vállalkozást folyamatosan fejlesztem. Számtalan élményekben teli éjszakát adtunk a városunkban élőknek és az idelátogatóknak.

Mint azt nyilván Önök is tudják, pár évvel ez előtt a városközpontban álló torzót, a néhai dohányipari „Tulipán” szállót megvásárolta egy befektető, aki apartmanokat alakított ki a társasházban, ahol mi is dolgozunk. Az ingatlanfejlesztés éveken keresztül megnehezítette a dolgunkat, az építési forgalom tönkretette az udvar díszkőburkolatát, megtépázta a zöldterületeket, életveszélyes állapotba került a térvilágítás, emiatt az végleg lekapcsolásra került.

Nem döngettem falakat és csapkodtam asztalokat ezzel kapcsolatban: egy építkezés, egy ilyen komoly fejlesztés okoz kellemetlenégeket. Elfogadtam, hiszen ígéretet kaptunk a kivitelezőtől a helyreállításra.

Erre sajnos a mai napig nem került sor, de ez a „kisebbik gond”:           
Tavaly az „apartmanházat” lakóingatlanná nyilvánították, az újdonsült lakosok pedig „nem szeretnének” kocsmák mellett lakni.           
A „minek költöztek akkor egy ilyen üzletsor mellé?” kérdés igazából költői.       

Több új tulajdonos is a tudomásomra hozta, hogy az apartmanokat értékesítő ingatlaniroda tulajdonosa azzal a „PR szöveggel” vezette meg őket, hogy a területen rövid időn belül abszolút meg fog szűnni a vendéglátás, érdemes itt -akár lakás céljára is- ingatlanokat vásárolni.      
Ez az az ingatlaniroda, ami szintén a Tulipánudvarban üzemel, évtizedes múlttal.

Ugyan ez az ingatlanos most aláírásokat gyűjt az új tulajdonosok körében a környéken lévő vendéglátó egységek ellen. Ellenünk.

Olyan hazug állításokat hangoztat, minthogy nálunk „gyerekeket itatunk alkohollal”, „propagáljuk a kábítószer-fogyasztást”, „nincs az üzleteinkben mosdó”, vagy, hogy például „nincs hulladékszállítási szerződésünk”.      
Az ingatlaniroda vezetője több alkalommal szemetet és háztartási hulladékot hordott az üzleteink elé, ezzel „bizonyítva” azon állítását, hogy ez egy „rendetlen, mocskos bolt”. Fényképeket is készített a szeméthalomról, talán pont azzal az aljas szándékkal, hogy besározzon. Még jó, hogy vannak kamerák a területen, amik rögzítették álságos cselekedetét.

Idén májusban többek között ezért is kértem segítséget közrendvédelmi ügyben:        
Gyakorlatilag „magunkra hívtuk a hatóságokat”, hogy fény derüljön rá:
Valóban a jogszabályokra fittyet hányva üzemelünk-e?          
Az egyenruhások pedig jöttek, sokszor, sokan. Hetente többször is, tíz-tizenöt fős „razziák” és ellenőrzések egész nyáron – és most, szeptemberben is. Volt, hogy Rendőrkapitány Úr is személyesen részt vett ezeken az ellenőrzéseken. Hiányosságot, jogsértést nem tapasztaltak.

Üzleteinkben olyan karszalagos rendszert használunk, mint a fesztiválokon: a fiatalkorúak kiszűrésére. A rendszer jól működik, ezt az egyenruhások is elismerik.           
Az összes online és offline felületünkön, (reklámokban, eseményeknél, storykban és posztokban) felhívjuk a figyelmet a fiatalkorúak alkoholfogyasztásának tilalmára, a kulturált és mértékletes alkoholfogyasztásra.

Teraszainkon többnyelvű táblák hívják fel a figyelmet arra, hogy a mosdók nyitvatartási időben bárkinek, térítés vagy kötelező fogyasztás nélkül használhatóak. Bárkinek, bármikor, ingyen.
Van még egy ilyen hely a városunkban?

Éves szinten jelentős összeget költünk hulladékszállításra, hetente több köbméter hulladékot szállít el tőlünk a BalKom.

Rendezvényeinken és komolyabb hangvételű eseményeinken személy-, és vagyonőr is jelen van.

Zárás után az egész területet -nem csak az üzlet közvetlen környezetét, de még a Baross és József Attila úti homlokzatot is- kitakarítjuk.          
Az évek során, a hajnali napfényben talán Önök is látták a furcsa figurát, aki a főtéren lévő szökőkút mellől is szemetet szed.   
Ez a figura lennék én.

Úgy gondolom, hogy üzleteimet a jogszabályoknak és morális kötelezettségeknek maximálisan eleget téve vezetem és ez a célom a jövőben is. Ha lehet, még jobban, eredményesebben.

Éppen ezért idén augusztusban aláírásgyűjtésbe kezdtünk, egyrészt a jogtalannak érzett, lehetséges nyitva tartás-korlátozás ellen, másrészt a 32/2011. (XII.20.) önkormányzati rendeletet módosítása érdekében.

Több száz ember írta alá a petíciót, köztük jogászdoktor, mentőápoló, médiaszemélyiség, vállalkozó, egyetemi tanár, politikus, gimnazista, egyetemista. Érdekesség, hogy voltak az újdonsült „lakók” és régi tulajdonostársak között is olyanok, akik aláírásukkal kifejezték támogatásokat.

A kezdeményezésünket a petíció aláírásával támogathatta mindenki, aki egyetértett azzal, hogy a Balatonalmádi, Baross Gábor út 2. szám alatti „Tulipánudvar” vendéglátó üzletei a több, mint 10 éve megszokott rend szerint, továbbra is hajnali 04 óráig tarthassanak nyitva, valamint Balatonalmádi Város Képviselő Testülete módosítsa a 32/2011. (XII.20.) önkormányzati rendeletet úgy, hogy a csendrendelet június 1-től augusztus 31-ig terjedő időszakban pénteki és szombati napokon, valamint augusztus 20-án tegye lehetővé a szabadtéri zeneszolgáltatást 01 óráig.

Nem „házaltam” a petícióval, nem vonultam ki a főtérre vagy a piac mellé, nem „erőltettem rá” senkire: gyakorlatilag csak az üzletbe látogatók írták alá, helyben.

Kérem a Tisztelt Képviselő Testületet, hogy a petíció kérdéseit vitassák meg, a következő képviselő testületi ülésen pedig határozzanak ennek létjogosultságáról, tűzzék napirendre és szavazzanak róla.

Köszönettel és tisztelettel:
Csontos Dávid  
Tulipánudvar Kft.         

Nos, itt tartunk most. Talán a szeptember végi testületi ülésre már nem kerül be a dolog, hiszen az jövő hét közepén lesz, de majd az októberire…

Köszönöm mindenkinek az aláírást, a támogató szavakat!

Tényleg. Köszi!

Pápát láttad?

szeptember 13, 2021
én
0 Comment

Az őrült készültségben, az ország szinte összes mozdítható rendőre, a többszáz fős vagyonőr csapat, a TEK, vagy a vatikáni csendőrség jelenléte ellenére egy csapat balatoni fiatal mindenféle ellenőrzés nélkül besétált a legelső nyilvános szektorba.

Ezek voltunk mi.

“Játszós” ruhában, hátizsákokkal sétáltunk el a testszkennerek és a fémkereső kapuk mellett.

A kutya nem kérdezte, hogy hova megyünk, mi van a táskában, van-e védettségink, vagy, hogy regisztráltunk-e.

Amúgy nyilván nem regisztráltunk, a szombat esti mulatság után hirtelen ötlettől vezérelve ballagtunk el az egyházfő miséjére. Az Oktogonnál nem engedtek be, mondván, “nem úgy van az”, ezért az Andrássyval párhuzamos Aradi utcán indultunk a Hősök tere felé. A Kodály köröndnél -ez kb. félúton van- már mindegyik bekötőúton volt beléptetés, meg fémdetektoros személyátvizsgálás.

Tovább sétáltunk hát a Lendvay utcán, végül pedig a Rippl-Rónai utca ellenőrző pontja mellett egyszerűen bekorzóztunk az egyik “leginkább védett” területre.

Hát, nálam elégtelenre vizsgázott a biztosítás, a “kiemelt ellenőrzés”.

Ikertornyok

szeptember 11, 2021
én
0 Comment

Roppant érdekes belegondolni abba, hogy vannak dolgok, amikre én emlékszem, a környezetemben élő emberek számára pedig csak egy újabb fejezet a történelemkönyv lapjairól.

Hát öregszem én?

2007-ben lettem gimnazista, a kilencedikes történelemkönyvben -valahol a vége felé- szó volt a World Trade Center elleni terrortámadásról.

Ifjú titánként nevetségesnek tartottam azt, hogy egy ilyen “friss élmény” a törikönyvbe került. Hát jó, hogy nem a tegnapi vacsorámról is születik egy fejezet!

Ugyanezt érezhette nagyapám, amikor én a világháborúkról tanultam, vagy édesapám, amikor a Szovjet kivonulásról, a taxisblokádról vagy a rendszerváltásról írtam házidolgozatot.

Nekem az tényleg “történelem” volt.

Belegondoltál már abba, hogy azok az emberek, akik például idén kezdték meg az egyetemi tanulmányaikat, már “csak tanultak” az 1999-es napfogyatkozásról, a 2001-es terrortámadásokról, vagy akár 2006-os őszi eseményekről?

Hogy akikkel tegnap csocsóztál egy kocsmában, csak a házi feladatból tudják mi is történt akkor?

És, hogy pár év múlva a Covid-19 is csak egy pár bekezdésből álló lecke lesz a mi gyerekeink törikönyvében?

Milyen szellemes lenne, ha a történelemkönyveket eleve úgy nyomtatnák, hogy az “utolsó” oldalak után lenne még pár üres, hófehér oldal. Ennek jelentőségét is csak húsz év távlatából fognánk fel…Mert a könyvet nem “elrontották”.

Ez a könyv soha nem lesz kész.

Petíció

augusztus 11, 2021
énkocsmablog
1 Comment

Azért lobbizom, hogy Almádi éjszakáinak ikonikus helyei ne juthassanak a Gombák, az Aranyhíd, vagy a Panoráma sorsára.

Nem évi 365 nap dübörgő bulit szeretnék, hanem azt, hogy csupán csak a nyári hónapokban, mindössze pénteken és szombaton lehessen legalább hajnal egyig zenélni az udvaron, az eddig engedélyezett este tíz helyett.

Ez évente 25 éjszaka.

Úgy gondolom, ennyi jár. Ha egyetértesz velem, gyere le a Picuriba és írd alá a petíciót!

Ha nem tudsz eljönni, de segítenél, nyomtass aláírásgyűjtő ívet, gyűjts aláírást, hozd be, vagy küldd el nekünk ajánlott levélként!

Címünk:
Tulipánudvar Kft.
8220 Balatonalmádi Baross Gábor út 2/C

Sok infó, letöltési link, miegymás: https://picurikocsma.hu/peticio/

Almádi nem egy alvó város!

Aztán csak csendben

augusztus 8, 2021
énkocsmablog
0 Comment

Miért nem szól a zene az udvaron, ahol ma éjjel is több százan gyűltünk össze?

Miért jöttek ma az egyenruhások?

Van Almádinak egy rendelete, egész pontosan a 32/2011. (XII.20.) önkormányzati rendelete a környezetvédelem helyi szabályairól.
Annak pedig van egy 24. § (9) pontja, ami megtiltja, hogy este 10 után erősítő, vagy hangszóró üzemeljen az udvaron.

Emiatt hívtuk életre közel tíz éve az Almádi Szórakozni Vágyók csoportot, mert egyszerűen életszerűtlennek hatott az, hogy egy turizmusból (is) élő város legközpontabb központjában nem szabad egyáltalán zenét kapcsolni az udvaron. Ez a törekvés -mármint, hogy legalább a szezonban, legalább valamilyen korlátozás mellett mégis csak lehessen zenét hallgatni egy vendéglátóhelyen- “nem ment át”, ezért is van az, hogy az összes rendezvényünk, koncertünk vagy DJ-s bulink tízkor végetér.

Ezért kapcsoljuk ki a zenét este tízkor, amikor igazából megtelik a placc. Kellemetlen, de megtanultunk együtt élni a szabályokkal.

A Picuriban és a Fröccsteraszon is vannak bent hangszórók, ezek pedig szólnak is, hiszen erre van engedélyünk. Egészen hajnal négyig. Nyilván nem szól olyan hangosan, hogy az “zavaró” legyen, hiszen akkor egyszerűen nem tudnánk a pultokban dolgozni. A tavalyi évben a régi tulipán szállóból apartmanház lett, ott huszonkét lakást alakítottak ki, nem foglalkozva azzal, hogy amúgy a közvetlen közelében legalább 12, többségében hajnalig nyitva tartó szórakozóhely üzemel. Az új “lakókat” az ingatlanok eladója “valószínűleg” megvezette, azt a hamis képet vetítve, hogy “érdemes itt lakást venni, mert az éjszakai vendéglátás itt meg fog szűnni.
Most még zajos, de hónapok kérdése és végleg bezárnak.”

Erről szó sincs.

Szabályosan, a helyi és országos rendeleteknek maximálisan megfelelve dolgozunk, pont holnap tizenegy éve. Nem tervezünk változtatni a kialakult nyitva tartáson, nem szeretnénk “bezárni”. Viszont hajlandóak vagyunk kompromisszumokra, jó kapcsolatot ápolunk a város vezetésével, a helyi egyenruhásokkal. Az új “lakók” viszont egyáltalán nem szeretnének közös megoldást, számukra csak az üzletek teljes bezárása jelenthet megoldást.

Ezért minden követ megmozgatnak, van, aki aláírásokat gyűjt, van, aki szemtől szemben megfenyeget, van, aki szemetet szór a bezárt üzlet elé, hogy aztán lefényképezze és azzal “kampányoljon” a “koszos, rendezetlen üzlet bezárárásáért”, van, aki éjről-éjre, a legkülönbözőbb jogsértésekre hivatkozva rendőröket küld az udvarba.

Örömmel jelentem, hogy ezen bejelentések hozadékaként még egyetlen alkalommal sem marasztaltak el, jelentettek fel, vagy büntettek meg.
Mint mondtam, szabályosan üzemelünk.Ezek a bejelentések inkább csak bosszantóak, mert egyrészt az egyenruhásokra ró plusz feladatokat (ide kell jönni, jelentést kell írni a “semmiről”), másrészt nekem okoz plusz feladatokat, mert iratokat és rendeleteket kell mutogatnom, nyomtatnom, fénymásolnom vagy elküldenem.

Szóval most úgy áll a dolog, hogy pár, tavaly beköltözött ember lázad a több, mint tíz éve szabályosan üzemelő üzlet ellen.

Az üzlet ellen, ami már Almádi éjszakáinak ikonikus kocsmája lett.

Hát, Boldog Szülinapot, Picuri Kocsma!

Azért én azt mondom, hogy “mutassuk meg a Mi oldalunkat” is. Hétfőtől mi is “aláírást gyűjtünk” a tizenegy éves Picuri mellett, azért, hogy sor kerüljön végre a helyi rendelet módosítására. Hogy ne kelljen felesleges köröket futnom a rendőrökkel, vagy épp az önkormányzattal.

Mert Mi bizony Szórakozni Vágyunk!

Elektromos autó

július 28, 2021
csak úgy
0 Comment

Tudjátok, hogy mi mutatja meg legjobban, hogy még marhára nincs itt az ideje az elektromos autózásnak?

Valaha volt szaktársam Salgótarjánból látogatott el hozzám Almádiba a hétvégén.
Apukájától elkérte a kisautót, vonatozzanak a szegények. Szóval megjött, a jelenlegi felszereltségét tekintve majd’ 16 millió forintba kerülő BMW i3.

Az elektromos autók pedig nem szeretik sem a nagy sebességet, sem a meleget, tehát Budapestről a Balatonra az elején még 130-cal megy az ember, aztán 120-al, 110-zel aztán végül csak százzal.

Mire leér, már nem sok százalék marad az autóban, de nem baj, lerakja a gépet a szálloda előtt, bulizik, lefekszik, majd holnap tölti.

Igen ám, de odaér az első töltőoszlophoz, az autó pedig AC-n, -azaz lassabb töltéssel- nem akar tölteni. A két állásból az egyik helyen meg egy öreg dízel foglalja a helyet. Bár mindegy, úgy sem tölt a kütyü.

Megy a következőhöz, na ott az alkalmazás nem működik, megy a harmadikhoz, ott pedig a töltőoszlop szart be.

Tovább megy hát Alsóörsre, csökkennek a százalékok, 7, 6, 5, 4 százalék. Alig van 5 kilométer hatótáv az autóban, míg végül talál az ember egy olyan töltőt, ami működik.

Nem csak az idegességtől izzadsz le, hanem mert közben kikapcsoltad a klímát, minden kényelmi szolgáltatást, hogy ne csökkenjen még tovább a hatótáv.

Szóval nem az elektromos autókkal van a baj, hanem egyrészt a töltési idő hosszúságával, másrészt pedig, hogy szinte minden töltőoszlophoz más-más alkalmazást kell használni.

Ezt minél hamarabb meg kell oldani, mert így az elektromos autózás ideje még messze nem jött el.

Áram

június 25, 2021
Uncategorized
1 Comment

Csütörtökön ismét megdőlt a nyári áramfogyasztási rekord:
a rendszerterhelés csúcsértéke 6940 megawatt (MW) volt, 30,2 Celsius-fokos napi átlaghőmérséklet mellett – közölte a Mavir Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (Mavir) az MTI-vel pénteken. 
Ez 126 MW, azaz 4,6 százalékos növekedés a szerdán mért, szintén rekordértékhez képest, és mindössze 179 MW-tal marad el a 7119 megawattos téli rendszerterhelési csúcstól. (MTI)

Ez a bejegyzés nem apokalipszist jósol, sőt, semmit sem jósol. Egyszerűen elgondolkodtat, hogy mennyit bír még a hálózat, mielőtt a túlterhelés miatt már nem fog működni.
Nem olyan kimagasló ez a tegnapi országos rendszerterhelés, de azt látni kell, hogy évről-évre több áramot használunk. A Mavir 2007 óta logolja és publikálja az adatokat: akkoriban körülbelül 5500-6000 MW volt a csúcs.

Azt láthatjuk, hogy 14 év alatt nagyjából 30%-kal nőtt a villamosenergia-használat az országban. Ha a tendencia nem változott jelentősen, elmondhatom, hogy gyerekkorom óta 150%-kal több energiát használunk.

A másfélszer nagyobb rendszerterhelés elsőre talán nem olyan vészes, van tartalék a hálózatban. Viszont a növekvő tendencia vitathatatlan.

Bár a hálózatot (elosztóhálózat, közép- és kisfeszültség) folyamatosan fejlesztik, tudom, hogy például itt, a mi utcánban (és fél Füreden, vagy épp Almádiban) a szabadvezetékes hálózat az 1980 körül létesült. Azt olvasom ki a rendszerterhelés adataiból, hogy ma közel “dupla annyi” folyik át az utcai vezetéken, mint amikor létesült. Ugyan azon a vezetéken.

Most ez vagy azt jelenti, hogy akkortájt durván túlméreteztek mindent, vagy azt, hogy a hálózat a határon mozog, esetleg a ’80-as években meghatározott határértékeket átlépve üzemel.

Azt pedig tudjuk, hogy semmilyen berendezés nem viseli jól a folyamatos, határérték feletti használatot.

Érdemes még megemlíteni az elektromos autó töltést (egy otthoni autótöltő annyi áramot használ, mint 4 (négy!) hagyományos családi ház energiaigénye.
Vagy az is érdekes, hogy manapság olyan olcsó az áram, hogy az újépítésű házakba már be sem kötik a gázt: árammal fűtenek.

Úgy gondolom, hogy előbb-utóbb nem fog ez már működni. Ha az utcában mondjuk minden húszadik autót elektromosra cserélnek, és ezeknek -nyilvánvalóan- lesznek otthoni töltői, akkor el fogjuk érni ezt a “határt” és egyszerűen tök sötétben fogunk ülni ithon.

Ha nem lesz áram, majd gyertyafénynél nézzük a tévét.